Heves Megyei Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-30 / 75. szám
8 1 helyőrség Döme Barbara amuban sült Doaacsa MESE A MACSKÁRÓL, AKI EMBER AKART LENNI Aqua Alta (olaj, lenvászon, 65 * 81 cm, 2018) A macska, miután előző nap megsétáltatta a kutyát, elhatározta: ma a gazdájára rak pórázt, és őt is kiviszi az utcára. A cica néhány hete még félénk jószág volt, de miután sikerült neki becsapni és megszelídíteni a kutyát, igencsak felbátorodott, sőt elszemtelenedett. Azt gondolta, nincs számára lehetetlen dolog, bármit megtehet, leigázhatja akár az egész világot. A macska szép nyári reggelre ébredt. Előző este kizavarta a kutyát a kertbe, s betelepedett finom, meleg kuckójába. Unta már a macskaalmot, ezért döntött úgy, hogy a házőrzőt elüldözi a helyéről. Jogosan kérdezhetitek, miért hagyta magát a derék eb, hiszen nagyobb, okosabb és bátrabb is, mint egy cica. Ám ez a mi macskánk más volt, mint a társai, egyre többre és többre vágyott. Ráadásul szegény kutya nagyon félt tőle, hiszen előző nap pórázt rakott a nyakára, és folyamatosan ugráltatta. Szegény házőrző teljesen megzavarodott, nem tudta eldönteni, ki lehet valójában a macska, még az is eszébe jutott, hogy varázsló, aki bármire képes. Éppen ezért inkább teljesítette a kívánságait, nehogy pórul járjon. Szóval, miután a macska felébredt, magához intette a kutyát és megparancsolta neki, készítsen reggelit. A megfélemlített eb már tolta is a macska elé saját ételét, de a nagyravágyó cicus mérgesen rámordult. „Mit képzelsz? Nem kell nekem állati eledel, olyan ételt rakj elém, amit az emberek esznek!” Szegény kutya kénytelen volt a gazdája elől ellopni a rántottát és a sonkát, csak hogy a zsarnok kandúr kedvébe járjon. A macska ezután terített asztalhoz ült, késsel, villával elfogyasztotta az ételét. Evés után visszadőlt pihenni, és közben kidolgozott egy tervet, hogyan sétáltatja meg a gazdáját. Mert ez a mi macskánk nem elégedett meg azzal, hogy betörte a kutyát, úgy gondolta, akkor lehet igazán a világ ura, ha embert szelídít. Ne kérdezzétek, hogyan sikerült végül pórázt tenni a gazdára, de ez az agyafúrt jószág valahogy ezt is megoldotta. Ő maga szintén embernek öltözött, a lábára cipőt húzott, könnyű, földig érő kabátot öltött fel, a fejére fehér nyári kalap és napszemüveg került. Amikor tükörbe nézett, nagyon elégedett volt, arra gondolt, senki nem tudja majd megmondani, hogy ő valójában egy cica. Már vagy egy órája sétáltatta gazdáját, amikor az egyik járókelő, aki éppen szembejött velük, harsány nevetésben tört ki. „Milyen dolog az, hogy egy macska pórázon vezet egy férfit?”, kérdezte, és közben a térdét csapkodta. A macska annyira dühös lett ettől a megjegyzéstől, hogy bosszúból a járókelőre is pórázt tett. „Na, majd meglátod, hogy velem nem lehet packázni!”, mondta, és már kezdte is a középkorú nő idomítását. A zsebéből kicsike labdát vett elő, és messzire hajította. „Hozd vissza!”, ordította, és elengedte a pórázát. A nő elszaladt, és többé vissza sem jött. A macska ott maradt a gazdájával. Még idegesebb lett, úgy gondolta, elhibázhatott valamit, nem viselkedett elég „emberesen”. Elhatározta, hogy a nap további részében olyan dolgokat tesz, amit csakis az emberek szoktak. Emlékezett rá, hogy a gazdája gyakran jár könyvesboltba, ezért ő is útba ejtett egyet. A kis ajtó felett csengő jelezte, hogy valaki betért az üzletbe. Az eladó igencsak meghökkent a látványtól, hiszen a macska még mindig pórázon vezette a gazdáját. „Állatot tilos behozni a boltba”, szólt, amikor a macska a pulthoz ért. „Csak egy pillanatig maradunk, amíg megveszem a Csizmás kandúrt’’, próbált szabadkozni a macska. „Nem magához beszélek, hanem az emberhez”, válaszolt a