Heves Megyei Hírlap, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-26 / 249. szám

4 TISZA-TÓ 2018. OKTÓBER 26., PÉNTEK HÍREK Százötven új széket kapott a lelátó Az elmúlt napok­ban megérkezett az új ered­ményjelző a Benedek Gá­bor Városi Sportcsarnokba. Emellett százötven darab új műanyag széket is elhelyez­tek a lelátón. A fejlesztés ér­téke tízmillió forint. Nemrég adták át a részlegesen meg­újult létesítményt. A város­­vezetés bejelentette, hogy új források érkeznek a közeljö­vőben. A Magyar Kajak-Ke­nu Szövetség támogatásával újabb tizenötmilliót fordíthat­nak a létesítményfejleszté­sére. (ul) Megújul a háborús emlékmű TtSZASZENTIMRE Két és fél millió forintból újulhat meg az I. világháborús katonaszo­bor. A két méter magas alko­tást 1924. november 9-én leplezték le. Most újraépítik a szobortalpazatot, kicseré­lik a körülötte lévő burkola­tot. Kiegészítik és feljavítják a rajta lévő feliratokat. Az ön­­kormányzat kétmillió forint forráshoz jutott egy pályáza­ton. A fennmaradó összeget önerőből biztosítják. (ul) Jubileumot ünnepeltek TISZAFÜRED Ötvenedik szü­letésnapját ünnepelte a na­pokban a Kossuth Lajos Ál­talános Iskola. Először 1968. szeptember 1-jén csenget­tek be az akkori tanulóknak. A jeles alkalmat rendezvény­nyel ünnepelték meg, me­lyen részt vettek az intéz­mény tanulói, pedagógu­sai, szülők és meghívott ven­dégek. A rendhagyó ünnep­ség után, ökoiskolához mél­tó módon, minden osztály fát ültetett az intézmény előt­ti parkban. Délután játékos vetélkedővel, valamint szülői focimérkőzéssel folytatódott a program. (ul) Egykori település, egy kis halászfalu emlékét őrzi a Ti­­sza-tó. A folyamatos árvizek elől költözni kényszerülő la­kosság Újlőrincfalván kez­dett új életet. Bár Tiszaha­­lászt 1876-ban öntötte el a Tisza végleg, a helyiek so­káig visszajártak a terület­re. A falu ma is őrzi Óhalász emlékét. Újvári László laszlo.ujvari@mediaworks.hu ÚJLŐRINCFAIVA Miután Tisza­­halász lakossága elköltözött és megalapították a mai Űjlő­­rincfalvát, még évtizedeken keresztül visszajártak a szi­getre. Egészen a terület vég­ső elöntéséig, a Tisza-tó létre­hozásáig gazdálkodás folyt a területen. Az idősebb korosz­tály emlékeiben még élénken él, milyen volt egykor őseik földje. Emlékei szerint az egyik tahidat ősszel mindig felszedték és elszállították- Édesapám a Tiszahalász területén működő állami gaz­daság alkalmazottja volt, te­nyészállatokkal foglalkozott - kezdte a múltidézést Rut­­ka István. - Akkoriban még Dinnyésháton laktunk, sokat jártam a szigeten - összegez­te emlékeit. Gyermekkora je­lentős része dtt telt, ahol ősei életvitelszerűen éltek évszá­zadokon át. Az ő generációjuk már csak Óhalásznak hívja a szigetet. Gacsal Vincéné Bede Katalin gyerekkora nem sok emlék­kel szolgál az Óhalászi-szige­­tet illetően, de felmenőitől an­nál többet hallott róla. Sőt, kicsi volt, mikor megmutat­ták neki egykori házuk he­lyét. Még ismerte dédnagyap­­ját, aki Tiszahalászon szüle­tett és élt sokáig. A dokumen­tumok szerint a Bede gyakori Az érintettek az újlőrincfalvi könyvtárban idézték fel egykori emlékeiket a Tisza-tavi szigetről Fotó: Újvári László családnév volt az elöntött falu­ban, most többnyire Újlőrinc­falván élnek leszármazottaik. Mint például Bede Ernő. Roko­nok Katalinnal, családi gyöke­reik Tiszahalászra mutatnak.- Szüleimnek és nagyszüle­iéinek is Óhalászin volt földje és kaszálója, az egykori falu mellett lévő, Nyárfa nevet vi­selő területen. Mamám mesélte, hogy déd­­nagyszüleim Tiszahalászon éltek, halászattal és állattar­tással foglalkoztak - emléke­zett az 1942-es születésű Be­de Ernő. Évtizedeken keresztül állat­­tenyésztés, erdő- és mezőgaz­dálkodás folyt a szigeten. Lő­­rincfalvaiak, sarudiak és po­­roszlóiak sokszor halásztak az óhalászi vizeken.