Heves Megyei Hírlap, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)

2018-12-03 / 280. szám

14 MEGYEI KÖRKÉP 2018. DECEMBER 3., HÉTFŐ Hogyan lesz az egri gimisből vérbeli kolumbiai diáklány? EGER, KOLUMBIA Kovács Grá­féval, a Kolumbiát cseredi­ákként felfedező egri gim­nazistával nem volt egysze­rű időpontot egyeztetnünk. Amikor úgy tűnt, végre sike­rül áthidalni a hatórás idő­­eltolódást, elutazott egy kirándulásra. Épp csak a szomszédba - az Amazonas­­hoz. Dehogy irigykedünk! Lőrincz Rebeka szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Kezdjük az elején. Kiből lesz a cserediák?- Nyolcadikos voltam, ami­kor először jöttek verbuvál­ni az iskolánkba az AFS ma­gyarországi szervezetétől. Na­gyon fellelkesültem, de a szü­leim hallani se akartak ró­la, még kilencedikben sem, mondván: túl fiatal vagyok hozzá. Ugyanez volt a válasz a februári születésnapomon is, később azonban a javam­ra játszottak össze a tényezők: több forrásból is nagyon jó vé­leményeket hallottunk a cse­­rediákprogramról, így végül anyukám beadta a derekát, és áprilisban felkereste a szer­vezetet. Bár cserediáknak ál­talában időben szokás jelent­kezni, mi épphogy csak bele­fértünk a határidőbe. Az al­kalmassági tábor már koráb­ban lezajlott, így csak egy be­szélgetésen kellett részt ven­nem, illetve angol nyelvű be­mutatkozást elküldeném, de ezen kívül még nagyon sok papírmunka várt ránk. Sze­rencsém volt, nekem gyorsan, néhány hét leforgása alatt ta­láltak befogadócsaládot, akik­hez augusztusban kiutazhat­tam Kolumbiába.- Miért épp erre az országra esett a választásod?- Abban mindvégig biztos voltam, hogy spanyol nyelv­­területre szeretnék utazni. Csak az maradt kérdés, hogy hol tud még helyet biztosítani az AFS fél vagy egy évre. En­nél rövidebb időtávban nem is gondolkoztam. Rengeteg utánaolvasást követően dön­töttem Kolumbia mellett, bár szüleim első reakciója persze Fotó: beküldött Kovács Gréta (balról) jól érzi magát Kolumbiában. Mindenképpen spanyol nyelvterületre vágyott az volt: oda biztos nem! Aztán egy korábban Kolumbiában cserediákoskodó ismerősünk édesanyja meggyőzte őket, mondván: százszor inkább oda küldené vissza a lányát, mint mondjuk az USA-ba.- Milyen volt megérkezni?- A reptérről nem egyene­sen a fogadócsaládunkhoz mentünk, hanem előbb egy ötnapos felkészítőtáborban vettünk részt a fővárosban. Utolsó nap jött értünk a csa­ládunk, de mivel izgalmam­ban alig aludtam az éjjel, any­­nyira fáradt voltam, hogy alig bírtam ébren maradni a kocsi­ban. A spanyolnyelv-tudásom ekkor még a Mariana-árok tá­jékán állt, és a folyamatos kon­centráció az első héten annyi­ra leterhelte az agyamat, hogy állandóan fáradt voltam. Itt szinte senki nem beszél an­golul, kommunikálni jórészt csak a Google fordítóprogram­jával tudtunk. Szerencsére az­óta egészen belejöttem - a na­pokban például háromnegyed órán keresztül gördülékenyen beszélgettem az itteni anyu­kámmal.- Hogyan fogadtak az iskolá­ban?- „Úristen, európai!” - nagyjából ez volt az első reak­ciójuk. Ahogy kicsöngettek, körbeállt az egész osztály, és egyszerre kezdtek el beszélni, majd egyenként mindenki be­mutatkozott. A kolumbiaiak nagyon nyitott és barátságos emberek. Az európaikra, így a suliban rám is igazi csoda­bogárként tekintenek - a fiúk meg különösen. Ami a tanu­lást illeti, a spanyol miatt ele­inte nem volt könnyű dolgom. Bár a tanárok elvárják, hogy megírjam a dolgozatokat, házi feladatot, a jegyek nem számí­tanak bele az otthoni átlagba.- Az iskolán kívül mivel töltőd az időt?- Sajnos, nem sok minden­re van lehetőségem. A suli itt délután négykor ér véget, és vele együtt a közösségi élet is. Otthon megszoktam, hogy is­kola után barátokkal találko­zom, elmegyünk együtt ide vagy oda, Kolumbiában azon­ban ez szóba se jöhet. Sötéte­dés után egyáltalán nem köz­lekedhetek egyedül a város­ban - világosban is inkább csak a családommal vagy ba­rátokkal. Ezt az első pár hét­ben nagyon nehezen visel­tem, úgy éreztem, nem fogom kibírni. De végül hozzászok­tam; nagyon sokat segített ebben a kapcsolattartás más cserediákokkal, és az is, hogy hétvégente szinte mindig ki­mozdulunk a családdal.- Mi az oka az elővigyázatos­ságnak? Ennyire rossz a köz­­biztonság?- Múltkor apukám kezéből fényes nappal kikapták a te­lefont az utcán, amikor tele­fonált. Leginkább a rablástól tartanak az emberek. A lakó­telepeket, köztük a mienket is, kerítés veszi körül, amit biz­tonságiak őriznek. Ezen be­lül bármikor nyugodtan mo­zoghatunk. Megszokott az is, hogy fegyveres katonák jár­­őröznek az utcákon, ami oda­haza leginkább félelemérze­tet kelt az emberben, itt vi­szont a biztonságot jelképe^ zik. A szüleim néha az indo­koltnál is jobban féltenek; há­rom hónap alatt fényes nappal is csak egyszer közlekedtem kint egyedül, pontosabban a cserediák barátnőmmel.- Azt mondják, az ország la­kossága nagyon vallásos. Hogy fog telni a karácsony?- Amit biztosan tudok, hogy az ünnep előtt rengeteg helyre ellátogatunk majd a családommal. Itt az a szokás, hogy házról házra járnak az emberek, karácsonyi dalokat énekelnek együtt, és bősége­sen vendégül látják egymást. Nagyon fontos számukra a rokonság; ha nem is tudják, honnan rokon valaki, vagy a nevére sem emlékeznek, ak­kor is családtagként keze­lik. A család pedig egyenlő a szórakozással, ezért szabad­idejük nagy részét egymás­nál vendégeskedve töltik. En­nek a távolság sem állhat út­jába; lévén az ország hatal­mas, négy-öt óra autóút ná­luk rövidnek számít. A mesz­­sze a hét-nyolc óra utazás­nál kezdődik, a nagyon mesz­­sze pedig tízen felül. Hozzáte­szem, a kolumbiaiak nagyon pontatlan emberek; szemé­lyes találkozóról simán kés­nek fél-egy órát.- Mesélj kicsit a gasztronómi­áról!- Nagyon natúran fűszerez­nek az otthon megszokotthoz képest. A hús mellé rengeteg köretet esznek, zöldségeket, babot, krumplit, és végtelen sok rizst. Az elmúlt időszak­ban szerintem többet ettem belőle, mint otthon évek alatt. De mindezek melleit vannak azért nagyon finom helyi spe­cialitások is. Amit fontos tud­ni: Kolumbiában szigorúan tilos visszautasítani, ha étel­lel kínálnak. Neveletlenség­nek számít, és meg is sértjük vele a vendéglátónkat.- A programra visszatérve, ho­gyan győznéd meg az aggódó szülőket vagy épp a hezitáló di­ákokat, hogy belevágjanak?- A legfontosabb, hogy nincs vesztenivalójuk, ellen­kezőleg: cserediákként csak nyerni tud az ember. Már ön­magában az, hogy közel anya­nyelvi szinten elsajátíthat egy nyelvet, meggyőző érv, de szá­momra egy egész világ nyílt ki: rengeteg barátra tettem szert, a cserediákok közt és a közvetlen környezetemben is. Magabiztossá és sokkal ön­állóbbá is tesz az, ha az em­bernek ismeretlen környezet­ben kell helytállnia. Úgy gon­dolom, nincs még egy lehető­ség, mely mindezeket az elő­nyöket ilyen formában egye­sítené. A szülőknek pedig azt tudom mondani: az egyik leg­nagyobb ajándék, amit a gye­reküknek adhatnak, ha támo­gatják ebben őket. Több a katás vállalkozás, kevesebb az adminisztráció Elismeréseket adott át a védelmi bizottság Díszkardot kaptak HEVES MEGYE Emelkedik a kis­adózó vállalkozások tételes adója (kata) népszerűsége me­gyénkben, közölte a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. A hagyomá­nyos adózással összehasonlítva a kata egyszerűbb adózással és kevesebb adminisztrációval jár az egyéni vállalkozó, egyé­ni cég, ügyvédi iroda, valamint kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti társaság, illet­ve közkereseti társaság számá­ra, és választható év közben is. Jelenleg több mint hatezren adóznak a kata szerint a me­gyében. Míg 2017 elején a me­gyei egyéni vállalkozók 32 szá­zaléka választotta ezt az adóne­met, jelenleg az arányuk már meghaladja a 45 százalékot. A katásoknak havonta tételes adót kell fizetniük, ami kiváltja a személyi jövedelemadót, tár­sasági adót, egyéni járulékokat Tételes adót 12 mil­lió forint feletti árbe­vételnél kell fizetni és a szociális hozzájárulási adót, az egészségügyi hozzájárulást, sőt, a szakképzési hozzájáru­lást is. A főállású kisadózó után 50 ezer, a nem főállású után pe­dig 25 ezer forintot kell fizet­ni minden megkezdett naptá­ri hónapra. A főállású kisadózó dönthet úgy is, hogy 50 ezer fo­rint helyett 75 ezer forint tételes adót fizet magasabb összegű el­látás eléréséhez, magasabb lesz a társadalombiztosítási és ál­láskeresési ellátási alapja, ami a nyugdíjnál, illetve a táppénz­nél jelentkezik. A közlemény nem tér ki rá, de ez még így is elmarad a minimális szinttől, így érdemes öngondoskodniuk a katásoknak. Tételes adót 12 millió forint fe­letti árbevételnél kell fizetni, 8 millió alatt érdemes megfontol­ni az alanyi adómentesség vá­lasztását. A katás kedvezmény jogsértés esetén elvész. T. B. EGER A honvédelmi igazga­tás terén végzett munkája el­ismeréséül díszkardot kapott Csőgér Bálint, Nagyvisnyó és Stuller András, Mátraszent­­imre polgármestere a Heves Megyei Védelmi Bizottságtól. Emlékérmet és oklevelet ve­hetett át dr. Darvas László és Bónus Mihály, akik a bizott­ság által szervezett életmentő- és elsősegélynyújtó-tanfolya­mok megvalósításában nyúj­tottak segítséget. Kiss Róbert ezredes, a MH 86. Szolnok He­likopter Bázis képviseletében vett át díszoklevelet és emlék­érmet a honvédelmi gyerektá­bor támogatásáért. M. H. Stuller András (balról) különleges díjat kapott Fotó: Gál Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents