Heves Megyei Hírlap, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-07 / 32. szám
SPORT 15 2019. FEBRUÁR 7., CSÜTÖRTÖK Alberto Contadortól tanulhatnak a magyar kerékpárosok Határtalan optimizmus A magyar fiataloknak sokat jelent, hogy együtt tekerhetnek Alberto Contadorral Fotó: Bringasport.hu Óriási lehetőség előtt a hazai kerékpársport, amelyet a sportág két ikonja vesz gondozásába: Alberto Contadortól és Ivan Bassótól csak tanulni lehet, ők pedig látják is a potenciált a magyar fiatalokban. Kohán Gergely/Nemzeti Spott szerkesztoseg@mediaworks.hu- Legutóbb alig fél éve, tavaly augusztusban beszélgettünk egy jót, a Tour de Hongrie ceglédi szakaszán, de önnel már azóta is rengeteg minden történt.- Hát nem unatkozom, az biztos, minden napom nagyon sűrű, rengeteg a tennivaló az alapítványom és a csapatom körül, emellett dolgozom egy nagy sportcsatornánál is szakkommentátorként. És persze most itt ez a magyar lehetőség, aminek ugyancsak nagyon örülünk, izgatott vagyok miatta, és gőzerővel dolgozunk, hogy valami jó süljön ki belőle.- Már az említett magyarországi látogatása során előrevetítette az együttműködés lehetőségét, ez mostanra vált konkrétummá, hiszen több magyar fiatal is itt edzhetett önökkel Spanyolországban, fantasztikus körülmények között. Hogyan tovább?- A kiindulási pont, vagy ha úgy tetszik, az alapfelvetésünk, hogy miért ne juthatna el a jövőben magyar kerékpáros akár a Tour de France-ra, a Giro d’Italiára vagy a Vuelta a Espanára? Ez egy valós lehetőség, mint ahogy volt is már rá példa. A magyar fiatalokban igenis megvan a potenciál, méghozzá nagy potenciál, de dolgozni kell azon, hogy kihozzuk belőlük a lehetőségeket. És ml ezen fogunk munkálkodni, ezen dolgoztunk most itt az edzőtáborban, és ezen fogunk dolgozni az előttünk álló hónapokban, években is.- Az, hogy magyar kerékpárosok Alberto Contadorral és Ivan Bassóval tekerhetnek együtt, olyan elképesztő lehetőség, amilyenről korábban álmodni sem mertünk volna. Ha minden jól megy, hamarosan megszületik az együttműködés a magyar szövetséggel is - mit gondol, az önök tapasztalatával elindulhat végre valami a kerékpársportunkban?- Úgy gondolom, azzal, hogy együtt tekerünk ezekkel a fiatal srácokkal,, utat mutatunk nekik: ha profi kerékpáros akarsz lenni, akkor ezt és ezt kell csinálnod, ezekre kell odafigyelned! Oda kell figyelned az edzésrendszerre, arra, hogy mit eszel, mit iszol; a tréningek és versenyek előtti felkészülésre, az azok utáni regenerációra, és így tovább. Persze ezekben van bőven tapasztalatunk, és át is tudjuk adni őket, de ez önmagában nem elég - ha valakiben nincs meg a kellő potenciál, akkor mutathatunk neki akármit, sosem lesz belőle profi bringás. Emellett lényegesnek tartom, hogy már minél fiatalabb korban elkezdjék a sportot, nekünk is ezért van többek között egy junior- és egy U23-as csapatunk is. Amiben mindenképpen tudunk majd segíteni a magyar szövetségnek, az a következő: megfelelő stratégia kialakítása, új, hatékony edzésrendszer bevezetése, a mostanihoz hasonló külföldi edzőtáboroztatások, valamint versenyek szervezése- mert edzhetsz akármenynyit, ha nem tanujsz meg versenyezni és a különböző versenyszituációkat kezelni, akkor a mai világban nem tudsz érvényesülni. Remélhetőleg azok, akik most itt voltak velünk, óriási lehetőségként és életük egyik legnagyszerűbb élményeként élik meg.- Azt már tudjuk, hogy két magyar fiatal biztosan lehetőséget kap a Kometánál. De mondana konkrétumokat?- Folyamatosan figyeljük a magyar fiatalokat, és nem csak egy-két konkrét srácot. Mi most a kontinentális csapatunkba keresünk még versenyzőket, és nem titok, lesz is, aki lehetőséget kap majd, de neveket egyelőre nem mondanék - az ajtó bárki előtt nyitva áll, aki meggyőz bennünket a teljesítményével.- A Kometa nagyon fiatal csapat, hiszen 2018-ban alapította, nem sokkal a visszavonulása után. Mik a jövőbeli terveik, céljaik?- A tanulási folyamat elején vagyunk. Nem a mát nézzük, hanem a holnapot: a jövő tehetségeit keressük, akik majd profikká válhatnak. Szeretnénk a legmagasabb szintre eljutni, úgy vagyunk vele, miért ne lehetnénk egy szép napon mi is World Tour-csapat? Fontos azonban, hogy lépésről lépésre haladjunk. Látható, hogy keményen dolgozunk, és amit csinálunk, azt jól csináljuk, szenvedéllyel és motivációval - ha így folytatjuk, és a szponzoraink továbbra is segítenek bennünket, megugorhatjuk a szintet. Tudjuk, hogy a kerékpársportban ez elengedhetetlen: hiába érezzük úgy, hogy mi készen állunk a prokontinentális szintre, a támogatóink nélkül ez lehetetlen vállalás lenne. Szerencsére sok remek futó projektünk van, ami mellé szívesen odaállnak - és a Kometa-istálló csak az egyik ezek közül. Emellett ott van még a strokealapítványunk, az ehhez kapcsolódó „Bike for life!” mozgalmunk, a használt, kidobásra ítélt bringák összegyűjtésével és kipofozásával foglalkozó projektünk, és így tovább. A testvéremmel, Frannal, valamint a legjobb barátommal, Ivan Bassóval intézünk szinte mindent, elválaszthatatlanok vagyunk: három különböző személy, akik valójában teljesen egyek. Egyszóval, mindent egybevéve, határtalan optimizmus jellemez minket. Sidi Péter a feleségével együtt edz a márciusi eszéki Európa-bajnokság előtt Családi körben zajlik a fölkészülés ,í ' v- • Sidi Péternek sosem elég a versenyrutinból Fotó: Tumbász Hédi SPORTLÖVÉSZET A magyar válogatott legrutinosabb versenyzője, Sidi Péter (KOSE) számára nem volt tétje a hétvégi országos bajnoksággal záruló légfegyveres Európabajnoki válogatósorozatnak, miután a komáromi klasszis - Péni Istvánhoz (UTE) hasonlóan - megfelelt a kitételnek, amely szerint a tavaly 10 méteres számban világkupadöntőbe jutó versenyzők „alanyi jogon” indulhatnak a márciusi eszéki kontinenstornán. Sidi és Péni ezzel együtt nem vette félvállról a versenysorozatot, mindketten lőttek nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő alapverseny-eredményta sorozatban, sőt, a komáromiak világ- és Európabajnok puskása az első, százhalombattai viadalon alig maradt el az általa tartott 633.5 körös világcsúcstól. „Bár sokan kettőnk kiélezett párharcaként tekintettek a válogatósorozatra, nem tudom, milyen külön viadalt hozhat egy olyan verseny, amelynek nincs tétje. Tény, hogy mindketten nyertünk versenyt, és mindketten lőttünk kimagaslóan. Örülök a 633 körös teljesítményemnek, amely az idei legjobb eredmény, az pedig a csapat szempontjából is biztató, hogy mindketten jó formában vagyunk - mondta az elmúlt hetek versenysorozatáról Sidi Péter. Miután az év kezdete óta rendkívül sűrű a lövők versenynaptára, pihenésre nemigen jutott ideje a sportolóknak; igaz, Sidi szerint - aki a hazai megméretésekkel párhuzamosan a Bundesliga csapatverseny-sorozatában is érdekelve volt - versenyrutinból sosem lehet eleget szerezni. „Én egyenesen szeretek egyik versenyről a másikra utazni, mert azt vallom, a legjobb edzés a versenyzés. Szokni kell a viadalok hangulatát, amelyet a felkészülés során nem lehet modellezni. Persze az edzéseket sem lehet elhanyagolni, az országos bajnokságot megelőzően fizikai edzőtáborban voltam, emiatt egy-két kör benne is maradt az alapverseny-eredményemben, de meg kellett alapozni a rendkívül fontos szezont - folytatta Sidi, aki a következő időszak két fő versenyére, a február 23-án kezdődő újdelhi kvalifikációs világkupára és a márciusi eszéki kontinensviadalra egyaránt jelentős célt tűzött ki. - A világkupákon versenyszámonként két kvóta szerezhető, nem lehet más a terv, mint minél hamarabb begyűjteni a tokiói indulási jogot. Az eszéki Európa-bajnokság ugyan nem ad kvótákat, mégsem nehéz motivációt találnom: mindenekelőtt szeretnék bejutni a döntőbe, és minthogy egyéniben én szereztem a legtöbb érmet az európai lövők közül kontinensbajnokságokon, a kollekciómat tovább bővíteni. A csapattal újra jó esélyünk van dobogóra állni, tavaly Győrben bronzérmesek lettünk, ha mindhárman jól lövünk, feljebb is léphetünk.” Sidi Péter elárulta: néhány hónapja együtt készül a feleségével, Roxanával, és a jelek szerint szakmai együttműködésük mind a 26 éves román versenyző, mind az ő teljesítményére pozitív hatással van. „A szeptemberi csangvoni világbajnokság után kezdtünk együtt dolgozni. Egymást űzzük-hajtjuk az edzéseken, és örömmel látom, hogy egyre jobbak Roxana eredményei is, ami biztató az olimpiai kvalifikációs sorozat kezdete előtt. Amióta együtt tréningezünk, háromszor lőtt országos csúcsot, közte - épp a százhalombattai nyitófordulóban, amely nyílt verseny volt - 632.7 körös eredményt, amely a férfimezőnyben is erősnek számít. Sőt, edzésen lőtt már a világcsúcsomnál is jobbat, úgyhogy össze kell kapnom magam!” - tette hozzá mosolyogva a 10 méteres versenyszám háromszoros Európa-bajnoka. Pircs Anikó/Nemzeti Sport Elnézést, Duci Joci! Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Duci Joci apuci a pénzt hozza, ebből következik, hogy gyereket nem küldünk el a kezdők csoportjából. Sőt, sehonnan sem! Nincs kiválasztás, mert nincs kikből, aki jön, nyitva előtte a kapu. Tagdíj a zsebben, mehet a... Igen, úgy hívják, képzés. Miközben... Heti háromszor másfél órában zajlik a gyakorlás, ahol meg komolyabban veszik - magukat és a nevelést -, felkúszhat négyre is a tréningek száma. Ahogy aztán múlik az idő, és a gyerkőc megszokja a közeget, következnek hétvégenként a tornák. Előbb helyben, majd a közelben, később a megyén túl, az ország másik végében, külföldön. Akarat, tájékozottság, elvárás és anyagiak függvénye a tornák erőssége és mennyisége. Mondván, tanuljon az ifjú más kultúrát, találkozzon többféle kihívással, érezze át, hogy máshogy is lehet. Viszont, ha már pályára lép, nem lehet egyéb a cél, mint a győzelem. Ott lebegjen a szeme előtt, hogy mindig, mindenhol és mindenkit az eredmény minősít. Ennek alapján ítélik meg őt, a tízéves gyereket, ennek alapján mondják ki az „áment” az edzőjére. A tréner pedig nem tehet mást, mint hogy követel. Ez (is) a feladata, erre esküszik, erre tanították. A fiú aztán vagy fülig érő szájjal számol be szülőjének arról, hány gólt rúgott, dobott és melyik különdíjat vitte haza, vagy pedig (és itt az ellenpólus) szemlesütve kullog el, ha jön a feddés: akkor meg minek jársz oda, ha folyton kikaptok! A színesfém-kereskedők új terület után nézve bátran nyithatnának a „menő” utánpótlásklubok egészen zsenge korú tagjai felé, felvásárolandó az évek alatt gyűjtött medáliákat, serlegeket. Miközben roskadoznak a vitrinek, és javában zajlik a sikerhajszolás, valahogy elsikkad a lényeg. Ez nem más, mint a képességfejlesztés. A kérdésben nem lehet nem egyetérteni Bent Dahl norvég kézilabdaedzővel. A siófoki NB I-es hölgyeknél videóelemzőként foglalkoztatott szakember a hazájában alkalmazott gyakorlatról szólva fejtette ki a nevelés végcélját, azt, hogy jó játékosok kerüljenek ki az utánpótlásból. Náluk ez működik, bőven akad rá példa női és férfivonalon egyaránt. Sokszor hallottuk ezt már honfitársainktól is, más nézőpontból: a spanyolviasz sem skandináv találmány. Furcsamód mindenki tudja, mit kellene tenni, mégsem abba az irányba halad. Duci locitól és apucijától itt illik elnézést kérni. Ő és a hozzá hasonlók csak mo-, zogni akarnak, jobban érezni magukat. Nem pedig 18 évesen visszavonulni onnan, aminek igazán még csak most kellene kezdődnie.
