Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-11 / 108. szám
szerkesztősem terepaszta NOMEN EST OMEN helyőrség- Mit adsz nekem?- Nevet. * Wolfné 2015 nyarán fiút szült. Ifj. Wolf Jánoska volt a hetedik János a családban. Egykor az apja is ifjú Wolf Jánosként indult a világba, aztán idős lett, és már nem lehetett másként nevezni, mint az elődeit. Wolfné büszke volt arra, hogy a család büszke, hogy fiút hozott a világra. Mindig is szeretett volna dinasztiát szülni, részévé válni egy ilyen generációkat összekapcsoló láncolatnak, melyben évszázadok óta Wolfnék fűzik egybe a szemeket. Annak is örült, hogy ők a mai rohanó vüágban különlegesek tudnak maradni. Az óvodában ma már a sok Patrik és Dzsenifer között csak az ő szeme fényét hívják Jánosnak, és a Nyuszi csoport Jucika nénije a szülők közül egyedül őt szólítja a nevén. A többieket anyázza, ha nagyon kedves akar lenni, anyukának hívja, de ha ifj. Wolf Jánoska aznapi szeleburdiságain akar dohogni, megköszörüli a torkát, és így kezd bele: Wolfné, kedves! Wolfné boldog asszony, bár múlt vasárnap óta van egy félelme. Wolf János dédnagypapa születésnapján a családi sírbolthoz vittek virágot, amikor elhaladtak egy egyszerű márványtábla mellett. Friss sír volt. A táblán pedig csak ennyi állt: Anyuci. Wolfné azóta viszolyogva gondol arra, hogy egyszer majd elfelejtik a nevét. Kiss Gedeon szülei nagy gondban voltak, hogy olyan hangzatos keresztnevet találjanak a fiuknak, amely ellensúlyozza a családnév egyszerűségét. Megörültek, amikor rátaláltak a Gedeonra, és már a gyermek születése előtt nevelni kezdték a családot, hogy senki ne meije majd becézni, semmi Gede, semmi Gida, a fiú igenis csak simán Gedeon lesz. A születése után a kórházban fütyörészve írta fel a nővér a karszalagra, hogy Kiss Gedeon. Még az orvos is megjegyezte az első nagyviziten, hogy milyen különleges nevet választottak. - No gyere, kis Gedeon bácsi, hadd lám a szívedet! - mosolygott, miközben a hideg sztetoszkópot az üvöltő újszülött mellkasára tette. Gedeon anyja hirtelen nem is tudta, ez a megjegyzés tahóság volt-e vagy sem. Aztán a szülők gyakran ráncolták a homlokukat, amikor a babalátogatóba érkező barátok gügyögve simogatták a nők bálványa tar buksiját, de évek múlva is, akár óvodába, iskolába íratták a gyermeket, valaki mindig eldúdolta azt a bugyuta dalt. Náluk jobban csak Kiss Gedeon utálta ezt a hetvenes évekbeli slágert. Még felnőttkorában is, ha be kellett mutatkoznia, görcsbe rándult a gyomra, és hallotta az Bonczidai Éva iskolatársai gúnyos kórusát, hogy telitorokból éneklik: „Megszépíti a páciens fejéééét”, miközben ő sírós hangon magyarázza, hogy Kiss Gedeon szatmári főkapitány volt. Kamaszkorában bosszút forralt, hogy mindennap meghinti majd levágott hajjal S. Nagy István dalszerző lábtörlőjét és Szécsi Pál sírját, de sosem tette. Undorodott a lehullt hajszálaktól. Később azt tervezte, kivándorol Amerikába, de attól tartott, hogy ott a vezetékneve miatt pornószínésznek néznék. Itthon maradt, és az orvosi pályát választotta: dr. med. habil. Kiss Gedeon. Igazából nőgyógyász szeretett volna lenni, de urológiára szakosodott. tarca SUZANNE TESTE A fogadó vendégeinek eszükbe sem jutott, hogy ne Madame Gruyére-ként emlegessék a még mindig pozsgás arcú és kívánatos, ugyanakkor szigorú eltökéltségű üzletaszszonyt és anyát, Elisabeth Gruyére-t. A derék fiatalasszony egy személyben volt csaposa, felszolgálója, főszakácsa és tulajdonosa a Coeur du Lionnak, nem csoda hát, hogy újszülött kislányának dajkálása és nevelése kissé egybeolvadt a fogadó működtetésével. Mindamellett csodálatos módon Madame Gruyére nem vallott kudarcot. A „madame” titulust kivételesen nem házasságával érdemelte ki, sőt, ami szerelmi életét illeti, inkább számíthatott volna közmegvetésre, mint tisztelettel vegyes elfogadásra. Férje ugyanis nem volt, egyedül vezette a fogadót, amit korán elhunyt szülei hagytak rá, ráadásul időközben világra hozott egy csöppséget, akinek apját senki nem ismerte biztosan, de mindenki önkéntelenül sejtette a nem is annyira titokzatos párhuzamot az akkor még csak szépséges Elizabeth domborodása és a közelben vadászgató Martin du Bruneaux báró Coeur du Lionban való éjszakázása között. Madame Gruyére tudatában volt szerencséjének, hogy az emberek, minden addigi jóindulatuk ellenére nem közösítették őt ki az aprócska bretagne-i városban, hálája pedig olyannyira belengte az egész helyet kislánya, Suzanne gőgicsélésével együtt, hogy aki a Coeur du Lionba látogatott, igen nehezen tudott megválni a helytől. Amíg egy centime-ja is volt a látogatóknak, szívesen költötték el egy pohár borra, hogy elnyújtsák ott-tartózkodásukat. Röviden: a Coeur du Lion a környék legkedveltebb fogadója volt. Marthy Barna Illusztráció Cs. Szabó István Lók sziget tündére című könyvéből (vászonpapír, olaj, toll, színes tinta, 23 »18 cm - General Press Kiadó, Budapest, 2007) Az üzletet nem igazán lehetett magára hagyni, a csöppséget szintén nem, segítség pedig nemigen akadt, akármilyen jól is ment az üzlet, a kis Suzanne tehát ott kezdte életét egy kis bölcsőben a pult mögött, feje fölött csapolta anyja a sört és töltötte a bort. A kiváltságosabb törzsvendégektől Madame Gruyére még azt is eltűrte, hogy benyúljanak a bölcsőbe és megcirógassák a kis Suzanne mosolygós arcát. Hozzá kell tennünk azonban, hogy ezeket a cirógatásokat a kisded inkább eltűrte, mint hogy örömét lelte volna bennük, és ahogy teltmúlt az idő, egyre nehezebben szívelte az italszagot és a keveredő ételszagokat. Mert volt ott libacomb és borban főtt kakas, fokhagymás nyúl és májpástétom, de nem hiányzott a sörszószos kolbász vagy a vadas marhanyelv sem a menüből. Suzanne voltaképpen ezeken az ételeken nőtt fel: miután a szopást abbahagyta, édesanyja mindig félretette neki mindegyikből a legfinomabb falatokat. Nem vette észre szegény, hogy imigyen a kis Suzanne-nak mindig szinte ugyanaz volt a menüje, amitől ő egy idő után fölöttébb vágyni kezdett a tejbegríz egyszerűségére, és lassan már a köretet sem nagyon szerette egy tányéron látni a hússal. Mint az várható volt, ő lett a vendégek szeme fénye. Féltette is Madame Gruyére erősen, pedig nem kellett volna, hiszen lánya jobban átlátta a helyzetet, mint azt édesanyja gondolta volna. Mert a cseperedő lányka figyelmét nem kerülték el az apró lángocskák, amelyek anyja orcáján fellobbantak, amikor Martin du Bruneaux báró havonta egyszer megszállt a Coeur du Lionban, általában egyedül, vagy csak igen kisszámú kísérettel. Az is feltűnt Suzanne-nek, hogy anyja ilyenkor különös figyelmet szentel a fogások előkészítésének, az alapanyag minőségének, a tányérok tisztaságának, és nem utolsósorban Suzanne felfigyelt arra a boldogsággal vegyes fáradt, sápadt csillogásra a még mindig igencsak szemrevaló Madame Gruyére szemében a báró ott-tartózkodásának reggelein. Anyjához hasonlóan ő is érzékeny teremtés volt, de ez inkább azt eredményezte, hogy felfogja azt az áldozatot, amit anyja hoz rejtett szerelméért, azt a sok nehézséget, amit emiatt kénytelen volt vállain hordozni, aminek, bár anyja sohasem mondta neki, ő volt az oka, még ha egyben gyümölcse is. A kis Suzanne, ahogy kérdéseit a világnak szegezte, a világ pedig lopott válaszokat adott neki táplálékul, lassan elkezdett belenőni a szerepbe, a nő szó mindkét értelmében. Ahogy cseperedett, arcának vonásai, nyakának íve, csípőjének vonala, járásának lengése mind-mind incselkedni kezdett a világgal, válasz gyanánt arra a bizonytalan társadalmi helyzetre, amelybe Suzanne, az anyja szenvedélyes természete miatt, beleszületett. A gyümölcshússá érő jelenség persze nem hagyta hidegen a környéket, hiszen elég sokan megfordultak a Coeur du Lionban. Mire tizennégy éves lett, Suzanne már egy csípőrezzenésével le tudott fegyverezni vagy éppen egymásra tudott uszítani egy félfogadónyi férfit, akik közé lassan beletartozott Bruneaux herceg pelyhedző állú fia is, az apjával egy napon született, Suzanne-nal körülbelül egyidős Christian Bruneaux, aki igencsak örökölte apja vérmérsékletét. Suzanne-t sem hagyta hidegen az ifjú báró jelenléte, pedig sejtette, hogy féltestvérek, és egyébként is igyekezett önkéntelenül kivonni magát abból a szenvedélysorsból, amit édesanyjától, Elisabeth Gruyére-től kapott örökül. De hát, mint ismeretes, a sorsnak is vannak néha rövidzárlatai. Az ifjú Christian egy napon nem bírta elviselni, ahogy a helyi kovács végigmérte Suzanne ringó csípőjét, inzultálni kezdte, párbajra hívta, és belehalt sérüléseibe. A történések innentől kezdve felgyorsultak, és még a tekintélyes Du Bruneaux báró sem tudta elejét venni, hogy a lobot vetett közvélemény máglyára küldje Suzanne-t, aki éppen egy almával, körtével, szilvával megrakott kosárral igyekezett be a kertből, amikor a felbőszült tömeg elkapta. Én már sok száz évvel később találkoztam vele. Együtt fürödtünk télen egy termálmedencében, és ahogy előttem lépkedett, csípőjében megláttam egy befejezetlen történetet. Bár viszonyunk csupán kollegális volt, kénytelen voltam megérinteni a csípőjét, amit ő olyan mosolylyal fogadott, mintha ez a mozdulatom a világ legtermészetesebb dolga lett volna, amolyan apa-lánya szeretetteljes, ártatlan érintés. Hosszasan beszélgettünk: gyűlöli az italok szagát, sosem ivott, az ételeket nem szereti összekeverni, a gyümölcsöket nem szereti, férjhez ment szenvedély nélkül, és teste minden ízével gyerekre vágyik. Megegyeztünk, hogy szólunk egymásnak, ha találnánk valahol egy jó reinkarnációs hipnotizőrt. K I v oimiiQciaaoHl KA»l>AT.MI0INCIITIHIT5t09ONDOZI) NONPROFIT ' 0168 EB CB Dl Ql GB Bi 01 Dl Bi Főszerkesztő: Szentmártonl János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Ágoston Szósz Katalin (gyerekirodalom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), 1 Farkas Weltmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • 1 Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • 1 Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma 1 | IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET E mail: szerkesztoseg®kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2019. május i
