Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-04 / 102. szám
2 szerkesztoseqi terepaszta UTÓN ANYAK NAPJA FELE Farkas Wellmann Endre Fotó: Molnár Edvárd Minap épp a létezés abszurditásán gondolkodtam el, amolyan rossz nap volt ez, amelyiken csupa rossz hír jött szembe velem minden irányból: mire leértem a keleti országhatárig, már hajnalban több halálos balesetről adott hírt a rádió, de aznap volt a csernobili évforduló is, és valahogy semmi jó nem akart történni a világgal. Mire visszaértem volna kora délután a fővárosba, az utolsó száz kilométeren épp a délutánt tervezgettem, amikor úgy száznegyvennél elém vágott egy telefonozó kolléga a külső sávból, miközben épp előztem. Alig úsztuk meg. Hátul a két kisfiam, mellettem egy kedves barátom. A kisebbik gyermek majdnem előrezuhant, pedig be volt kötve annak rendje s módja szerint, nekem meg a lábammal lett valami, nem tudom, az erős fékezéstől rándult-e meg, vagy belevertem a műszerfalba a nagy kavarodásban, de két napig bottal jártam. Lényeg, hogy sikerült elkerülni a legrosszabbat. Épp azelőtt beszéltünk arról, hogy milyen őrült nap, alig negyedórája haladtunk el az egyik reggeli halálos baleset helyszíne mellett, amelynek túlélője is volt, egy négyéves kisgyerek. Neki a szülei haltak meg. Aztán jött a hír, hogy mögöttünk még egy súlyos baleset történt. Ennek a részleteit már nem ismerem, magammal voltam elfoglalva, a legordenárébb káromkodásokat szórva az elém vágó kollégára és különösen a női felmenőire. Kívánom, hogy e sorokban is magára ismerjen. Van, amire nincs mentség. Erős dühöt éreztem, működésbe lépett minden apai ösztönöm, hogy egyáltalán miért és hogyan merészel egy felelőtlen idióta a gyermekeim életére törni? Szörnyű volt a felismerés, hogy abban a pillanatban ölni tudtam volna a kölykeimért. Mert nem tudtam és most sem tudom másképpen értelmezni a helyzetet: az autóvezetésben, ha vannak is véletlenek, ezekben a történetekben a kézben tartott telefon nem szerepelhet. Egyébként bőven van bennem anynyi cinizmus, hogy ne érdekeljen, ha valaki felnőtt és felelőtlen, és ennyire taksálja az életét, ám ölje meg magát nyugodtan, de mást semmiképpen se. Végül hazaértünk, minden rendben volt, Messengeren hazudom a nagyszülőknek, hogy minden rendben volt. Ilyenkor mindig várják a hírt, hogy épségben megérkeztünk. Rohadtul fáj a lábam, előkeresem a botot, káromkodom. Este koncertre megyünk. Vad Fruttik, régóta szervezzük, várom. Ledőlök pihenni addig is, forog az agyam, értelmezem a nap történéseit. Hálát adok az Istennek, hogy élünk, hogy megvagyunk. És adja magát a semmiből a kérdés, hogy mire jó ez? Az egész élet? És kinek? A válaszok ösztönből jönnek, némiképp adottak. A rendszert nyilván nem tudom megfejteni, de azt igen, hogy valami értelme van. És hogy mi minden tud roszszabb lenni. A létezésben hány élet van? S hányat tudnak tönkretenni a tragédiák? így jutunk el az anyákhoz... Az anyák a létezés értelmének a garanciái, nagyon kell vigyázni rájuk. így kicsit más értelmet nyernek a mai hírek is. Amiket hallottunk, s ami velünk történt, az is. A négyéves gyerekre gondolok elsősorban, aki végérvényesen anya nélkül maradt: én negyvennégy vagyok, de nem akarom elképzelni, hogy anya nélkül milyen az élet. S ha arra gondolok, hogy ha bajunk esik, még hány anyának tesszük tönkre az életét? Mert a fizika száznegyvennél nem túl megbocsátó. A feleségem, az anyám, az anyósom, a barátom édesanyja, sőt még annak a vadbaromnak az édesanyja is, aki majdnem megölt... Anyák, akik nélkül nem lennénk. Akik nélkül semmi sem lenne. Aztán elkezdődik a koncert, örömmel látom, hogy a Fruttik nagyobb tömeget