Heves Megyei Hírlap, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-22 / 194. szám

2018. AUGUSZTUS 22., SZERDA 12 MŰVÉSZTELEP A Bükki Művésztelep alkotói tizenegy éve járnak Nagyvisnyóra Korolovszky Anna mexikói utazását örökítette meg nyomataiban Mihályfi Iván az idén a város témáját járta körbe Inspiráló környezetben alkottak Új gondolatok szerint alkot­hattak a festő-grafikus és fotóművészek. Tóth Balázs szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu < * í •. Ismét találkoztak Nagyvisnyón a Bükki Művész­telep tagjai. A művészközössé­get 2008-ban hívta életre Tize­des Erika, aki azóta is a mű­vésztelep szervezője. Csőgér Bálint, Nagyvisnyó polgármes­tere és az önkormányzat évről évre segíti a telep működését. A falu jó hangulatú és befoga­dó lakóinak nagyon hálásak az alkotók. A közösség magját a 90-es években a Képzőművészeti Egyetemen végzett alkotók ad­ták, de a tizenegy év alatt szá­mos művész, művészettörté­nész, gyűjtő megfordult már vendégként vagy alkotóként a telepen. Az egyre színesebb és nyitott szellemiségű mű­vésztelepen helye van a klasz­­szikus festészeti és grafikai al­kotói technikák alkalmazásá­nak, az archaikus fotótechni­kák használatának, de megje­lenik a land art, az experimen­tális grafika és a plakátművé­szet is. Jövőre össze­foglaló kiállítást terveznek az elmúlt évtizedről- A tizenegy évről jövő janu­árban rendezünk összefoglaló kiállítást Szentendrén, s ősszel összeállítunk egy kiadványt is. Reméljük, jövőre a szokásos módon, ugyanitt összegyűl­hetünk - mondta Tizedes Eri­ka főszervező. Kifejtette, van­nak tervek, ötletek a fejlesztés­re, például, hogy hosszabb ren­dezvénnyé váljon a telep és cél, hogy gyerekeknek is szervez­zenek alkotótábort.- Sokat dolgoztunk, számos jelentős, színvonalas alkotás született, ami jellemző a Bük­ki Művésztelepre. Esténként összeültünk, s egymás aktuá­lis munkáját is megbeszéltük. Sajnos eltelt ez a tizenegy év, de mindegyik tartalmas, válto­zatos volt. Bár néhányan össze szoktunk futni év közben is, ez a fő találkozási pontunk, jó do­log közösséget alkotni - mesél­te Z. Szabó Zoltán festőművész, aki szerint itt lelazulhattak, új Gesztelyi Nagy Zsuzsa a gyermekkorba próbál visszatalálni, kísérletezett Nagyvisnyón gondolataik támadtak, vagy fölvehették a régi fonalat. Alkotásai az ember körül fo­rognak, egzisztencializmus­sal átszőtt lírai festészetet kö­vet, arra kíváncsi, milyen a szereplők viszonya egymás­sal és a környezettel. Most ki­csit indusztriális térbe helyez­te a figurákat, a festményeken az elmúlás, a kopás, a felületek gyötrődése kontrasztban áll az örök emberi viszonyokkal, ezt a feszültséget igyekezett be­mutatni színekkel, formákkal. A művész télre újabb kiállítást tervez. Mint mondta, izgalmas együtt látni azt, amit csinált, hogyan változott, honnan ho­vá jutott. Mihályfi Iván grafikus­­művész idén a város témáját járta körbe mindenféle fikciós környezetben elhelyezve.- Középkori térképek alapján rajzoltam különböző városokat, például szív alakút, vagy taviró­zsa leveleire épülő Vízivárost, il­letve egy új Bábelt is, de van egy érdekes elképzelésem is, ami a zárkózottság manifesztációja, nagyon magas falakkal körül­vett egy szem házikó. Más raj­zokon a domborzattal kísérlete­zem, illetve elemekből álló mo­zaikot, ábrákat, üzeneteket rej­tő alaprajzot készítek. Ceruza­rajzként is tetszenek, de kiszí­nezve kezdenek majd lüktetni. Olyan hatásuk lesz, mintha va­lóban létező települések lenné­nek. Az élet, a civilizáció külön­böző nem létező szegmenseit próbálom feldolgozni térképek és madártávlati vetületek alkal­mazásával - mesélte munkái­ról Mihályfi Iván, aki legóból is épített egy palotavárost, amely­­lyel fotózás után számítógépen dolgozik tovább. Gesztelyi Nagy Zsuzsa konkrét tervekkel érkezett Visnyóra, aztán máshogy ala­kult a folyamat: a megvalósítás közben más bomlott ki belőle, álmában is megjelent egy kép, ami kicsit más irányt adott.- A gyermekkoromba pró­bálok visszatalálni, a tiszta forráshoz, a teljességhez. Nem találom, ezért régi fotókat föl­szabdalok, a darabokat el­csúsztatom, hasonlít egy ki­rakóshoz. Kicsit analógia Ady Endre sorára: „Minden egész eltörött”. Felvetődtek lehetősé­gek, a szalagok picit kitágul­tak - mesélte a művésztelepen készülő alkotásairól Gesztelyi Nagy Zsuzsa, aki a táborok al­kalmával játszik, kísérletez­get is. Most egy nagy átfogó ki­állításra készül, jövő tavasszal szeretné bemutatni teljes bal­­konos sorozatát. Ennek szer­ves része az itteni munka. Kovács Mária két képen foly­tatta korábbi gondolatmenetét, a felületek találkozását, a fény-árnyék játékát vizsgálta, hogy azok milyen vibrációt, feszültséget okoznak.- Továbbra is maradok még ennél, nagy téma, bármi meg­történhet benne. Most több a háromdimenziós elem, egy po­hár szilánkjait használtam, ahogyan a kozmológiában a bolygók az anyagot magukba sűrítik. Régészeti kerámiák­kal is foglalkozom, ezt felfog­hatjuk egy másikféle, nem szokványos formájú össze­állításnak. A két kép összeillik, együtt működnek, a formavilá­guk ugyanaz - ismertette fest­ményeit az alkotó. Korolovszky Anna plakátjait utazásainak emlékei inspirál­Fotók: Tóth Balázs ták. Különböző layereket, szí­neket használt, lehetőség sze­rint minél kevesebbet. A pa­pírból kivágott ábrák egymás fedésével pluszlátványt adtak a művekhez. Mint mondta, az alkotások tervezésekor vissza­gondolt azokra az élményekre, amelyek leginkább megérintet­ték, absztrahálta képzeletében a főbb elemeket, foltokat létre­hozva ezzel. Gábor Enikő, Gál Krisztián és Halmi-Horváth István idén közösen kísérleteztek az ar­­gentotípiával. Gábor Enikő fotó­művész szerint egyre inkább látják egymás munkáját, ér­deklődnek egymás technikája iránt, s közös alkotások jönnek létre.- Az argentotípia egy máso­lási eljárás, fotogram, a felü­letre kerültek a bármikor el­mozdítható tárgyak. látszot­tunk a különböző expozíciós időkkel, amelyek a mélységet adták meg. A hagyományos fotóval ellentétben látjuk az egészet folyamat közben, hol van a tárgy, megfelelő-e az idő - ismertette az eljárást a fotóművész. Gál Krisztián tavaly és idén is készített közös műveket Eni­kővel.- Tavaly, itt a telepen kezd­tem el Robotvér című grafikai projektemet, papírnyomatok és rengeteg alkatrész nyoma­tának alkalmazásával, melyet Budapesten egy kiállításon be is mutattam. Enikő az idén tö­mítéseket hozott, amiből szin­tén kifejező és érdekes képek komponálhatok. így összeér­tünk a fotótechnikai megoldá­sával és gondolatilag is. Ha fi­gyelünk, reflektálunk egymás­ra, eggyé válnak ezek a dolgok - fejtette ki Gál Krisztián. A csapat harmadik tagja, Hal­mi-Horváth István, fóliára fotó­zott milliméterpapírt, hajtoga­tott pauszt használt finom kom­pozícióinak megalkotásához. Ezeket üveglappal fedte le és ex­ponálta a fényérzékeny papírra.- Nagyon izgalmas, sok já-. téklehetőség van benne. Egész más a festéshez képest, ami sokkal inkább kontrollálható, ebben pedig ki vagyunk téve a véletlennek is. Fogok még foglalkozni vele, a formavilág, amiben gondolkodom, abszolút alkalmas arra, hogy több tech­nikában is kipróbáljam maga­mat - fogalmazott Halmi-Hor­­váth István. A művésztelepen készült sorozatát be is mutatja majd egy kiállításán. Palásti Kovács András ezút­tal a land-art és nature-art ha­tárterületein próbált új alkotói folyamatokat felfedezni. Nagyvisnyó szépségei is megjelennek az alkotásokban- Már a kezdetektől fontos volt számomra, hogy Nagyvis­nyó valamilyen formában meg­jelenjen az alkotásaimban, vagy kötődjön a helyi adottsá­gokhoz. Most ez a cél tökélete­sen megvalósult, hiszen a hely­ben talált ősi (kövek, sziklák), vagy éppen burjánzóan friss (erdei indák, fatörzsek) anya­gokból összeállított már-már szakrális jelleggel bíró tér­és formai kompozíciók nem is mozdíthatóak el az alkptás helyszínéről. Hogy a jövőben is megtalálhatóak lesznek-e ezek a'művek, az a természet kegyé­re van bízva - beszélt a Nagy­visnyón hagyott alkotásokról a művész.

Next

/
Thumbnails
Contents