Heves Megyei Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-09 / 58. szám

IB roza ww •• KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR A MÁSVILÁGON- részlet egy hosszabb ciklusból -_3HSnr helyőrség Molnár Vilmos Mikor Körösi Csorna Sándor a mennyek országában időzött, ott is arrafelé szeretett bóklászni, ahol a felhők mögül kilesve le tudott látni a magyar őshazára. Ehhez odafent is jó messzire el kellett menjen, egészen a mennyország bütüjébe. A Földön olyan távol van a magyarok őshazája, hogy a mennynek is csak a legvégéből lehet valamelyest oda­látni. A közangyalok már a fejüket fogták, szárnytollaikat tépdesték, mikor Mihály arkangyal időről idő­re kiadta nekik az ukázt: ha a meny­­ny fenekéből is, de kerítsék elő Kö­rösi Csorna Sándort, mert a Fenn­­való valamilyen ügyben konzultálni kíván vele. Az Úristen és pár intelli­gensebb szent nagyra tartották Kö­rösi Csorna Sándor kutatómunká­ját, de a mennyei lények többsége nem is pedzette, minek kell folyton olyan messze elbódorogjon. Egyszer, mikor épp visszatért a mennyország végéből, az angyalok azzal a hírrel fogadták Körösi Cso­rna Sándort, hogy egy erős tekinte­tű, bajuszkás illető kereste. Üzene­tet hagyott a portán: fussanak ösz­­sze valahol, meg kéne beszéljenek valamit. Nemsokára megtörtént a találko­zás. Kiderült, Petőfi Sándor volt az illető, aki kereste. Már régebbecske tartózkodott odafent ő is, de csak most tudott időt szakítani arra, hogy találkozzon Körösi Csorna Sándorral. Eddig foglalt volt, mert mihelyt betette a lábát a mennyor­szág kapuján, a kapu körül lézen­­gők mind megrohanták, hogy bár a lelke szegélyét megérinthessék a nagy költőnek. Jó darabig nem is engedték el, feszt szavaltatták. Végül csak létrejött a találkozás a két drusza között. Körösi Csorna Sándor erősen örült Petőfi Sán­dornak. Személyesen ugyan nem ismerte a Földön, mivel élete utol­só éveiben Indiában élt. Idősebb is volt, épp akkor távozott az élők so­rából, amikor Petőfi komolyabban verselni kezdett. De ideát a menny­ben sok szép költeményét hallotta megzenésítve, az égi kar előadásá­ban. A jámborabb angyalok hárfát pengetve kántálták a Távolbólt, a szilajabbak a Szabadság, szerelem metálosított változatát vettették. Petőfi Sándor is örült Körösi Csorna Sándornak, mert bár soha nem találkozott vele, de odalent a Földön hallotta hírét a konok szé­kelynek, aki nyakába vette a világot, hogy megtalálja a magyar őshazát. Utazni Petőfi Sándor is szeretett, rövid életében a Kárpát-medence sok helyét összejárta, gyakran vi­tette magát az apostolok lovával is. Körösi Csorna Sándor utazásáról hallva, párszor neki is eszébe jutott, milyen szép túra lenne megjárni Ázsiát, megkeresni benne a magyar őshazát. De pénze sosem volt rá. A fehéregyházai vesztes csata után a kozákok elől menekülve a kukori­cásban, ismét felötlött benne, nem kéne-e fogságba esnie, s tiszta in­gyen, a cár pénzén elvitetni magát Szibériába. Egy darabig most úgy­sem tanácsos Magyarországon tartózkodnia, úgy hallotta, Ferenc Jóska erősen pikkel rá az Akasszá­tok fel a királyokat! című verséért. S a szibériai fogságból megszökve, milyen alkalmatosán lehetne ősma­gyarok után kajtatni a környéken! Nem sokat töprenghetett szegény, a kozák lovasok utolérték, s rövi­desen a mennyországban találta magát. De Petőfi Sándornak olyan erős agya volt, hogy futó gondolatai sem enyésztek el nyomtalanul, ott lappangtak ragályosan az emberek között. Fogságba esésének és Szibé­riába deportálásának ötlete százva­­lahány esztendő múlva barguzinos képzelgésként ütött ki az utókoron. Amikor összeültek, Petőfi Sándor rögtön azzal kezdte, hogy beszél­jenek a magyar őshaza felkutatá­sáról. Folytatni kéne a dolgot, kár lenne abbahagyni. Körösi Csorna Sándor őt is vegye be a buliba, csi­nálják együtt. Kettesben könnyebb minden. Hogy meghaltak, nem le­het akadály két ilyen erős akaratú, eltökélt léleknek. Egyre csak fújta a magáét, Petőfi erősen rámenős tudott lenni. De Körösi Csorna Sán­dort sem kellett sokat győzködni ebben a témában. Meghányták-vetették a dolgot, s úgy döntöttek, szabályos eltávozást kérnek az Úrtól. Nem jó megkerül­ni az Úristent semmiben, meg nem is igen lehet. Mindig problémák adódtak abból, ha valaki ezzel pró­bálkozott. És a segítsége is nagyon elkelne, anélkül hogyan? Szóval szólni kell az Úrnak, szóltak is. Az Úristen eleinte ódzkodott visszaengedni őket a Földre, nem volt szokás elkéredzkedni a menny­országból. De a két Sándor mind­egyre csakijárt a Fennvaló nyaká­ra, folyton rágták a fülét, eressze el őket. Az Úr értékelte, hogy tiszta szívvel járulnak eléje, nem holmi önző szándékból nyaggatják. Petőfi szépen versbe szedte a kérésüket, megindítóan ecsetelve a magyar őshaza keresésének rengeteg gond­­ját-baját. Olyan meghatóan szaval­ta el, hogy az angyalok éktelenül bőgni kezdtek. Még az Úristen is félrefordult, ne lássák, hogy egy cseppecskét elérzékenyült. Addig nyűgöltek, hogy az Úr végül csakugyan elengedte őket. Kimenőt adott nekik, járják meg magukat odalent. Keressék fel a magyar ős­hazát, rendkívüli hely az, odafent a mennyben is számon tartják. Ámul­­janak a csodás tájain, ölelgessék meg az ott maradt atyafiságot, gyűjtsenek felejthetetlen benyomásokat. Azon­kívül Körösi Csorna Sándor gyűjt­se be a másik énjét is, amelyik még mindig odalent bolyong a Földön, keresve az őshazát. Kis időre elnéz­ték neki a góbés turpisságot, hogy megkettőződött, tudja az Úr, nemes cél érdekében tette. De nem mász­kálhat míg a világ egy személyként kétfelé. Egyesüljön a másik énjével, úgy jöjjön vissza. Menjen vele Petőfi Sándor is, ha már annyira mehetnékje van. Meg­érdemli ő is, hogy lássa a magyar őshazát. Minden mártírköltő meg­érdemel minden extrát. S ha már látták az őshazát, vigyenek hírt róla az újhazában élőknek meg a többi Kárpát-medencei magyarnak is. Petőfi Sándor szedje fáinul versbe, ahogy csak ő tudja. Közben nyissák ki jól a szemüket, figyeljenek meg alaposan mindent. Sok furcsa dolgot hallani mosta­nában a Kárpát-medencei viszo­nyokról. Erősen elfacsarodtak ott a dolgok valamerre. Matassanak bele nyugodtan, ha úgy látják jónak. Jöttükben-mentükben igazítsanak a csámpásan álló dolgokon. Készülődik is már Körösi Csorna Sándor Petőfi Sándorral együtt, hogy csináljanak egy vizitációt ide­­lent. De ami a mennyben egy perc, az a Földön száz esztendő. így kicsit még várni kell rájuk. ...Az lesz majd a piros betűs ün­nep, amikor Körösi Csorna Sándor, karöltve Petőfi Sándorral, alászáll a mennyek országából. Jődögélnek lefelé szépen, mint két jó koma a csíksomlyói nyeregből búcsú után. Előbb a mitikus magyar őshazát keresik fel, majd a közönséges vi­seltes mostanit. Még szép, hogy útba ejtik a Székelyföldet is. Azt nem lehet kihagyni, nincs ahogy. Módszeresen körülnéznek min­denütt, aprólékosan megvizsgál­nak mindent. Olyan dolgokat lát­In memóriám (olaj, farost, 142 « 81 cm] nak döbbenten, amitől felforr az agyvizük. Olyan dolgok történnek könnyedén, melyeknek nehezen sem szabadna megtörténniük. Olyan dolgok mutatkoznak szerte, hogy nagy szar kis papírban. A látottakon istenesen felhúzzák magukat. Gutaütés kerülgeti őket, szemük is kigúvad. Mégsem mon­danak csúnya szavakat fennhan­gon. Visszanyelik, ne így távozzon belőlük a gőz. Fövő fejüket jeges vízbe mártják többször. Hideg fej­jel kiadósabban lehet dolgokhoz matatni. Aztán kicsit kézre veszik a dolgokat. Akkor lesz majd dolgoknak meg­lepő folyása. Egy csavargó emlékei (rézkarc, 13,9 «16,8 cm) LAPSZAMUNK SZERZŐI Ágoston Szász Katalin (1996) irodalomszervező, kulturális újságíró Bene Zoltán (1973) író Erdős István (1977) író, költő, animátor Kántor Mihály (1974) szakíró Kubiszyn Viktor (1979) író, újságíró Lőrincz P. Gabriella (1982) költő Molnár Vilmos (1962) József Attila-díjas író Szentmártoni János (1975) József Attila-díjas költő, író, a Magyar írószövetség elnöke Szőcs Géza (1953) Kossuth-díjas költő, író Utassy József (1941-2010) Kossuth-díjas költő, műfordító IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. március J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents