Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-18 / 114. szám
2019. MÁJUS 18., SZOMBAT SPORT 15 A Hertha távozó vezetőedzője büszke arra, amit elért a csapatával Hétköznapi Pali lesz JEGYZET Dárdai Pál a hazai közönség előtt győzelemmel búcsúzna a Leverkusen ellen Fotó: AFP A Hertha labdarúgócsapatátától ma elköszönő vezetőedző, Dárdai Pál a róla lekerült nyomásról, a visszautasított ajánlatokról, a viszkető hátsóról és a családi programokról is beszélt a Nemzeti Sportnak adott interjújában. Pietsch Tibor/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu- Nem kellett volna hamarabb bejelenteni, hogy a bajnokság után átadja a helyét másnak?- Mire gondol?- Amióta kiderült, hogy a következő idényben nem ön irányítja a csapatot, a négy mécsesükből kettőt megnyertek, kettőn döntetlenre végeztek.- Ez igaz. Ha innen nézem, valóban az idény elején kellett volna előállnunk azzal, hogy részemről nem lesz folytatás a nyártól. Ha így teszünk, most alighanem a Bajnokok Ligájaindulásért küzdenénk, nem a tizedik helyért... De valójában csak egy hónapja döntöttünk úgy, hogy az évad végén távozom. Azóta viszont megszűnt a piszkálódás a sajtó részéről, a nyomás pedig lekerült a játékosokról. Engem nem érdekelt, hogy kívülről - már bocsánat - csesztettek minket, a futballistákat azonban zavarta. Ma már nyilvánvaló, mindnyájunknak hasznára vált, hogy megtettük azt a bizonyos bejelentést.- A hétköznapokban mi változott?- Úgy edzünk, mint egy utánpótláscsapat. Stressz nélkül, felszabadultan. Nem is maradt el a jó teljesítmény. Jellemző, hogy már negyvennyolc gólnál tartunk, legutóbb még Luden Favre irányításával szerzett ennyit a Hertha. Sokat lendített rajtunk az is, hogy az alapemberek nem küszködnek sérüléssel, Vedad Ibisevic eltiltása is lejárt, így ki tudunk állni ugyanazzal a csapattal. Egyben vagyunk, jól nézünk ki, rá is megyünk szombaton a 3-3- as döntetlenre a Leverkusen ellen. Tizenhárom éve, hogy a Hertha ötvennél több gólt szerzett egy bajnokságban, az olyan rég volt, hogy akkor még én is játszottam...- Az elmúlt négy és fél esztendőben már edzőként követett el mindent a klubért. Milyen érzésekkel várja a szombati mérkőzést?- Sohasem voltam olyan nyugodt, mint most. Az érkezésem előtti években kétszer kiesett a csapat, amikor 2015 februárjában átvettem, még fenyegette ez a veszély, de sikerült kiharcolnunk a bentmaradást. Az azóta eltelt években a tizedik helynél egyszer sem adtuk alább, átlagban a nyolcadik helyen zártunk. Az első berlini sajtótájékoztatómon becsületes munkát és stabil együttest ígértem, a szavamat betartottam. Kétszer a nemzetközi porondon is megmérettünk, miközben a Hertha nimbusza legalább annyit emelkedett, mint a futballisták értéke. Nincs miért szégyenkeznem.- Amikor eldőlt, hogy feláll a kispadról, elárulta, rettenetesen elfáradt, megviselte a szüntelen nyomás. Feltételezem, jót tett, hogy lekerült önről a teher.- Olyannyira jót, hogy hiába dolgoztam, már kipihentem magam ebben a négy hétben. Móni, a feleségem meg is jegyezte, nem is kell többet lazítanom...- Akkor ennyit az egy évre tervezett szünetről?- Azért muszáj lesz feltölteni az akkumulátort, már csak az egészségem miatt is. Amikor már érzem magamban az erőt a folytatásra, eldöntjük, mi legyen.- Miért fogalmazott többes szám első személyben?- Mert bárhogy alakuljon a sorsom, az a családunk életét is befolyásolja, ezért a feleségemmel és a fiaimmal beszélem meg. De amíg nem tör rám az az érzés, hogy mindenáron dolgozni akarok, felesleges ezen elmélkedni. Az persze benne van a pakliban, hogy szeptemberben, amikor már megy a Bundesliga, elkezd majd viszketni a hátsóm...- S mi a helyzet az ajánlatokkal? Az élvonalba visszajutó Köln vezetői állítólag boldogan látták volna a kispadon.- Volt megkeresés mostanság, nem is egy, ám amikor megkérdezték tőlem, érdekel-e, azt feleltem, köszönöm, nem. Szükségem van a kikapcsolódásra. A magyar válogatott szövetségi kapitányaként és a Hertha vezetőedzőjeként az elmúlt öt évben folyamatosan a maximumon kellett pörögnöm. Bekerültem a mókuskerékbe, tapostam, tapostam és csak tapostam, egészen addig, amíg a szervezetem nem jelzett, hogy elég! Sohasem tagadtam, akkor lettem szövetségi kapitány, majd vezetőedző, amikor még nem akartam az lenni. Megkértek, felkértek, én meg igent mondtam, mert szerettem volna segíteni. Berlinben már a télen felajánlottam, hogy a nyártól jöjjön helyettem valaki más, de akkor még abban maradtunk, a következő idényt is végigcsinálom. A helyzet azóta változott, és, hogy őszinte legyek, nem is bánom.- Eddig százhetvenegy tétmérkőzésen vezette a Herthát. A százhetvenkettedik mennyire lesz más, mint a többi?- Semennyire. Nem az foglalkoztat, hogy ez lesz az utolsó meccsem, hanem az, hogy nyerjünk. Vagy legyen 3-3 a vége...- A 2-2-vel is meglenne az ötven szerzett gól.- Egye fene! De akkor már inkább győzzünk kettő egyre. Látja, az tökéletes lenne.- Egyben szép búcsú.- Nem kell ezt a búcsúzást túllihegni. Jó, a végén kipakolok a szekrényemből, amúgy semmi különös nem történik. Nem arról van szó, hogy elhagyom a Herthát, csupán a felnőttcsapattól köszönök el. Továbbra is a klub kötelékébe tartozom, ha idővel úgy döntök, szeretnék visszatérni oda, ahol elkezdtem edzősködni, vagyis az utánpótlásba, az ajtó nyitva áll előttem. Nyolc éve, amikor az utolsó meccsemet játszottam a Herthában, könnyek nélkül hagytam el az Olimpiai Stadiont. Amíg futballoztam, azt hittem, az aktív pályafutás után nincs élet, bele sem mertem gondolni, mi lesz, ha egyszer be kell fejeznem. Mégis boldog voltam, amikor elérkezett ennek a napja, mert már elviselhetetlenül fájt a lábam, jóformán csak azt vártam, hogy lezáruljon ez a fejezet. Szép volt, jó volt, de örültem, hogy vége. Valahol a lelkem mélyén így vagyok ezzel most is.- Azt azért nem titkolta, az Augsburg elleni búcsúmecscsén a legkisebb fia is kellett ahhoz, hogy ne sírja el magát: mivel Bencével a nyakában tette meg a tiszteletkört, arra is ügyelt, hogy ne potytyanjon le...- Tagadhatatlan, a módszer bevált. Ha ezúttal is kell mennem egy kört, Juhász Zsolti barátomat kapom fel. Igaz, száz kiló felett van, de ha megroppan a derekam, az még legalább munkahelyi balesetnek számít...- Tényleg ennyire lazán kezeli ezt a szituációt?- Miért kellene idegeskednem?! Amit az évek során elértem a Herthával, arra büszke lehetek. Az elmúlt hetekben nyújtott teljesítményünk is azt bizonyítja, jó csapatot adok át az utódomnak. A srácok tisztában voltak azzal, nem velem folytatják, ennek ellenére odatették magukat.- Feltehetőleg a vezetőedző iránti tiszteletből is.- így van. Mindig is jó volt a kapcsolatunk, ők sokat tettek értem, és én is értük. Ez csak így működhetett. Hozzátehetem, a szurkolókkal is így volt. Ráadásul rádöbbentem, jobban kedvelnek, mint gondoltam. Bármerre járok, a fiatal srácok éppúgy megállítanak, mint az idős nénik, ölelgetnek, csókolgatnak, minden jót kívánnak. Jó érzés, hogy ennyire szeretnek.- Ha már az imént szóba került az utódja, mit szól Ante Covic kinevezéséhez?- Erre még nem lehet hiteles választ adni. Nekem az volt a szerencsém, hogy rengeteg tapasztalattal felvértezve lettem edző, hiszen a Herthánál és a válogatottnál is remek szakemberektől tanulhattam. Azt nem tudom, Anténak milyen edzői voltak, ám azt igen, hogy a klubot ő is jól ismeri, hiszen játszott itt, majd az utánpótlásban dolgozott. Hogy a felnőttcsapatnál mire lesz képes, még nem lehet megmondani, jó néhány fordulónak el kell telnie ahhoz, hogy reális képet kapjunk. No, de mondhatok bármit, úgyis az eredmények minősítik a munkáját. Mindenesetre örülök, hogy ő veszt át a helyemet, szurkolok neki.- S vajon mi lesz önnel a jövő héttől?- Én leszek a hétköznapi Pali. Reggel bevásárolok, elmegyek futni vagy konditerembe, mert kicsit össze kell kapnom magam, az ebédet követően pedig rendezem a kertet, mivel ott is nagy a lemaradásom. Ha befejeztem, megnézem a fiúk edzését, utána hazaviszem őket, és este együtt megvacsorázunk.- Ez jól hangzik.- Szerintem is. S akkor még nem szóltam arról, hogy ha végeztünk a vacsorával, megtervezzük a nyári menetrendet. Csak már nem a felkészülését, hanem a családi vakációét. Fejlődés Takács Zoltán jegyzet@med iaworks. h u Közhely, de igaz, hogy az utánpótlássportban nem az eredmény, hanem a felnőtt élsportra való mentális, fizikális, technikai és taktikai felkészítés a fontos. Mégis büszkeség és öröm, ha egy világversenyen komoly eredményt érnek el tehetséges fiataljaink. Ezúttal a 17 éves korosztály futballválogatottja alakított nagyot az írországi korosztályos Európa-bajnokságon. Ötödik helyen végeztek és ezzel kijutottak a brazíliai világbajnokságra. Az „eset” komolyságát bizonyítja, hogy erre 1985 óta nem volt példa. Nem mondom, hogy „valami megmozdult utánpótlásvonalon”, meg hogy „kezd beérni az akadémiákon végzett munka”, mert kincstári optimizmussal tele a kincstár. De aki ezek után is képes azt állítani, hogy ez egy kicsúszott eredmény volt, meg egyébként is a szerencse fiai ezek a srácok, mert a nagy futballnemzetek nem veszik komolyan az ilyen tornákat, az igencsak el van tévedve. Ajánlom figyelmébe a minket a negyeddöntőben tizenegyesekkel legyőző spanyol stáb örömét, vagy a vb-kijutásért hasonló módon általunk megvert belgák vigasztalhatatlanságát. Vagy ha erről lemaradtak volna, akkor az eredménysort kellene még egyszer megtekinteni, amelyben ott a portugálok, az izlandiak és az oroszok elleni győzelem a két fenti meccs döntetlenje mellett. S ha ehhez még hozzáveszem, hogy a fent említett belgák ellen alig pár hónapja még itthon viszonylag simán kikaptak a srácok, szemmel látható a fejlődés. S ami még szembetűnőbb, az a fiatal magyar játékosokból sokszor hiányolt küzdőszellem. A csoportkörben mindig a meccs végén lőtték a fiúk a győzelmet jelentő gólt, a spanyolok és a belgák ellen pedig vesztésre álltak, de egyenlítettek. így végeztünk a rendes játékidőben veretlenül tehát egy olyan Eb-n, ahol a négy közé a spanyolok, az olaszok, a franciák és a hollandok jutottak, s a vert mezőnyben maradt többek között Németország és Anglia is. Persze mindez nem azt jelenti azt, hogy akkor most néhány éven belül az európai élmezőny tagja lesz a magyar felnőttválogatott (bár nem lenne ellenemre). A szakemberek szerint ugyanis elsősorban a csapategység, a küzdeni tudás a mostani garnitúra erőssége, nem a zsenik brillírozása hozta az eredményt. De könnyen lehet, hogy akad a csapatban négy-öt olyan tehetség, akiből nemzetközileg elismert spíler is válhat. Mindössze annyi kell hozzá, hogy ez a siker még jobban meghozza a kedvet a munkához. Mert ennél nagyobb büszkeség csak az volna, ha felnőtt szinten is átélnének egy hasonló sikert ezek a nagyot küzdő srácok. Az utolsó közös edzések egyike a Herthánál Fotó: AFP
