Heves Megyei Hírlap, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-15 / 265. szám
2018. NOVEMBER 15., CSÜTÖRTÖK SPORT lg Cosimo Inguscio nyugalma sokat segíthet ma este a csapatnak í Remek zsaru a kispadnál Nem csoda, hogy Marco Rossi a mai napig maximálisan ad a szavára.” A kispesti szóbeszéd úgy tartja, volt idő (még nagyon az elején), amikor megfelelő licencek hiányában Cosimo Inguscio nem foglalhatott helyett a kispadon pályaedzőként („mulasztását” természetesen már rég pótolta!), de annak nem volt akadálya, hogy a szerelésekért felelős munkatársak egyikeként leüljön - az úgynevezett pótkispadra. Még onnan is próbálta higgadtságra inteni Marco Rossit a „Calma! Calma!” felkiáltással - amire eleinte csak a mellette üldögélő médiafelelős, Kaszás Kálmán kapta fel a fejét... „Ha akarnék, akkor sem tudnék rosszat mondani Cosimóra - folytatta Nagy Gergő. - A viszonyunk valamelyest változott azzal, hogy már nem a Honvéd, hanem a válogatott pályaedzője, de ez érthető, hiszen ahogyan a szövetségi kapitánynak, neki is figyelnie kell arra, hogy a kispesti játékosokkal ugyanúgy bánjon, mint a többiekkel. Az egymás iránti tisztelet eközben megmaradt, egy-egy jó szóra mindig telik tőlük. Legutóbb azt érzékeltem, hogy a válogatottnál nagyobb a nyomás rajtuk, mint a Honvédnál volt, szerencsére ezt is jól kezelik. Cosimo a válogatottnál is inkább a csendes, visszahúzódó edző szerepét tölti be, de a tanácsaira ugyanúgy érdemes figyelni, mint a stáb másik két tagja, Giovanni Constantino és Gera Zoltán tanácsaira. Giovanni karakteres figura, többet is kommunikál a futballistákkal, mint Cosimo, Zolira pedig csak azt mondhatom, amit az elején Marco Rossira: őt senkinek nem kell bemutatni, óriási respektje van a körünkben. Sajnálom, hogy ezúttal nem lehetek a csapattal. Valamilyen szinten bizonyára érződik majd a szövetségi kapitány hiánya, de a magam részéről hiszek abban, hogy Giovanni és Zoli segítségével Cosimo megoldja az előtte álló feladatot, nagyon szurkolok neki - is! A fiúk úgy indulhatnak el Telkiből, hogy a kapitány mindenre felkészíti őket, jóllehet a meccs előtti motivációs beszédét senki és semmi nem pótolhatja. Elképesztő, hogy fel tudja tüzelni a brigádot egy-egy meccs előtt, amikor az ember hallgatja, feláll a szőr a hátán. Mondom, bizakodó vagyok a csütörtöki találkozó kapcsán, szerintem Tallinnban is nyernünk kellett volna, főleg azután, hogy kettő egyre vezettünk. Ott látszott, hogy az új stáb még kevés időt töltött együtt a válogatottal - az évek során a Honvédnál eljutottunk odáig, hogy ha előnybe kerültünk, a legritkább esetben engedtük ki a kezünkből. Remélem, ezúttal nem lesz gond. Ha mégis izgalmasan alakulna a mérkőzés, Cosimo nyugalma sokat érhet. Nem féltem, mert tényleg érti a dolgát.” Na, ja, aki a kispesti pótkispadtól eljut a válogatott irányításáig, rossz (szak)ember nem lehet... Bemutatjuk az észtek ellen dirigáló „pótkapitányt”, a Marco Rossival hat éve együtt dolgozó Cosimo Ingusciót, aki kilencven perc erejéig kibújik a mindenki által kedvelt másodedző szerepéből a ma 20.45 (M4 Sport) órakor kezdődő Magyarország- Észtország Nemzetek Ligája-mérkőzésen. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A Magyar Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága a 2015. április 28-i ülésén az alábbi határozatot hozta: „Marco Rossi vezetőedző (Honvéd) a kispadtól és az öltözőtől 1 soron következő NB I-es bajnoki mérkőzésre szóló eltiltást kapott.” A két nappal korábban, a Debrecen elleni meccsen tanúsított magatartása miatt büntetett szakvezető így kénytelen volt a lelátóról figyelni a Paks elleni, május elsején lejátszott találkozót megbízott edzőként a kispestiek kapusedzője, Tóth Iván dirigált a pádról. Hogy a történet teljes legyen: az az idő tájt még a bentmaradásért küzdő Honvéd 0-0-t ért el a Paks otthonában, a lefújást követően Marco Rossi nem is mulasztotta el megjegyezni, helyettese jó munkát végzett, az egy pont sokat ér. A minap az Európai Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága is vétkesnek találta az immár a magyar válogatott szövetségi kapitányaként ténykedő Marco Rossit, mondván, 2018. október 12- én, a Görögország-Magyarország Nemzetek Ligája-mérkőzés alatt és után sportszerűtlenül viselkedett, ezért két meccsre „száműzte” a kispadtól; igaz, a második találkozóra szóló eltiltást egy évre felfüggesztette. Az Észtország elleni csütörtöki összecsapást azonban kénytelen megint csak a nézőtérről követni az olasz tréner - ezúttal nem a kapusedző, Enrico Limone, hanem „örökös” másodedzője, Cosimo Inguscio kezébe kerül az irányítás. Miután a válogatott hétfő délutáni sajtótájékoztatóján az ötvennégy esztendős Marco Rossi bejelentette, hogy távollétében a nála egy évvel idősebb kollégája meccsel, a telki rendezvényről tudósító televíziósok és rádiósok körében össznépi találgatás kezdődött: vajon hogyan ejtik helyesen a megbízott kapitány vezetéknevét? Hogy megoldással is szolgáljunk: „Ingussó”. Az illendőség kedvéért ezt éppúgy érdemes tudni róla, mint azt, hogy a főnökénél valamivel hamarabb érkezett Magyarországra, már 2011 őszén a kispesti utánpótlásban dolgozott, sőt segítette az akkor az NB II Keleti csoportjában szereplő Honvéd II. élén álló Vincenzo Mazzeo munkáját is. Marco Rossi 2012 nyarán lett a Honvéd első csapatának vezetőedzője, és nem sokkal később már számíthatott Marco Rossi és Cosimo Inguscio - tűz és víz, dé jól kiegészítik egymást Fotó: MW Cosimo Inguscióra is - a kezdetekkor még erőnléti edzőként, aztán már másodedzőként is. A Lecce tartományban található Aradeóban született edző immár hat éve Marco Rossi hű társa. Nemrég így jellemezte kapcsolatukat: „Igyekszem mindenben a segítségére lenni, hiszen én is arra vágyom, amire ő: legyünk minél sikeresebbek. Úgy vélem, (...) amit eddig elértünk Marcóval, arra büszkék lehetünk.” No, igen, a Honvéddal bajnok és bronzérmes, a Dunaszerdahellyel úgyszintén bronzérmes lett az olasz páros, amelynek tagjait kevesen ismerik jobban a kispestiek középpályásánál, a válogatottkeretbe is meghívott Nagy Gergőnél. „Egyik jobb ember, mint a másik - kezdte jellemzését lapunk érdeklődésére az észtek és a finnek elleni mérkőzést sérülés miatt kihagyó Nagy Gergő. - Marco Rossit aligha kell bemutatni; ami pedig Cosimót illeti, végtelenül rendes, őszinte, szerethető ember. Teljes mértékben a »Mister« jobbkeze. Annak ellenére, hogy olyanok, mint a tűz és a víz, tökéletesen kiegészítik egymást. Mielőtt Magyarországra jöttek, nem találkoztak, ám azóta egyfolytában együtt dolgoznak - ez nem a véletlen műve. Marco Rossi a rossz, Cosimo Inguscio a jó zsaru: ha feszült a helyzet, utóbbi rendre igyekszik csillapítani a kedélyeket. Mint amikor a Szaffi című rajzfilmben Puzzola, a szolga a csap nyitogatásával ereszti ki a gőzt Feuerstein kormányzó fejéből. Többnyire sikerrel jár, de amint azt az athéni eset is mutatja, nem mindig... Persze nem ez Cosimo elsődleges feladata, szakértelmével rengeteget segít. A kispesti időszak elején nem tudtuk megállapítani, milyen edző, mert csak az edzéseket felvezető bemelegítést vezényelte, ám idővel rádöbbentünk, nagyon is érti a szakmáját. Ezt főleg akkor érzékeltem, amikor a kispadon ültem én is - testközelből győződhettem meg arról, milyen jó megfigyelései vannak. Főzés a neten Az 1963. április 30-án született Cosimo Inguscio nős, két lány édesapja. Munkája miatt olykor kénytelen elszakadni a családtól, de a kapcsolattartás manapság már nem okoz gondot. Olyannyira, hogy - amint azt még tavasszal a DAC honlapjának elmondta - az istenien főző feleségétől néhány fogást és konyhai trükköt a Skype-on keresztül lesett el. A modern technikát azonban csütörtök este nem hívhatja segítségül: az Észtország elleni mérkőzés alatt semmilyen formában nem érintkezhet Marco Rossival, mi több, az eltiltott szövetségi kapitány már az öltözőfolyosóra sem teheti be a lábát, nemhogy a technikai zónába. JEGYZET Szurkolói szeretet Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Sisa Tibort a diósgyőri szurkolók úgy próbálták visszacsábítani a csapathoz, hogy ipolytarnóci lakóhelyéhez is elmentek kérlelni a Tanár urat, maradjon a DVTK-nál. A történet nem mai, sőt, nem is tegnapi, ezzel együtt ékes bizonyság arra, ha valakit a szívébe zár a publikum, akkor onnan nehezen engedi. És ez így van jól. Teljesen emberi reakció olyan helyzetekben, amikor a kötődés sokkal több, mint „egyszerű edző-drukker kapcsolat”. Az elkötelezettség kifejezésének számtalan példájával rukkoltak már elő a szimpatizánsok, ha a szeretett klubról vagy éppenséggel a megszokottnál jobban kedvelt szakemberről, vezetőről volt (van) szó. A „ki mint gyászol, úgy szeretett” mondás legutóbbi megnyilvánulása az a hozzáállás, amelyet a Leicester City szurkolói mutattak azok után, hogy tragikus helikopter-balesetben elhunyt a klub thaiföldi tulajdonosa, Vichai Srivaddhanaprabha. A szárnyra kapott hírek szerint a 2015/16-os idényben a Premier League-ben bajnoki címet szerzett egyletet otthona, a King Power Stadium Khun Vichai Stádiummá változna, emléket állítva a mélyen tisztelt elöljárónak. Miként a tisztelet jele az is, amikor a játékosok maguk fizetik a nézők belépőjegyét. No, ez általában már a gyatra produkcióért cserébe felajánlott gesztus, ameddig persze nem volna szabad eljutni, ám ha már kudarcot vallott a társaság, akkor legalább a pályán kívül legyen belátó a sportoló, s díjazza, hogy a magát becsapottnak érző szurkoló továbbra is kíváncsi az adott alakulatra. És itt a csavar! Egészen ritka, amikor a néző nemcsak azért nyúl a zsebébe, hogy a belépőjegyét kifizesse, hanem azért is, hogy a klub edzőjére kiszabott büntetést magára vállalja. A játékvezetői jelentés szerint a sípmesterrel szemben mutatott sportszerűtlen viselkedésért kapott, nyolc mérkőzésre - vagyis majdnem a bajnoki év egyharmadára - szóló eltiltás önmagában is jelentős vezeklés a trénernek, nem még hogy a százezres tételt is át kelljen utalnia. Nem is kell, mert az élet ismét arról adott tanúbizonyságot, hogy érdemes hinni a jóban. Rendre akadnak ugyanis olyanok, akik minden emberi számítást felülmúlva előjönnek szinte a semmiből, és a maguk miliőjében csodát tesznek. A megrovás anyagi részét öszszegyűjtő személyek jól tudják, hogy a világot nem váltották meg - nem is ez volt a céljuk. Ellenben reményt keltettek. Ahogy anno Sisa Tibor, úgy most Egerben Vígh Ferenc érezhette át, mit képes adni a szurkolói szeretet.
