Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-30 / 124. szám

4 HATVAN, LŐRINCI ÉS KÖRZETE 2019. MÁJUS 30., CSÜTÖRTÖK HÍREK Ünnepelnek a hétvégén RÓZSASZENTMÁRTON Ma dél előtt 10 órakor adják át az Is­kola út 46. szám alatt felújí­tott régi rendelőt, ahol a csa­ládsegítő és a gyermekgondo­zó kap helyet. Pénteken dél­előtt 10 órakor kezdődik az idősek otthona 15 éves fenn­állása alkalmából szervezett ünnepség. Szombaton 15 óra­kor négy kiállítás is megnyílik a településen. T. 0. Családi nap az iskolában ZAŐYVASZÁNTÓ Hagyomány­­őrző családi nap kezdődik jú­nius 1-én, szombaton, dél­után fél 4-kor az általános is­kolában. Ez alkalommal ad­ják át a Zagyvaszántóért díjat, majd fellépnek a község óvo­dásai és iskolásai, valamint lesz gyermekeknek és felnőt­teknek szóló műsor is. Este a Bonbon és a Rockin RockCats együttesek szórakoztatják a nagyérdeműt. A tűzijáték 21 órakor kezdődik. T. 0. Bányásznapi készülődés PETŐFIBÁNYA Június 8-án, szombaton rendezik meg a települési bányásznapot. Az egész napos program so­rán szórakoztató programok, főzőverseny, bányalátogatás és csillelökő verseny is várja az érdeklődőket. T. 0. Festmények és faragások HATVAN Hetedhét Hatvan cím­mel nyílt népmese-kiállítás a Hatvány Lajos Múzeumban. A program a június 6. és 9. kö­zött a Grassalkovich Művelő­dési Házban megrendezen­dő Hetedhét Hatvan Népme­sefesztivál felvezető esemé­nyeként jött létre. A színes se­lyemfestményeket és a fafa­­ragómester-munkákat június 15-éig tekinthetik meg. T. 0. Izgalmas napot tölthettek az iskolások Nagy Laci bácsi portáján Fotó: Albert Péter A kisiskolások időutazást tettek a bronzkorban is Régészeti napot tartottak egy helyi portán. Az isko­lások időutazást tettek a bronzkorban, de lovas szántást és mesterség­bemutatókat is láthattak. Litya László szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu HATVAN Az almásderes munkaló fülét hegyezi, és ne­kiindul. Az ekeszarvat Pista bácsi tartja kézben, hogy a ba­rázda fel ne vehesse a csálé módit. Nem is veszi: nyílegye­nes. Amikor visszaérnek a sor­végre, egy hónapos unokáján a sor: apja karjainak védelme alatt megüli a csupa izom lovat. Pista bácsi a hatvani kór­ház biztonsági őre, ámde a hévízgyörki portájukon galam­bokat és fogathajtásban edzett versenylovakat tartanak. Most úgy kerültek ide, a Zrínyi és Kisfaludy utca között magasba törő kilátó tövébe, hogy a föld gazdája és a régészeti nap szer­vezője, „Mérges” Nagy Laci bá­csi - aki a jelzőt mezőgazdasá­gi tevékenysége kapcsán érde­melte ki, s környékszerte így emlegetik - meghívta. Ő pedig első szóra jött, hogy a kíváncsi gyerekeknek megmutathassa a szántás tudományát. Szántás után szétrebbennek a Kossuth meg az Ötös iskola nebulói. Néhányan a felásott földbe vájják ujjaikat, hogy az odarejtett leleteket megtalál­ják a négyzethálóként kifeszí­tett zsinórok között. Ágota né­ni díjazza a felfedezőket: kifes­tőket színezhetnek. Zsófia né­ni apró keretekre feszített szö­­vési lehetőségekkel kecsegteti a diákokat, még virágszálakat is összeszőhetnek a vastag fo­nalakkal. Sanyi bácsi bronzkori lakó­házat készít fűzfavesszőből. A kosárfonás tudományát öt­vözi össze az agyagtapasztás mesterségével: így készül el a paticsfal. Két-három gyerkőcöt ez a miniatűr épületecske va­lósággal lenyűgöz. Két kezük­kel tevőleges részesei az épí­tésének. Józsi bácsi cégére az agyagedény. Lócáján ülnek az alkalmi próbálkozók. András bácsi asztalán kőbalták és más kőszerszámok fekszenek. Egy fürtös lányka az obszidián tü­körről érdeklődik. Óvatos moz­dulattal adja kezébe a vulkáni A háromezer-ötszáz éves hatvani kultú­ra értékes leleteit ásták ki itt üveget, nehogy megvágja az uj­ját. Zoli bácsi hol a karikás os­torát pattogtatja, hol meg sá­mándobján tamtamozik. Ré­vületbe csak azért nem esik, mert az érdeklődő ifjúság is megirigyli a dobverését. Meg­érkezik Jani bácsi, mindenki­nek csak Szikár cipész, de most úgy néz ki, mint egy honfogla­ló. Pazar az öltözéke, csodálják.