Heves Megyei Hírlap, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-09 / 235. szám

2018. OKTÓBER 9., KEDD SPORT 15 Az újjászülető Hosszú Katinka nem akar mindig Iron Lady lenni Fontos a győzelem, de Hosszú Katinkának még fontosabb az időeredmény Fotó: MTI Egyre közelebb kerül egyé­ni legjobbjaihoz Hosszú Ka­tinka, ám a jó időeredmé­nyekhez a korábbiaktól va­lamelyest eltérő úton köze­lít. A háromszoros olimpiai bajnok úszónő a múlt héten a Duna Arénában rendezett rövid pályás világkupán 200 méter pillangón, 100,200 és 400 vegyesen győzött, 100 és 200 háton pedig a harmadik lett. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- A budapesti világkupaverse­nyen négyszer végzett az első helyen, de azt mondta, újra elju­tott oda, hogy már nem elég, ha csak nyer.- Többre van szükségem! Fontos a győzelem, még fonto­sabb az időeredmény, de ami­nek a legjobban örülök, az, hogy ismét egyre inkább ér­zem a „zónát”.- Azt a zónát, amelyben már Iron Ladyként van benne?- Igen. Korábban eljutottam oda, hogy szinte már csak a zó­na létezett; hogy a versenye­ken így volt, az nem baj, hi­szen ott tényleg arra van szük­ség, hogy csak az úszásra kon­centráljak, ám most már igyek­szem egyensúlyt találni. Meg­szűnt, hogy állandóan Iron La­dy legyek, talán éppen ezért vagyok képes még inkább kon­centrált lenni a versenyeken. A hétköznapokban igyekszem másra is figyelni, ez pedig fel­szabadít, és ezáltal valahogy koncentráltan jön az energia is a téthelyzetekben.- Azért az időeredményei is egyre közelítenek az egyéni re­kordjaihoz, amelyek egy része világcsúcs... Ugye képes ennek is örülni?- Persze! Valóban kez­dek közel kerülni az egyéni legjobbjaimhoz, de ha a buda­pesti versenyből valamit el­sőként kellene felidéznem, az talán mégiscsak az első napi 100 vegyes lenne. Ott az a haj­rá...! Tényleg kezd visszatér­ni a régi érzés, ennek örülök a legjobban.- Az, hogy talpra állt egy ilyen nehéz időszak után, minden el­ismerést megérdemel.- Remélem, hogy megér­te... Néha elgondolkozom azon, hogy megéri-e mindennap nyolc órán keresztül a vonalat nézni a medence alján. Néha felteszem a kérdést magamnak: miért is csinálom az egészet?- Mindig azt mondja, hogy sze­ret úszni.- Igen, szeretek úszni, de ez­zel segítem a világot? Jó az má­soknak, hogy gyorsan tudok úszni? Hozzáteszek ezzel a vi­lághoz, jobb lesz a világ azáltal, hogy én jól teljesítek a meden­cében? Néha elbizonytalano­dom, aztán eljövök egy verseny­re, így a budapesti világkupára, és rádöbbenek, mennyi ember jön ki az uszodába - részben miattam! Volt, aki sírt, mert kö­zös kép készült rólunk, más el­mondta, hogy én vagyok a pél­daképe, és olyan is volt, aki el­árulta, miattam kezdett el spor­tolni, én inspirálom, és innentől Akadnak, akik nem szeretik a rövid pályás versenyeket, má­sok kifejezetten erre speciali­zálódnak. Hosszú Katinka vala­hol középen áll, ráadásul mind­két medencében halmozta ko­rábban a sikereket. ismét nincs kérdés, mert igen­is megéri azt a hülye csíkot néz­ni naponta több órán keresztül!- A vk-viadal sajtótájékozta­tóján azt mondta, a giasgow-i Eb-n augusztus elején tízes ská­lán négyes volt az állapota, ma már nyolcast adna magának. Mi az a négyegységnyi változás?