Heves Megyei Hírlap, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-14 / 188. szám
2018. AUGUSZTUS 14., KEDD SPORT 15 A Szolnok új, amerikai irányítója a váratlan megoldások híve A pontkirály új fejezete A bajnoki címvédő Szolnoki Olaj férfi kosárlabda-csapatának új amerikai irányítója Andrew Rowsey, aki Dwyane Wade egyetemi rekordját is megdöntötte, és tisztában van azzal, hogy profiként más lesz az élete a kosárlabda világában. Fazekas Zoltán szerkesztoseg@mediaworks.hu- Első profi csapata a Szolnoki Olaj KK lett. Miért?- Alaposan megbeszéltük a dolgot az ügynökömmel, és úgy gondoltuk, az a legjobb, ha Szolnokra igazolok - válaszolta Andrew Rowsey, a 2018- as magyar bajnok új, 24 éves, 180 centis amerikai hátvédje.- Úgy éreztük, nekem most az a legfontosabb, hogy olyan helyen folytassam, ahol elég sokat vagyok a pályán és képes vagyok jól teljesíteni.- Voltak máshonnan ajánlatai?- Igen, német, olasz és francia klubokkal is tárgyaltunk.- Mielőtt szóba került volna az Olaj, tudott-e bármit Magyarországról?- Semmit - illetve Budapestről egy icipicit. A magyar kosárlabdáról sem, de igyekszem pótolni a hiányosságaimat.- Mik voltak az elvárásai?- Nem voltak, tisztában voltam, vagyok azzal, hogy az Egyesült Államokhoz képest mindenképpen más jellegű kultúrába csöppenek. Éppen ezért mindenre nyitott vagyok.- Az első néhány edzés után mit gondol a csapatról?- Nagyszerűek a benyomásaim, jó helyre kerültem. Élvezem az edzéseket, csak még nem szokta meg a szervezetem az időeltolódást, de remélhetőleg néhány nap múlva átállok.- Az egyik interjúban megemlítette, hogy kedveli a hideg időjárást. Most éppen hőség van hazánkban, de télen azért röpködnek a mínuszok.- Éltem Milwaukee-ban, ahol azért előfordul, hogy mínusz húsz fok alá süllyed a hőmérséklet, szóval azt hiszem, itt is elboldogulok... De valóban, nincs ellenemre a hűvös idő.- Dobóhátvédnek vagy irányítónak tartja magát?- Én irányítónak, de a szakma inkább dobónak tart. Szerintem ehhez is, ahhoz is megvan a képességem, ahogy a csapat és a szituáció kívánja, úgy játszom.- Az első szolnoki edzésen többször is váratlan megoldást választott, amivel meglepte társait. A hátmögötti és lábközötti passzokkal hamar belopja magát a szolnoki drukkerek Andrew Rowsey: Szolnok volt a legjobb megoldás Fotó: MW szívébe...- A játékom természetes része a szokatlan, meglepő húzás. A csapattársaknak meg kell szokniuk, de nekem is meg kell ismernem őket, hogy az ilyen jellegű megoldásokat éles mécsesén is alkalmazni lehessen.- Tudtommal édesapja is segítette a fejlődésben. Hogyan?- Több más sport mellett ő maga is kosarazott, de csak amatőr szinten. A dobóedzőm volt egy ideig, a technikám csiszolásában és az alapok megtanulásában segített.- Utolsó egyetemi évében két rekordot is megdöntött: 122 hárompontost és 716 pontot szerzett. Mit jelentett ez önnek?- Azért is fontosak nekem ezek a csúcsok, mert két kedvencemet, Dwyane Wade-et és Steve Novakot előztem meg. Ugyanis miközben felnőttem, ők voltak a példaképeim.- A hazánkba érkező újoncok a legtöbb esetben nagyon nehezen küzdenek meg azzal, hogy pénzért játszanak, nem az iskolájukért, s bizony az idegenbeli mérkőzéseken a szurkolók is „megtalálják” őket, nem mindig kedvesen. Kicsi, de vajkezű Andrew Rowsey mindössze 180 centi magas, viszont robbanékonysága és kiváló dobókészsége miatt kiemelkedik az átlagból. A 24 éves hátvéd az utolsó két évében a Marquette Egyetemre járt, vezetéstudományból diplomázott, s félelmetesen jól célzott. Utolsó évében 34 meccsen 20,5 pontot átlagolt úgy, hogy 41 százalékkal dobta a hárompontosokat, 42,5 százalékkal célzott mezőnyből, míg a büntetőket 90 százalékkal értékesítette.- Új fejezet kezdődik az életemben és a karrieremben, ezzel tisztában vagyok. A negatív hangokkal meg kell tanulni együtt élni, a profi világban azt is fel kell dolgozni, ha ellened szurkolnak. Én úgy érzem, a kosárlabdázásra születtem, így aztán képesnek kell lennem kezelni a nehéz szituációkat is - minden bizonnyal lesz belőlük néhány. Sosem hátráltam meg, most sem fogok, inkább izgatottan várom a dolgok alakulását.- Allen Iverson is az egyik példaképe. Talán azért, mert van köztük hasonlóság abban, hogy ő is alacsonyabb volt az átlagnál?- Kétségtelen, ő sem nőtt nagyra, de nem ezért kedvelem... A játékhoz való hozzáállása, a mindenáron győzni akarása ragadott meg, s emellett majdnem ugyanott nőttünk fel. A testvér-edző, a sportpszichológus és a Jóisten is segítette Berecz Zsombort Érzelmi hullámok is repítették a hajóját Berecz Zsombor: „Ebben benne volt a Jóisten keze!” Fotó: MTI VITORLÁZÁS Már lassan fél órája zajlik a sajtótájékoztató, az áüagosnál családiasabb a hangulat, de bensőségesnek azért nem mondanánk. Az asztalnál ül többed magával egy harminckét éves, borostás, jó kötésű, életvidám, sikeres fiatalember. S amikor először szót kap, nem is a kérdésre válaszol, hanem könnyeivel küszködve átöleli a mellette ülő edzőjét, s ezt mondja: „Kelcsi nem is az edzőm, olyan, mint a testvérem.” Ez a jelenet többet elárul Berecz Zsomborról, mint egy egész oldalas interjú. Arról a Berecz Zsomborról, akiről szólva péntek óta már nem kell kiegészítő magyarázatképpen hozzátenni a neve után, hogy vitorlázó. Ugyanis 2018-ban nyári olimpiai versenyszámban ő a magyar sport első világbajnoka, s ugyanez a cím dukál neki a magyar vitorlázás évszázados történetében is. Hosszú, stílszerűen hullámos út vezetett idáig. Már többször megírtuk, hogy a vitorlázással gyerekként még csak nem is a Balatonon, hanem a Velencei-tavon szerelembe esett sportoló már kijutott a 2008-as pekingi olimpiára, London után hajóosztályt váltott, akkor ült át finn dingibe, két éve ugyan ezüstérmet szerzett az Európa-bajnokságon, Rióban futamot is nyert, de az éremszerzés sem akkor, sem tavaly, a hazai rendezésű, balatonfóldvári vb-n nem adatott meg neki. Az év elején úgy tűnt, hogy az áttörés tovább késik. Az sem újdonság, hogy sérülés miatt, ugyanis eltörött a hüvelykujja. De nem vitorlázás, hanem kerékpározás közben. „Edzés után tekertem haza Alsóörsön. Előttem haladt egy vonta, s az eszközökön rajtafelejtettek egy neoprénruhát, amely le is esett róla. Felkaptam, s megpróbáltam utolérni az autót, hogy visszaadjam a ruhát. Ám az beakadt az első kerékbe, s hatalmasat estem” - elevenítette fel a banális, bosszantó történetet. Azt sem elhallgatva, „ha ez nem történik, ma aligha ülök itt világbajnokként”. A négy hónapos kényszerpihenő ugyanis fontos változást hozott az életében. „A feleségem belém lát, a legapróbb rezdüléseket is észreveszi rajtam. Látva az elkeseredésemet, ő győzött meg arról, hogy forduljak sportpszichológushoz. Én ódzkodtam ettől, mert nem mástól várom a problémáim megoldását. -Mégis