Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-24 / 119. szám

2019. MÁJUS 24., PÉNTEK SPORT 15 A búcsúzó Király Gábor köszönetét mond minden futballélményért Szögre került a mackóalsó JEGYZET Huszonöt évvel az első NB l-es mérkőzése után ab­bahagyja a profi futballt Ki­rály Gábor. A 108-szoros vá­logatott kapus fantasztikus karrierje sok fiatal futballis­tának lehet példa. Somogyi Zsolt/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Huszonöt évvel azután, hogy 1994 márciu­sában Csepelen bemutatko­zott az NB I-ben, Király Gábor szerdán a honlapján jelentette be: abbahagyja a profi labda­rúgást. Amikor megkérdez­tük, miként éli meg a döntést, türelmet kért, azt mondta, ké­sőbb szívesen nyilatkozik, de egyelőre pihenni szeretne. A lényeg benne van a bejegy­zésében: „Köszönöm a lab­darúgásnak, hogy mindenre megtanított és általa jobb em­ber lehettem. Mindennap be­csülettel készültem, mindig a maximumra törekedtem és alázatosan alkalmazkodtam minden feladathoz. A labda­rúgás megtanított győzni, ve­szíteni, elesni, felállni, csapat­társakból, ellenfelekből bará­tokra lelni.” A 43 éves Király Gábor a pályafutását összefoglalva kö­szönetét mond minden élmé­nyért, amelyet a futball adott neki: „...108 alkalommal húz­hattam magamra a magyar válogatott mezét, köszönöm, hogy magyarként a nemzetkö­zi profi fociélet részese lehet­tem, volt klubjaimnak, hogy megélhettem a történelmük egy részét és Európa patinás stadionjaiban pályára léphet­tem, volt csapattársaimnak, dór 2010-től ismét első számú kapusként számított rá, Pin­tér Attila viszont Gulácsi Pé­terben bízott, mígnem Dárdai Pál reaktiválta az akkor har­mincnyolc éves kapust. Századik alkalommal Nor­végiában, az Eb-pótselejtezőn húzhatta magára a címeres dresszt, és rögtön a meccs ele­jén hatalmas védéssel igazol­ta Bernd Storck döntését: az utóbbi évtizedek legfontosabb meccsén neki kell védenie! Fő­szerepe volt abban, hogy a vá­logatott harminc évvel a mexi­kói vb után ismét nemzetközi futballeseményen, a 2016-os Eb-n mutathatta meg magát, és kiemelkedő teljesítménnyel járult hozzá a csoportelsőség­hez, a legjobb tizenhat közé ju­táshoz. Bárhol is légióskodott, min­­dighangoztatta, szeretne visz­­szatérni legkedvesebb klub­jához, a Haladáshoz. Másfél évtizede a Vasi város szélén sportlétesítményt hozott lét­re, futball- és kosárlabdapá­lyákat épített, ahol a város fiataljai sportolhatnak. 2015 óta négy szezonon át védte a Haladás kapuját, az első há­rom alkalommal hozzá tudott járulni ahhoz, hogy a zöld-fe­hér klub az élvonalban ma­radjon, ám a búcsú szomorú lett, mert idén kiesett az NB II-be. Utolsó idényében Ki­rály Gábor gyakran került a kritikák kereszttüzébe, de roppant igazságtalan lenne huszonöt élvonalban töltött év után éppen az utolsó alap­ján ítélkezni. Személyében a magyar labdarúgás történeté­nek korszakos egyénisége fe­jezte be pályafutását. akiktől emberileg és szakmai­lag sokat tanulhattam, volt edzőimnek, akik a fejlődése­met segítették és lehetőséget adtak a játékra, a szurkolók­nak, akiktől rengeteg érzelmi töltést kaptam és a volt ellen­feleknek, hogy megnehezítet­ték a dolgomat és ezáltal sokat tanulhattam.” Édesapja, Király Ferenc a Haladás labdarúgója volt, így a leendő kapus a Rohonci úti stadion árnyékában nőtt fel. 1993-ban lett profi játé­kos, de 1997-ben már az ak­kor a másodosztályból felke­rülő Hertha kapusa lett, aho­va ugyan második számúnak érkezett, de hamar a gólvonal elé került, és évekig nem le­hetett őt onnan kirobbantani. Vagánysága, bátorsága, gyor­sasága révén a Bundesliga leg­jobb kapusának választották, az újonc berliniek 1999 őszén már a Bajnokok Ligájában sze­repeltek. Hét év és 252 bajnoki mérkőzés után, 2004 nyarán Angliába igazolt. A Crystal Palace kapusa lett, első évé­ben az angol bajnokság máso­dik legjobb kapusának válasz­tották, noha csapata kiesett az első osztályból. A West Ham United és az Aston Villa is kölcsön­vette pár hétre, 2007-ben a Burnley-hez írt alá. Néhány hónapra a Leverkusen szer­ződtette, kimondottan a kis­­padra, nem is lépett pályá­ra, mígnem 2009-ben az 1860 Münchenhez került, öt évig védett a német csapat­ban. 2014-ben visszatért Lon­donba, a Fulham alkalmazta, 2015-ben tért haza és lett a Haladás kapusa. Válogatottbeli karrierje 1998-ban kezdődött, Bicskei Bertalan küldte először pá­lyára címeres mezben Auszt­riában, ahol a vb-re készülő házigazdák elleni 3-2-es győ­zelemből Toni Polster tizen­egyesének hárításával járult hozzá. A közönség talán ek­kor ismerkedett meg először a később védjegyévé vált szürke mackónadrággal, amelyben védett. 2006-ban Grazban is hárított egy büntetőt az oszt­rákok elleni mérkőzésen, de talán ő sem gondolt arra, hogy tíz évvjel később ismét Auszt­ria lesz az ellenfele - a 2016-os Eb-n, Bordeaux-ban. A nemzeti csapatban töl­tött csaknem két évtized per­sze nem volt zökkenőmen­tes, volt, hogy gyengébb for­mában védett, az is megesett, hogy egyik-másik kapitány mást favorizált, és a keretbe sem hívta meg. 2006 októbe­rében a hetvenedik meccsén lépett pályára, és 2009 novem­berében állt újra a magyar vá­logatott kapujába. Szövetsé­gi kapitányként Egervári Sán-Szavai szerint a labdarúgás megtanította győzni, veszíteni, elesni és felállni is Fotó: Balogh László A bajnoki címét megvédő Ferencváros már a BL végjátékára készül Zsenikkel lehet eladni a vízilabdát VÍZILABDA Nikola Jaksic az egész idényben kulcsfigurá­ja volt a szerdán története 23. bajnoki címét megszerző fe­rencvárosi vízilabdacsapat­nak. A 22 éves belgrádi fiú ott­honról értékelte a most befeje­ződött bajnokságot, Faragó Ta­más, Montreal olimpiai bajno­ka pedig innen, Budapestről hívta fel a figyelmet arra, hogy az olyan zsenik tudják a figye­lem fókuszába emelni a sport­ágat, mint Varga Dénes. „Vasárnapig kimenőt kap­tam, hazaugrom Belgrádba, éppen most lépem át a határt Röszkénél - mondta lapunk­nak Nikola Jaksic, a jobbkezes jolly joker, aki egymaga képes valamennyi mezőnyposztot be­játszani, ezzel luxushelyzetbe hozva klubját, a Ferencvárost. - Természetesen a szerb válo­gatottal 19 évesen a riói olim­pia megnyerését tartom pálya­futásom eddigi csúcsának, de a Fradival megszerzett tavalyi és idei magyar bajnoki arany­érem csak hajszállal van mö­götte. És mivel további két évre szól a szerződésem, ha esetleg eligazolnék a Fraditól - nincs ilyen tervem -, azt négyszeres bajnokként tenném.” Jaksicnak örök életre szóló élményt jelentett az OSC el-Kiemelkedett a magyar bajnoki vízipólósmezőnyből a Ferencváros csapata Fotó: MTI leni döntő harmadik mérkő­zése, amely ötméteresekkel dőlt el a bajnok javára. „Csep­pet sem tartottam a párbajtól, biztos voltam benne, hogy mi jövünk ki jól az idegek harcá­ból. Mivel 4-1-re megnyertük a ráadást, rám már nem is ke­rült sor, de nem aggódtam” - tette hozzá a szerbekre oly­annyira jellemző magabiztos­sággal. Amikor a döntő gólkirályá­nak, Vámos Mártonnak meg­említem, hogy szerződése le­jártakor Jaksic négyszeres bajnok akar lenni, a balkezes bombázó csípőből tüzelt. „Pró­bált volna mást mondani! Ni­kola óriási erőssége a csa­patnak, méghozzá úgy, hogy messze nem érte el a lehető­sége határait. Sokoldalú pólós, öröm vele egy csapatban ját­szani, és ugyanez elmondha­tó Aaron Youngerről is, csak ő már kész játékos.” Vámos kitért arra is, hogy bár az idény derekán volt egy hullámvölgye a csapat­nak, egy pillanatig sem kétel­kedett a végső győzelemben. „Még az NBA királyai, a Gol­den State játékosai sem úsz­­szák meg a szezont anélkül, hogy gödörbe ne kerülnének. Plusz rengeteg sérülés is súj­tott bennünket, főleg a cente­reinket, Varga Dumi pedig el­tiltás miatt hiányzott a döntő első meccséről. Ott végig