Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-11 / 108. szám

szerkesztősem terepaszta NOMEN EST OMEN helyőrség- Mit adsz nekem?- Nevet. * Wolfné 2015 nyarán fiút szült. Ifj. Wolf Jánoska volt a hetedik János a családban. Egykor az apja is ifjú Wolf Jánosként indult a világba, aztán idős lett, és már nem lehetett másként nevezni, mint az elődeit. Wolfné büszke volt arra, hogy a család büszke, hogy fiút hozott a világra. Mindig is szeretett vol­na dinasztiát szülni, részévé válni egy ilyen generációkat összekap­csoló láncolatnak, melyben évszá­zadok óta Wolfnék fűzik egybe a szemeket. Annak is örült, hogy ők a mai ro­hanó vüágban különlegesek tudnak maradni. Az óvodában ma már a sok Patrik és Dzsenifer között csak az ő szeme fényét hívják Jánosnak, és a Nyuszi csoport Jucika nénije a szülők közül egyedül őt szólítja a nevén. A többieket anyázza, ha na­gyon kedves akar lenni, anyukának hívja, de ha ifj. Wolf Jánoska azna­pi szeleburdiságain akar dohogni, megköszörüli a torkát, és így kezd bele: Wolfné, kedves! Wolfné boldog asszony, bár múlt vasárnap óta van egy félelme. Wolf János dédnagypapa születésnapján a családi sírbolthoz vittek virágot, amikor elhaladtak egy egyszerű márványtábla mellett. Friss sír volt. A táblán pedig csak ennyi állt: Anyuci. Wolfné azóta viszolyogva gondol arra, hogy egyszer majd el­felejtik a nevét. Kiss Gedeon szülei nagy gond­ban voltak, hogy olyan hangzatos keresztnevet találjanak a fiuknak, amely ellensúlyozza a családnév egyszerűségét. Megörültek, amikor rátaláltak a Gedeonra, és már a gyer­mek születése előtt nevelni kezdték a családot, hogy senki ne meije majd becézni, semmi Gede, semmi Gida, a fiú igenis csak simán Gedeon lesz. A születése után a kórházban fütyörészve írta fel a nővér a kar­szalagra, hogy Kiss Gedeon. Még az orvos is megjegyezte az első nagy­viziten, hogy milyen különleges nevet választottak. - No gyere, kis Gedeon bácsi, hadd lám a szívedet! - mosolygott, miközben a hideg sztetoszkópot az üvöltő újszülött mellkasára tette. Gedeon anyja hir­telen nem is tudta, ez a megjegyzés tahóság volt-e vagy sem. Aztán a szülők gyakran ráncolták a homlokukat, amikor a babaláto­gatóba érkező barátok gügyögve si­mogatták a nők bálványa tar buksi­ját, de évek múlva is, akár óvodába, iskolába íratták a gyermeket, valaki mindig eldúdolta azt a bugyuta dalt. Náluk jobban csak Kiss Gede­on utálta ezt a hetvenes évekbeli slágert. Még felnőttkorában is, ha be kellett mutatkoznia, görcsbe rándult a gyomra, és hallotta az Bonczidai Éva iskolatársai gúnyos kórusát, hogy telitorokból éneklik: „Megszépíti a páciens fejéééét”, miközben ő sírós hangon magyarázza, hogy Kiss Ge­deon szatmári főkapitány volt. Kamaszkorában bosszút forralt, hogy mindennap meghinti majd le­vágott hajjal S. Nagy István dalszer­ző lábtörlőjét és Szécsi Pál sírját, de sosem tette. Undorodott a lehullt hajszálaktól. Később azt tervezte, kivándorol Amerikába, de attól tar­tott, hogy ott a vezetékneve miatt pornószínésznek néznék. Itthon maradt, és az orvosi pá­lyát választotta: dr. med. habil. Kiss Gedeon. Igazából nőgyógyász szeretett volna lenni, de urológiára szakosodott. tarca SUZANNE TESTE A fogadó vendégeinek eszükbe sem jutott, hogy ne Madame Gruyére-ként emlegessék a még mindig pozsgás arcú és kívánatos, ugyanakkor szigorú eltökéltségű üzletasz­­szonyt és anyát, Elisabeth Gruyére-t. A de­rék fiatalasszony egy személyben volt csa­posa, felszolgálója, főszakácsa és tulajdono­sa a Coeur du Lionnak, nem csoda hát, hogy újszülött kislányának dajkálása és nevelése kissé egybeolvadt a fogadó működtetésével. Mindamellett csodálatos módon Madame Gruyére nem vallott kudarcot. A „madame” titulust kivételesen nem házasságával érdemelte ki, sőt, ami sze­relmi életét illeti, inkább számíthatott vol­na közmegvetésre, mint tisztelettel vegyes elfogadásra. Férje ugyanis nem volt, egye­dül vezette a fogadót, amit korán elhunyt szülei hagytak rá, ráadásul időközben vi­lágra hozott egy csöppséget, akinek apját senki nem ismerte biztosan, de mindenki önkéntelenül sejtette a nem is annyira ti­tokzatos párhuzamot az akkor még csak szépséges Elizabeth domborodása és a közelben vadászgató Martin du Bruneaux báró Coeur du Lionban való éjszakázása között. Madame Gruyére tudatában volt szeren­cséjének, hogy az emberek, minden addigi jóindulatuk ellenére nem közösítették őt ki az aprócska bretagne-i városban, hálája pedig olyannyira belengte az egész helyet kislánya, Suzanne gőgicsélésével együtt, hogy aki a Coeur du Lionba látogatott, igen nehezen tudott megválni a helytől. Amíg egy centime-ja is volt a látogatóknak, szí­vesen költötték el egy pohár borra, hogy elnyújtsák ott-tartózkodásukat. Röviden: a Coeur du Lion a környék legkedveltebb fogadója volt. Marthy Barna Illusztráció Cs. Szabó István Lók sziget tündére című könyvéből (vászonpapír, olaj, toll, színes tinta, 23 »18 cm - General Press Kiadó, Budapest, 2007) Az üzletet nem igazán lehetett magára hagyni, a csöppséget szintén nem, segít­ség pedig nemigen akadt, akármilyen jól is ment az üzlet, a kis Suzanne tehát ott kezd­te életét egy kis bölcsőben a pult mögött, feje fölött csapolta anyja a sört és töltötte a bort. A kiváltságosabb törzsvendégektől Madame Gruyére még azt is eltűrte, hogy benyúljanak a bölcsőbe és megcirógassák a kis Suzanne mosolygós arcát. Hozzá kell tennünk azonban, hogy ezeket a cirógatá­sokat a kisded inkább eltűrte, mint hogy örömét lelte volna bennük, és ahogy telt­múlt az idő, egyre nehezebben szívelte az italszagot és a keveredő ételszagokat. Mert volt ott libacomb és borban főtt kakas, fokhagymás nyúl és májpástétom, de nem hiányzott a sörszószos kolbász vagy a va­das marhanyelv sem a menüből. Suzanne voltaképpen ezeken az ételeken nőtt fel: miután a szopást abbahagyta, édesany­ja mindig félretette neki mindegyikből a legfinomabb falatokat. Nem vette észre szegény, hogy imigyen a kis Suzanne-nak mindig szinte ugyanaz volt a menüje, ami­től ő egy idő után fölöttébb vágyni kezdett a tejbegríz egyszerűségére, és lassan már a köretet sem nagyon szerette egy tányéron látni a hússal. Mint az várható volt, ő lett a vendégek szeme fénye. Féltette is Madame Gruyére erősen, pedig nem kellett volna, hiszen lánya jobban átlátta a helyzetet, mint azt édesanyja gondolta volna. Mert a cseperedő lányka figyelmét nem kerülték el az apró lángocskák, amelyek anyja orcáján fellobbantak, amikor Mar­tin du Bruneaux báró havonta egyszer megszállt a Coeur du Lionban, általában egyedül, vagy csak igen kisszámú kísé­rettel. Az is feltűnt Suzanne-nek, hogy anyja ilyenkor különös figyelmet szentel a fogások előkészítésének, az alapanyag minőségének, a tányérok tisztaságának, és nem utolsósorban Suzanne felfigyelt arra a boldogsággal vegyes fáradt, sápadt csillogásra a még mindig igencsak szem­­revaló Madame Gruyére szemében a báró ott-tartózkodásának reggelein. Anyjához hasonlóan ő is érzékeny te­remtés volt, de ez inkább azt eredményez­te, hogy felfogja azt az áldozatot, amit anyja hoz rejtett szerelméért, azt a sok ne­hézséget, amit emiatt kénytelen volt vál­­lain hordozni, aminek, bár anyja sohasem mondta neki, ő volt az oka, még ha egyben gyümölcse is. A kis Suzanne, ahogy kérdéseit a világ­nak szegezte, a világ pedig lopott válaszo­kat adott neki táplálékul, lassan elkezdett belenőni a szerepbe, a nő szó mindkét értelmében. Ahogy cseperedett, arcának vonásai, nyakának íve, csípőjének vonala, járásának lengése mind-mind incselkedni kezdett a világgal, válasz gyanánt arra a bizonytalan társadalmi helyzetre, amely­be Suzanne, az anyja szenvedélyes termé­szete miatt, beleszületett. A gyümölcshússá érő jelenség persze nem hagyta hidegen a környéket, hi­szen elég sokan megfordultak a Coeur du Lionban. Mire tizennégy éves lett, Suzanne már egy csípőrezzenésével le tudott fegyverezni vagy éppen egymás­ra tudott uszítani egy félfogadónyi férfit, akik közé lassan beletartozott Bruneaux herceg pelyhedző állú fia is, az apjával egy napon született, Suzanne-nal körülbelül egyidős Christian Bruneaux, aki igencsak örökölte apja vérmérsékletét. Suzanne-t sem hagyta hidegen az ifjú báró jelen­léte, pedig sejtette, hogy féltestvérek, és egyébként is igyekezett önkéntelenül ki­vonni magát abból a szenvedélysorsból, amit édesanyjától, Elisabeth Gruyére-től kapott örökül. De hát, mint ismeretes, a sorsnak is vannak néha rövidzárlatai. Az ifjú Chris­tian egy napon nem bírta elviselni, ahogy a helyi kovács végigmérte Suzanne ringó csípőjét, inzultálni kezdte, párbajra hívta, és belehalt sérüléseibe. A történések innentől kezdve felgyorsul­tak, és még a tekintélyes Du Bruneaux báró sem tudta elejét venni, hogy a lobot vetett közvélemény máglyára küldje Suzanne-t, aki éppen egy almával, körtével, szilvával megrakott kosárral igyekezett be a kertből, amikor a felbőszült tömeg elkapta. Én már sok száz évvel később talál­koztam vele. Együtt fürödtünk télen egy termálmedencében, és ahogy előttem lép­kedett, csípőjében megláttam egy befeje­zetlen történetet. Bár viszonyunk csupán kollegális volt, kénytelen voltam meg­érinteni a csípőjét, amit ő olyan mosoly­­lyal fogadott, mintha ez a mozdulatom a világ legtermészetesebb dolga lett volna, amolyan apa-lánya szeretetteljes, ártatlan érintés. Hosszasan beszélgettünk: gyűlöli az italok szagát, sosem ivott, az ételeket nem szereti összekeverni, a gyümölcsöket nem szereti, férjhez ment szenvedély nélkül, és teste minden ízével gyerekre vágyik. Megegyeztünk, hogy szólunk egymásnak, ha találnánk valahol egy jó reinkarnációs hipnotizőrt. K I v oimiiQciaaoHl KA»l>AT.MI0INCIITIHIT5t09ONDOZI) NONPROFIT ' 0168 EB CB Dl Ql GB Bi 01 Dl Bi Főszerkesztő: Szentmártonl János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Ágoston Szósz Katalin (gyerekirodalom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), 1 Farkas Weltmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • 1 Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • 1 Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma 1 | IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET E mail: szerkesztoseg®kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2019. május i

Next

/
Thumbnails
Contents