Heves Megyei Hírlap, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-11 / 133. szám

12 DALLAMOK VONZÁSÁBAN 2019. JÚNIUS 11., KEDD A zenei kultúra terjesztése közös érdek Hancsicsák Mihály HEVES MEGYE A zene lényege­sen több, mint egy szórako­zási forma. Művészet, önkife­jezés, energiával tölt fel, s ha kell, megnyugtat. . Bár a kívülállóknak úgy tűn­het, a zenélés játék, passzió, de rengeteg munka és befek­tetés áll mögötte. Az előadó, vagy a zenekar tagjai éveket töltenek a megfelelő tudás megszerzésével, komoly ösz­­szegeket fordítanak a hang­szereikre. Össze kell hozniuk a csapatot, próbahelyet is kell találni, ismertté kell tenni a formációt. Szeretnénk a megye zené­szeinek - műfajtól, s kortól függetlenül - segíteni, infor­mációkhoz juttatni őket, hoz­zájárulni az arra érdemesek megismeréséhez. A zenei ro­vatunkkal együttműködésre hívjuk az előadókat, a zene­karokat, hiszen az érdek, a ze­nei kultúra terjesztése közös. Jelentkezni a rovat vezetője, Hancsicsák Mihály e-mail­­címén lehet: hancsicsák. mihaly@gmail.com. H. M. Mikor, hogy zenélhetünk az utcán? EGER A városházától kap­tunk információkat, melyek segítséget jelenthetnek a jö­vendő előadóknak. Az önkor­mányzat a megfelelő jogi hát­tér megteremtésével törekszik arra, hogy az engedélyezett ut­cazenélés az év többi napján is szórakoztassa az egrieket, az ide látogató vendégeket. A leendő utcazenész a pol­gármesteri hivatal jogi és ha­tósági iroda közterület-gaz­dálkodási csoportjánál a for­manyomtatványon kérhet en­gedélyt. A helyhatóság olyan időszakban és időpontban en­gedélyezi az utcai muzsiká­lást, amikor az idegenforga­lom intenzívebb és az okta­tást is kevésbé zavarja: már­cius 1. és szeptember 30., de­cember 1-31. között zenélhet­nek az utcán az előadók, ki­zárólag hangosítóberendezés használata nélkül hétközna­ponként 10 és 18, szombaton 8 és 22, vasárnap 10 és 18 óra között. Kritérium, hogy az ut­cazenélés tényleges helyszí­nét legalább kétóránként meg kell változtatni úgy, hogy az egyes helyszínek között mini­mum 50 méter legyen. A stí­lusban, minőségben termé­szetesen nincs megkötés, ar­ról - a műfajnak megfelelően - a közönség értékítélete dönt. H. M. Mára már nem csak a helyiek követik érdeklődéssel az eseményt Néhány napon át ismét a zenétől lüktet a város EGER Immár ötödik alkalom­mal zendül fel június 14-én műfajoktól független zene­szó a megyeszékhely utcá­in. A közelgő utcazenészek versenye kapcsán beszél­gettünk Ábry Zoltán főszer­vezővel, indulásról, leküz­dendő nehézségekről, izgal­makról, sikerekről. Hancsicsák Mihály szerkesztoseg@mediaworks.hu- Közeleg a júniusi dátum, ami­kor elstartol az ez évi verseny. Mára bizton lehet állítani, hogy fontos színfoltjává vált Eger nyári látképének, színesítve az utcaképet, kultúrát közvetítve a helyi lakosok, s az ide látoga­tók számára. Érdemes hát egy kicsit mélyebben is belelátni ennek az eseménynek a kulisz­­szái mögé. Ugorjunk vissza az időben a kezdetekhez, sőt az elé! Honnan jött az ötlet, sze­repet játszott benne más hazai vagy külföldi kezdeményezés?- Az alapötlet valójában nem az enyém, hanem Harma­ti Péter egri vállalkozóé volt. Találkozóinkon újra és újra felmerült, hogy kellene Eger­ben egy egész városra kiterje­dő hangulatos utcazenei fesz­tivál. Két évig gyakorlatilag nem történt semmi, csak be­szélgettünk róla, tervezget­tük. Akkor kapott a dolog len­dületet, amikor Rázsi Botond alpolgármester úr segítségé­vel sikerült önkormányzati tá­mogatást nyerni a projektnek, azzal a feltétellel, hogy a bel­városi vállalkozók is beszáll­nak a finanszírozásba. Végül Hajdú György és Szabó József segítségével sikerült megnyer­nünk az ügynek a belvárosi kereskedőket és vendéglátóso­kat, Micski Mariann szálloda­­igazgató közreműködésének köszönhetően később csatla­kozott a Heves Megyei Keres­kedelmi és Iparkamara is.- Az első alkalom mára már tör­ténelem. Mikor is volt ez?- Először 2015-ben szervez­tük meg a rendezvényt. Em­lékszem, március utolsó he­tében kaptam a hírt telefo­non, hogy az egri önkormány­zat pénzügyi támogatást ad a programnak, viszont akkor jú­niusban meg kell csinálnunk. Nem volt semmink. A nullá­ról kellett felépíteni két hónap alatt az egész projektet, hogy teljesíthessük a vállalást. Se zenekari kapcsolatok, se egy stáb, amely az előkészítést vé­gezze, és még a belvárosi vál­lalkozók sem tudtak semmit a dologról. Gyilkos tempó követ­kezett az azt követő nyolc hét­ben, alig aludtam. Mire elkez­dődött az esemény, már hallu­­cináltam a kialvatlanságtól, de élveztem, mert úgy éreztem, valami egészen új dolgot alkot­hatok. Gyakorlatilag ez tartott ébren, és a félelem, hogy anya­gilag óriásit bukunk.- Egy személyben vagy a feszti­vál szervezője, vagy egy csapat áll a háttérben? Fotó: Huszár Márk A zenészek és a közterületeken járókelők hamar megkedvelték az utcai muzsikálást- A szervezést illetően első alkalommal ez egy „one man show” volt, bár a lebonyolítás­hoz már akkor is diák önkén­tesek segítségét vettem igény­be. Akkor ismerkedtem meg a még 15 éves Mile Annával - akit mindenki csak Sütiként ismer -, aki azóta is mellettem tevékenykedik, s évről évre egyre több feladatot bízhatok rá. Ma már egy stáb dolgozik a rendezvényen, van aki a mar­ketingért, más az együttmű­ködési szerződésekért, s van aki a zenészek és önkéntesek toborzásáért felelős. A lebo­nyolítást viszont a mai napig diákokkal közösen csináljuk! Hihetetlenül motiváltak, óri­ási a tenni akarásuk. Minden évben nagyon jó csapat alakul ki egy állandó öt-hat szemé­lyes kemény mag körül. ( Sikerült megnyer­nünk a belvárosi kereskedőket és vendéglátósokat- Ejtsünk pár szót az első al­kalomról, hiszen a legtöbbször itt dől el, hogy lesz-e folytatás, vagy sem?- Nem túlzás azt mondani, hogy rögtön az első évben vá­rakozáson felüli sikert aratott a rendezvény. Persze, erről semmit nem tudtam az első két napon. Annyi háttérmun­kám volt a központi irodám­ban, hogy szó szerint 48 órán át a számítógép előtt ültem és onnan irányítottam a stábot. Szombat este tudtam kimenni először az utcára és akkor lát­tam élőben mindazt, ami ad­dig nekem költségvetési táb­lázatok, zenekari beosztások és szabályzatok formájában je­lent meg a monitoron. Az eg­riek táncoltak az utcákon és a Dobó téren, a zenészek pedig élvezték, hogy lelkes közönsé­gük van. Önálló életre kelt a dolog. Emlékszem, hogy leül­tem a sarki patikával szembe­ni kőpadkára és csak néztem a körülöttem lévő embereket.- Gondolom, vannak vissza­térő előadók, és sikerek is szü­lettek.- Maga a rendezvény a zené­szek körében nagyon népsze­rű. Szeretnek visszatérni hoz­zánk, mert egyrészt Eger na­gyon hangulatos város, más­részt odafigyelünk rá, hogy jól érezzék magukat az itt-tar­­tózkodásuk alatt. Több mint háromszáz formáció fordult már meg az elmúlt négy év alatt Egerben, és kialakult egy törzsgárda is. Ott van például a korábbi győztes, a gyöngyösi PURGA, amely ki nem hagyna egy évet sem*. Vagy az Acoustic Planet, amely a legutóbbi Eu­rovíziós Dalfesztivál magyar döntőjében a második helye­zést ért el. Tudom, hogy a ko­rábbi évben nálunk nyert első helyezés is hozzájárult vala­melyest a karrierjükhöz. Min­den évben akad az indulók kö­zött egy rezesbanda, a Band of Streets, a Kelet Brass Band, a Sun City Brass, amelyeket az egriek végig követnek a fellé-RVENTICS flVEN TICS Hangulatos a muzsika esténként a Kis Dobó téren is péseiken. Ezenkívül persze, számos olyan zenekart tudnék még mondani, amelyet azóta a tv-s tehetségkutatókban is lát­hattunk és ott is jó eredménye­ket értek el.- A zene világa varázslatos do­log, biztos vannak jópofa törté­netek is a tarsolyban.- Amióta szervezem ezt a rendezvényt, valamelyest közismertté váltam Eger­ben, és úgy általában az ama­tőr zenekarok körében. Volt, hogy más városokban utca­zenei eseményeken járva fel­ismertek és két dal között be­mutattak az ottani közönség­nek. Egyik ilyen alkalommal, miután bemondták a nevem a mikrofonba és megtapsoltat­tak mint a „legjobb utcazene­­fesztivál” szervezőjét, elővet­tem a pénztárcámat és látvá­nyosan százezer forintot dob­tam a gitártokjukba. El lehet képzelni, hogyan könyvelte el a szituációt a közönség. Mint­ha csak a dicséret miatt fizet­tem volna nekik ekkora ősz­­szeget. Persze, most elárulom azt, amit ott és akkor csak a banda és én tudtam, hogy egy tartozásomat rendeztem. A zenekar korábbi nyeremé­nyét fizettem ki ilyen polgár­pukkasztó módon, de egysze­rűen nem tudtam kihagyni ezt a ziccert.- A verseny szavazati rendszere mintha átjárót képezne a virtu­ális világból a valós életbe. Ho­gyan is működik ez? Szép utcai hegedűszóló- Az Utcazenészek Verse­nyének Egerben van egy sajá­tossága, ez pedig maga a sza­vazati rendszer, a like érme. Ezt én fejlesztettem ki, kifeje­zetten olyan célból, hogy en­nek a könnyűzenei kulturális eseménynek konkrét és mér­hető anyagi hozadéka legyen azon vállalkozások számára, amelyek csatlakoznak a prog­ramhoz. Ez olyan jól működik, hogy a most induló utcazenei fesztiválok minket tekintenek mintának. Van, aki megkeres és tanácsot kér, van, aki pedig egyszerűen koppint minket. Többször kérdezték tőlem, mi­ért nem lépek az ügyben, de én azt gondolom, hogy az a legna­gyobb dicséret, ha az embert utánozni próbálják. A titok pe­dig, hogy mitől működik a do­log, úgysincs leírva sehol. A most induló ut­cazenei fesztiválok minket tekintenek mintának- Ennyi év után mik a fejlődés lehetőségei?- Alapvetően az Utcazené­szek Versenye Egerben ese­ményt turisztikai attrakció­nak terveztük meg, és azt gon­dolom, be is töltötte a küldeté­sét. Ma már mérhető az emiatti szobafoglalások száma, a kez­detektől fogva érezhető a bel­városi éttermek forgalomnö­vekedése. De a lényeg az, hogy mind a zenészek, mind az ide­látogatók jó hírét viszik, s a vá­rosnak is. Hiszem, hogy ezzel a rendezvénnyel mi is hozzájá­rultunk ahhoz, hogy Eger tu­risztika számai ilyen lendü­letesen alakulnak. Ami a fej­lődési lehetőségeket illeti, két kitörési pontot látok magunk előtt. A rendezvény szakmai presztízsét szeretném növel­ni, melyben Karácsony János- James, az LGT legendás gi­tárosa fontos szövetségesem. Dolgozom azon is, hogy nem­zetközi eseménnyé fejlesszük az utcazenészek versenyét. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu

Next

/
Thumbnails
Contents