- Nincsen a helyi múzeum­nak régésze, ezért kénytelen voltam a saját birtokomon fo­gadni a vendégsereget - mond­ja Nagy László házigazda. Bir­tokára nem lehet panasza: a háromezer-ötszáz éves hatvani kultúra értékes leleteit ásták ki belőle. A hat cserépedény má­solata most is odalent nyug­szik, a kilátó tövébe beültetett cementkád fenekén. Csodálja is minden gyerek és felnőtt a kéz­zel fogható bronzkor jelenvaló­ságát. Estefelé tüzet gyújtanak a nyársaláshoz. Nem gyufával, hanem acéllal, kovakővel és taplóval. A gyerekek azóta már otthon emésztik és mesélik az időutazási élményeiket. „Mér­ges” Nagy Laci bácsi pedig le­teszi a nagy esküt, hogy jövő­re harmadízben is összetrom­bitálja a jó népet. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Nyugdíjba ment a város magányos indiánja HATVAN Dokumentumfilm ké­szült róla, aztán 1993 őszén egy játékfilmet is bemutat­tak az egyedi, szép és meg­rendítő indiánlétéről. Különc figuráját Eperjes Károly for­málta meg hitelesen. Játszott még a filmben Törőcsik Ma­ri, Pártos Erzsi, Temessy Hédi is. Az utolsó mohikán című, 1987-es dokumentumfilmet Zsigmond Dezső önállóan ké­szítette el, míg a többszerep­lős utóbbit már Erdélyi János­sal együtt rendezte, s drama­turgként Bereményi Géza is nevét adta az alkotáshoz. Ze­néjét a volt bakancsos Edda­­tag, Slamó szerezte. Az inter­neten mintegy két évtizedes késéssel most már megtekint­hető film címe: Indián tél. Mindig kereste a tökéletes szabadságot Mindkét film főszereplője a Zagyva-parti város egyik leg­különlegesebb figurája, Ge­­csei Tamás. Valóságos fősze­replőt kell írnom, mert a törté­net helyszínétől távol lakó né­pek azt képzelték, hogy az er­dőszéli indiánkunyhó valójá­ban nem is létezik. Pedig léte­zett. Mert volt egyszer egy em­bereket hátrahagyó, csalódott fickó, aki az indiánkönyvek óvó szellemeivel silbakoltatta kunyhóját. A kíváncsi gyere­kekkel szóba állt, de a gunyo­­ros felnőttektől elfordult. Ke­reste a természetbe vissza­vezető, tökéletes szabadságot. Cowboy és biciklin menekü­lő szelíd motoros volt egy sze­mélyben. Hol feketében, szé­les karimájú kalappal, hol szí­nes tolldíszekkel őrizte magá­nyát. Itt-ott ma is feltűnik, már szóba elegyedik szinte bár­kivel, aki őszintén kíváncsi halk szavaira. Pár napja öröm­mel újságolta, hogy nyugdíjas­állományba vették. Mindegy már, hol és mit dolgozott: mos­tantól nem fenyegeti veszély létbiztonságát. Arra azért sen­ki ne gondoljon, hogy többé nem pillanthatja meg, amint zoknijaival és más portékái­val házal Boldogtól Horton át Ecsédig. L. L. A hősi halottakra emlékeztek a Strázsa szobornál A háborúban nincs nyertes HATVAN A hősi halottakra em­lékeztek a Strázsa szobor­nál az elmúlt hétvégén. Fin­­ta Sándor alkotását 1917. no­vember 25-én avatták fel a Kossuth téren, s az országban ez volt az első olyan köztéri szobor, ami az első világhá­borúban harcoló katonáknak állít emléket. Az önkormány­zat vezetése nevében Horváth Richárd polgármester mon­dott beszédet. Mint fogalma­zott, emlékezni kell az erő­szak borzalmaira annak ér­dekében, hogy minden áron elkerüljük ezeket, s megőriz­zük a békét, amely minden ember érdeke. Az emlékezés Köves Gáborné és Gál Erzsébet koszorúz Fotó: Benei László megtanít arra, hogy elutasít­sunk minden erőszakot, min­den agressziót. A háborúban ugyanis nincsenek nyerte­sek, mindenki csak vesztes lehet. A történelem során el­esett magyar katonák többsé­ge sohasem a vélt nyereségek reményében ragadott fegy­vert. Ezek a férfiak a békéért harcoltak: családjuk, szeret­teik biztonságáért. Szavait követően a jelenlé­vők a szobor talapzatánál el­helyezték a kegyelet virágait. A Polgári Hatvanért Közhasz­nú Alapítvány nevében Gál Er­zsébet és Köves Gáborné ko­szorúzott. T. 0. Dinó a téren HATVAN Idén is megannyi érdekesség várta a gyermeknapi rendez­vényekre látogatókat a Kossuth téren. Volt ugrálóvár, aszfaltrajz­verseny, csillámtetoválás ás számos más érdekesség, így például dinoszauruszshow is elkápráztatta a kicsinyeket. Fotó: Albert Péter

Next

/
Thumbnails
Contents