Heves Megyei Hírlap, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-05 / 4. szám

2019. JANUÁR 5., SZOMBAT SPORT 15 Djokovic is szuperlatívuszokban beszélt Fucsovics Mártonról „Már számolnak velem” Djokovic (balra) elismerte, hogy Fucsovics két szettben is jobban teniszezett nála . Az oldal fotói: AFP Fucsovics Márton - akit Do­hában a katari emír és Tho­mas Tuchel is megnézett - szerencsés esetben még kiemelt is lehet az év első Grand Slam-tornáján, az Australian Openen. Bodnár Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Azért idáig is el kellett jut­nunk. Dühösnek látszott egy olyan vereség miatt, amikor játszmát nyert az aktuális világ­első ellen. Valóban bosszantja a vereség?- A vereség mindig bosszan­tó, még a világelső ellen is - vá­laszolta a sydney-i tornára uta­zása előtt még Dohában elért Fucsovics Márton, aki először játszott az aktuális világelsővel, és úgy kapott ki (6:4,4:6,1:6) a szerb Novak Djokovictól, hogy 6:4, 4:4, 30-30-nál két labdára volt attól, hogy a meccsért szer­váljon. - Közel volt a győzelem, úgy éreztem, jól is játszottam. Nem ijedtem meg Djokovictól, próbáltam a magam stílusában teniszezni, függetlenül attól, ki áll a háló túloldalán. A máso­dik szettben viszont nem volt sok esélyem elvenni az adoga­tását, akkor már nagyon stabi­lan játszott. Egyébként is jel­lemző Djokovicra, hogy akkor nyújtja a legjobbját, amikor a legnagyobb bajban van. Szóval ellene akkor sem vagy igazán közel a győzelemhez, ha ép­pen meccslabdád van. Tudtam, hogy két szettben kell meg­nyernem a meccset, a harma­dikban másoknak sem nagyon szokott sikerülni ellene.- Azt mondta, a második szett­ben már nem volt esélye elven­ni az adogatását. De az is figye­lemre méltó, hogy az első kilenc adogatójátékában Djokovicnak egyetlen bréklabdája sem volt.- Nem is érzékeltem ezt be­lülről, de éreztem, hogy stabi­lan szervátok. Leginkább eb­ben akartam előrelépni tavaly­hoz képest, a második mécs­esem után talán korai lenne megállapítani, hogy ez már megtörtént, de ha a harmadik­negyedik hónapban is hasonló lesz a helyzet, akkor igen.- Djokovic első bréklabdái nyomban szettlabdák is voltak a második játszmában. A má­sodiknál megállította a játékot, ám nem volt igaza, a labda két milliméterrel bent volt, a világel­ső pedig egyenlített. Ennyire biz­tos volt a dolgában?- Biztos voltam, az outközeli labdákat azért figyeli az ember, nekem úgy tűnt, kint pattant. A challengeket rendre megfon­toltan kérem ki, szerintem 80 százalékban igazam szokott len­ni. Ezúttal tévedtem, sajnálom.- Mekkora vigasz, hogy Djokovic szuperlatívuszokban beszélt ön­ről, elismerve, hogy két szet­ten keresztül jobban teniszezett, mint ő?- Jólesik, hogy számolnak velem és beszélnek rólam. Ko­rábban alig vártam, hogy ösz­­szefussak egy-egy versenyen Djokóval, Federerrel vagy Nadallal, most úgy voltam ve­le, hogy nem szerencsés az a sorsolás, amikor már a máso­dik fordulóban a világelsővel kell játszanom. Ha a negyed­döntőben vagy az elődöntőben, az más, ott már természetes, hogy szembejön velem egy top tízes. De a versenyzőtársak is gratuláltak, mondták, nagyon közel voltam a szenzációhoz. Kint volt a mérkőzésen a katari emír és a Paris Saint-Germain futballcsapatának edzője, Tho­mas Tuchel is. Remélem, nekik is tetszett.- Az emír és kísérete ült abban a páholyban, amelyben rendre valamivel később foglalták el a helyüket, olykor a labdamene­tek közben?- Nem, ő kicsit feljebb ült, de valóban voltak olyanok, akik a megszokottnál később ültek le, ám ezzel nem foglalkoztam.- Arról viszont beszélhetünk, hogy a Djokovic elleni siker ese­tén szinte biztosan kiemelt len­ne az Australian Openen. De ta­lán még mindig van esély rá, hogy harminckettedikként rang­sorolják az indulók között.