vonz, mint egy öszszellenzéki tüntetés. És mintha ösz-Összhangban szebeszéltünk volna Likó Marcellel, mindjárt az elején az egyik kultikus nóta, a Nem hiszek. „Anyámnál nincs erősebb a világon / Rá gondolok - fiatalnak látom / Hogy engem óvjon, ő sokat szenvedett / Keresztre feszítette a szeretet.” Anyákról szól meg apákról. A létezésről. Vagy az életről. Érdemes meghallgatni. tarca NÁNCSI NÉNI int A megyeiek Niva terepjárója nem sokkal az eset után érkezett a helyszínre. Az elhanyagolt tanya konyhájának földpadlóján valószínűtlen pózban feküdt a tulajdonos: Portörő Mihály. Elvágták a torkát. A nyomozók a szegényes otthon minden szegletét felforgatták, de az elkövetés eszközét sehol nem találták. Csak Náncsi nénit a szekrényben.- Ki maga? Vannak iratai? Milyen jogcímen tartózkodik a helyszínen? Hozzátartozója az elhunytnak? Látta, mi történt? Maga tette? - kérdezte egy szuszra Nagy nyomozó. Náncsi néni ajkai szólásra nyíltak, de végül nem válaszolt. A madártestű, apró asszonykát kihúzták a rejtekhelyről. Megszeppenve tűrte, hogy az egyik nagydarab őrmester megbilincselje. Hamarosan lezárták a nyomozást, a nénit rabosították, az ügy aktáit pedig továbbították az ügyészségre. Özv. Korbályné Süttő Annát nyereségvágyból elkövetett emberöléssel vádolták. A tanyasi özvegynek azért szerencséje is akadt a rászakadó szerencsétlenségben: egy jó nevű fővárosi ügyvédi iroda képviselője látta el a védelmét - pro bono - a közjó érdekében. Néhány nap múlva aztán elkezdődött a tárgyalás.- A tényállás világos. Tudjuk, hogy a vádlott alkalomszerűen munkát végzett a sértettnek: mosott rá, takarított, gyomlált, etette a tyúkokat, bevásárolt. A helyszínen talált, közvetett bizonyítékok alapján rekonstruálható, hogy elszámolási vita alakult ki a felek között. És azon a végzetes estén a vita hirtelen felindulásból elkövetett emberölésbe torkollt! - húzta el az ujját a torka előtt az ügyész. Pataki bíró » plafonra szegezte a tekintetét egy pillanatra. Nem kedvelte azokat a kollégákat, akífc Színpadnak tekintik a tárgyalótermet.- Valóban? És megtalálták az elkövetés eszközét? Vannak közvetlen bizonyítékok? Esetleg egy beismerő vallomás? Sajnálom, ügyész úr, én egyelőre csak egy megtört asszonyt látok a vádlottak padján. Egy özvegyet, akinek gyászát csak tetézte az újabb megrázkódtatás - az, amit egy rablógyilkosság vétlen tanújaként szenvedett el. Ha ő a tettes, mint állítja, miért maradt a helyszínen?! Nem elég összegyűjteni, értelmezni is kell a bizonyítékokat! Ezt a nyomozó hatóságnak is mondom... A védelemé a szó.- Kérném a tisztelt bíróságot, hogy mentse fel a vádlottat válaszadási kötelezettsége alól! Védencem az átélt érzelmi sokk hatására megnémult, zavart viselkedést mutat, továbbá részleges amnéziában is szenved. Az eljárás kezdete óta senkivel nem kommunikál, úgy megrázta az eset! A szakértői véleményt természetesen csatoltam a kérelemhez.- Vádlott, kíván valamit hozzáfűzni? Náncsi néni nem szólt semmit.- Jegyzőkönyvezze: a vádlott nem válaszolt - mert nem tudott válaszolni. Abszolúte jogosnak találom az ügyvédi indítványt, elfogadva! Most pedig halljuk a védőbeszédet! A fővárosi nagymenő szónoklatában porrá zúzta a vád hevenyészett bástyáit, kristálytiszta logikája gúny tárgyává tette a kétbalkezes megyeieket és a polgármesterségre áhítozó, karrierista ügyészt. Szegény Náncsi néni nem sokat értett az egész eljárásból, a pantallós okoskodásból. Kezét összekulcsolva, szótlanul üldögélt a vádlottak padján.