Heves Megyei Hírlap, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-20 / 43. szám

2019. FEBRUAR 20., SZERDA 12 MEGYEI KÖRKÉP Dalok forrásvidékén, tíz év múlva, Bereményi Gézával és Másik Jánossal Aki Cseh Tamásnak adja ki magát Lassan tíz év telt el azóta, hogy Cseh Tamás, már nem énekli el helyettünk, ami nincsen, vagy nem volt meg­írva magyarul. Most az év­tizednyi hiányt enyhíteni Egerbe érkezett a két alko­tótárs, Bereményi Géza, a dalok szövegeinek legendás szerzője és az alkotótárs, Másik János, akivel együtt írta Tamás az első lemez, a Levél nővéremnek dalfolya­mát, s akivel hosszú évek ki­hagyása után folytatták az Irénnek szóló levelek sorát. Ebner Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu EGER Cseh Tamás már nem lehetett ott a Forrás színpa­dán testi valójában, de szel­leme és a dalban való hite ott lebegett a nézőtér fölött. Nem biztos, hogy ettől több lett a produkció, melyben Másik János szólaltatta meg a kö­zös dalokat, s Bereményi ol­vasott prózát, verset, s sza­valta - immár költemények­ké nemesedett - dalszövege­it. A dalok, a versek elhang­zottak, dúdolta, mormolta ki­ki tehetsége, érzése szerint őket, de a hiány, annak a fi­gurának a nemléte, aki haj­dan Cseh Tamásnak adta ki magát, betöltetlen és betölt­­hetetlen űrt hagyott. Igaz ez még akkor is, ha a díszletül szolgáló asztalon, az olvasó­lámpa fénykörében, a palack vörösbor mellett három üres pohár állt, amikbe János, egy megfelelő dramaturgiai pil­lanatban betöltötte a bíbor­szín nedűt. S valódi fájda­lom, felerősödött, gyötrő hi­ány hasított a nézőkbe, ami­kor Bereményi poharához nyúlt, s koccintott az árván maradt itallal. Ott volt hát egy író, egy zenész, valaki­nek a hiánya, és voltak dalok és poharak, meg jelen volt az árván maradt Cseh Tamás nemzedék... Aztán - ahogy az egy-egy Cseh Tamás-est után lenni szokott - eljött az ideje a be­szélgetésnek is. E sorok író­jának épp negyven évvel ez­előtt volt az első ilyen alkal­ma, amikor a Marczibányi téri művelődési házban adott Cseh Tamás-Bereményi Géza-kon-Bereményi Géza: Magyar Copperfield címen fog megjelenni a könyvem Fotó: Gál Gábor cert után sokadmagával leül­hetett egy kisebb szobában, s gonosz italok mellett váltha­tott szót a két - akkor még - fiatal emberrel. Aztán persze, ha Tamás Egerben járt, min­dig adódott alkalom egy kis Jelen volt az árván maradt Cseh Tamás­nemzedék... privát világmegváltásra. Külö­nösen emlékezetes ezek közül az a nap, melynek délutánján a Republic koncertezett a Ba­zilika előtt, este a Líceumban pedig Tamás lépett föl. A fel­lépés előtt együtt hallgattunk bele Cipőék zenéjébe, aztán meg Bódi László jött föl a dísz­terembe, Cseh Tamást hallgat­ni. Történt mindez húsz éve, éppen abban az évben, ami­kor napvilágot látott közös le­mezük, a Levélváltás. A borozós, beszélgetős es­te most sem maradhatott el. Fellépés utáni, jóleső fáradt­sággal fogta kezébe a poha­rat Bereményi, akitől meg­kérdeztem, jól látom-e, hogy Tamásról nem szívesen be­szél.- Semmi bajom a Tamással, nehogy azt hidd! De szemé­lyes dolgokról nem szívesen beszélek, ezért nem teszem. Ez pedig egészen ilyen. De nagyon örülök, hogy megis­merhettem, hogy együtt dol­gozhattunk. Szerintem most ő is ezt mondja a túlvilág­ról - ahonnan őszintén szok­tak beszélni... Én pedig most őszintén, az innenső világ­ból azt mondom, hogy ezzel semmi gond sincs. Ezt, a Ke­resztben jégeső című műsort olyan dalokból állítottuk ösz­­sze Jánossal, amiknek én va­gyok a szövegírója és rész­ben a Tamás, részben János szerezték a zenét, s összeke­veredik ez a három ember, gondolat, alkotó. Mi ketten vagyunk az élők, ezért mi vagyunk azok, akik elő tud­juk közösen adni ezeket. Én pedig olyan szövegeket, pró­zai visszaemlékezéseket ol­vasok fel, amiket egyáltalán nem a Tamásnak írtam, de a dalok ezekből erednek. A há­rom személy együtt van va­lahogyan, mégsem a Tamás szellemének a megidézése történik a színpadon, hanem egy másfajta szellemidézés. A daloknak a megidézése. Aki ezeket szereti, az meg­ismerheti egy másik oldalu­kat, ráadásul szerintem a lé­nyegüket, azt, hogy miből és honnan erednek. Mintha ez a műsor a dalok forrásvidékét térképezné föl.- Ehhez képest ma ugyan az est elején felolvastad a Jé­zus újságot olvas című novel­ládat, ám aztán inkább a líra, a saját verseid kerültek terí­tékre.- Éppen ezt élvezem eb­ben, hogy nincsenek kötött­ségek. Az éppen adott han­gulathoz tudom alakítani a műsort. Sokkal több anyagot hozok magammal, mint amit végül fölhasználok az elő­adásban. Minden este olyan, mintha próbálnánk, hogy egyre jobb legyen. Most, a ti­zennyolcadik előadás után azt kell mondanom, hogy az alapkészleten is változtat­nunk kéne, de alakul lassan. Igyekszem mindinkább je­len lenni a színpadon, s átad­ni mindent a közönségnek, amire képes vagyok. Úgy ér­zem, egyre felszabadultabb vagyok, át tudom magam ad­ni, s be kell valljam: élvezem ezt a fajta szereplést. Ponto­sabban azt, hogy a közönség által nagyobb mélységet kap­nak ezek a dalszövegek. Él­vezem az érvényesülésüket. Nem a sikert, hanem ebben a közegben más, több jelentést kapnak.- Hogy látod, mennyire ma­radhatnak ezek a szövegek, a dallamokkal együtt örökérvé­­nyűek? Mindent megteszek, hogy azok maradjanak. Egy részüket kiadtam verseskö­tet formájában, s ez is egy­fajta megörökítés. Megörökí­tik azt, hogyan érzett egy em­ber a XX. század utolsó felé­ben és a XXI. első évtizede­iben. 1946-ban születtem, s ez egy sokat mondó évszám. Több korszakot éltem meg és éltem át. Most írom a me­moárjaimat, amelyben éle­tem minden korszakát feldol­gozom huszonnégy éves ko­romig. Gyakorlatilag addig, amíg nem találkoztam Ta­mással. Róla, az összeismer­­kedésünkről lesz azért szó, egy nagyon személyes írás erejéig, mégis ez az a pont, ahol befejezem a visszaemlé­kezéseimet.- Miért éppen huszonnégy év a határ?- Ez is olyan, mintha a da­lok forrásvidékét akarnám fölfedezni, de nem! Ahogy a könyvemben megírom, há­rom nevem volt. Hatéves ko­romban megfosztottak a szü­letési nevemtől, az apám ne­vétől, huszon-egynéhány éves koromig a nevelőapám nevén éltem, s aztán válasz­tottam egy harmadik nevet, az anyám nevét. Ez, a har­madik név, a Bereményi kül­dött ki aztán az életbe. Ak­kor lettem önálló ember. Hu­szonhárom éves koromban jelentek meg az első novellá­im, sőt az első kötetem is, s ezután egy-két évvel szeret­ném befejezni az önéletírá­somat. Tapasztalataim sze­rint ugyanis az életnek két szakasza van. Az -élet és a karrier, az élet pedig épp a karrier kezdetéig tart. Egy idős orvosprofesszor mond­ta nekem, hogy ha az em­ber belép első nap a munka­helyére, már a nyugdíjba lép ki onnan. Olyan gyorsan mú-Az élet pedig épp a karrier kezdetéig tart lik, hogy szinte egy napnak tűnik a karrierrel, a munká­val töltött idő. Eszembe jut ugyanerről egy másik tör­ténet is. Kodáíy Zoltán azt mondta, amikor New York­ban meghalt Bartók Béla, hogy ő - mármint Bartók - a nehezebb életet és a köny­­nyebbik karriert választotta azzal, hogy kiment Ameri­kába. Én pedig, aki Magyar­­országon maradtam - mond­ja Kodály - a nehezebb kar­riert és a könnyebb életet választottam. Ez nagyon so­kat mondó gondolat, s ezért én az életem karrierem előt­ti időszakát, és a karrier el­indulását szeretném papír­ra vetni. írás közben jöt­tem rá, hogy az élettörténe­tem hasonlóságot mutat Di­ckens regényfigurájának, Copperfield Dávidnak a sor­sával. Ő is árva gyerek és ke­resi magát a világban. Ezért Magyar Copperfield címen fog megjelenni a könyvem, ami ezeknek a daloknak a forrásvidékéről szól majd, s ami a memoárom. Látogasson el hírportálunkra! HEOL.hu A balesetveszély miatt csak a BNPI által szervezett szakvezetéssel látogatható a Tarjánka Hazánk leglátványosabb szurdokát csodálhatták MÁTRA A Mátra déli oldalába mélyülő patakvölgy hazánk egyik legszűkebb, leglátványo­sabb szurdoka, melynek láto­gatása a természeti értékek vé­delme és a balesetveszély mi­att csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) által szerve­zett szakvezetések keretében lehetséges már évek óta. A BNPI beszámolója szerint legutóbb az elmúlt hétvégén volt Tarjánka-programjuk, amelyen gz előzetesen jelentkezett hat­van természetjáró kapott lehe­tőséget a szurdok felfedezésére. Jégcsapok sajnos nem voltak lát­ványos mennyiségben, de a geo­lógiai érdekességek télen is meg­csodálhatok. A védett és fokozot­tan védett fajok érdekében au­gusztusig már nem szerveznek szakvezetést, hasonlót az őszi és a téli időszakra ígérnek, s erre a nemzeti park honlapján lehet majd jelentkezni. A völgyfal szemléletesen tár­ja föl a Mátra badeni korú ré­tegvulkáni összetételét. Kitű­nően tanulmányozhatók itt a hegység változatos kőzettípusai és kőzetváltozatai, melyek kivá­lóan szemléltetik a hajdani vul­káni folyamatokat. A patak völgye ökológiai fo­lyosóként fontos élőhelyeket köt össze. A szurdokban szá­mos védett növény előfordulása Kalandos, érdekes túrán vehettek részt Fotó: BNPI ismert. Megtalálható itt példá­ul a gérbics, közvetlen környe­zetében a bársonyos kakukk­szegfű, a hegyközi cickafark, a magyar perje, a macskahere, a magyar repcsény, az epergyön­gyike, a házi berkenye, a sely­mes boglárka, a magyar bo­gáncs és a hosszú levelű árva­­lányhaj. A védett állatok közül dokumentált a vöröshasü un­ka, a fali gyík, a zöld gyík, a fo­lyami rák, a nappali pávaszem, a lapos kék futrinka és a kis­asszony szitakötő. A szurdok közvetlen környezetéből olyan szubmediterrán jellegű ritka ro­varok ismertek, mint a lándzsás karimáspoloska és a mannaka­bóca. A fokozottan védett ma­dárfajok, mint az uhu, fehérhá­tú fakopáncs fészkelésének fel­tétele a környék zavartalansá­ga-A Bükki Nemzeti Park Igaz­gatóság, mint a fokozottan védett domoszlói Tarjánka­­szurdok természetvédelmi- és vagyonkezelője, felhívja a ki­rándulók figyelmét, hogy a te­rületre belépni a fenti lehető­ségeken kívül csak a termé­szetvédelmi hatóság engedé­lyével lehet. A terület látogatá­sának szándékáról a megke­reséseket kérik e-mailben el­juttatni a titkarsag@bnpi.hu címre. G. R.

Next

/
Thumbnails
Contents