Heves Megyei Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-23 / 69. szám
2019. MÁRCIUS 23., SZOMBAT SPORT 15 A horvátok elleni holnapi Eb-selejtezőre átalakul a válogatott Súlyos minőseghátrányban A sakkban a minőséghátrány nem feltétlenül vezet vereséghez, hiszen szándé kos áldozat is lehetséges a fejlődési előny érdekében. Sajnos azonban a hatvannégy mező helyett a zöld gyepen művelt futballban a minőséghátrány végzetes. Csütörtökön nem a lelkesedés hiánya, még csak nem is a balszerencse okozta Nagyszombatban a magyar válogatott 2-0-s vereségét Szlovákiától az Eb-selejtezők nyitányán, az E csoportban, hanem a két keret közötti minőségkülönbség. Vasárnap jelentősen átalakított csapat lép pályára a vb-ezüstérmes Horvátország ellen 18.00 órakor a Groupama Arénában. Ch. Gáli András (Nagyszombat szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Sajnos, már azt megelőzően kínosan éreztük magunkat a nagyszombati City Arénában, hogy elkezdődött volna a mérkőzés. Odakint ugyanis félelmetes jelenetek zajlottak, törött sörösüvegek repkedtek, öklök csattantak, aztán reakcióképpen könnygáz is került a levegőbe, és, fájó ezt leírni, de nem a „csatatéren” sokszoros számbeli túlerőben lévő, hihetetlen szervezettséggel, már-már katonás fegyelemmel támadó, visszavonuló magyar brigád volt a vétlen fél. Szalai (labdával) és Skriniar nagy harcot vívott egymással Bárcsak odabent, a zöld gyepen is viszontláttuk volna ezt a katonás fegyelmet, szervezettséget! Illetve, a játékidő jelentős részében derekasan, képességeikhez mérten tették a dolgukat Kleinheislerék, csakhogy éppen a kulcspillanatokban mondtak csődöt. A meccs után Marco Rossi szövetségi kapitány megtörtén értékelt. „Nem hiszem, hogy taktikailag alulmaradtunk volna, voltak periódusok, amikor jobban játszottunk, azonban a kvalitásbeli különbség döntött ezúttal is, mint oly sokszor a futballban. Ha az egyik válogatott játékoskeretének összértéke háromszorosan felülmúlja a másikét, akkor az valami miatt van úgy. Nem hiszem, hogy szégyenkeznünk kellene, de amíg egy az egyben nem tudják megverni a velük szemben állót a játékosaink, sőt, igazából ezt meg sem próbálják, addig nem sikerülhet átbillentenünk az egyensúlyt a magunk javára. Eközben a másik oldalon bátran, nagy önbizalommal vezették ránk a labdát a szlovákok, és nem is eredménytelenül. Szoboszlai Do-Fotó: Szabó Miklós minik szerepeltetésének most jött el az ideje, hiszen előzőleg még jobbára csak a Salzburg alsóbb osztályú fiókcsapatában, a Lieferingben játszott. A felnőtteknél csak a közelmúltban mutatkozott be, gólpasszt adott a Napoli ellen, majd gólt rúgott bajnokin. Dóminik az előttünk álló tíz évben a magyar válogatott erőssége lesz, de még csak 18 éves, türelmesen kell adagolni az ő szerepeltetését.” Válogatottunk megmondóembere, Szalai Ádám így értékelt az M4 Sport kamerájának, a tőle megszokott nyers őszinteséggel: „Volt egy elképzelésünk taktikailag, mind védekezésben, mind támadásban, sajnos ebből nem sokat sikerült véghez vinnünk. Ahhoz, hogy Eb-ről beszéljünk, nem lehet csapatként Uyen szinten védekezni. Az első gól kiábrándító volt, akkor is, ha csak három napot töltöttünk együtt. Én nem érzem úgy, hogy kevés lenne az idő, a többi válogatottnak is ugyanennyi van.” Rossi - immár tegnap délelőtt - kitért a horvátok elleni, vasárnap 18.00 órakor kezdődő következő Eb-selejtezőre is (tv: M4 Sport), amelyen a világbajnoki ezüstérmes lesz az ellenfél, de alaposan felforgatott védelemmel. Strinic, Lovren és Vrsaljko is hiányzik sérülés miatt a franciák elleni vb-döntőben szerepelt csapat hátsó alakzatából, és Mandzukic is lemondta időközben a válogatottságot - igaz, a két legnagyobb ász, Modric és Rakitic most is rendelkezésre áll. Nos, délnyugati szomszédaink csak véres verejtékkel tudták legyőzni csütörtökön a zágrábi Maksimir Stadionban a csoport leggyengébb tagjának kikiáltott Azerbajdzsánt 2-1-re, azaz papíron lehet keresnivalónk. A kapitány szinte biztosan beveti a két „amerikást”, Baráth Botondot és Németh Krisztiánt - előbbit nyilván Korhűt helyén, utóbbit még nem tudni, hol -, és Nagy Dominik játéka is előtérbe kerül. A visszavonult Knoch Viktor kereknek érzi a versenyzői pályafutását Nehéz volt kimondani, hogy vége A pécsiek olimpiai bajnoka szögre akasztotta a sisakot Fotó: MOKSZ GYORSKORCSOLYA Bejelentette visszavonulását a tavaly Phjongcshangban a rövid pályás gyorskorcsolya-váltónk tagjaként olimpiai bajnoki aranyérmet szerzett Knoch Viktor.- Meghozta a döntését.- Igen, meg. Ha reálisan nézzük, a pályafutásomba még egy olimpia beleférne, viszont már így is több az enyém, mint egy átlagos karrier, hiszen tizenhat évesen már ott voltam Torinóban. Fizikailag nem lenne olyan nagy akadálya a folytatásnak, inkább mentálisan fáradtam el: nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék mindig száz százalékot nyújtani, anélkül pedig nem tudnék bekerülni a magyar válogatottba.- Vagyis visszavonul. Az olimpiai aranyérem után is így gondolkozott, vagy kellett a döntéshez ez az egy év?- Azt már az olimpia előtt megbeszéltem a szövetség vezetőivel, hogy ha folytatom, akkor sem versenyzek egy évig, vagyis ez nem egy Phjongcshang után kitalált forgatókönyv volt. Egyébként a győzelem után azt éreztem, inkább befejezném, utána viszont voltak olyan időszakok, amikor a folytatással kacérkodtam. Ám mindig oda jutottam, hogy ha a teljes egészet nézem, ugyan van kedvem korizni, viszont minél jobban lebontottam a nagy egységet részekre, vagyis a nyári felkészülésre, az edzőtáborra, egy hétre, egy napra, egy edzésre, egy menetre, egy kanyarra, annál kevésbé hiányzott a korizás.- Nehéz volt kimondania, hogy nem folytatja?- Nem gondoltam volna, hogy érzelmileg úgy megfog az a nap, pedig úgy történt... Hiába éreztem, hogy már nem fűlik a fogam az egészhez, kimondani nehéz volt.- Teljes a pályafutása?- Egy Európa-bajnoki aranyérem hiányzik belőle. Ez volt az a cím, amelyhez annyira közel voltam és olyan sokáig. Tizenhét évesen ezüstérmes voltam az Eb-n ezerötszáz méteren, és nem voltam messze az aranytól sem, másodikok lettünk a váltóval is, vagyis az Eb-cím elég régóta elérhető közelségben volt. Hogy vb-aranyam nincs, azt nem érzem akkora veszteségnek, hiszen a világbajnoki cím megszerzésének csak az elmúlt években lett realitása.- Van viszont egy olimpiai aranyérme.- Ettől lett igazán kerek a pályafutásom. Sokan mondták, hogy az arany után biztosan folytatom, de talán valamivel könnyebb egy ilyen siker után befejezni. Ha nem sikerül Phjongcshang, talán dacból azt mondja az ember, folytatni kell. i- Jövőre Debrecenben lesz a kontinensviadal.- Az a baj, hogy ha ez négy éve történik, és akkor azt mondom, elkorizgatok még, beleadom az erőm nyolcvan százalékát, az elég lett volna arra, hogy stabilan váltótag legyek, még talán arra is, hogy egyénit fussak egy Eb-n, de ez ma már nem elég. Olyan erős lett a válogatott, hogy itt a száz százalék sem biztosan elég a csapatba kerüléshez.- Bántja, hogy csak a pályafutása vége felé jött el itthon a Kánaán?- Nem. Van ebben is szép, hiszen belülről láttam felnőni a sportágat, észleltem minden változást, és ez keveseknek adatik meg. Szép pályafutásom volt. Egyszer megkérdezték tőlem, hogyhogy nem züllöttem el, ha ilyen korán Budapestre kerültem egyedül. Merthogy ez is előfordulhatott volna, de mégse, hiszen már akkor is csak a sportra összpontosítottam, fel sem vetődött bennem, hogy edzés helyett bulizni menjek. Nyilván sok minden kimaradt az életemből, ám a sport kárpótolt. Nincs bennem hiányérzet. Kovács Erika/NS Knoch Viktor Született: 1989. december 12., Pécs Klubja: Pécs Sport Nonprofit Zrt. Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (váltó, 2018), olimpiai 5. (1500 m, 2006), vb- 2. (váltó, 2015), vb-3. (váltó, 2017), 3* Eb-2. (1500, 2007; 500 m, 2009; váltó, 2007, 2016), 6x Eb-3. (egyéni összetett, 1000 m, 1500 m, 2009; váltó, 2009, 2013, 2018) JEGYZET Eszetlen öröm Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Gyorsan feledésbe merült Cé Ronaldo mesterhármasa az Atlético ellen, az elmúlt napokban már sokkal több cikk született a lehetséges büntetésről, amit a győzelem fölötti öröme miatt érdemelt ki. Szemérmesebb olvasóink kedvéért azt itt most nem részletezném, hogy mit mutogatott a portugál, legyen elég annyi, hogy az Atlético edzőjének, a nem éppen hidegvérűségéről ismert Diego Simeonénak az első mérkőzésen bemutatott obszcén gesztusát utánozta. Az argentin 20 ezer eurós bírsággal megúszta, és Cristiano Ronaldo is ugyanennyit fizethet. Finoman fogalmazva sem volt túl okos a sztárcsatár, igen nagy szerencséje, hogy nem tiltották el. Természetesen a hülyeségnek mindig akadnak lelkes követői, például Tinó Blaz Laus, a horvát Hajdúk tehetséges fiatalja, aki a gólja után Simeone gólörömét másolta, a játékvezető pedig ezt három másodpercen belül egy piros lappal díjazta. De még nála is ügyesebb volt egy bizonyos Odaj Zahran. A jordániai al- Fajszali labdarúgója a nagy rivális al-Vehdat elleni győzelmet letolt nadrággal, kutyapózban imitált mozdulatokkal ünnepelte az ellenfél szurkolótábora előtt. A 28 éves, 54-szeres válogatott jobbhátvédet akár hat évre is eltilthatják, azaz könynyen lehet, hogy ez volt az utolsó gólöröme. Ezek kiemelkedően buta alakítások, mindenesetre általános jelenség, hogy sok gólszerző veszíti el a fejét, amikor betalál. Nyilván erős boldogsághormoncunamit okoz a hálóba találni. Mégis, vessenek a kubai röplabdás lányok közé, ha értem, hogy miért kell például eldobálni a mezt, amikor pontosan tudható, hogy automatikusan jár érte a sárga kártya. Utána elég egy rossz becsúszás vagy egy mezrántás és már indulhat is a zuhanyzóba az IQ-fighter góllövő. Azt is szörnyülködve nézem, amikor valaki olyan sprintbe kezd, amit játék közben sem látni tőle, majd hasra esik, hogy a többiek ráugráljanak. Ilyenkor egy szurkoló már csak annak drukkol, hogy bele ne sérüljön senki a gólörömbe, mert rögtön lehet is cserét kérni. Arról nem is beszélek, amikor a reklámtáblán ugrálnak át egy sárgáért cserébé az adrenalin hajtotta gólvadászok, ráadásként nem egy esetben az előre nem sejtett árokban landolva. Oké, kissé .ciki, amikor zseléhuszárok szívecskéket dobálnak szerelmüknek egy-egy gól után, de ezerszer inkább ez legyen, mint egy sárga vagy piros lap, esetleg egy a csapatot és a szurkolókat büntető eltiltás.
