Heves Megyei Hírlap, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-28 / 50. szám

2019. FEBRUÁR 28., CSÜTÖRTÖK fi MEGYEI KÖRKÉP Beszélgetés Dániel Andrással premier előtt, a Gárdonyi Géza Színházban Befordultuk a Bármi utcaba A napokban mutatta be a Gárdonyi Géza Színház a Bo­szorkányok a Bármi utcá­ból című mesejátékot Ba­­ráth Zoltán rendezésében, Szőke Andrea színpadra fo­galmazásában. Az eredeti mű szerzője Dániel András, a kortárs gyermekirodalom egyik legnépszerűbb alakja, akivel a premier előtt talál­koztunk. Ebner Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu EGER A hangszórókból éppen felreccsent az ügyelő' első fi­gyelmeztetése: fél óra múl­va kezdődik az előadás. Nem is akármilyen. Egy premier mindig különleges izgalmat jelent, feszültséget hoz egy színház légkörébe. Ebbe a fe­szült várakozásba toppant be a szerző, Dániel András, aki­nek a nevét és főleg mesefi­guráit, alakjait oly jól ismerik a kisgyerekeket nevelő szü­lők, s akikért rajonganak az apróságok. Most mégsem a kuflikkal kezdtük beszélgeté­sünket. Egy gyerekvers sora­it idéztem.- „Hogyha a mackók sakkoz­nak,/ Roppant ritkán kapkod­nak. / Ketyeghet a sakkóra, / Nem ijeszt a mackóra.” Gondo­lom, ismerős az idézet, Tando­­ri Dezső, a zseniális költő, író tegnap hunyta végleg le sze­mét. Ő is - ahogy nagyon sok író kényszerűségből a hetve­nes-nyolcvanas években - írt rengeteg gyerekverset. Kit te­kintesz valójában az elődöd­nek, mintának?- Valóban, már korábban, az ötvenes-hatvanas évektől sok, „felnőttpublikációtól” el­tiltott szerző fordult egziszten­ciális szükségből a gyerekiro­dalom felé, közülük néhányan e műfajban is maradandót al­kottak. Tandori Dezső már egy következő generáció tag­ja volt, azok egyike, akik ta­lán már nem elsősorban ilyen kényszerek hatására kezdtek gyerekeknek írni. Ő annyi­ban nem minta nekem, hogy én nem vagyok költő, nem írok verseket, legföljebb alkalmi­lag, ha egy prózai szövegben szükség van rá. Mindemellett Tandori Dezső középiskolás korom óta fontos számomra, költőként és művészi habitu­sát tekintve egyaránt. Szerző­ként inkább tartom mintának Lázár Ervint, aki szintén nem gyerekszerzőként kezdte, az­tán meglehetősen sikeres lett ebben a műfajban - enyhén szólva. Ő volt az a magyar iro­dalomban, aki a maga gyere­keknek és felnőtteknek egy­aránt szóló, játékos, groteszk okos meséivel iskolát terem­tett. Ez persze nem jelenti azt, hogy amit én írok, az ő mércé­jével mérve lenne játékos, gro­teszk vagy okos...- Annyiban mégis igaz, hogy az írásaid egyaránt élvezetesek gyerekeknek és felnőtteknek is... Hogy lehet megtalálni ezt az arányt? >- Ezt sokkal inkább érez­ni lehet, mintsem tudatosan megtalálni. Nem lehet patika­­mérlegen kimérni. Amikor is­mételten elkezdtem írni gye­rekeknek - mert egészen fia­talon egyszer már csináltam ilyet akkor már túl voltam a kisgyerekes apuka korsza­kon. Korábban sok mesét ol­vastam a gyerekeimnek, és pontosan tudtam, mekkora kínszenvedés - akár ötször, tízszer, kétszázszor is - fel­olvasni olyan szövegeket ne­kik, amelyek hozzám, a fel­­nőtthöz egyáltalán nem szól­nak. Amikor elkezdtem írni ezeket a meséket, mint pél­dául az első - a most bemuta­tásra váró darab alapjául szol­gáló - könyvemet, a Matild és Margarétát, az elejétől fogva ki akartam kicsit kacsintani a felnőtt olvasókra is. Olyan ta­pasztalatokat szerettem volna belecsempészni a szövegekbe, amelyek napjainkban a felnőt­teknek is ismerősek. Remé­lem, sikerült úgy, hogy a gye­rekeket ez ne zavarja az élve­zetben. Sokoldalú grafikus, aki újsá­gok, magazinok címlapjától kezdve egészen gyermekköny­vekig sok mindenhez készített már eddig illusztrációt. Mind­emellett elismert kortárs fes­tő is, amit jelez az is, hogy már számos egyéni és csoportos kiállítása volt. Infografika, pla­kát, könyvborító egyaránt sze­repel a repertoárján, írói munkássága ifjú korá­ra nyúlik vissza, ám a képző­művészet előtérbe kerülésé­vel az háttérbe szorult. Az első önálló kötete 2012-ben jelent meg, a Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából címmel. Kiváló párbe­szédei, különös, vizualitásból eredő ötletei és groteszk játé­- Ez azt is jelenti, hogy a gyere­ket nem kell feltétlenül gyerek­ként kezelni?- Vannak olyan szövege­im, amelyeket úgy írtam, hogy nem foglalkoztam ve­le, ez most gyerek- vagy in­kább felnőttszöveg, a meg­célzott korosztályt nem jelöl­tem ki pontosan. így néme­lyik könyvemben találhatók a mesékben megszokottnál ki­csit absztraktabb, filozofiku­­sabb részek is. Ezzel kapcso­kossága művelt nyelviséggel párosul. Legismertebb figu­rái e művekben a se nem kif­li, se nem kukac lények, vagy­is a kuflik ma már diafilmen, rajzfilmen és hangoskönyvben is egyaránt elérhetők a köny­veken túl. Történeteit éppen úgy várják az óvodások, mint a szüleik, hogy bepillanthassanak példá­ul Kicsibácsi és Kicsinéni éle­tébe, a dióhéjlakba. Nem nagy konfliktusokról, netán a jó és rossz harcáról, világmegmen­tésről írja meséit. Sokkal in­kább a világ szemléléséről, át­éléséről, a létezés apró, egy­mást követő, néha megható, néha megnevettető mozzana­tairól. Jótékonysági vásárt szervez a SZETA EGER A Szegényeket Támoga­tó Alap (Szeta) Egri Alapítvá­nya március 16-án, szomba­ton adománygyűjtő jótékony­­sági vásárt rendez az Agria Park földszintjén a mozgólép­cső előtt. A szervezők délelőtt 10 és este 7 óra között várják az ér­deklődőket, akik különböző kézműves termékek, díszpár­nák, kerámiák, könyvek, játé­kok és sok más érdekes tárgy közül válogathatnak. Az akció bevételét hátrányos helyzetű gyerekek, a fiatalok tanulásá­nak segítésére, kulturális és szabadidős programjaik meg­valósítására fordítják. M. H. Fotó: Gál Gábor latban gyakori és meglepő ta­pasztalatom, hogy mennyire értik ezeket a kicsik! Gyak­ran mesélnek nekem ilyes­miről a szülők vagy maguk a gyerekek. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a gye­rekek sokkal többet megérte­nek, mint amit mi, felnőttek gondolnánk.- Éppen ma jelenik meg a kuflikönyveid tizenegyedik da­rabja. Tervezted, hogy igazi so­rozatszerzővé avanzsálsz?- Mindig határozottan állí­tottam, hogy ha valamit, ak­kor sorozatot nem szeretnék írni. Aztán, ahogy ez lenni szo­kott, éppen ez történt. Azt hit­tem, két-három könyv lesz ez a kuflikról szóló minisorozat, de a kuflik valahogy másként gondolták... A sikerben persze szerepe van a rajzfilmnek is, ami a kuflitörténetekből ké­szült, na meg annak, hogy sok felnőtt is felfedezte magá­nak a könyveimet, s így több irányba kezdett el terjedni a hírük.- Grafikusként is ismert vagy. Mi születik meg előbb, a rajz vagy a szöveg?