Heves Megyei Hírlap, 2018. szeptember (29. évfolyam, 204-227. szám)
2018-09-29 / 227. szám
helyőrség Benedek Elek egyik fontos vállalása a magyar gyerek- és ifjúsági irodalom ügye és a Cimbora folyóirat volt. A lap 1922 februárjában indult Szatmáron Szentimrei Jenő újságíró, lapszerkesztő munkálkodása nyomán. A főszerkesztésre a Kisbaconba visszavonult Benedek Eleket kérte fel, aki levelére ezt válaszolta: „Kedves öcsém, én már sok jót hallottam rólad, sok szép dolgot olvastam tőled, s igazán örvendek, hogy alkalmat adtál a közvetlenebb ismeretségre. A Cimborát még nem láttam, de szívesen írok bele, s nekem mindegy, hol jelenik meg az újság, csak komoly íróemberek csinálják. Ha neked részed, s amint látom, főrészed van a gyermekújság szerkesztésében, teljesen megnyugtat engem, ifjúi lelkesedéssel szegődöm hozzátok.” „Egy ideig hetente, majd havonta háromszor jelent meg, előbb »jó gyermekek képes hetilapja«, majd »Románia és az utódállamok egyetlen magyar nyelvű képes gyermeklapja« alcímmel. Kiadóhivatala Szatmáron, nyomdája előbb Nagyr bányán, majd szintén Szatmáron volt. A Kisbaconban élő szerkesztő rendkívül nehéz feltételek között nemcsak erkölcsnevelő célzatú szórakoztató irodalommal, történelmi és természettudományos ismeretterjesztő olvasmánnyal látta el előfizetőinek táborát, hanem az Elek apó üzeni rovat útján nagyszámú gyermek levelezőjének helyesírását, fogalmazáskészségét is következetesen csiszolta, fejlesztette. A rövid idő alatt népszerűvé vált lapban a magyar, román és egyetemes gyermekirodalom klasszikusai is helyet kaptak, de a szerkesztő nagy súlyt helyezett arra, hogy bevonja munkatársai sorába a legjobb hazai írókat” - olvasható a Romániai magyar irodalmi lexikon (1981) Cimbora folyóiratról szóló szócikkében. Elek apó valóban nagy lelkesedéssel, hittel és hivatástudattal szerkesztette a lapot, szoros kapcsolatot épített az olvasóival, nemcsak a rengeteg levélre válaszolt saját kezűleg, hanem rendszeresen járta az országot, meglátogatta az olvasóit, előadásokat tartott. Az Elek nagyapó üzeni című rovatban pedig valóban bölcs nagyapai hangon tanította, nevelte az „unokáit”. Mindezt honorárium nélkül - sőt ő maga vett fel bankkölcsönt, hogy a lapot életben tartsa. 1929-ben reménytelenné vált az újság helyzete, épp a kiadónak írt levelet, amikor a végzetes agyvérzés érte. Később megpróbálták újraindítani a lapot: 1933 és 1940 között jelent meg az Új Cimbora. A rovatok és a műfajok tekintetében igyekezett követni a Benedek Elek által kitaposott utat, azonban a Szatmáron és Kolozsváron megjelenő újság szerzőgárdájából hiányoztak a jelentős szépírók, és a pedagógiai, ismeretterjesztő közlemények kerültek túlsúlyba. 1990 és 1992 között Csire Gabriella főszerkesztésében jelent meg újra a Cimbora. Az erdélyi magyar irodalom legjobbjai (köztük Méhes György, Marton Lili, Bajor Andor, Horváth Imre és Lászlóffy Aladár) közölték itt a gyermekeknek írt műveiket. Történelmi, vallási, természettudományi témájú rovatok voltak benne. A lap szerkesztősége - követve Elek apó példáját - nagy gondot fordított a levelek megválaszolására, élő kapcsolat kiépítésére az olvasókkal; irodalmi, nyelvészeti, matematikai, képzőművészeti vetélkedőket indított a lap hasábjain. 1994-ben alakult újra az a Cimbora, amely napjainkban Farkas Kinga főszerkesztő irányításával jelenik meg Sepsiszentgyörgyön. A Kíváncsi diákok lapja alcímű folyóirat arculatát az a friss szemlélet határozza meg, melyet az igényes képzőművészeti anyag (például a kópé Cimbi figuráját megtervező Csillag István és Keszeg Ágnes, Vetró Bodoni Barnabás illusztrációi) is tükröz. A Cimbirodalom rovatban kortárs versek, elbeszélések, mesék és műfordítások jelennek meg. Keszeg Vilmos és Kó- dekes tudnivalókat többek között a nya Éva ismeretterjesztő rovatai ol- hiedelemlényekről, a csillagképekről vasmányos módon közvetítenek ér- vagy a képzőművészet remekeiről. aror CIMBORÁK, CIMBIK, KÜZDELMEK tarca ff •• A BOROND Petrozsényi Nagy Pál Ott feküdt egy pádon, nem messze az osztrák határtól. Közel s távol egy lélek sem volt, csak a kutyák ugattak valahol.