- Olyan edzésmunkát vég­zek, amely rám van szabva. Dolgoztam én Amerikában is, amikor beálltam Dave Salo csoportjába, de az ideiglenes „Kiegészíti egymást a kettő, marha unalmas lenne, ha csak ötvenes medencében úsznánk végig a teljes évet, ráadásul a rövid pályás versenyek sokkal pörgősebbek, a nézőknek pe­dig érdekesebbek - mondta volt, azért, hogy összeszedjem magam. Akkor még nem lát­tam tisztán a jövőt most már igen, megvannak a terveink, a céljaink, megvan az út is, ame­lyen járni akarunk. Nemcsak az van, hogy lemegyek edzés­re, leúszom az adagomat, és nem tudom, mi lesz később. Célok nélkül szerintem senki sem tud igazán készülni.- Más rendszerben készül, mint korábban?- Annyira nem más ez a mos­tani rendszer, mint a korábbi volt. Gyorsan visszaszoktam a munkába, és egyre inkább ösz­­szecsiszolódunk az edzőmmel, Petrov Árpáddal is.- Sokat beszélgetnek?- Hasonlóan gondolkozunk, ő sem az a megelégedős tí­pus. Emellett mindketten ru­galmasak vagyunk, képesek alkalmazkodni és változtat­ni is, ha kell. Folyamatosan ta­nulunk, egyre inkább tudjuk, mit és hogyan kell együtt csi­nálni. Az már nagyon jó jel, hogy közel vagyok az egyéni csúcsaimhoz, ráadásul ezt úgy sikerült elérnem, hogy az idén alig edzettem normálisan. Le­gyünk őszinték: ebben az év­ben az Árpival eltöltött két hó­napban került igazán közép­pontba a munka. Ezek a jó idő­eredmények igenis biztatóak, további motivációt adnak, ilyenkor érzem igazán, megéri ennyit dolgozni. Hosszú. - Rövid pályán nagyon oda kell figyelni mindenre, elég egy fordulót elrontani, már biz­tos, hogy a következő huszon­öt métered nem olyan, mint az előző volt. Nagyon izgalmas a rövid pálya!” Pörgősebb, izgalmasabb a rövid pályás verseny Bogdán Ádám és második helyen álló csapata is remekel a skót élvonalban Jókor, jó helyen van a Hiberniannél LABDARÚGÁS Szenzációs győ­zelmet aratott szombaton a skót élvonalban a Hibernian, hazai pályán ó-O-s csa­pást mért a Hamiltonra. Ta­valy május 21. óta (Patrick Thistle-Aberdeen 0-6) nem született ekkora különbségű siker a Premiershipben! „Támadásban eleve jók vagyunk, szinte minden mér­kőzésen rengeteg alakítunk ki, most végre jó százalékban használtuk ki őket” - mondta Bogdán Ádám, a Hibs 31 esztendős magyar kapusa, aki a Liver­pool kölcsönjátékosaként sze­repel a skótoknál az idény vé­géig. Együttese nyolc fordulót kö­vetően a második helyen áll a tizenkét csapatos skót élvo­nalban, csak a Hearts előzi meg. A két nagyágyú, a cím­védő Celtic, valamint a Steven Gerrard irányította Rangers egyaránt mögötte van. Nem mellesleg a Hibernian büszkél­kedhet jelenleg a leghosszabb,, négymeccses győzelmi soro­zattal a bajnokságban, utóbbi Örül annak, hogy folyamatosan védhet, a Hibs megelőzi a Celticet és a Rangerst is Fotó: Földi Imre három fellépésén gólt sem ka­pott, amiben természetesen kapusunk munkája is jócskán benne van. Sőt, időközben a szeptember végi, az Aberdeen elleni Ligakupa-meccsen sem kapott gólt, azt a párharcot ti­zenegyesekkel veszítette el a Hibernian. „Volt néhány fontos védésem az elmúlt fordulókban, de a csa­pat érdeme a ragyogó szerep­lés - folytatta Bogdán Ádám. -bajnokság 7 5 4 Ligakupa 1 1 Európa-liga-selejtező 5 11 Az előző idényt a negyedik he­lyen zárta a Hibernian, ennél alább semmiképpen sem ad­nánk, sőt, szeretnénk előre­lépni, aminek elengedhetetlen feltétele, hogy az úgynevezett nyerhető mérkőzéseket behúz­zuk. Két meccs vár még ránk októberben, két rendkívüli erő­felmérő: legközelebb a Celtic otthonában lépünk pályára, utána meg a listavezető