boltos, amitől még mérgesebb lett a cica. „De hát én vagyok az ember,, ő meg a kutyám”, nyávogott a kandúr, de az eladó kinevette. „Itt macskákat nem szolgálunk ki, még akkor sem, ha álruhába öltöztek”, közölte, és kitessékelte a felháborodott cicust. Mi lehet a hiba, törte a fejét a kandúr. Aztán megparancsolta a gazdájának, járjon négykézláb és ugasson. Szegény ember nem mert ellenállni, csak úgy, mint előző nap a kutya, ő is valamiféle gonosz varázslatot sejtett a háttérben. A kandúr, hogy mindenki jól láthassa, ő bizony egy ebet vezet pórázon, a henteshez is betért, ahol egy óriási csontot vett, amit aztán a gazdája szájába adott. így sétáltak el a kutyafuttatóig, ahol a férfinak körbe-körbe kellett szaladgálnia. Az emberek elképedve nézték, ahogy a macska a gazdának dirigál. Addigra a kandúr már úgy teleszívta magát haraggal és gonoszsággal, hogy egészen megnőtt, aki meglátta, nagyon megrémült. A gazda meg csak futott a labda után, amit a macska hajigáit. Mindent megtett, amit a kandúr parancsolt. Estére úgy elfáradt, hogy alig bírt hazavánszorogni. A macska otthon elégedetten vette le a ruháit, a gazdát a kutya helyére terelte, ő maga pedig hatalmasra nőtt testével a gazda ágyába telepedett. Ám mielőtt elaludt, magához parancsolta a kutyát és utasította, mondjon esti mesét, ahogy a gazda szokta a gyerekeinek. Szegény eb órákig ült a kandúr mellett, mert az újabb és újabb mesét követelt. Éjszaka a nagyravágyó macska furcsa álmot látott. Egy nagy, fekete madár körözött felette, hatalmas csőre és karmai voltak. Azt károgta: most minden gonoszságodért meglakolsz! A kandúr rettenetesen félt, soha nem érezte még magát ennyire kiszolgáltatottnak. Tudta, hogy a hatalmas madár bármelyik pillanatban lecsaphat rá és elragadhatja. Reggel csapzottan ébredt. Furcsa érzése volt, amikor kikászálódott az ágyból. Mintha nem lenne önmaga. Kisietett a hálószobából, s lefutott a lépcsőn, hogy megnézze magát a nappaliban lógó hatalmas tükörben. Amit látott, megdöbbentette. Éjszaka aprócska, szürke egérré változott. Hiába dörzsölte a szemét, csak egy egérke nézett rá vissza a tükörből. Nem baj, gondolta magában, velem nem babráltok ki, egy kisegér is lehet a világ ura, majd újra felszívom magam és holnap a macskát viszem el sétálni. Amint ezt kimondta, már ott termett mellette egy hatalmas kandúr. Nem szólt semmit, csak bekapta a nagyravágyó egeret, majd megnyalta a száját, és .leheveredett a legfelső lépcsőfokra. un a lap alatt FELHŐS JÖVŐ San Franciscóban március 18. és 22. között rendezték meg az idei GDC-t (Game Developers Conference), ahol a játékipar nagyjai gyűltek össze egy bemutatókkal tűzdelt eszmecserére. A találkozó egyik leginkább várt programja a Google bejelentéséhez kapcsolódott, melyet már hetekkel korábban olyan hangzatos hírveréssel címkéztek fel, mint a „játékok jövője”. A tény, hogy a keresőóriást üzemeltető cég szeletet kíván magának az éves szinten no milliárd dollárt megmozgató játékiparból, minden elemzőt lázba hozott. A jelenleg a Microsoft, a Sony és a Nintendo által uralt nagyjátékpiac, valamint az iOS, illetve az Android mobiljátékok mellett vajon hol lehet helye még egy platformnak? A fenti kérdés azóta választ nyert, és úgy fest, a Google megtalálta a piaci rést: a Stadia ugyanis nem egy újabb játékgép, hanem egy szolgáltatás lesz, amely lehetővé teszi, hogy már meglévő eszközeinken (tévé, számítógép, tablet vagy mobiltelefon) egy streaming IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET szolgáltatást használva játsszunk. A felhőalapú játékszolgáltatás lényege, hogy a játék futtatását nem a mi gépünk, hanem a szolgáltató eszközparkja végzi, mi magunk tulajdonképpen csak távirányítjuk a játékot az ő gépein. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy komolyabb teljesítményű, drágább eszközök megvásárlása nélkül játszhassunk, esetenként maximális grafikai beállítások mellett. A fejlesztők oldaláról megnyugtató lehet, hogy a játék kódja ilyen módon nem kerül a felhasználók birtokába, a felhasználó pedig azért örülhet, mert nem kell tárhelyet biztosítania a gyakran több gigát is felemésztő programoknak. Természetesen a Stadia, hangozzék is bármennyire utópisztikusán, azért felvet pár nem is annyira új keletű problémát. A technológiát korábban már mások is megpróbálták sikerre vinni - ezek között volt a 2015-ben lekapcsolt OnLive -, sőt vannak, akik már ma is szolgáltatnak hasonlót, ilyen például a Playstation Now. Mindkét esetben az a tapasztalat, hogy kellő internetes sávszélesség nélkül a játékok megjelenítése leromlik, az irányítás pedig késik, ami a legtöbb játék esetében a használhatatlansággal egyenlő. A bemutatón a Google is fontosnak tartotta jelezni, hogy tisztában vannak a problémával, ezért nyilvánosságra hozták a Stadia futtatásához szükséges minimális sávszélességértékeket. A számok alapján valóban nincs miért aggódnunk, amennyiben nem mobilnetről szándékozunk használni, a hazai szolgáltatók kisebb vagy közepes otthoni csomagjai is elegendőek lehetnek. Hogy a kompetitiv e-sport játékokban, ahol a milliszekundumos késések egy-egy viadal kimenetelét is eldönthetik, hogyan állja majd a sarat a Stadia, az még a jövő zenéje. Azért arra érdemes rámutatni, hogy a bejelentés szerint a szolgáltatás először csak az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, illetve Európa egyes országaiban lesz elérhető - tehát azokon a területeken, ahol az informatikai infrastruktúra lefedett és stabilan üzemel. Intő jel lehet, hogy a Sony hasonló elven működő Playstation Now szolgáltatása is csak idén terjeszkedik újabb európai országokba, melyek között Magyarország továbbra sem szerepel. Probléma még, hogy a Google mint cég, hajlamos véglegesen leállítani egyes szolgáltatásait, melyeket ilyen vagy olyan okokból sikertelennek talál. Elég csak megemlíteni a Google+ nevét, amely 2011-ben a Facebookot volt hivatott leváltani, majd nyolc év után idén áprilisban megszűnik. A bemutatón nem esett szó a Stadia díjkonstrukcióiról sem, ám az elemzők havidíjas előfizetésre számítanak, ami a konkurencia jelenlegi árai alapján körülbelül havi 20 dollárra (nagyjából 5500 forint) rúghat. Emellett egyszeri beruházás lehet még a játékok irányításához tervezett speciális készülék, ami a késést csökkentendő, a tévénket, illetve a mobileszközünket megkerülve, a wifihálózaton keresztül közvetlenül csatlakozik a Google szervereihez. Kántor Mihály Minden játékplatform létének kulcsa a rajta elérhető játékok mennyisége és minősége. A Stadia ezen a fronton csak a tavalyi Assassin’s Creed Odyssey, illetve az idén megjelenő Doom Eternal címeket nevesítette, ám állítólag számos olyan nagy játékra számíthatunk, melyek eddig csak PC-n vagy konzolokon voltak elérhetők. Ahogy azt a Netflix esete is példázza, az efféle előfizetéses szolgáltatások esetében igazából nem birtokoljuk a termékeket, még annyira sem, mintha digitális boltban vásároltuk volna. Ha tehát egy licenc lejár, és a kiadó vagy a Google úgy dönt, hogy nem biztosítja tovább a játékot, akkor bizony minden addig elért eredményünknek búcsút mondhatunk. Kétségtelen azonban, hogy középtávon a felhőalapú szolgáltatásoké lesz a jövő, legyen szó filmekről, zenéről, felhasználói programokról vagy játékokról. A felhőnek pedig az aktuális élményért, és nem a tulajdonlásért fogunk fizetni. A Stadia idén elindul, de magyarországi szolgáltatásról egyelőre még nincs hír. 2019. március
