Heves Megyei Hírlap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-25 / 95. szám
2019. ÁPRILIS 25., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 A Hungaroringen Michelisz nagy harcban lesz a márkatársaival is Mindig kell valami cél Michelisz Norbert (az élen) egyik kedvenc helyszíne, a Hungaroring következik, ahol szeretne a dobogón ünnepelni Fotó: Fiawtcr.com Michelisz Norbert szerint a túraautó-világkupa pokolian erős mezőnyében muszáj a határokat feszegetni ahhoz, hogy az ember jó eredményt érjen el, úgyhogy ő is erre készül a hétvégén a sorozat második állomásán, a Hungaroringen. Kétszer már nyert itthon, és örülne, ha harmadszor is sikerülne neki. Tóth Anita/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Felpörögtek már ön körül az események?- A magyar futam hete mindig más, mint a többi. Ha hiszi, ha nem, én is logisztikázok. Most éppen táblázatot készítek, hogy a barátok, rokonok mikor és hogyan jönnek el a hungaroringi futamra. S ahányszor csak megnyitom a listát, hogy felírjak rá egy újabb nevet, az emlékeztet rá, hogy mi következik néhány nap múlva.- Pluszizgalommal jár a mogyoródi pályán versenyezni?- Az én szempontomból a Hungaroring más, a Hungaroring különleges. Itt a legnagyobb az elvárás saját magammal szemben. Persze minden futamon szeretnék jól szerepelni, de a Ringen, a hazai közönség előtt különösképpen. S ahogy telnek az évek, az elvárás is egyre nagyobb velem szemben.- Hogyan kezeli?- Mindig is ilyen helyzetben szerettem volna lenni. Autóversenyzőként mindig is az volt a célom, hogy a bajnoki dobogóért, a bajnoki címért küzdjek, és az utóbbi években többször közel is voltam hozzá, ennek köszönhetően került egyre magasabbra a mérce. Nyilván emiatt akadnak nehezebb pillanatok, hiszen a versenyek nem mindig alakulnak úgy, ahogy az ember szeretné, ám ha választanom kellene aközött, hogy ne legyen ilyen magas az elvárás, de az ötödik-hatodik helyért harcoljak, vagy hogy legyen magas, azonban küzdhessek a bajnoki címért, akkor nyilván utóbbit választanám. Az utóbbit választom.- A szezon nem úgy kezdődött, ahogy remélte. Nem kerülhető meg a kérdés: így, néhány hét távlatából mit gondol a marokkói hétvégéről?- A marrákesi pálya nem fekszik nekem. Nem fáj ezt bevallani, főleg mert az eredmények pontosan megmutatják. Azon az aszfaltcsíkon sosem tudtam én lenni a referencia a csapattársaim közül, s bár minden évben fogadkozom, hogy most majd jobb leszek, a vezetési stílusom nem változik, ahhoz meg nem passzol ez a vonalvezetés. Persze kis szerencsével összejöhetett volna a fordított rajtrácsos futamon egy dobogós hely vagy győzelem, mint ahogy Tarquininek össze is jött, de másként alakult. Jó hír viszont, hogy most olyan pályák következnek - kezdve a Hungaroringgel -, amelyek fekszenek nekem.- Ez változtat valamin úgy, hogy az esélykiegyenlítésre használt BoP valószínűleg nem változik a magyar futam előtt?- Nem akarom temetni az esélyeinket, de ha nem változik a BoP, akkor ugyanaz várható, mint Marokkóban, vagyis csak a fordított rajtrácsos futamon lesz esélyünk. S ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a nemzetközi szövetség szakembereinek is szükségük van minimum két hétvégére ahhoz, hogy meg tudják állapítani, milyen irányba kell változtatni a BoPot.- Van kedvenc hungaroringi hétvégéje?- Az a kettő, amelyen futamgyőzelmet arattam, vagyis a 2012-es és a 2015-ös. Sohasem felejtem el azt az érzést, mintha egy gát szakadt volna át bennem, amikor abban a feszült helyzetben - s ez mindkét versenyhétvégére igaz - sikerült a dobogó legfelső fokára állnom. De tulajdonképpen a tavalyi futamra sem panaszkodhatok, hiszen két pole pozíciót és két dobogós helyet szereztem.- Ha lehetne egy kívánsága a hétvégére, mi lenne az?- Futamgyőzelmet kívánnék. És azt, hogy szerepeljünk jobban, mint amire jelen helyzetben esélyünk van.- Tud a csapat bármit is tenni annak érdekében, hogy a Hyundait meglehetősen kellemetlenül érintő BoP ellenére javuljon a teljesítményük Marokkóhoz képest?- A fizika törvényeit nem tudod megváltoztatni. Ha a motorerőt visszaveszik, a hasmagasságot megemelik és a tiéd a második legnehezebb autó a mezőnyben, azt nem lehet pusztán beállítással kompenzálni. De azért így is elengedhetetlenül fontos célokat kitűzni magad elé.- S mi lesz az ön célja?- Hogy legyőzzem a márkatársaimat. Ez is elég nagy kihívás, hiszen mindannyian kiváló versenyzők.- Mennyire lehet a határokat feszegetni ilyen feltételek mellett?- Muszáj! Ha nem mész el a határig, akkor időt veszítesz, és ebben a sorozatban már egy-két tizedmásodperc is annyit tesz, hogy nem az első hatban vagy, hanem az utolsó hatban.- Ennyire erős a WTCR idei mezőnye?