Heves Megyei Hírlap, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-26 / 48. szám

12 KITEKINTŐ 2019. FEBRUAR 26., KEDD A Mount Sidley hegy a Union-gleccsertől ezer kilométerre fekszik, kisrepülőgéppel szállították oda hármójukat, mert a negyedik társuk végül lemondta az utat Fotók: Tóth Sándor Eddig egyetlen magyarként hódította meg az antarktiszi Mount Sidleyt Tóth Sándor Hét jeges, havas vulkán tetején Ki hinné? A világ hideg-rideg, lakatlan szögletében, ahol a madár sem jár, ahol semmi élőlény nem honos, a hó és jég birodalmában álló, kihűlt, jég­be fagyott vulkán tetején áll­va vágyakozzék ismét vissza oda valaki? Pedig ez történt. A váli Tóth Sándor teljesítette a Volcanic 7 Summits hetedik hegyének meghódítását, s ez hatotta át lelkét végletesen. Zsohár Melinda szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu ANTARKTISZ, MAGYARORSZÁG Tóth Sándor nyugodt derűvel üldögél váli irodájában, mint korábban is mindig, amikor megtért messzi-messzi útjai­ról. Elképesztő teljesítménye ettől a nyugalomtól és derű­től még különlegesebb, töké­letes fizikai állapota is impo­náló az alig negyveneszten­dős, kétgyermekes családapá­nak, aki civilben egyébként sikeres vállalkozó, sírkőfara­gó és -készítő. Korábbi* útjai­ról is beszámolt a média, most azonban kicsit az érzéseiről is szerettük volna faggatni. Ér­zelmeiről a maga szerény, ám határozott modorában nyilat­kozik. Mint erről az átlényegítő él­ményről, ami a Föld e kietlen pontján kerítette hatalmába. A hideg vulkán hajdan tü­zet lövellt, ma dermedtebb nem is lehetne. Először 1990- ben mászták meg a 4288 mé­ter magas Mount Sidleyt, .az­óta ötvenen hódították meg a csúcsot. A hivatalos lista sze­rint; Sándor a negyvenhato­dik, s az egyetlen magyar kö­zülük. Rabul ejtette a fagyos földrész varázsa- Nem szeretem a hideget, ám ez elhanyagolható, mert az a világ, az érintetlen táj lenyű­göző! - mondja Sándor a szo­kásos fegyelmezettségétől el­térő, érzelmi túlfűtöttséggel. - Misztikus, különleges, fel­foghatatlan a tisztaság, s no­ha semmi nincs ott valóban a szó hagyományos értelmében, nem nevezhető semminek. Mindenki visszatérne ide - te­szi hozzá, s találkozott is töb­bekkel az antarktiszi kutató­bázison, akiket rabul ejtett e szép-hideg földrész varázsa.- A hegymászók többsége a Elimalája, azaz a Csomolung­­ma-Mount Everest bűvöleté­ben él, a csúcsát már legalább nyolcezren meghódították - mondja Sándor, csöppet sem lebecsülve senki teljesítmé­nyét. Ő a Volcanic 7 Summits, azaz a hét kontinens hét hi­deg vulkánjának megmászá­sát tűzte ki célul, s az utolsó útjával teljesítette azt. Meg­járta a Kilimandzsárót 2016- ban, majd ugyanezen eszten­dőben még három másik hegy­re tűzte ki a váli zászlót. Ázsiá­ban a Damavand, Európában a Kaukázus Elbrusz csúcsa, Dél- Amerikában az Ojos del Salado tartozik ebbe a hetes csoport­ba, ahonnan sikeresen tért ha­za Tóth Sándor a következő esztendőben. Megjárta Mexikó Pico de Orizaba ormát, s Pápua- Új Guineán felért a 4367 méter magas Mount Giluwe tetejére, itt igen veszélyes volt maga a helyszín. Az antarktiszi ex­pedíció csúszott, oda ugyan­is évente egyszer utazhatnak ilyen célból.- Egy angol ma­nufaktúrában csi­náltattam egye­di méretű, speci­ális ruhát, a háló­zsákom mínusz öt­vennyolc fokban is véd a hidegtől - árul el né­hány praktikus dolgot. - Har­minc kilogrammos felszere­lést vihettem magammal, ben­ne jégcsákány, hágóvas, ételpo­rok, csokoládé, cukor - utóbbi­akból a legtöbb, mert a csúcs­támadáskor nyolcezer kaló­riát is eléget a szervezet egy nap alatt. Csuklóján a speci­ális karórát most is viseli, a hegymászó-kronométer a test valamennyi működését köve­ti. Alig öt kilót fogyott január 4-21., a budapesti indulás-ér­kezés ideje között. Kisrepülőgéppel vitték őket a helyszínre A másfél európányi Antark­­tiszon huszonöt kutatóbázis ta­lálható, orosz, kínai, indiai ku­tatók dolgoznak a legnagyobb jelenlétű amerikaiak mellett. Az USA egyik cége uralja az antarktiszi sportokat, az ő gépe­ik repülnek ide, ők gondoskod­nak a logisztikáról, november és január között tart a sportidő­szak. Mínusz negyven Celsius­­fokos ilyenkor az elviselhetőnek számító legalacsonyabb hőmér­séklet, ez az antark­tiszi nyár, soha nem nyugszik le a nap! Konténerek, sátrak, WC-k, zuhanyzók állnak a sportolók és a kevés hegymá­szó rendelkezésé­re. A déli-sarki ex­pedíciók Chile fe­lől indulnak, Punta Arenasból száll fel a repülő a bázis, a Uni­­on-gleccser nevű helyhez.- Sokat segített az utazásban Chile tiszteletbeli konzulja, Lo­uis Jose Godoi Gonzales, aki a budapesti orvosi egyetemen végzett, felesége Mezőkövesd­ről követte férjét, sokat éltek Magyarországon, magyarul be­szélgettünk az indulásom előt­ti vacsorán - mond köszönetét Sándor a konzulnak és Házi Ju­ditnak, a santiagói magyar kon­zulnak. - A Mount Sidley hegy a Union-gleccsertől ezer kilomé-Nyolcvan napon belül szeretné ismét megmászni a hét hideg vulkánt... térré fekszik, kisrepülőgéppel szállítottak minket hármunkat oda, mert a negyedik társunk végül lemondta az utat. A negyvenkét éves orosz és a harmincöt esztendős indiai társával vágott neki végül Tóth Sándor január 9-én az antarkti­szi kalandnak. Január 11-én ér­keztek a Mount Sidley lábához, a következő napon tábort építet­tek, egy műholdas rádiótelefon jelentette a kapcsolatot a külvi­lággal. Nem hagyhatnak sze­metet és hulladékot, beleértve az emberi végterméket is - a vi­zelet kivételével vissza kell hoz­niuk magukkal mindent, utób­bit elvezetik a hó mélyére egy lyukon. Kiemelten védett a te­rület, de az odautazok azono­sulnak ezekkel a szempontok­kal, mondja Sándor. Az extrém körülmények ellenére nincs ha­lottja a Mount Sidley-nek, mind az ötvenen visszatértek, akik megjárták e kies tájat. Mínusz huszonhat fokos hidegben is másztak- Kötélpartiban, egymással összekötve másztunk, hogy az esetleges gleccserszaka­dékokba bezuhanó társunkat megtarthassuk - idézi fel órá­ra pontosan a 2019. január 15-i napot Sándor. - A hegy lábánál feljebb felépített táborból indul­tunk el, minden lépésünkkor a dobütéshez hasonlatos, kis­sé kísérteties hangok kísértek bennünket végig - a recsegő jég roppanásai. A talpunk alatt a hó vastagságába bele sem gondoltunk. Tíz óra volt felfelé az út, mínusz huszonhat-har­mincegy fok közti hőmérsék­letben, közepes szélerősség­ben, kétóránként ötpercnyi pi­henővel. Magyar idő szerint 22 óra 10 perckor értünk a csúcs­ra, negyedórát töltöttünk fenn, s négy órát tartott a visszaút. Összesen 17,2 kilométert tet­tünk meg oda-vissza - foglalja össze Tóth Sándor a hétköznapi körülmények közepette mese­szerűnek tűnő kalandot. Guinness-rekordra készül: nyolcvan napon belül szeretné megmászni ismét a hét hideg vulkánt. Tervezi a Hercules-ex­­pedíciót, három-négy magyar társával ötvennyolc nap alatt megtenni sível, szánon húzott felszereléssel 1130 kilométert az Antarktiszon. Ezt karitati­­vitással kapcsolná össze, várja a szponzorokat, hogy a megtett kilométereket „fogadják örök­be”, életmentő készülékekre gyűjtene az iskolákba. Sándor minden tervét papírra veti, ha leírja, biztosan meg is valósít­ja, bizonyítja egész eddigi élete teljesítménye. Az biztos, hogy a csodálatos Antarktiszra visz­­szatér! Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu Magyar idő szerint huszonkét óra tíz perckor értek a csúcsra, negyedórát töltöttek fent, aztán indul- Egy angol manufaktúrában csináltatott Tóth Sándor egyedi méretű, speciális ruhát, a hálózsákja még tak vissza. Négy óra alatt leértek mínusz ötvennyolc fokban is védte őt

Next

/
Thumbnails
Contents