Hearts vendégei leszünk.” Messze még a bajnokság vé­ge, az alapszakasz után ráját­szás következik, úgyhogy nem tanácsos temetni az önmaguk­hoz képest botladozva hala­dó Celticet és Rangerst - kihí­vásokkal teli időszak vár tehát a trónra vagy annak közelébe vágyó gárdákra. Ami Bogdán Ádám jövőjét illeti, 2019 nya­rán lejár a szerződése a Liver­poolnál, vagyis előbb-utóbb fel­vetődik a hogyan tovább kérdé­se. Bár inkább utóbb. „Nagyszerűen érzem ma­gam Skóciában, mind a csa­patnál, mind pedig a város­ban, Edinburgh-ben. Ez nem az az időszak, amikor a továb­bi sorsom az elsődleges, örü­lök, hogy egészséges vagyok, hogy folyamatosan védhetek - ezért jöttem ide. És szeretném a magamét hozzátenni, hogy a Hibernian a lehető legjobb eredményt érje el” - mondta a magyar válogatott labdarúgó. Kamler János/NS JEGYZET Egyről a kettőre Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu A számegyenesen a nulla és az egy között ugyanakkora a távolság, mint az egy és a kettő között, de aközött, hogy valaki nullaszoros olimpiai bajnok vagy egyszeres, illet­ve egyszeres vagy kétszeres, hatalmas a különbség. Nagy tétet tennék rá, hogy még a sport iránt érdeklődők jelen­tős része sem tudná meg­mondani, Kozák Danutának és Hosszú Katinkának hány olimpiai aranya van (öt és három). A híradásokban, reklámokban ugyancsak sűrűn felbukkanó Szilágyi Áron is olimpiai bajnokként él a köztudatban, ám nem feltétlenül kétszeres olimpi­ai bajnokként. De menjünk vissza kicsit az időben, és tényleg csak kicsit, Kovács Katalinhoz és Janics Nata­sához. Az e sorokat olvasók vajon hány százaléka vágná rá, hogy mindketten három­szor álltak az olimpiai dobo­gó legfelső fokán? Mondhatjuk, hogy az első arany a megdicsőülés, be­kerülés a legnagyobbak kö­zé, ami ezután jön, az már csak a ráadás. Nem elha­nyagolható, hogy aki egyet­len ötkarikás aranyat szer­zett, annak 35 éves korá­tól kezdve jár az olimpiai bajnokokat megillető jára­dék. De ha valakinek két, három vagy négy aranya van, az nem kétszer, három­szor és négyszer kapja meg az alapösszeget, „csak” 20, 40, 60 százalékkal kap töb­bet - lám, itt sem érvényes a „számegyenes”. Ha valakinek megvan az első olimpiai aranya, elgon­dolkozik, hogyan tovább. Mérlegelheti, hogy érde­mes-e belevágnia egy újabb négyéves ciklusba, elvégez­ni azt az emberfeletti mun­kát, ami a csúcsra vezetett. Avagy inkább ennél' még többet, úgy, hogy ez sem ga­rantálja az újabb sikereket. Persze nem mindegy, hány éves korban jön az a bizo­nyos első arany. A téli olimpiák első ma­gyar aranyérmét szerző férfi rövidpályás gyorskor­csolyaváltónkból a 22 éves Liu Shaolin Sándor augusz­tus végén meglepő interjút adott a sportnapilapnak. Be­vallotta, olimpiai, világ- és Európa-bajnokként nincs, ami motiválja, hogy korán reggel felkeljen és a jégpá­lyán fagyoskodjon. S amíg korábban figyelt arra, hogy az edzéseken is ő legyen a legjobb, most az olaszorszá­gi edzőtáborban sokszor el sem tudta végezni a mun­kát. A hétvégi országos baj­nokságon azonban inkább már azt a versenyzőt láttuk, akit régen, és aki elmondta, hogy az az augusztusi hely­zetkép a múlté. Liu Shaolin Sándor megígérte, hogy - a saját szavaival élve - kemé­nyen megtolja a következő négy évet is. Szép az az egy arany is, de alig húszon túl ki ne szeret­ne egyről a kettőre jutni, és élvezni a fényt, a csillogást?!

Next

/
Thumbnails
Contents