- Hát ez mi? - torpant meg előtte egy deres bajuszú politikus. Hogy mennyit szemetelnek ebben a városban! Biztosan teletömték mindenféle rohadt étellel, nejlonzacskóval, sőt lehet benne akár egy halott baba is. Van ilyen, számtalan cikket olvasott már hasonló dolgokról, és aggodalmasan elsietett a közelből. Aztán eszébe jutott valami, amitől kiverte a verejték. Hátha él még az a csecsemő, mert ez is előfordulhat, és akkor... Á, majd csak rábukkan valaki, ő inkább nem keveredik semmibe! Nemsokára itt a választás, és ki tudja, mit magyaráznának bele vetélytársai a városban... Amúgy is siet, fontos találkozója van egy bizonyos elnökkel, akinek a keze a Parlamentig is elér. Azért annyit csak úgy zárójelben megjegyez, hogy mostanság egyre több a felelőtlen kismama. Legközelebb nem árt, ha ezt a témát is felveti, különösképpen, ha honatyát csinál belőle a Jóisten. Na, galambocskám, leikecském, te már nem kellesz senkinek? Kopottnak ugyan kopott vagy, de attól még akadhat benned egy-két apróság, ami a szegényeimnek jól jöhet - fedezte fel a bőröndöt másodikként egy jámbor tisztelendő úr. Már-már elvitte, azért még várt egy keveset, hátha jön érte valaki. Nem jött, tehát ottfelejtették, s akkor inkább ő vigye el, mint valamelyik jópipa. Előbb azonban ki szerette volna nyitni, hiszen nem bizonyos, hogy megéri hazáig cipelni. Csakhogy a bőröndöt kulcsra zárták, nem nyílt ki, bárhogy feszegette, piszkálta. Nem baj, majd otthon sikerül! Elvonszolta pár lépésnyire, de olyan piszokul nehéz volt, hogy inkább lemondott róla. Még a végén sérvet kap, vagy ne adj’ isten, infarktust, és akkor ki gondoskodik a bárányairól?! A harmadik megtaláló egy Harley-Davidson motoros sváb volt, szőke és kék szemű, aki éppen Bécsbe indult munkát keresni. Hiába, Ausztria mégiscsak Ausztria, ott jobb ára van a magyarnak, hát még ha félig német is! Leszállt a motorról, párszor körbejárta a bőröndöt, s miután senkit sem látott a közelben, lehajolt érte.- A bőröndöm! - kiáltott fel ekkor egy csiricsáré göncökbe öltözött fiatalember, aki mindeddig távolról figyelte a langaléta németet. - Már azt hittem, sosem találom meg.- A magáé?- Világos.- Tessék, de... - ébredt fel a gyanú a szőkében. - Mit keres az utcán, ha egyszer a magáé?- Hosszú! Egyébként sem tartozik magára. Adja ide, és viszontlátásra!- Azonnal, csak előbb sorolja fel, mi van benne!- Mi volna? Kis szalámi, néhány ing, nyakkendő...- Lássuk!- Majd ha fagy! - kapta fel a piercinges a jókora bőröndöt, és már inait is el vele.- Halt! Megállni! - rugaszkodott utána a német, egykettőre beérte, és keményen ölre mentek egymással. Egy ideig összeszorított fogakkal birkóztak, de egyik sem bírt a másikkal.- Kérem, uraim, moderálják magukat! - szólt rájuk egy arra sétáló, domború homlokú úriember. - Az utcán vannak, nem otthon. Nem akarok beleavatkozni a dolgukba, de nem tudnák a problémáikat civilizáltabban megoldani?- Kuss! - csattant fel a csiricsáré. - Ha nem avatkozik bele, mit ugat? Az ügy csakis rám meg rá tartozik. Ej, eressze már el azt a bőröndöt!- Eressze el maga, én találtam rá először!- Azt hiszem, kezdem sejteni, hol van a kutya elásva.- Csakugyan? Hol? - kérdezte a kék szemű.- A talált tárgyak osztályán.- Menjen a pokolba! És maga is - mordult a fiatalemberre. - De a bőrönd nélkül, mert azt én találtam! Egyik húzta jobbra, a másik húzta balra, amíg szét nem nyílt a vitát okozó koffer.- Hát ez mi a búbánat? - hunyorgott a fiatalember: a bőrönd telis-tele volt ócska, gyűrött könyvekkel. - Dante, Shakespeare, Páskándi - emelt fel a földről néhány kötetet.- Donnerwetter! Én meg azt hittem, dísztárgyakat, pénzt vagy effélét találok ebben a vicikvacakban - rúgott a szőke hajú a bőröndbe.- A kurva életbe! - dühöngött a másik is.- És ezért kis híján betörte a fejemet - tapogatta meg a kobakját, a szőke meg a füleit, mire mindkettőjükből kitört a nevetés.- Mit mondott, hol van a kutya elásva?- fordult a langaléta a domború homlokú úriemberhez.- A talált tárgyak osztályán.- Hát akkor vigye oda, főnököm! - parolázott le a legénnyel, felpattant a motorra, és folytatta útját Bécs felé. A tanár, merthogy az volt az úriember, fejcsóválva meredt utána. Hát ez jellemző! Kábé így értékelik az emberek a könyveket. Visszapakolta őket a bőröndbe, s mivel ő is nehéznek találta, az egészet otthagyta az utca közepén. Egy pillanatra ugyan átsuhant az agyán, hogy egyet-kettőt megtarthatna belőlük, de ez sehogy sem lenne etikus, kiváltképp egy magyartanártól. Másrészt minek neki anynyi könyv? Van otthon egy könyvtárnyi, amiből jó párat még el sem olvasott. Majd telefonon közli, hova jöjjenek a bőröndért az osztályról, továbbá írat egy fogalmazást arról, hogy miért nem olvasnak mostanában az emberek. KUTt Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), Farkas Wellmann Endre (vers), aOBBUBSaad NaSY Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • aaaaaaaaaaa Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László * Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-moil: szerkesztosegnkmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Ili, emelet 21. 2018. szeptember
