Heves Megyei Hírlap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

2019-04-11 / 85. szám

g MEGYEI KÖRKÉP 2019. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK Kötet készül a színművész Sata Árpád pályájáról Kolozsváron Nagy lépés, otthonról haza Sata Árpád pezsgő életre és erős társulatra emlékszik Kolozsvárról Fotó: Ebner Béla Sata Árpád életpályája Székelyudvarhelyen született 1950-ben. 1973-ban a maros­vásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben vég­zett. Két évig a szatmári Észa­ki Színház tagja volt, majd 1975-ben szerződött a Kolozs­vári Állami Magyar Színházba. Az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának 1993 óta a tag­ja. Prózai és zenés darabok­ban egyaránt sikeres karak­terszínész. 2012-ben felesé­gével, Sata Enikővel létrehoz­ta a SATART Produkció nevű magántársulatot, mely az­óta négy felolvasószínházi elő­adást mutatott be. Tizennyolc esztendőn át volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja Sata Árpád, akit jobbnál jobb egri alakításaiból is­mer és szeret a közönség. A színművész 1993 óta erő­síti a Gárdonyi Géza Szín­ház csapatát. Most együtt keltünk útra, hogy itthon­ról, Egerből hazamenjünk Kolozsvárra. Ebner Egres Béla szerkesztoseg@mediaworks.hu EGER, KOLOZSVÁR A vállaji határátkelőhelyen a határ­őr hölgy mosolyogva forgatta Sata Árpád útlevelét, s további jó, verőfényes utat kívánt „ott­honról haza”. S tán nem is tud­ta, mennyire közel járt a való­sághoz. Áz egész utunk erről szólt: itthon vagyunk Egerben meg Egerszalókon is, mégis haza megyünk Erdélyország­­ba. A színészre ez különösen igaz, de az újságíró itteni kö­tődései is kiderültek. Amint Nagykárolyban föltűnt a gyö­nyörűen felújított Károlyi-kas­tély, akkor vallotta meg, hogy a nagyanyja ide egy kőhajítás­­nyira, Szaniszlón látta meg a napvilágot. Kolozsvárra érve az első út a magyar színházba veze­tett, ahová ezer szállal kötő­dik Sata Árpád, hisz nem múl­hatott el nyomtalanul az a ti­zennyolc év, amit ennek a te­átrumnak a falai közt töltött. Édes és keserű emlékek is fel­buzdultak benne, belépve az épületbe, ahol komoly sike­reket élt meg. Egymást érték persze az ismerősök, az ölelé­sek, a köszöntő szavak azok­tól, akik emlékeznek még arra az időszakra, amikor itt kop­tatta a deszkákat. Persze vé­gigvettük a most itt játszók, a nagy elődök fényképeit, s hosz­­szan időztünk az örökös tago­kat bemutató fal előtt. Szo­morúan konstatáltuk, hogy a Sata Árpád nevű színművész nem szerepel ezen a tablón - egyelőre... - Végül is nem töl­töttem a társultnál két évti­zedet. Talán ez az oka, hogy nem vagyok máig örökös tag Kolozsváron - vélekedik Sata. Rövid sétával próbáltuk be­fogadni a város csodáit, és megnéztük azokat a házakat is közösen, ahol a kolozsvári HIRDETÉS évek alatt lakott az aktor. Az­tán - ahogy itt mondják - a ló farkánál, a Mátyás-szobor mö­gött találkoztunk Demény Pé­ter költővel, íróval, publicistá­val, aki nyilvánosan kívánta faggatni a színművészt ezen a napon. A beszélgetés alapjául, legalább részéül szolgál an­nak a kötetnek, mely Sata Ár­pád nem buktatók nélkül va­ló, de teljes és gazdag pályáját hivatott feldolgozni. Az inter­júra a Györkös Mányi Albert Emlékházban került sor, ahol a házigazda, Kós Katalin - Kós Károly unokája - és népes nézősereg, régi ismerősök, ba­rátok várták a Kolozsvárról el­származott művészt. Volt nagy ölelkezés, meleg kézszorítás, váll-lapogatás, meg közös élmények, emlékek felidézése, mielőtt Demény kérdezgetni kezdte volna az egrivé vált színészt a Prospero Páholy címmel meghirdetett, induló beszélgetéssorozat el­ső meghívottjaként. Az inter­júk sorában olyan színművé­szeket faggatnak majd, akiket szeretett a kolozsvári közön­ség, de már rég nem láthatott a sétatéri színpadon.