Heves Megyei Hírlap, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-01 / 126. szám
5 wmihelyőrseg vers Szőcs Géza RÉSZLETEK A LIBERTÉ1956 CÍMŰ MŰBŐL 74. jelenet KATINKA: Pali bácsi, az igaz-e, hogy a pilóták a szíveikkel látnak? MALÉTER: Szíveikkel? Azt hiszem, nekik is csak egy van. Habár ki tudja... BIBÓ: És a sírásók? Szerinted ők mivel látnak? MALÉTER: Biztosan a sírköveken keresztül... a sírkövekkel látnak a jövőbe. De szerintem inkább a pilótákkal foglalkozzunk. BIBÓ: A jövő körvonalai - A műcsarnok makettjének nyomtatása 3D nyomtatóval (dúdolva) A pilóták a szívgödrükkel látnak s e tartományban sok pilóta élt... MALÉTER: KATINKA: Még mesélj valamit a sírrepülőről. MALÉTER: Felölti összedrótozott ingét, a sírrepülő függőleges tartásban, fölemelt fejjel átrepül a folyókon, földeken és éjszakákon, összehúzott szemmel, mint a kivesző sasféleségek. Birtokaira emlékszik, s a jövőbe néz. Hallgat a szív, a gödör, a mész. Alszik a látnok és alszik az ékszerész. Csak a sírrepülő repül az éjben, hordozza súlyos hátizsákját, és egyre több a felgyűlt kátrány az öntudatban és a vérben. Csontok, fogak és szemüvegszilánkok, kátránypapír, és mész a szemgödörben, lyuk a zászlón, lyukak a tegnapokban... A sírrepülők- Nagy! - Jelen.- Maiéter! - Jelen.- Losonczy! - Jelen.- Gimes! - Jelen.- Szilágyi! - Jelen. A sírrepülő a hevedereket szorosra fűzi magán, szárnyait megpróbálja, próbálgatja, fölveszi sötét szemüvegét és sötét szívét, nyakában messzelátók, a tenger távoli szívverését katéterekkel puhatolja, hallgatja, tapogatja, a kérdésekre, állampolgársága, nemzetisége, foglalkozása, a kérdésekre szótlanul válaszol: sír repülő. Felölti furnér ingét, kátránypapír kabátját, a sírrepülő testvérei a zsiráfok, struccok és elefántok. Felölti összedrótozott ingét, a sírrepülő függőleges tartásban, fölemelt fejjel átrepül a folyókon, földön és éjszakákon, összehúzott szemmel, mint a kivesző sasféleségek; birtokaira emlékezik, s a jövőbe néz: látja, amint Néró fölgyújtja a már amúgy is égő Rómát. A görcs, a szív, a gödör, a mész, alszik a látnok s az ékszerész, csak a sírrepülő repül az éjben, hordozza súlyos hátizsákját, míg csöndben egyre több a kátrány az öntudatban és a vérben, a nagyszőrösi temetőben kisötétlenek a hó alól kifehérlenek a föld alól a zsiráfok, vízilovak és sírrepülők ránk maradt ingóságai, egész bonyolult örökségünk: csontok, fogak és szemüvegszilánkok, a kátránypapír, a mész a szemgödörben, a lyuk a zászlón, s a lyukak a tegnapokban és az elhalt ideg a fogban, és az el nem halt ideg a kettős keresztben. (dúdolva) Pilóta, költő-féle, látnok ki mást és mindig mást és mást remélt. Tényleg, Pista bácsi, szerinted hány magyar élt összesen az elmúlt ezerszáz évben? Százmillió? Százötven? BIBÓ: Jaj, mennyi év, hány ember-öltő... MALÉTER: Pilóta nép, pilóta költő. 80. jelenet. KATINKA: Pali bácsi, mi leszel, ha nagy leszel? MALÉTER: Sírrepülő. KATINKA: Az milyen? MALÉTER: A sírrepülő nyakában messzelátók, felölti furnér ingét, kátránypapír kabátját, a sírrepülő testvérei a zsiráfok, struccok és elefántok... KATINKA: Miket beszélsz, Pali bácsi? MALÉTER: A sírrepülőket furnérral, kátránypapírral letakarva, mésszel leöntve, arccal lefelé temetik olyan elhagyatott sírokba, ahova az állatkerti elefántokat és zsiráfokat is. Aztán 33 év elteltével kihantolják és nagy tisztességgel rendesen is eltemetik őket, arccal fölfele. Szilágyi Domokos (Álom a repülőtéren) Ó, repülés! most milyen földiek, milyen közeliek, milyen ismerősek a várakozó, ezüst hasú gépcsodák, szelídek és türelmesek és győzelmesek - mikor alájuk bukik a világ, csíkká zsugorodik a beton-kifutó, jómagam bogárnyivá, e pohár sör harmatcsöppé, eggyé válunk mi itt, mindannyian, mint ahogy egyek is vagyunk, öröktől fogva s mindörökké -én és te és ez a fűcsomó és a trolibusz és a korlátnál álldogáló kíváncsiak, ismerős szemmel mosolygunk egymásra, magára ismer bennünk az anyag s a vágy, a vágyunk, mely a szárnyaló gépek nyomán röpül lankadatlan, hogy mindent belásson, ami az íves égbolt alatt s fölött feszül, sustorog s eggyé ötvöződik békét akaró tüzes idulatban — Ó, repülés! röpülünk mi is, kedvesem -: te, aki megszerettél s én, aki úgy lettem ember, hogy beléd tudtam szeretni, s velünk száll minden, ami a szívünkhöz, az álmainkhoz tud igazodni, benépesítjük az engedelmes űrt, mosolyaink kezes bolygókon sétálnak, felhők országúján menetelünk, és - nem álom ez - a ma a holnapba árad- végtelenbe a véges — nem álom ez, kedvesem, s ha álom: sosem létezett ennél valóságosabb, oly igaz, mint ahogy itt vagyok, itt vagy, oly igaz, mint a csókod, a szavad, szavad, mely erőt adott akkor is, mikor a jövőn kívül semmim se volt, szavad, piros csillag-szavad, mely biztatón szívem fölé hajolt — Ó, repülés! Ó kedvesem, hadd álmodjam végig e zengő életet veled s ezt a percet -most meghallhatom, meghallhatod, ha éber szívvel figyeled, a molekulák koccanását s a Mars, a Hold, a Vénusz üzenetét - fönn gép köröz, a béke kék fölszínét hasítja, nekünk küldi üdvözletét, te tudod, hogy a béke is végtelen, mint az emberben az akarat, végtelen a béke, mint - én hiszem ezt - végtelen a legmagasabb fokon szervezett anyag — Ó, repülés, hadd álmodjalak tovább, s hadd álmodjam tovább, kedvesem, magunkat, amint nézzük az érkező-induló gép-galambokat, s összekoccintjuk poharunkat. 1961 LAPSZÁMUNK SZERZŐI Ágoston Szász Katalin (1996) irodalomszervező, kulturális újságíró Erdei G. Zoltán (1972) író Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, író, szerkesztő Izer Janka (1996) író, költő Kántor Mihály (1974) szakíró L. Takács Bálint (1998) író, kritikus Kertész Dávid (1993) író Radnóti Miklós (1909-1944) költő, műfordító Szilágyi Domokos (1938-1976) költő, író, irodalomtörténész, műfordító Szőcs Géza (1953) Kossuth-díjas költő, író 2019. június IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
