Heves Megyei Hírlap, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-03 / 179. szám
2018. AUGUSZTUS 3., PENTEK SPORT 15 A brazil játékosoknak nem ízlett a férfias harcmodor Megtérülő befektetés Hadzic gólja továbbjutást ért a Vidinek, amelynek így legalább négy mérkőzése lesz még a nemzetközi kupaporondon Fotó: MTI Ennyit számít, ha egy magyar futballcsapat végre nemzetközileg is számottevő eredményt ér el. A Ludogorec kiverésének számos aspektusa merül fel, s mindegyikre nem térhetünk ki részletesen. A lényeg persze az, hogy a Mol Vidi FC ott van a Bajnokok Ligája selejtezőjének 3. fordulójában, ahol a jövő kedden idegenben kezdi meg a svéd Malmö elleni párharcot. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A Ludogorec 1 -0-s legyőzése (összesítésben is 1-0 a Vidi javára) olyan meccs volt, amelyik nem ér véget a hármas sípszóval. Juhász Roland „szemezett” az egyik bolgárral, egy másik Marko Nikolics feléje nyújtott jobbját utasította el teátrálisan - hosszú percekbe telt, mire a vendégek beletörődtek a vereségbe. Hazai szemszögből nagy egymásra találást hozott az összecsapás. Az utolsó percekre a találkozó java részében polgári módon szurkoló nézők betüzesedtek, együtt izgult velük a VIP-tribün közönsége, s éltette a csapatot, amely ezúttal igazolta, hogy megéri a befektetést. Tisztán számszakilag: a Ludogorec kerete három és félszer annyit ér, mint a Vidié, s ezt a különbséget sikerült eltüntetni. „Ahogy visszaemlékezem, az ellenfélnek egyeüen helyzete sem volt” - jegyezte meg Juhász Roland a találkozó után, s így igaz. A Vidi a magyar csapatokra ritkán jellemző fegyelmezettséggel, masszívan futballozott mindvégig. Úgy, hogy a kezdő tizenegyben a honosított Vim'ciusszal együtt hét magyar szerepelt, a csapat sztárja, Lazovic pedig nem jutott szóhoz a cseresorból. Meg is kérdeztük a szerb klasszist, hogyan élte meg a meccset a kispadról. „Nagyon boldog vagyok” - csak ennyit felelt, de azt a legcsekélyebb megjátszás nélkül, miközben mindenkivel tréfálkozott, a gólszerző Hadzicot még a tévéinterjú közben is ugratta. „Természetesen volt olyan szcenárió, hogy Danko beáll - árulta el a vezetőedző. - Nulla-nullás állásnál a második félidőben erre biztosan sor került'volna, ám szerencsére mégsem volt rá szükség.” A magyar játékosok túlsúlyáról pedig így vélekedett Marko Nikolics: „A legjobb magyar futballisták szerepelnek nálunk, kivétel nélkül jelenlegi vagy korábbi válogatott labdarúgók. Mégis inkább azt emelném ki, remek közösséget alkotunk, amelyben mindenki alárendeli magát a csapat érdekének.” A gólszerző Hadzic egy kakaóra emlékeztető barna lötytyöt tartalmazó flakonnal a kezében nyilatkozott. „Fehérje” - felelte, amikor megkérdeztük, mi van benne, s még kulisszatitkokat is elárult: „Nagyon jó futó vagyok, simán két percen belül lefutom a 800 métert, de egykét küó izom még elférne rajtam.” Huszü Szabolcs végre vezéregyéniség volt, olyan teljesítményt nyújtott, amivel visszaigazolta, nem levezetni jött haza. Más kérdés, hogy szerdán egyetien szóra sem méltatta a magyar újságírókat. Kovács István hosszú évek után került egyenesbe, nem lennénk meglepve, ha Marco Rossi a válogatottban is számításba venné, bár ő maga szerényen kitért a felvetés elől. A siker receptjéről viszont határozott véleménye volt: „A szakmai stáb, Marko Nikolics érdeme ez a győzelem. Tökéletesen kielemezték a Ludogorec játékát, s felkészítettek rá minket. Én úgy láttam, a brazü játékosoknak nem ízlett az a férfias harcmodor, ahogy futballoztunk." Marko Nikoücs még azt emelte ki, hogy további legalább négy mérkőzést biztosan játszanak a nemzetközi porondon, ami a tavalyi nyolccal együtt tizenhat. „Azt gondolom, jól képviseljük a magyar labdarúgást - jegyezte meg, s nem csak ez kívánkozott ki belőle: „Tizenöt hónapja, amióta itt vagyok, a kispad mögül egy hang minden alkalommal azt kiabálja már a meccs elején: »Nikolics go home!« Egyelőre maradok...” Közös múlt is van a A Vidihez hasonlóan a Malmö is szerepelt már európai kupa döntőjében: az 1978-79-es idényben egészen a fináléig verekedte magát a BEK-ben, és csak 1-0-ra maradt alul a Nottingham Foresttel szemben. A svéd csapat összesen 34 idényben jutott ki a nemzetközi porondra, ebből 17-szer a BEK-ben, illetve a Bajnokok Ligájában indult (amiből a bajnoki címeinek a számát is kiolvashatjuk). A közelmúltban kétszer Malmővel is (2014,2015) feljutott a BL főtáblájára, ami annak ellenére dicsőség, hogy három éve a csoportkört hat vereséggel, 0-22- es gólkülönbséggel zárta. Közös múltja is van a két klubnak, az UEFA-kupa 1985-86-os kiírásában - a Vidi menetelését követő évben - a fehérváriak 3-3- mal, idegenben lőtt több góllal léptek tovább. Jelenleg a Vidi keretének értéke 13,9, a Malmőé 16,05 millió euró, egyenlő erők küzdelmére számíthatunk. A holnap 21 éves Halász Bence már az olimpiai bajnokot is „elkalapálta” Ostrom alá veszi az Eb-dobogót ATLÉTIKA Ha a jövő heti berlini Európa-bajnokságon van versenyszám, amelyben gyakorlatilag borítékolható, hogy az eredményhirdetésnél milyen zászló kúszik a legmagasabbra, akkor az a férfi kalapácsvetés. Mert az nehezen elképzelhető, hogy a lengyelek mindkét klasszisa, a világranglista első két helyezettje, a mezőny előtt „mérföldekkel” járó Wojciech Nowicki és Pawel Fajdek is fejre álljon. A bronzéremért azonban hatalmas tülekedés várható, és bizony egy szombathelyi legény - akinek holnap lesz a 21. születésnapja -, Halász Bence is pályázhat a dobogóra. Elég csak a világranglistára pillantani: Nowicki 81,85 méterrel az első, Fajdek 81,14-gyel a második - mindketten Székesfehérváron, a Gyulai Memorialon dobták a legjobbjukat -, a harmadik a brit Miller 80,26-tal, majd Halász jön 79,57-tel, míg az ötödik helyen a török Apák áll 78,59-cel. A Dobó SE versenyzője amúgy már a tavalyi esztendőt is a világranglista negyedik helyén zárta, 78,85- tel; csak azért nem ismert még szélesebb körben, mert egyelőre a korosztályában vitézkedett. Az elmúlt három évben sorrendben U20-as Európa-, majd világbajnok lett, tavaly pedig megnyerte az U23- as Eb-t. Egy éve ott volt a londoni vb-n is, és élete első felnőttvilágversenyén a selejtezőben szakadó esőben elsőre túldobta a szintet (75,56). A döntőben a legjobb nyolc között már nem folytathatta, 74,45-tel 11. lett; de neki az év fő versenye az egy hónappal korábbi U23-as Eb volt. Az 1999-es sevillai vb-n ezüstérmes Németh Zsolt tanítványa a Nemzetközi Atlétikai Szövetség kalapács vető-versenysorozatában tavaly még csak három állomáson indult, idén már ötön, s Nowicki és Fajdek mögött a harmadik helyen áll, a riói olimpiai bajnok tadzsik Dilshod Nazarov előtt, akit Székesfehérváron is „elkalapált”. Szóval némi rutinnal már felvértezte magát. Halász Bence Fotó: Szendi Péter „Nem szeretek jósolgatni, de ha az Eb-n tudom hozni azt a formámat, amit mostanában az edzéseken, akkor nem elérhetetlen a dobogó. Jól sikerült a felkészülésem, Baji és Kozák mar elődöntős Bár az Eb csak hétfőn kezdődik, Baji Balázs és Kozák Luca máris bejutott az elődöntőbe. Az európai szövetség (EAA) új lebonyolítási rendje szerint a sprintszámokban a ranglista első 12 helyezettjét kiemelték, ezek a versenyzők rögtön a döntőbejutásért állhatnak rajthoz. A vb-bronzérmes Baji Balázs 13.27 másodperces idei legjobbjával 110 méter gáton a negyedik a rangsorban, Kozák Luca pedig 100 méter gáton 12.86 másodperccel a nyolcadik. A legutóbbi