- A könyveimnél általában a szöveg van meg előbb. író és rajzoló énem között ez a munkamegosztás, mintha Dr. Jekyll és Mr. Hyde volnék... Bár a kuflik esetében pont az HEVES MEGYE Vasárnap éj­félig lehet még regisztrál­ni az országos TeSzedd! ak­cióra, amelynek keretében minden esztendőben önkén­tesek számolnak fel illegá­lis hulladéklerakókat, illetve személetformaló előadásokat is tartanak - derül ki az Inno­vációs és Technológiai Minisz­térium (ITM) közleményéből. A rendhagyó kezdeményezés 2011-ben indult, mára hazánk legnagyobb önkéntes mozgal­mává vált, legalább kétezer helyszínen szoktak akciózni a résztvevők. A programhoz a teszedd.hu weboldalon lehet csatlakozni, történt, hogy egyszer rajzol­tam egy kukacszerű kis izét, amire azt mondtam, hogy ez itt egy „kufli”. így született a név, ami a kifli és a kukac szavakból van összeragaszt­va. Ennyiben rajzból született az ötlet, de a többi, az már írás volt. Még A nyúlformájú ku­tya című könyvem volt ilyen, ahol egy rajz kezdett el pisz­kálni, kíváncsi lettem, hogy mit mondana ez a figura, ha beszélni tudna. De ha egyszer megvan az ötlet, onnan már az írónak muszáj dolgoznia...- Mi foglalkoztat leginkább mostanában? Készülnek újabb kuflimesék is, mert a rajzfilm­stúdiónak időről időre muníci­ót kell szolgáltatnom. Ezen kí­vül két kollégám társaságában egy hosszabb felnőttszövegen munkálkodunk nagy titok­ban, illetve dolgozom egy tör­téneten, amiből talán-talán - ezt csak halkan mondom ki - valami regényszerű, legalább­is több fejezetből álló dolog lesz. És az ilyen több fejezet­ből álló szöveget leginkább re­génynek szoktuk hívni... Er­ről azonban még nem mon­danék többet, mert nem sze­retek addig beszélni készülő munkáról, amíg nem látom a végét, s ez esetben az még túl messze van.- A mostani, egri bemutató, a Boszorkányok a Bármi utcából színpadi változatát nem te, ha­nem Szőke Andrea jegyzi. Mi­lyen érzés elengedni a mű ke­zét?- Nem ez az első alkalom, hogy színre viszik valamelyik írásomat, ezek közül egyet sem én alkalmaztam szín­padra. Már megszoktam ezt a helyzetet, hogy jön valaki és „belegyalogol” a szövegembe. Mindenesetre már olvastam a szövegkönyvet, ez alapján úgy gondolom, Andrea nagyon jó kézzel nyúlt hozzá az alap­anyaghoz. Ugyanis több me­sémből született meg a szín­darab, ami sohasem egyszerű feladat a színpadra átdolgozó író számára, hiszen több kü­lönböző történetből kell kiraj­zolnia egy ívet, ám itt ez reme­kül sikerült. Innentől kezdve már a rendezőn, na meg a szí­nész hölgyeken és urakon mú­lik a siker! ahol azt is megtekinthetjük, eddig hol alakultak önkéntes csoportok. Heves megyében egyebek között Egerben, Al­­debrőn, Kompokon és Heves városában is gyűjtik majd a szemetet önkéntesek március 18. és 24. között. Az ITM közölte, hogy az ösz­­szegyűjtött szemetet az adott település közszolgáltatója szál­lítja el, és azt hulladéklerakók­ban ártalmatlanítják. Aláhúz­ták, a tárcának kiemelten fon­tos az illegális hulladéklerakók felszámolása, idén csaknem 240 millió forintot biztosíta­nak az önkormányzatoknak erre a célra. Süli K. Dániel András grafikus, kortárs festő Lerakót számolnak fel az önkéntesek Jelenet a Boszorkányok a Bármi utcából című mesejátékból, ami az egri színházban látható

Next

/
Thumbnails
Contents