- Ha Jérémy Chardy nem jut be a döntőbe Brisbane-ben, akkor ezen a héten már sen­ki sem tud megelőzni, és hét­főtől a harmincötödik leszek a világranglistán. Az előttem ál­lók közül Richard Gasquet és Juan Martin del Potro bizto­san nem lesz ott Melbourne­­ben, és Nadal indulása sem biztos. Úgyhogy van esély rá, de túlságosan nagy jelentősé­ge nincs, mert a 80. hely kör­nyékéről is kaphatok olyan el­lenfelet, aki a nehéz kategó­riába tartozik.- Ha azt vesszük, mégis nagy szó lenne, hiszen két éve még arra vágyott, hogy egyszer ala­nyi jogon legyen főtáblás Grand Slam-versenyen...- Persze, de az sem lenne hát­rány, ha a második fordulóban, vagy mint a US Openen, az el­sőben, biztosan nem Djokovicot kapnám ellenfélnek... A szenzációs rangadón újraéledtek a Manchester City bajnoki reményei Mérföldeket érő milliméterek LABDARÚGÁS A Manchester City csütörtök késő este 2-1- es győzelmet aratott a Premi­er League szuperrangadóján a Liverpool felett, a címvédő ez­zel négypontosra csökkentet­te hátrányát az éllovas szom­szédvár mögött. A két várost 31 mérföld választja el egymástól, de a világszerte nagy izgalom­mal várt találkozón milliméte­rek döntöttek a három pont Sor­sáról. Az első fordulópont a 18. percben jött el, amikor Szalah- Mané-Szalah kényszerítőzés után az egyiptomi kiugratta Manét, aki a jobb kapufát talál­ta telibe, az onnan visszapatta­­nót Stones belerúgta saját ka­pusába, Edersonba. Onnan a labda a háló felé pördült, Sto­nes bravúrosan kikanalazta, de úgy, hogy a berobbanó Szalah centikkel maradt le. A lassítás szerint, ha 11 milliméterrel bel­jebb van a labda, akkor gól, ám­de csak kilenctized részével ha­ladt át a gólvonalon, nem pedig teljes egészében. A második kulcsmomentu­mig a 31. percig kellett várni, ekkor Stones könnyelműen ke­resztbe rúgott passzára Szalah lecsapott, az utolsó ember­ként kétségbeesetten bevetődő Kompany pedig páros lábbal el­kaszálta az egyiptomit. A sze­relési kísérlet lábra irányult, szerencsére nem kapta telibe a csatárt. Még így, félig „sike­resen” is piros lapot ért, de a City csapatkapitánya megúsz­ta egy sárgával Anthony Tay­lor játékvezetőtől. Ha pár cen­tivel feljebb találja el Szalah lá­bát, meglehet, vége a „Fáraó” pályafutásának. Súlyosító kö­rülmény: szájról olvasó specia­listák állítják, Kompany ezek­kel a szavakkal „vigasztalta” a földön fetrengő Szalahot: „Get up, you pussy!”, amit (nyomda­­festéket tűrő módon) így fordít­hatunk magyarra: „Kelj fel, te nyafogó kislány!” A 40. percben Agüero lehe­tetlen szögből megszerezte a vezetést, amit Firmino a 64. percben Robertson varázslatos beadása után csukafejessel ki­egyenlített. És akkor jött a 72. perc, a harmadik kicentizett szituáció: Sané balról, tíz mé­terről élesen lőtt, a labda a bal Kompany (balra) botrányosan vigasztalta a földön fetrengő Szalahot kapufáról átpattant a jobb olda-Santi Cazorla nagy napja a Real Madrid ellen A spanyol bajnokságban leját­szották a Villarreal-Real Mad­rid mérkőzést, amit a fővárosi­ak klubvilágbajnoki szereplése miatt halasztottak el. Bár Santi Cazorla korai vezető góljára Benzema és Varane révén vá­laszolt a Madrid, az utolsó szó a 82. percben mégis a spanyol élvonalban csaknem hét év után újra gólt szerző Cazorláé volt: az Arsenaltól visszatért 34 éves középpályás befejelte az egy pontot érő gólt, 2-2 lett vége. A hét végén lejátsszák a 18. fordulót, vasárnap 16.15-kor a harmadik Sevilla a máso­dik Atlético Madridot fogadja, 18.30-kor Real Madrid-Real Sociedad, 20.45-kor Getafe- Barcelona mérkőzés lesz. Az élcsoport: 1. Barcelona 37, 2. Atlético 34, 3. Sevilla 32, 4. Real Madrid 30. lira, s onnan Alisson hálójába. Mané lövésénél kifelé vágódott, most befelé, ismét a Citynek kedveztek a milliméterek. Beszédes adalék: amióta Pép Guardiola a City menedzse­re, most először maradt alul a labdabirtoklási mutatóban a bajnok, 51:49 arányban. „Hogy az ördögbe nem volt ez piros lap Kompanynak? - háborgott Jürgen Klopp, a ve­retlenségüket 21 forduló után elveszítő Vörösök menedzse­re. - Hatalmas iramú meccsen a döntő pillanatokban nem volt szerencsénk. Lehetett vol­na döntetlen, sőt, akár győz­hettünk volna. Olykor a City dominált, de mindig visszatá­madtunk. Mondtam a fiúknak, nincs semmi baj, még mindig a kezünkben a sorsunk.” „Sergiónak (Agüero - a szerk.) az ilyen meccseken mindig helye van, hét hazai meccsből hetedik gólját rúgta a Liverpoolnak - dicsérte cente­rét Guardiola. - Le a kalappal a csapatom előtt, fontos volt ez a győzelem, de még mindig négy pont a hátrányunk.” PREMIER LEAGUE, 21. FORDU­LÓ: Manchester City-Liverpool 2-1. AZ ÉLCSOPORT: 1. Liver pool 54 pont, 2. Man. City 50, 3. Tottenham 48. A hét végén az FA Kupában lépnek pályára az angol csapatok. Ch. Gáli András ■■EXS33HI Futni kell! Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Úgy tartják, azt mondják a tapasztalt, sokat megélt, kopott szőrű rókák, hogy olyan lesz az egész éved, ahogyan elkezded... Szűk a variációk tárháza. Az em­berek döntő többsége janu­ár elsején nyalogatja a se­beit a szilveszteri huncut­kodásokat, féktelen bulizá­sokat, az ipari mennyiségű alkoholos itatok legurítását követően, vagy öreg, ruti­nos sportemberként idejé­ben, mint az év legtöbb nap­ján, hajnalban, 5-kor kelsz, összekészülődsz, letudod a keddre tervezett, rendelt futópenzumodat. Én, amint azt elmúlt har­minc-negyven mindig tet­tem, idén is az utóbbit vá­lasztottam. Nem monda­nám, hogy frissen, ropogó­sán ébredtem, akadt néhány karika a szemem körül, csupán néhány percig von­zott még mágnesként ma­gához a langymeleg ágyam, de aztán legyőzte „őt” a hi­úságom. Futni kell! - jutott eszembe Kancsal „Tárni” vi­lágbajnok öttusázó, majd ki­váló edzőkollégám örök ér­vényű kijelentése. Moso­lyogtam egy sort, aztán el­kezdtem öltözködni... Cudar hideg volt odakint, a hőmé­rő higanyszála a mínusz tí­zet nyalogatta. Amikor ki­léptem a házunk ajtaján, ar­comra fagyott a mosoly, de ilyenkor visszafordulni már több mint ciki - gyávaság! Ebben az évben leszek hat­vannégy éves - fogalmam sincs miért éppen ez jutott eszembe, amikor nekilódul­tam az idei első futásomnak. Aztán annak örültem, hogy ismét, ki tudja, hányadszor, legyőztem a lustaságomat, győzött bennem a sportem­ber. Fél hat, és én örömmel futok. Pestszentlőrinc, Al­máskert, Ganzkertváros ut­cáin csend, béke és nyuga­lom honol, nyoma sincs már az eszelős, durrantgatós éj­szakai dorbézolásnak, ti­­vornyázásnak. Pihennek az emberek, megpihen a város is. Én pedig büszkén, elége­detten trappotok az aszfal­ton, jó tempóban haladok... A Gyergyó utcánál térek rá az Üllői útra, ember, autó nincs a közelemben. A Bé­ke téri végállomáson ma­gányosan, fázósan, utasok­ra várva ácsorog az 50-es villamos... Könnyen, eről­ködés nélkül, gondolataim­ba mélyédve haladok, a Gili­ce térnél kapatos, cigarettá­zó, „vidám” társaságba bot­tom, négy fiú, három leány jópofáskodik velem. (A hét­ből négyen erősen túlsúlyo­sak...)- Hová futsz, bácsi? - kér­dezik kacagva kánonban. Nevetve válaszotok: - Az egészségemért! Nincs pén­zem gyógyszerre! Ők idétlenül röhögnek - én borzasztóan sajnálom őket. Gyorsítok a tempó­mon, de azt azért még hal­lom, amint utánam kiabál­nak: - Fussál csak, vén bo­lond! Már csak négy kilométe­rem maradt a Kerékkötő ut­cai házunkig...* »

Next

/
Thumbnails
Contents