- Híresen nagy kukorica és dinnye termett odabent, kivá­ló volt a termőföld, elsősorban az áradásoknak köszönhetően - magyarázta Rutka István. Kizárólag nyári és őszi gaz­dálkodás folyt Óhalászon, mert a tavaszi árvíz nem tet­te lehetővé az egész éves mun­kát. Emlékei szerint az egyik fahidat ősszel mindig felszed­ték és elszállították, nehogy az árvíz kárt tegyen benne. Má­jusban aztán, ahogy a víz le­vonult, szinte újra kellett kez­deni mindent. A helyiek soká­ig visszajártak Óhalászra. El­sősorban a jó termőföld, a szép táj és a múlthoz való ragaszko­dás miatt. Zsebe Zsolt polgár­­mester például apósától tudja, hogy mikor a felmenőiknek ki kellett költözni Tiszahalász­ról, kijelölték számukra a fa­lu mai területét. Egy idő után a lakosok szerették volna visz­­szavenni a Tiszahalász nevet, de ezt az akkori közigazgatás nem engedte.- Az itt lakók nem voltak maradéktalanul hálásak a ki­jelölt területért. Tiszahalász­­hoz képest szikesebb, rosz­­szabb minőségű a termőföld - magyarázta Zsebe Zsolt. - Ráadásul az árvízveszély sem szűnt meg teljesen. A helyiek csak úgy mondták: a Tisza jön a falu után - fűzte hozzá a te­lepülésvezető. Újlőrincfalva egyik utcája, a mai Fő út so­káig szinte töltésként funkcio­nált. Egyik oldala évtizedeken át ártérnek számított, egészen addig, míg meg nem épült a kiskörei vízerőmű. Elveszítették a terület jó részét A lakosság egy része sosem fogadta el az elárasztás gon­dolatát, hiszen ott gazdálkod­tak. Ahol addig dolgoztak és őseik nyugszanak, egyik nap­ról a másikra tűnt el. Koráb­ban ez a terület látta el a kör­nyéket fával és takarmány­nyal. Az elárasztással a tele­pülés területének körülbelül kétharmadát veszítették el. Szeretnék, hogy minél to­vább fennmaradjon Tiszaha­lász története. Ápolják a ha­gyományokat, őrzik identitá­sukat. A lakosság elöregedé­se azonban megnehezíti ezt a feladatot. Pár évtizede még erdő- és mezőgazdálkodás folyt a szigeten Életük és múltjuk egy része a víz martaléka Az erős, viharos szélben komoly bajban volt a nádfalhoz sodródott, s elakadt jármű Kiskörei vízirendőrök mentették ki a hajót TISZA-TÓ, POROSZLÓI MEDENCE A tározón komoly bajba jutott vízi jármű tulajdonosának se­gítettek a közeli napokban a Kiskörei Vízirendészeti Rend­őrőrs munkatársai - tájékoz­tatta lapunkat a Jász-Nagy­­kun-Szolnok Megyei Rend­őr-főkapitányság sajtószóvivő­je, Szabó Zita címzetes rendőr alezredes. Amint a kommunikációs szakember közölte, október 23-án, kedden délután fu­tott be a rendőrségre a jelzés, amelyben egy lakóhajó gaz­dája kért mielőbbi segítséget, mert az úszóalkalmatossága a Poroszlói-medencében ma-A vízirendőrök vontatják szélvédett területre a bajba került lakóhajót Fotó: Police.hu gatehetetlenül kisodródott, s a fa tőkék között egyszerű­en megakadt. A vízirendőrök utóbb arra is kitértek, hogy a férfi elmondta nekik, várat­lanul leállt a hajójának a mo­torja, ennek következtében az igen erős, viharos szélben egy nyílt vízen lévő nádfalhoz sod­ródott. Emiatt pedig az illető nem tudott továbbhaladni. A kiskörei vízirendészeti őrs rendőrei azonnal a hely­színre siettek. Menet közben telefonon tartották a kapcso­latot a szeles időben, a hábor­gó hullámokon nagy gondok­kal küszködő emberrel. A vi­har és a víz alatti akadályok ugyan nehezítették a menté­si munkálatokat, végül azon­ban a vízirendőröknek sike­rült kellő módon megközelí­teniük a lakóhajót. Átdobtak a pórul járt hajósnak egy köte­let, amit a szorult helyzetben lévő polgár a járműve orrához erősített. A járőrök ezek után hátramenetben ki tudták von­tatni a lakóhajót a nyílt víz­területre. Ezt követően még biztonságosabban rögzítették azt, majd kivontatták a szél­védett részre, azután pedig kikötöttek. A gyors beavatkozásnak kö­szönhetően senki sem sebe­sült meg. Sz. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents