Heves Megyei Hírlap, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-10 / 107. szám

2019. MÁJUS 10., PÉNTEK SPORT 15 Hetedszer lesz házidöntő a labdarúgó Bajnokok Ligájában Csodálatos és kegyetlen A csoda azért az, ami, mert olykor százévente követ­kezik be, ám az angol fut­­ballnak csak huszonnégy óra leforgása kellett két olyan diadalhoz, ami a BL- elődöntők első felvonása után ebbe a kategóriába tar­tozik. Az amszterdami thril­ler hőse, a Tottenhamben három gólt szerző Lucas Moura szerint ők nem foglal­koztak az esélyekkel, így az­tán a Spurs játssza a finálét a Liverpoollal. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Miután a Tottenham az első mérkőzést hazai pályán 1-0-ra elveszí­tette az Ajax ellen, a vissza­vágón pedig a hollandok fél­időben 2-0-ra vezettek, a má­sodik játékrész kezdése előtt Mauricio Pochettino együtte­se ugyanabban a helyzetben volt, mint egy nappal koráb­ban a Liverpool a Barceloná­val szemben: a továbbjutás­hoz három gólt kellett sze­reznie. A 'Poolhoz hasonlóan aztán a Spurs is berámolta a megdicsőüléséhez szük­séges három találatot, és az amszterdami találkozó még drámaibb végjátékot hozott, hiszen Lucas Moura - aki az angolok mindhárom gólját je-Lucas Moura háromszor is bevette a hollandok kapuját Fotó: MTI gyezte - a 96. percben juttat­ta tovább a csapatát. A 26 éves támadó még 2013- ban a brazil futball ügyeletes zsenijeként került Sao Pauló­­ból a PSG-be, eleinte azon­ban nem sokat játszott, így ki­maradt a 2014-es vb-csapat­­ból, majd a párizsiakkal sem jutott semmire a nemzetkö­zi porondon. 35-szörös váloga­tott, de a 2018-as vb-ről is le­maradt. Tavaly januárban iga­zolt a Tottenhamhez, s ugyan az idei szezonban a Premier League-ben tízszer volt ered­ményes, Harry Kane árnyéká­ból csak most tudott kilépni, azután, hogy a Spurs első szá­mú gólfelelőse megsérült. „Isten segítségével semmi sem lehetetlen” - írta ki Moura Twitter-üzenetben, hozzátéve, hogy „névrokona”, Lukács evangéliumából idéz. A médiá­nak némileg hosszabban nyi­latkozott: „Lehetetlen megfo­galmazni, hogy most mit ér­zek. Végig hittünk benne, hogy sikerülhet a döntőbe jut­nunk, mindent megtettünk ér­te a pályán. Nagy ajándék ez Is­tentől, amit szeretnék megosz­tani a csapattársaimmal és a szurkolóinkkal. A labdarúgás csodálatos játék, amely olyan pillanatokat adhat, amelyeket el sem tudunk képzelni.” Pochettino is nehezen öntöt­te szavakba az érzéseit. „Kö­szönjük mindazoknak, akik hittek bennünk, hálás vagyok azért, hogy futballedző lehe­tek. A játékosaim igazi hő­sök, akik a második félidőben fantasztikusan játszottak.” Az amszterdami közönség, miután lassan oldódott a sokk­ból, megtapsolta, éltette a csa­patát és nem mozdult a helyé­ről, de a tragikus hősök szak­vezetőjeként Erik ten Hágnák nem volt könnyű megszólal­nia a sajtótájékoztatón. „Meg­tapasztaltuk, hogy milyen ke­gyetlen is tud lenni a labdarú­gás, ezt a vereséget nagyon ne­héz lesz feldolgoznunk. Egé­szen közel voltunk a döntőbe jutáshoz, meg is érdemeltük volna, de azok az utolsó má­sodpercek mindent átírtak. A szünetben mondtam a játé­kosaimnak, hogy még nincs vége a meccsnek, láttam, hogy a Tottenham háromgólos hát­rányban sem adta fel. De nem hibáztathatok senkit, csapat­ként nagyot léptünk előre” - fogalmazott a BL-szezon ta­lán legszimpatikusabb csapa­tának vezetőedzője. A Baj nokok Ligája döntőjében azonban június 1-jén a mad­ridi Wanda Metropolitanóban Liverpool-Tottenham meccset rendeznek. A BL történetében hetedszer fordul elő, hogy azo­nos nemzetbeli csapatok csap­nak össze a fináléban, az pe­dig másodszor, hogy két angol együttes küzd meg a trófeáért. Az eddigi egyetlen szigetorszá­gi házidöntőt 2008-ban a Man­chester United nyerte, 1-1-es döntetlent követően 11-esekkel verte a Chelsea-t. Eddig sem nagyon lehetett kérdés, hogy melyik a kontinensünk legerő­sebb bajnoksága, most pedig végképp nem az. A Ferencváros női kézilabdacsapata nem akar visszaesni a lépcső aljára A távoli vágyak és a közeli valóság Elek Gábor: „Csoda lett volna, ha ennél többet érünk el!” Fotó: MTI KÉZILABDA Újabb bajnoki ezüst­érem, újabb búcsú a legjobb nyolc között a Bajnokok Ligá­jában - egy helyben toporog a Ferencváros női kézilabda­csapata vagy elérte a lehetsé­ges maximumot?- Megint bajnoki ezüstérmes lett a Ferencváros, és megint nélküle rendezik hétvégén a Baj­nokok Ligája négyes döntőjét. Ez a maximum, amire képesek voltak?- Csoda lett volna, ha en­nél többet érünk el - bólintott Elek Gábor, az FTC-Rail Cargo Hungária női kézilabdacsapa­tának edzője. - Annyiszor lép­te át a csapat a saját árnyékát, annyi bravúrra volt szüksége az idény során, hogy egy kö­vetkezőre a Rosztov elleni BL- negyeddöntőben vagy a Győr elleni bajnokin már nem ma­radt erőnk, ráadásul közben ugye itthon a Siófoktól is ki­kaptunk.- Meglepődött?- Eleve nehéz tavaszra szá­mítottam, hiszen a védelem közepéből elvesztettük Hor­­nyák Dórát és Danick Sneldert. Április közepéig mégis sorra nyertük a meccseket a bajnok­ságban, veretlenül végigmen­tünk a középdöntőn a Bajno­kok Ligájában. Pedig nem ját­szottunk fenomenálisan, de a Győr elleni döntetlenek erőt adtak, minden siker megemel­te ezt a fiatal, emiatt saját ma­gát nem reálisan látó csapatot, ami hozta magával a követke­ző sikert. De tudtam, jön majd a törés, amikor elülan a legyőz­hetetlenségünk érzése, és ag­gódtam, ez nehogy korán tör­ténjen meg, mert ilyenkor bor­zasztó nehéz talpraállni. Végül a Siófok ellen roppantunk meg, de a bajnoki ezüstérmet addig­ra nagyjából megszereztük.- Azt hittem, a Rosztov elleni ha­zai BL-meccset nevezi meg ha­tárpontként, vagy legkésőbb a tizenegy góllal elbukott vissza­vágót.- Á, a Siófok elleni vere­ség sokkal jobban fájt. Látni kell, az idén nem lett volna he­lyünk a legjobb négy között a BL-ben, és ha már itt tartunk, tavaly sem. Tavalyelőtt, a CSM Bucuresti elleni negyeddön­tő idején lett volna, mert pará­dés formában voltunk, de ak­kor meg kiesett Hornyák Dó­ra és Szucsánszki Zita a kinti meccs előtt, amelynek az utol­só három percét úgy elszúrtuk, hogy le is főtt a kávé. Most tá­vol voltunk a Rosztovtól.- Ebben a szezonban ennyi volt?- Semmivel sem több. A sé­rülések, hiányzók miatt meg­bomlott a csapat szerkezete, a fiatal játékosoknak még tanul­niuk kell kezelni a kudarcot, a nyomást, küzdeni önmaguk­kal, a lelki gondokkal. A játék­tudásuk sem stabil még, dol­gozni kellene velük, nem csak elmutogatni videón meg gya­korolni néhány edzésen, mi a dolguk, de Uyen terhelés köz­ben arra nincs idő. Amikor jó formában vannak, bármire ké­pesek, de ha fáradtak, megér­zik, hogy nem megy nekik a já­ték, és meginognak. A tehetsé­gük vitathatatlan, de az még nem tudás - azt még stabilizál­ni kell.- Állítólag ezért fizetik az edzőt.- Tiszta sor. Én is tarthattam volna még egy csomó egyéni képzést a lányoknak, „szétedz­­hettük” volna magunkat, és ak­kor most lenne még három sé­rültünk.- Erre szokás mondani, hogy a többi BL-csapat is ennyi mécs­esét játszik.- De kikkel? A Rosztovnak például másfél komoly ellen­fele van az orosz bajnokság­ban, nekünk ott a Győr, az Érd, a Siófok, a Debrecen, a Fehér­vár... És okosan kell gazdál­kodnunk ezekkel a mérkőzé­sekkel, mert szép elképzelés tavasszal a BL-negyeddöntőre spórolni az erőnkkel, de ha közben itthon megégünk, ak­kor a következő idényben BL- csoportkörben sem leszünk. Márpedig az elvárás minden évben a BL-szereplés, a Final Fourba jutás meg csak vágy­álom. A vágyunk az, hogy min­dig mindenütt nyerjünk, de a valóság az, hogy nem fogunk, mert nem mi vagyunk a legjob­bak. Amikor nyertünk valamit az elmúlt években, KEK-et, baj­nokságot, Magyar Kupát, ak­kor sem mi voltunk, csak épp ki tudtunk hozni magunkból valami különlegeset. Ennyi­ből a két évvel ezelőtti Magyar Kupa-győzelmünket tartom a legértékesebbnek, mert ott a komplett Győrt múltuk felül.- Pénzkérdés, hogy előbbre lép­jenek? Állítólag az európai él­csapatok költségvetésének har­madával rendelkeznek.- Erről az európai élcsapato­kat kellene megkérdezni.- Akkor azt kérdezem, mit szól ahhoz az elmélethez, hogy még egy gólerős, védekezni is jól tudó világklasszis átlövővel a BL négyes döntőben lettek volna.- Elképzelhető. Ám ha szer­ződtetnénk egy ilyen játékost horribilis pénzért, mi történ­ne utána? Bejutnánk a Final Fourba, kitűznénk a hátunk­ra hogy itt is jártunk?! A vi­lágklasszisunk elmenne, mert az nem titok, hogy van, ahol sokkal többet tudnak neki fi­zetni, mint mi, és talán vin­ne magával másokat is, mi pe­dig minden szempontból sok­kal nehezebb helyzetbe kerül­nénk. Nem biztos, hogy érde­mes ugrani két lépcsőfokot, aztán visszaesni a lépcső al­jára - inkább próbálunk oko­san építkezni és a lehető leg­jobban kihasználni a lehetősé­geket. A Ferencvárosnál min­dig az a vágy, hogy a világ leg­jobbjaival legyen versenyben, és mindezt saját nevelésű já­tékosokkal, melléjük igazol­junk nemzetközi szupersztá­rokat is. Ezt reálisan nézve nem lehet teljesíteni, de azért dolgozunk, hogy a magunk eszközeivel is eljussunk leg­alább a közelükbe.- Még akkor is, ha így aztán minden évben a csodát várják önöktől?- Engem ez visz előre, ez mo­tivál. Más kérdés, hogy így né­hány évvel kevesebbet fogok élni. Bálint Mátyás/NS JEGYZET Hétvégi női örömök... Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Örömteli, hogy a nemzetközi kézilabdakupák aktuális ki­írásában tizenegy magyar együttes is szerephez ju­tott. Olyan csapatok is be­mutatkozhattak a sportág európai színpadán, amelyek korábban ilyesmiről csak álmaikban reménykedtek. Arról nem is szólva, hogy már ezzel a tettükkel mek­kora boldogságot szereztek szurkolóiknak. Az EHF Kupa férfi mező­nyében ilyen volt a komlóiak fellépése. A rangos sportese­ményre a drukkerek fantasz­tikus hangulatot varázsoltak a csarnokukba. Végül a bá­nyászcsapat mindössze az idegenben szerzett kevesebb góljai miatt nem jutott tovább a második körből. A Füred és a Tatabánya ellenben köny­­nyedén jutott a csoportkör­be. A Balaton-partiak azon­ban jócskán „belehúztak”, mert a kvartettjükben három olyan rivális várt rájuk, ame­lyek közül bármelyik a kiéli négyes döntőre is pályázha­tott. Ezzel szemben a Tatabá­nya magabiztosan jutott el a negyeddöntőig, ám, mint két esztendeje, ebben a „magas­ságban” a kék-fehérek is el­véreztek. Mi tagadás, ők is meglehetősen balszerencsés körülmények között... Eközben a Bajnokok Ligá­jában a szegediek úgy me­neteltek, mint az a bizonyos kisangyal, valamint a honi pontvadászatban és kupá­ban is taroltak. Ezek után érthető, hogy a Tisza part­ján már mindenki elhit­te, hogy Kölnben a helyük, a BL-döntőben. Aztán jött a szkopjeiek elleni kiadós po­fon, majd egy drámai visz­­szavágón a kiesés. Lehet, hogy túl korán futotta a leg­jobb formáját Carlos Pastor együttese? Mindenesetre a szegedi átok tovább tart, a „mennyek kapuján” ismét nem tudtak belépni. Ezzel szemben a veszpré­miek egészen más utat jár­tak be. Botladoztak a baj­nokságban, elbukták a Ma­gyar Kupát, sőt, a BL-ben is összeszedtek négy veresé­get. Mégis érzékelhető volt, folyamatosan fejlődik a ba­konyi gárda David Davis ke­ze alatt. Végül befutott a BL-csoportjában a második helyre. Aztán lerendezte a Flensburgot, így ő képvisel­heti a magyar színeket a 18 ezres Lanxess Arénában, a júniusi fináléban. Ám, értük még lesz időnk izgulni, szo­rítani... Nem így a hölgye­kért, ahol az EHF Kupában szombaton a Siófok fennál­lása legnagyobb sikerét ér­heti el. Ha „csak” egy góllal legyőzi dán riválisát a Bala­ton partján, a kezében „lan­dol” a trófea. Hasonló feladat vár a kupák kupájában, a BL-ben a győriekre, akik ötödik Bajnokok Ligája ser­legükért hajtanak. Az arany­csatáért szombaton nekik is nyerniük kell norvég ellen­felükkel szemben, és ak­kor vasárnap akár revansot is vehetnek az FTC-t kiverő Rosztov-Donon is...

Next

/
Thumbnails
Contents