- Nem várt öröm, ha ilyen briliáns érvelést, tankönyvbe illő jogi levezetést hallok a pulpituson! A bíróság ezennel visszavonul tanácskozásra, hogy meghozza döntését Tizbnöt perc múlva ítélethirdetés! Pataki bíró verdiktjében felmentette özv. Korbályné Süttő Annát a hirtelen felindulásból elkövetett emberölés vádja alól. Már kifelé mentek az emberek, amikor Náncsi néni bátortalanul felemelte kezét, jelezve a bírónak, hogy szólni szeretne.- Tekintetes bíróság! Szeretném kérdezni, hogy a böllérkést megtarthatom-e? Máskor is jól jönne, meg hát tartozott is nékem a Mihály... PREMIER Tilda, a primadonna - ki tudja, hányadszor - ellenőrizte a sminkjét és a toalettjét.- Szerinted?- Nagyon szép vagy, drágám! Minden ragyog! - erősítette meg partnere szóban a szemmel láthatót. Lóránt direktor finoman svájci karórájára nézett.- Tudom, Mutyus! Ne haragudj... Tudom, semmi olyan nem történhet ma, amit ne tudnék kezelni. De akkor is izgulok! Tudnánk! Bevettem egy késhegynyi szódabikarbónát is, ahogy javasoltad. Én... nem tudom, ma mi van velem! Mintha egy főiskolás bakfis lennék vizsga előtt, úgy izgulok! Mutyóka, mondd, hogy nem lesz semmi baj! Ugye nem lesz semmi baj?- Nem lesz semmi baj! Meglátod, imádni fogják! Finom az illatod... - dörmögte szokásos hangjánál kissé mélyebben Lóránt, és közelebb lépett Tildához.- Ne már... Még összemaszatolod a sminkemet! - sikkantotta szokásos hangjánál egy terccel magasabban a művésznő. Lóránt abbahagyta tevékenységét, melyet el sem kezdett úgy igazán. Újfent svájci karórájára nézett. Erdei G. Zoltán- Mutasd csak! Már ennyi a&idő?* Jeszszus! Ne hívjunk inkább taxit?. ÉL fogunk késni! -íA++r.+roorim'- Figyelj, Tündérvirágszál! Hunyd be a szemed... Vegyél egy mély levegőt, és fújd ki lassan! Most még egyet... még egyet... még... ne nézz rám, csak csináld! Látod? Ugye, most jobb? Remélem, megnyugodtál. Taxira, ugyebár, semmi szükség, tekintve, hogy a premier itt lesz az utca másik oldalán. Mehetünk? Összeszedted magad? Lóránt, Tilda válaszát meg sem várva, kitárta az öltözőajtót. A művésznő kihúzta magát, mélyet sóhajtva belekarolt a direktorba, és elindultak. Lépteik kopogására felfigyelt az épület főbejárata előtt kígyózó sor. A dívát felismerték, utat engedtek nekik. Tilda soha nem használta a művészbejárót. Minden készen áll, úgy, ahogy kell! - gondolta odabent Lóránt, gyors ellenőrző körútját befejezve. Büszke volt az itt végzett munkára. A nemzetközi társulat idővel csodás csapattá cseperedett, a repertoár pedig minden ízében kielégítette a városka igényeit. A direktor apró bólintással jelt adott. Kinyílt a főbejárat ajtaja, és a várakozástól felajzott publikum sietősen elfoglalta a helyeket. Telt ház. Tizenegy óra. Tilda megvárta, amíg csak rá figyelnek, finoman összekulcsolta a kezét maga előtt - úgy, ahogy azt annak idején Iza néni, az énekkar vezetője mutatta. Ezzel a módszerrel ugyanis szinte tökéletesen kizárható a hangképző szervek nem kívánt vibrációja. Az eladóművész mély levegőt vett, és a csengő mezzoszoprán áradón töltötte be a teret.- Zónapöri, kishasburg, koviubi, traminifröccs menüben csak 890 forint! A premier zajos sikert aratott, az opusra váltható összes ebédjegy már elővételben elfogyott. 1j TA 1 aaaBHBaBBMi I 1 L aaaaaaaaaHl 1 aaBBBBBaaaa Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató Demeter Szilárd • Szerkesztőség Ágoston Szász Katalin (gyerekirodolom), Bonczidai Évo (felelős szerkesztő), 1 Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • 1 Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztós, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • 1 Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma 1 IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztosegnkmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2019. május A 4
