Heves Megyei Hírlap, 2018. szeptember (29. évfolyam, 204-227. szám)

2018-09-19 / 218. szám

2018. SZEPTEMBER 19., SZERDA ^2 STÍLUSOS VIDÉKI ÉTTERMISÉG Stílusos Vidéki Éttermiség: 16 étterem, 16 borászat a Bolyki katlanban A végeken vívják meg igazán Nem lehet minden ételt megkóstolni, de törekszünk rá - sóhajtott fel gőzölgő tá­nyérral kezében egy vendég a Stílusos Vidéki Éttermi­ség (SVÉT) tizedik, a Bolyki­­völgyben rendezett találko­zóján. Vasárnap több mint háromezren lepték el a kat­lant, ahol a remek étkek mellé az Egri borvidék leg­kiválóbb borászai kínálták nedűiket. Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu EfiER A SVÉT nem akar gasztroforradalmat csinálni, csupán új és népszerű utat nyitni minőségi étkekkel, a lehető legjobb körülménye­ket teremtve a nagyközönség­nek. Zászlajukra ezért nem is tűztek hangzatos jelszavakat. A SVÉT lobogójára a követ­kezőket hímezték: „Tizenhat étterem, Tizenhat világnézet, tizenhat kreatív séf.” Legna­gyobb betűkkel azonban ez áll rajta: „Egy küldetés”. Az Anyukám mondta étterem csapata a Borsod megyei Encsről érkezett, s kínálta különleges étkeit Fotók: Egres Béla A vártnál még többen is jöttek el Egerbe Olyan vidéki éttermeket ke­restek és fogadtak soraikba or­szágszerte, ahol otthonos han­gulatban az ínyencek is talál­nak olyan étkeket, amilyene­ket máshol nem ízlelhetnek. Markáns, saját stílussal ren­delkező, „kézműves” éttermek és séfjeik alkotják a SVÉT lán­colatát. Keveseknek adatik azonban meg, hogy végigjár­ják ezt a gasztronómiai zarán­dokutat, bármennyire is épül­het általa a lélek - és ne feled­jük el, a test is. Ezért szervez­nek időről időre olyan talál­kozókat, mint a mostani egri, ahol egybegyűlnek mindazok a vendégfogadók és séfek, akik fémjelzik a SVÉT szellemisé­gét. Nem is maradt el az ér­deklődés. Talán a vártnál még többen is jöttek el Egerbe, vagy jöttek ki a városból, hogy a jó falatokat megkóstolhassák, s hozzá kedvenc borászataik bo­raiból kortyoljanak. Közel két órája tart a rendez­vény, amikor a kanyargós, kes­keny úton tömött sorokban vo­nuló érdeklődők közt elérünk a helyszínre. A pincészet jel­képének is számító hatalmas kőtömbök tövében az első is­merős arc a házigazdáé, Boly­ki Jánosé, aki látott már ezt-azt itt a katlanban. Azt gondol­nánk, meglepetés már nem érheti. Most mégis csodálkoz­va mondja, hogy a regisztrált vendégeknek még csak töredé­ke érkezett meg, mégis renge­tegen vannak.- Jó az idő, jó a hangulat, nagy a hely, sok jó étterem van itt, remek ételekkel. Nagy baj nem lehet - mondja a borász. Hozzáteszi, eredetileg azt ter­vezte, hogy mindent megkós­tol, de már most látja, hogy er­re esélye sincs. A másik házigazda, a Macok Bisztró és brumbrum lényegé­ben büfé kreációját, az almá­Bolyki János, Soltész Gergő és Tarnay Éva val, zellerrel és lencsével tálalt bükki szarvasgerincet próbál­ta eddig, amihez szíve szerint egy Bolyki&Bolyki vörösbort ajánlana. Kérdésünkre, hogy lesz-e ennek a rendezvénynek foly­tatása, Bolyki Jani azt mond­ja, hogy már beszélgettek er­ről, s reméli, hogy ha nem is ugyanezt, de ennek a kistest­vérét meg tudják majd rendez­ni a jövőben. A másik házigazda és fő­szervező Macsinka János A katlan következő szintjére érve hosszan kígyózó sor­ba ütközünk. Nem véletlenül, hiszen itt kínálja a Macok a fent emlegetett szarvast, a le­esés szilvásváradi pisztrángot és desszertként a túrógombó­cot. Itt serénykedik az étterem séfje, az egri SVÉT találkozó egyik főszervezője, Macsinka János. Ruprecht László és Macsinka János- Látva ezt a sok mosolygós i embert, mindegyikük kezében i pohárral, boldog vagyok - közli í szinte köszönés helyett. - Nagy t energiákat kellett mozgósíta- t nunk a szervezéskor, de most 5 már azt mondom, hogy megérte. A Macokon kívül az éttermi- I ség tagja a környékről a nősz- 1 vaji Nomád Hotel is. Ők Shaks- i huka marhanyakkal és szil- i vás gombóccal kedveskednek a 1 vendégeknek. Mellettük a Rosi- < nante Étterem Szigetmonostor­ról valami egészen különleges ízvilágú sült kelkáposztasalá­tát kínál gránátalmával, ami után igen jól illik a sült császár, szarvasgombás karfiolpürével. A forgatagban találkozunk Ruprecht Lászlóval, a SVÉT elnö­kével is, aki elmondja, hogy en­nek a rendezvénynek, s az egész rendezvénysorozatnak célja, hogy összehozza az embereket, az éttermeket, s igazi közösségi Egy vendég a sok közül programot kínáljon. Be szeret­nék bizonyítani, hogy egy ilyen fesztiválon is lehet igazi minősé­get biztosítani, az ételeket porce­lántányérokon tálalva, a nemes borokat üvegpoharakba töltve. Ezenfelül pedig az újabb, moder­nebb gasztronómia, valamint a hazai termelők termékeinek a bemutatása is a céljuk. Ruprecht László azt is hangsúlyozza, hogy fontos számukra a helyi gasztro­nómusok bemutatása. A SVÉT alapcsapata mellé meghívást ka­pott két egri étterem is - a Sená­­tor-Ház és az Éljen Vegán Kikö­tő -, mellettük a borvidék tizen­négy pincészete kínálja borait. Sugárzik a szellemiség, ami a SVÉT sajátja Végigjárva a felhozatalt, meg kell állapítanunk, az el­nök által emlegetett és kitűzött célok megvalósultak. Ugyan , egy-egy étterem faházikója vagy lakókocsija előtt hosszan kígyóznak a sorok, s akár fél vagy egy órát is várakozni kell, de - úgy tűnik, sugárzik az a szellemiség ami a Stílu­sos Vidéki Éttermiség sajátja - egy hangos szót, vagy türel­metlen szemvillamást nem le­het felfedezni. Baráti társasá­gok beszélgetnek, italok, s en­nivalók fölött, családok gyere­kekkel élvezik a napsütést, a társaságot, a közösséget, amit a vidéki éttermek láncolata hí­vott elő - stílusosan. Anyukám mondta, hogy törököt fogott Bolykinál, de nem ereszti Encset korábban nem soroltuk volna a honi gasztronómia fel­legvárainak sorába. Aztán megnyitott az Anyukám mond­ta étterem, s a Borsod megyei település egyszeriben felkerült az ország gasztronómiai térké­pére. A sikerkovács testvérpár, Dudás Szilárd és Szabolcs itt van a Bolyki-völgyben csapatá­val, illetve családjával, hiszen a família apraja-nagyja tüsténke­dik a csillogó lakókocsi és a ke­mence körül. Ők - ha már Eger­be jöttek - törökösre veszik a figurát. Imam bayildi - szabad fordításban „amitől az imám is elájult” - nevű padlizsános, pa­radicsomos csodát, zempléni bárány lahmacunt, labnehhel nyakonöntve készítenek. Ez af­féle kerek pizzácska fűszeres bárányraguval, nyakon csap­va némi házi, lágy krémsajttal. Desszertnek pedig rózsavizes panna cottát kínálnak pisztáci­ával. Szabolcs a kemence mel­lett a tészta nyújtásában ügyes­kedik, míg Szilárd szemmel tartja a sorban álló vendégeket, térül-fordul, előkerül egy-egy palack mádi gyöngyöző borral, s a kiüresedett poharakba tölt, néhány közvetlen szó kíséreté­ben. Mi is megragadjuk hát az alkalmat, hogy érdeklődjünk a SVÉT sikerének titka felől.- Mindegyik SVÉT találkozón ott voltunk, s látjuk, hogyan fej­lődik évről évre. Először öten alapítottuk meg a társaságot, s ma tizenhatan vagyunk. A hely­szín gyönyörű, Eger remek hely. Két alappillére van kötődésünk­nek a városhoz. Az első Ipacs Géza, aki az első arculatunkat tervezte, a másik pedig Bolyki János. Amikor megvásároltuk az üzletet, Pizzasarok volt a becsü­letes neve. Erre Géza azt mond­ta: „Ezzel a köcsög névvel na­gyon messzire nem fogtok eljut­ni!” Ám amikor megtudta, hogy fejben már megvan az új, az Anyukám mondta név, azonnal elkészítette az arculattervet. Mai napig azt a feliratot használjuk, ami az ő keze munkája. A Tokaji borvidékhez vagyunk közel, így alapból onnan származó borok szerepeltek az itallapunkon, de vörösbor nélkül nem étterem az étterem. Történt, hogy Boly­ki János meglátta Géza asztalán a mi arculattervünket, s rögtön be akart kerülni hozzánk. Azóta együtt dolgozunk, és a ház vörös borát Jani adja. De más egri pin­cészetek is fellelhetők nálunk­­árulta el Dudás Szilárd. S hogy van-e afféle sorveze­tő, ami mindig irányt mutat? Az, hogy a minőségből nem en­gednek!- Ha valahova föltetted a lé­cet, az alá soha sem szabad menni, legföljebb föléje. So­kan követik ezt az elvet, s ezt a mai rendezvényen is lehet érezni. Látva most ezt a renge­teg embert, azt kell mondjam, hogy az út helyes, de még az elején vagyunk. A borászok hamarabb ébredtek, hogy erre kell menniük. De az utunk kö­zös és rengeteget kell dolgoz­nunk azon, hogy együtt ugor­hassunk szintet. Most nagyon jó a kommunikáció köztünk, de hozzá kell tegyem, hogy az éttermek között is működik ez a fajta párbeszéd. Mindannyi­an tudjuk, hogy bele kell áll­ni, csinálni kell. Tiszta szívvel és ragaszkodva a minőséghez. Ez a titok! a gasztroforradalom csatáit

Next

/
Thumbnails
Contents