Eb-n ezüstérmes Baji csütörtök helyett pénteken, míg a junior Eb-ezüstérmes Kozák csütörtökön kezdi meg szereplését. jó formában vagyok, a tréningeken rendre az idéi egyéni csúcsom közelében dobok, de hogy ebből Berlinben mi sül ki, az a jövő zenéje. Minden az adott pillanatban dől el” -nyilatkozta megkeresésünkre Halász Bence. Óvatosan optimista Németh Zsolt is: „A legfontosabb az, hogy Bence magához képest jól szerepeljen, biztosan kerüljön be a döntőbe. S amúgy bízom benne, hogy ez a nőknél az ugyancsak nagyon fiatal, 22 éves Gyurátz Rékának is sikerül. Szerintem Bence olyan szinten van, hogy ő ott lesz a legjobb nyolcban is. Az már csak a helyszínen derül ki, hogy szövögethetünk-e még merészebb álmokat, mert jó néhány versenyző akad, aki idén még nem mutatta meg az igazi tudását, így például az oroszok; a fehéroroszok pedig benevezték Ivan Tyihont is. (Akinek két olimpiai érme és két doppingbotránya van, s már 42 éves - a szerk.) A két lengyel kiemelkedik a mezőnyből, mögöttük szoros lesz a meccs; mindenesetre Bence ott van abban a nagyjából nyolcfős társaságban, akik odaérhetnek a harmadik-hatodik helyekre.” Fábik Tibor WKKSMBMM Repülő skótok Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Január elsején, amikor a világbajnoki finálén, a londoni Alexandra Palace-ban Phil Taylor utolsó nyila is a szizálkender táblában landolt, már tudni lehetett, hogy nem szerzi meg tizenhetedik vb-címét. Bevallom, elkeseredtem. Teszem hozzá, a tizenhat világelsőség sem piskóta. De miután egy évtizede nagyon nagy Taylor-fan vagyok, azért csak bántott, hogy ez a Rob Cross gyerek elpáholta a The Powert. Szomorúságomban még azt is elfelejtettem, hogy pár fordulóval korábban - élőben látva - vörösre vertem a tenyerem Adrian Lewis küencnyilasa után... Nyár közepéig el is voltam darts nélkül. Persze ez így önmagában nem teljesen igaz, mivel a közeli kiskocsmában olykor fáradtra dobáltuk magunkat az elektromos-számlálós soft táblán az önjelölt Van Gerwenekkel, Taylorokkal és Van Barneveldekkel. Arról nem is szólva, olykor-olykor a feszültség is a világesemények hangulatát idézte. A színvonal hagyott némi kívánnivalót, de ebből nem csináltunk ügyet. Aztán a csapat-világbajnokság mégiscsak odarántott a tévé elé. Pedig tudtam, az angolokat már nem erősíti „Az Erő”. Meg is látszott rajtuk. Aztán jött a World Matchplay, a vb utáni legrangosabb viadal. Néztem a képernyőt. Néztem a röpködő parányi dárdákat, és szinte minden Phil Taylort juttatta eszembe. Emlékszem, ez a torna Taylor legkedveltebb erőpróbái közé tartozott. Ezt a nagy viadalt ugyanannyiszor nyerte meg Blackpoolban, mint ahányszor világbajnok lett. Sőt, tizenhat évvel ezelőtt, a vb-címrekorder a kikötővárosban dobta első kilencnyilasát a tévé nyilvánossága előtt. És ez a rangos dartsverseny most is parádés párharcokat hozott. Ezért bánkódásom közepette arra gondoltam, mégiscsak kellene egy másik kedvencet választani. Ekkor lépett a negyeddöntőben pódiumra Gary Anderson, a repülő skót (Flying Scotsman). A hiedelem szerint a skót garasos nép. Ezt abban is megmutatkozik, hogy ezt a nevet már egy másik világklasszis is megkapta: Jackie Stewart, a háromszoros világbajnok Formula-1-es pilóta, a The Flying Scot; vagyis az ő beceneve végéről anno lespórolták a ,,-sman” végződést. Ám ezzel a fukarkodással nem volt időm foglalkozni, mert Anderson is meglepte a publikumot egy kilencnyilassal. így aztán a helyszín, a Winter Gardens - ami szabad fordításban télikert - népének gyorsan melege lett. Ezek után döntésem gyors és határozott volt. Innentől a repülő skótnak szurkolok. Annak, amelyiknek a ,,-sman” is ott van a beceneve végén. És már várom a decemberi vb-döntőt.
