Heves Megyei Hírlap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-20 / 92. szám
helyőrség vers Szőcs Géza Párbeszéd a Pokolban Horváth László Imre Modern ima Megfeszítteték, meghala és eltemetteték. Szállá alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, felméne mennyekbe, ül a mindenható Atya Istennek jobbján, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.- Azért jöttél le ide hozzám, mert itt akarod megváltani az emberiség bűneit.- Úgy döntöttem, hogy megváltom őket.- Az nem működik, hogy ezeket a bűnöket magadra veszed, majd megbocsátod saját magadnak. Ennyi fáradsággal bűnbocsátó-cédulákat is árulhatnál magadnak.- Amit megbocsátok, azt meg is szenvedem. Ettől érvényes a megváltás.- Megismétlem az ajánlatomat. Feltámasztalak, és te lehetsz a világ ura.- Nem változol, Belzebub. A világ ura én vagyok és én maradok, mert én vagyok az út, az igazság és az élet. Te pedig a legfőbb gonosz maradsz mindig is.- És az én gonosztetteimet is megbocsátod?- Ha ezzel egyszer s mindenkorra eltűnnél a földről, ha feladnád a lényegedet... De ebben nem hiszek. Van vélemény, mely szerint te nem is létezel mint lény, csak egy princípium vagy...- Megbocsátasz nekem vagy nem?- Nem. De ha megtagadnád magad mint a rossz legfőbb kútforrását, ha őszintén megtérnél és bocsánatért rimánkodnál...- Akkor?- Tegyél próbát!- Inkább ezer istenkáromlás hagyja el a számat...- Förtelmes száj az, Belzebub...- ...mint egyetlen imádság vagy dicséret. Átkozott legyen minden, ami isteni, lakozzon akár az emberben, ebben a szörnyszülött kópiában.- Te vagy az elátkozott, Belzebub. Rajtad az átok terhe.- Az ugye nem komoly, hogy csak úgy meg fogtok bocsátani nekik? Te meg az apád?- Ezt a titkot te soha nem fogod megérteni.- A törvényeket ti hoztátok. Amelyeket minden egyes ember folyamatosan megszeg, áthág, megtipor...- Ez történik.- ...s így mindenki elárul és megtagad benneteket. Javíts ki, ha rosszul mondom. De miért nem írjuk át a játékszabályokat? Minden ember - ahogyan ti szeretitek nevezni, lélek - átlagban ezer bűnt követ el életében, vegyük most csak a legsúlyosabbakat.- Tudom, hova akarsz kilyukadni ezzel a statisztikai ravaszkodással.- Azt mondod, nem elfelejteni, nem is törölni, nem elengedni, nem meg nem történtté, nem semmissé akarjátok tenni ezeket a bűnöket, kiürítve ily módon a poklot. Hanem?- Magamra veszem a bűnöket, megszenvedek értük, s így megváltom tőlük a lelkeket.- És ez neked megéri? Es lohnt sich?- Nem a hasznomat keresem.- Akkor figyelj. Mérjük egyetlen bűn büntetését... miben is... mondjuk 220 voltban. Egyetlen átlagos bűnöcske büntetése, az egyszerűség kedvéért, legyen egy három percig tartó, 220 voltos áramütés. Ennyi legyen a vezeklés ára. Van fogalmad arról, mi vár rád? Főleg, ha isteni lényegedről továbbra is lemondasz, az emberihez ragaszkodva. Hogy jobban szenvedhess.- Mintha kezdenéd érteni, mit jelent az emberiség - a volt és eljövendő emberiség - bűneinek megváltása.- Könnyű az emberiségről beszélni. De minden egyes valaha élt ember, meg akik ezután születnek... az százmilliárdos nagyságrend. Mire eljön a történelem vége...- ...az utolsó ítélet órája...- ...az összesen egészen pontosan, ugyanis kiszámoltam: 690 milliárd embert jelent, lefele kerekítve. És akkor ezt szorozzuk meg percenként 220 voltnyi szenvedéssel...- Igen, 690 milliárd ember megváltásáról beszélünk. Ezért jöttem le ide a pincéidbe, ezért vállaltam a kereszthalált...- Tényleg, akartam is kérdezni, hogy mit keresel te itt.- ...csak így kerülhettem be magába a halálba belülről. Hogy innen belülről ragadhassam meg a pusztulás és a gonoszság torkát. Szőcs Géza Passió című kötete 1999-ben a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg, ez a szöveg pedig mintegy apokrifként került elő most, a könyv megjelenése után húsz évvel. Elpazarolt tehetség vagyok. Bár sokat éltem már, olajfa göcsörtös, összevissza törzse a múltam, abba kapaszkodom, másom sincs. Élni mégis olyan, mint ez a liget, élni a kert illata a sötétben. A jövőm sós vizű tó, nem élnek meg benne halak, nem lesz gyerekem, mint mindenkinek. Elpazarolt tehetség vagyok, nem gyógyítottam eleget, nem etettem meg eleget, nem mosdattam meg eleget, túl keveset mondtam, nem értik majd, hogy eleget. Feltámasztottam két halottat, ilyesmit más is csinált, de hogyan támasszam fel magam, az nem sikerülhet senkinek. Elpazarolt tehetség vagyok, hogy kérhetsz ilyet, túl banális, túl vakmerő, még elmenekülhetek, megoldhatatlan problémás vidék ez, város ez, még elmenekülhetek, túl fiatal vagyok, mindent tudok, túl öreg, elúszom, mint a hal, elbújok, mint a hold és a csillagok, hadd rejtőzzem el, mint te magad, nevem se lesz, néma leszek. Annyira félek, hogy szomorú vagyok, legalább ne félnék ennyire. Másra készültem, elpazarolt tehetség vagyok, gyógyítottam, beszéltem, megetettem ezreket. Minek születtem, ha meghalok. Pedig nem fáradtam még el, bár mindig egyedül voltam, egyedül veled, gyönyörű képzelt barátommal, skizofréniámmal. Igazságtalan vagy, én meg gyáva és hazárdjátékos egyetlen, örök megváltást várok mindennapos kínhalálra. Mint a fogaim közt az ünnepi bárány húsa olyan vagyok neked, világ maradéka, világ maradéka leszel nekem is holnapra, most a fogaid a fák a csillagok a sötétben a fényük a leheleted. Megváltó (akril, vászon, 70 * 60 cm, 2015] Regős Mátyás Húsvét előtt busz után A fogaskerekűről az Adonisz utcánál szálltam le, a 2i-es busz már zúgott lefelé a hegyről. A zebrán átérve óvatosan kezdtem kocogni sérült bokaszalagommal, ahogy a gyaloglók osonnak. Egy hosszú pillanatra dolgozott bennem a kétség, de a busz lassított, megvárt a megállóban. A megalázó jvi i ...%</*»%»»% v)i .»b'-ii in*/«* utolsó pár méter nehezemre esett. Nézzétek, itt vagyok én is, ne hagyjatok itt. Régóta látom, zsolozsmaidőben a buszvezetők szentnek látszanak. Sofőröm jóképű, borostás fickó, azt magyarázta, legközelebb intsek vagy jelezzek, mit tudja ő, mit csináljak, hogy ehhez a húszhoz futok. Aztán nevetett, én megköszöntem. Eldöntöttem, legközelebb inteni fogok. És bár megkérdeztem volna. Elnézést Uram, honnan tudja, hogy még találkozunk? Éjjeli látogató Lecsúszott senki vár a tepertőre, nem lát túl a hentes ablakán, zsíros a dereka, öreg a szőre. Húsz deka tepertő nem akármi. A lottózó sorában jampecok mutogatnak a lecsúszott senkire, lyukas béléssel hogy vacog. Gúnyolása nem oszt pénzükön. Konyakot az úrnak, ha várja, négynyolcvan a tisztességesebb. Bulvárlapok csütörtöki lánya élesen figyel, nem hunyorog. Ha marad némi pénze, flakon, de aligha. Hát feles. Muslincák lepik a keverteket. Éjszakánként az ablakon kopogtatnak sárga körmeikkel nullára töpörödött vénemberek. 2019. április IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