- A legerősebb, amelyben valaha szerepeltem. A nemzetközi berkekben is elismerik a magyar műúszó-válogatott fejlődését MŰÚSZÁS Négy világkupaversenyéből kettőn túl van az egyre magasabb pontokkal értékelt magyar műúszó-válogatott, amelynek célja, hogy ott legyen a sorozat budapesti szuperdöntőjében és sikeresen szerepeljen a nyári világbajnokságon. A hétvégi, három csapatbronzérmet hozó kazanyi vk-fordulón nyújtott teljesítményt a helyszínen értékelve Natalja Taraszova szövetségi kapitány úgy nyilatkozott: a válogatott lépésről lépésre halad előre, és a fejlődés az egyre magasabb pontszámokban is tetten érhető. Az orosz szakember mindazonáltal hozzátette: a lányok együttműködése a vízben még korántsem tökéletes. „A csapatversenyszámok kazanyi eredményeivel elégedettek vagyunk, a highlight kűrben kapott 79.7 pontnál Közel a nyolcvanpontos álomhatárhoz a magyar válogatott még sosem kapott magasabbat, most már valóban nagyon közel járunk a nyolcvanpontos álomhatár eléréséhez - tette hozzá itthon Árkovics Petra, a válogatott edzője. - A hétvégén a lányok végig kiegyensúlyozottan versenyeztek, és jobb kűröket úsztak, mint az előző, görögországi világkupán. A teljesítményük azért is dicséretes, mert három nap alatt mind a négy csapatszámban vízbe ugrottak, ami önmagában is megterhelő. Kisebb hibák persze akadnak, de öszszességében jó úton haladunk a célunk, a sikeres világbajnoki szereplés felé.” A válogatott edzője megjegyezte, nemzetközi berkekben is elismerik a magyar csapat fejlődését, a korábban kritikával illetett emelésekben például egyértelműen sokat javult az együttes. A cél a világkupa budapesti szuperdöntője Fotó: MSZUSZ „A kűrök nehézségi foka is megfelelő, utóbbihoz azonban még fejben és fizikailag is hozzá kell edződnie a nagyon fiatal versenyzőkből álló csapatunknak” - jegyezte meg Árkovics Petra. A magyar válogatott a világkupa-sorozatban az egyesült államokbeli és a kanadai fordulóban versenyez még, a széria legalább négy viadalán ugyanis el kell indulniuk azoknak a csapatoknak, amelyek szeretnének kvalifikálni a júniusi, budapesti szuperdöntőre. Ugyancsak feltétele az indulásnak, hogy a vkviadalokon az adott számban a legjobb tizenkettőben kell végezni. A mieink az eddigi teljesítményük alapján a csapatversenyszámokban jelentős eséllyel pályáznak arra, hogy programjaikat a hazai közönség előtt is bemutathassák. Pircs Anikó/NS JEGYZET Új kihívás Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu Illik csínján bánni a „történelmi” jelzővel, de aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a magyar jégkorong-válogatott a legszínvonalasabb világbajnokságra készül az úgynevezett \/A osztályban, amióta ez a felosztás honos a nemzetközi hokiéletben. A házigazda Kazahsztán, továbbá Fehéroroszország, Szlovénia, a Koreai Köztársaság és Litvánia az öt ellenfelünk, s ezen öt meccs közül a papírforma alapján csupán egynek, a litvánok elleninek vagyunk az esélyesei, miközben kimondvakimondatlanul mindig a feljutás a célunk. A magyar hoki az 1998 és 2008 közötti évtizedben páratlan bravúrt hajtott végre: két osztályt is feljebb ugorva megjárta az A csoportosnak mondott világbajnokságot is. A következő „tízéves terv” az volt, hogy a válogatott szilárdítsa meg a helyét az elitben, a legjobb tizenhat között, de legalábbis - Szlovéniát és Olaszországot követve - váljon állandó ingázóvá az első és a második vonal között. Ennek teljesítésével egyelőre adós a magyar csapat. Kétszer, 2011-ben és tavaly hatalmas esélyt szalasztott el, hazai pályán, hazai közönség előtt az utolsó meccsen, annak is a hajrájában bukott el, így 2009 óta csupán egyszer, 2016-ban szerepelhétett az elitben. Ne féljünk kimondani, tíz éve ennél azért jobb folytatásban bíztunk. Különösen annak ismeretében, hogy a „hőskort” jellemző szűkösséget felváltotta az anyagi bőség, a magyar jégkorong soha nem látott feltételek mellett működhet; elegendő arra gondolnunk, hogy immár nemcsak a Fehérvár edződik külhonban, az osztrák bajnokságban, hanem további két klub, a MAC és a DVTK is Szlovákiában. Lesarkítva, az idei világbajnokság arról hivatott dönteni, hogy válogatott szinten a magyar hoki profitál-e ebből a lehetőségből. Kétségtelen, lépni kellett, mert a vetélytársak is erősödnek. A modern korban Nagy-Britannia idén először tagja az elitnek, de a harmadik osztályra, a divízió 1/B- re sem árt egy pillantást vetni: Észtország, Hollandia és Románia mellett Lengyelország, Ukrajna és Japán verseng az egyetlen feljutó helyért; három olyan együttes, amelyeket bátorság lenne egyértelműen a mieink alá pozícionálni. Sűrűsödik tehát a második vonal, miközben az elitben csupán Fehéroroszország mutatja látványosan a gyengélkedés jeleit. S két hete új vetélytárs, új kihívás is akadt: a magyar női válogatott. A hölgyek feljutása után a férfiaknak sem lehet más a céljuk, még ha a józan ész azt diktálja is, hogy a helyben járás, tehát a biztos bennmaradás sem szégyen.