- Volt idő, amikor be se akartam tenni a lábam a vá­rosba - fogalmazott a Sata Árpád, de most már képes va­gyok nyitott szívvel hazaér­kezni. A kezdetekről elmond­ta, hogy a lövétei iskola szín­játszó csoportjában „kezdte pályafutását”, ahol a közön-Teljes és gazdag pályát összegzett ség is szerette őt, és ő is meg­szerette a színpadot. így ke­rült a marosvásárhelyi Szent­györgyi István Színművésze­ti Intézetbe 1973-ban, s a fő­iskola után a szatmárnémeti Északi Színház tagja lett. Ha­rag György és Horváth Béla - minisztériumi - közbenjárá­sával, 1975-ben került Kolozs­várra. - Kolozsvár akkor már zárt város volt, magyar ember nem telepedhetett le itt - ma­gyarázta a minisztériumi köz­benjárás okát a színművész.- Pezsgő élet és egy roppant erős társulat működött itt ak­koriban, erősebb, mint a bu­dapesti Nemzeti Színházban. Szerettem a kollégáimat, öröm volt velük együtt játszani, ta­nulni tőlük a szakmát - idéz­te fel a kolozsvári éveket. - Ha­rag Györgyre úgy néztünk föl, mint Istenre. Egyszerűen tud­ta a mesterséget, és lehetett tőle tanulni. Befolyást gyako­rolt az egész színház a létére, olyan előadásokat produkált, olyan módszerrel dolgozott, amit nem lehetett megkerül­ni, még akkor sem, ha nem is voltál benne a produkcióban - mesélte Sata. Hozzátette, hogy Harag György már halálos be­tegen bocsánatot kért tőle. - Én elnézést kérek magától, nem tudtam, hogy maga eny­­nyire jó színész, félre voltam vezetve... - hangzottak a sza­vak, amikhez Sata annyit fű­zött csupán hozzá, hogy a mai napig nem tudja, ki vezethet­te félre a legendás rendező, színidirektort. A kolozsvári színházat 1993 decemberében hagyta el. Ak­kor már nem játszott, visz­­szaminősítették első kategó­riás színészből harmadik ka­tegóriássá. Igaz, betegség mi­att egy teljes évadot ki kellett hagyjon a 90-es évek elején. Amikor ebből a hosszú beteg­ségből felépült, a Liliomfiban tért vissza - a szerepet éle­te legnagyobb bukásaként él­te meg. A szakmai csalódások mel­lett ebben az időszakban szá­mos zavaró körülmény tette lassacskán tarthatatlanná az életét. A színházi bajok mel­lett a magánélete is felborult. Zaklatások sorának volt kité­ve ő és a családja is.- Kényszerhelyzetbe kerül­tem, tudtam, innen lépni kell. Úgy gondoltam, ha már lépek, akkor nagyot lépek, így kerül­tem Egerbe - mesélte.- Amikor elmentem, sokan árulónak neveztek. Én viszont úgy éreztem, hogy egyik ma­gyar színházból egy másik magyar színházba mentem - vallotta be, s ez volt az a pont, amikor ismét felszínre került az „otthonról haza”, vagy épp ennek ellentétének a kérdése. Az egri Gárdonyi Géza Szín­házban töltött évekről szólva a színművész elmondta, hogy szerinte jó időszakban váltott. Abban a korban volt a legfogé­konyabb, szomjazott a munká­ra, amit az egri színház ki is használt. Hamar befogadták, szakmailag pedig - úgy gon­dolja - túlszárnyalta a kolozs­vári teljesítményét. Ezt bizo­nyítja a két Napsugár-díj, a Pá­holy-díj, melyeket az egri kö­zönség szavazott meg számá­ra, vagy az Aase-díj, amellyel évről évre a legjobb epizód­­szereplőket jutalmazzák Ma­gyarországon. Megvallotta, a szakmai sikerek ellenére so­hasem érezte biztonságban magát. Fél évszázados pálya­futása alatt tán sohasem volt teljesen megelégedve teljesít­ményével, soha nem tartotta magát elég jónak, mindig volt egyfajta hiányérzete önmagá­val szemben. Ő ha már lépett, nagyot lépett Elmesélte a kolozsvári pub­likumnak azt is, hogy az utóbbi időben nemcsak az eg­ri színház előadásaiban ját­szik. SATART Produkció né­ven feleségével magántársu­latot alapított. A felolvasó­színházi produkciókat általá­ban ő rendezi, 2017-ben pél­dául az esten őt faggató De­mény Péter Királynő című darabját mutatták be az Egri Tavaszi Fesztivál programjai közt. Elárulta azt is, hogy ré­gi álma eljátszani, vagy felol­vasni Szilágyi Domokos mű­vét, az Öregek könyvét. En­nek a legjobb helye épp a SATART lenne.- Mindig azt játszottam, amit rám sóztak, olyan vol­tam, mint egy jó beosztott. So­ha egyetlen szerepet sem uta­sítottam vissza, pedig megte­hettem volna és mindig a lehe­tő legtöbbet próbáltam kihoz­ni minden figurából - mond­ta el végül Sata Árpád, az ott­honos, szeretetteljes hangu­latot sugárzó Györkös Mányi Albert Emlékház lelkes kö­zönsége előtt. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu es szakácskönyvünkben i recepjeire építünk. Ezt tükrö: íme is: A Kárpát-medence ízei Osszák meg velünk receptjeiket, a végső bekül­dési határidő: 2019. Június 15. Receptjeiket e-mailben a receptverseny@medlaworks.hu címre, postai úton az 5600 Békéscsaba, Kiss Ernő utca 3. címre várjuk. olvasóinktól. Várjuk receptjeiket, melyek felölelik a Kárpát-medencében élő magyarság ízvilágát, másrészt az itt élő nemzetiségek gasztronómiai hagyományait. Azaz magyar és nemzetiségi ételek receptjeit egyaránt várjuk. Aláírásommal elfogadom a Mediaworks Hungary Zrt. adatvédelmi szabályzatát (mely megtalálható a www.mediaworks.hu/hu/content/adatkezelesi-tajekoztato oldalon), és □ hozzájárulok ahhoz / □ nem járulok hozzá* ahhoz, hogy címzett postai küldemény, elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű kommunikációs eszköz útján az információs és önrendelkezési jogról szóló, 2011. évi CXII. törvény rendelkezéseinek megfelelően a Mediaworks Hungary Zrt. a marketingakcióiról történő tájékoztatást küldjön részemre. Aláírásommal tudomásul veszem és elfo­gadom, hogy a személyes adataim törlését az adatvedelem@mediaworks.hu e-ma­­il-címre eljuttatott elektronikus levélben, vagy postai úton (1034 Budapest, Bécsi út 122-124.) is kérhetem a Kiadótól. Játékszabályzat: http://mediaworks.hu/hu/ content/jatekszabaly *Az Ön választását kérjük, jelölje X-szel. Elküldhetik kedvenc családi receptjüket a hagyományos leves, főétel, desszert kate­góriában, de ezen túl gyorsételekre, szabad tűzön elkészíthető ételekre, valamint min­denmentes finomságokra is számítunk. olvasóinktól Sorsolás: 2019. június 21. 10 ÓRA Sorsolás helyszíne: 5600 Békéscsaba, Kiss Ernő utca 3. A receptek beküldői között kisorsolunk LÉT MIKROHULLÁMÚ SÜTC ÉS KÉT KÁVÉFŐZŐT. A nyerteseket postai úton értesitju www.heol.hu A recept beküldőié: C -) Címe: ( ) ( ) Telefonszáma: ) E-mail-címe: í ) Aláírása: J <7

Next

/
Thumbnails
Contents