kel­lett játszanom a 32 percet, de kibírtam. Most már a hanno­veri BL-döntőre figyelünk. Egyelőre csak az első ellen­féllel, a Jug Dubrovnikkal fog­lalkozom, aztán a négy között már bármi előfordulhat. Még az is, hogy legyőzzük a Pro Reccót.” Faragó Tamás, Montreal olimpiai bajnoka kívülről él­vezte a finálét. „Kiemelke­dett a Fradi a mezőnyből, az OSC csak a harmadik mécs­esén, önmagát felülmúl­va tudta megszorítani. En­gem, elfogulatlan szemlélőt az foglalkoztatott, hogy feltűn­nek-e fiatal tehetségek. És fel­tűntek! Mindenekelőtt Vogel Soma, aki klassziskapussá nőtte ki magát, de Sedlmayer, Pohl, Jansik Szilárd is bonto­gatja szárnyait, az OSC-ben pedig főleg Manhercz. Akiről pedig feltétlenül szót kell ej­tenem, az Varga Dénes. Szer­dán két megmozdulással el­döntötte a mérkőzést. Ha volt is sansza az OSC-nek, azt egy pillanat alatt lesöpörte. Ő zse­ni, akinek nemcsak a játéktu­dása, hanem a személyisége is kicsillog a medencéből. A né­ző még arra is kíváncsi, hogy milyen ember ez a Varga, hány füle van, hány keze, egy­általán ember-e, vagy csoda­lény? Annak idején azt mond­tam, hogy a tehetség olyasmit csinál, amit a másik nem tud megtenni, a zseni pedig olyas­mit, amit a másik el sem tud képzelni.” Ch. Gáli András Oroszlányi oroszlánok Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Egy sportszerető kisvá­ros mindennapjaiból köny­­nyen varázsolhat ünnepet, ha népszerű csapata győzte­sen hagyja el a küzdőteret. Mert szinte minden ilyen méretű településnek vol­tak, vannak kedvencei. Ha például Szentesen nyernek a női vagy férfi pólósok, az még ma is beszédtéma vá­rosszerte a következő fordu­lóig. Vagy itt vannak a gyön­gyösi kézisek, akik az idei élvonalbeli szereplésükkel rendre megtöltötték a he­lyi sportcsarnokot. És ak­kor még nem is beszéltünk a Balaton-parti „vonulat­ról”, a siófoki kézis hölgyek­ről, illetve a majdnem velük szemben „lakó” füredi fiúk­ról. Visszaemlékezhetünk, hogy évtizedekkel ezelőtt a jászberényi hokisok törték meg a főváros jeges hege­móniáját. Aztán itt vannak a kupában és a bajnokságban bronzérmes dági röplabdá­­sok, akik a nyolcszáz lelkes kis falu harmadát bevonzot­ták aprócska tornacsarno­kukba. Sőt, volt olyan idő­szak is, amikor még a kör­mendi kosarasokat is a fel­soroltakkal egy kalap alá le­hetett venni. Igaz, azóta a va­si városka „égimeszelői” ré­gen túlléptek a saját árnyé­kukon, és a honi férfi kosár­labdázás meghatározó ala­kulatává nőtték ki magukat. Az időutazást folytatva, a futball szerelmesei tán még emlékeznek rá, amikor Do­rog nagyközség stadionjá­ba sok első osztálybeli lab­darúgócsapat játékosa re­megve tette be a lábát. Arról nem is szólva, mekkora volt az öröm ezeken a helyeken, ha történetesen az imádott együttesük érmet szerzett a pontvadászatban vagy tró­feát nyert. Oroszlányban a dicső ko­sárlabda-történelem, ép­pen harminc éve, egy baj­noki bronzéremmel zárult. A bánya elszegényedésével a bányászcsapat működése is ellehetetlenült, és vissza is lépett az első osztálytól. Pedig az akkori Oroszlányi Bányász rendre zsúfolt lelá­tók és fantasztikus közön­ség előtt, oroszlánok mód­jára küzdött, még a Kupa­győztesek Európa Kupájá­ban is indulhatott. Szeren­csére azért nem szűnt meg teljesen a kosárlabda a kis­városban, viszont a pokol minden bugyrát megjárták a piros-feketék. És egy ideje, a szisztema­tikus csapatépítésnek kö­szönhetően - majd három évtizedes tetszhalott álla­pot után - ismét a mennyor­szág kapujába értek a kosa­rasok, mivel az Oroszlányi SE Lions (oroszlánok) meg­nyerte a bajnokság második vonalát. Bevallom, ritka az ilyen eset. Jóval több példa van arra, hogy ha egy csapat alól „kihúzzák” a pénzt, azt halálra is ítélik. Ezzel szem­ben az oroszlányi orosz­lánok feltámadtak. Nem véletlen, hogy egy egész (kis)város ünnepli őket.

Next

/
Thumbnails
Contents