el kell ismernem, az ő segítségével a kihagyás alatt is át tudtam élni a vitorlázást, felkészültem a nehéz pillanatokra.” Berecz Zsombor azt is elmesélte, „legfelülről” is kapott segítséget: „Az éremfutam előtti utolsó futamban a harmincadik hely környékén vitorláztam, kevés reménnyel a felzárkózásra. Ám akkor váratlanul vihar csapott le a mezőnyre, amit a többség nem tudott kezelni, s így feljöttem az ötödik helyre. Ebben benne volt a Jóisten keze.” Összetettben ezzel előre lépett a második helyre, azt pedig előre megérezte, hogy svéd vetélytársát meg fogja előzni: „Láttam nyilatkozni azon az estén, s noha arról beszélt, itt a nagy esély, hogy megvédje a címét, sütött róla, hogy be van tojva. Elképesztően nagy hittel vágtam neki az utolsó napnak.” Az eredmény pedig ismert. Magától értetődő, Berecz Zsombor mostantól az olimpiára készül, ám hogy miképpen, az megint csak jellemző rá. „Először úgy gondoltam, hogy hoszszabb pihenőt engedélyezek magamnak, de az eredményen fellelkesülve két nap múlva ismét edzésbe állok. Ősszel Görögországban folytatom a szokásos vándor életmódot, de több időt szeretnék otthon tölteni, mert a két gyermekemnek apára is szüksége van. Tokió után valószínűleg be is fejezem a versenyzést, gyerekekkel foglalkoznék, nagy álmom, hogy létrehozzak egy vitorlás akadémiát. Remélem, a vüágbajnoki cím hozzásegít ehhez.” N.M. JEGYZET Öregek a háznál Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu A múlt héten a magyar sport három nagy öregje is megmérette magát. A 2004-es athéni olimpia diszkoszvetőversenyében ezüstérmes Kővágó Zoltánról bizonyára keveseknek vülan be, hogy két éve ott volt a riói játékokon is, és a hetedik helyen végzett. A már 39 éves szolnoki atléta szereplése most a berlini Eb-n még kevésbé volt hangsúlyos, bár az idei legjobbjával harmadik lehetett volna, ettől messze járt, és a döntőbe sem került be. Ám esze ágában nincs leadni a szerelést, és nem is csak Tokióig tervez. Ha Budapest megkapja a 2023-as vb rendezését, akkor azon is elindulna. A hozzá képest ifjú, 32 éves Cseh László sokkal inkább reflektorfényben van, elvégre az elmúlt tizenhat évben egyetlen olimpián, világ- és Európa-bajnokságon sem maradt érem nélkül. Az ötkarikás játékokról négy ezüstje és két bronza van, kétszeres világ- és - leírni is döbbenetes - 33-szoros Európa-bajnok. Glasgow-ban véget ért a nagy sorozata. 200 méter pillangón a selejtezőben hiába volt az ötödik legjobb eredménye, a magyarok között Milák, Kenderesi és Biczó mögött csak negyedik lett, így nem jutott tovább. 100 méter pillangón az elődöntőben ő úszta a legjobb időt, aztán a fináléban ettől elmaradva nyolcadik lett. Tegyük hozzá, hogy az elődöntős idejével az ötödik helyen végzett volna. Az Eb után most háromhetes szabadságát tölti, hogy utána újra belevágjon a munkába, mert úgy érzi, még sok van benne. Edzője, Plagányi Zsolt az Eb előtt azt állította, hogy tanítványa jobb formában van mint amikor három éve a kazanyi vb-n megnyerte a 200 pülangót, és nyilván nem állított valótlant. Az más kérdés, hogy ennek Glasgow-ban vajon miért nem lett visszaigazolása. Azt, hogy Ungvári Miklós milyen formában van, a cselgáncsozók budapesti Grand Prix-versenye előtt nem sejthettük. A dzsúdósoknak nem önmagukat kell legyőzniük, minél messzebbre elhajítani a diszkoszt, itt nem az óra az ellenfél, hanem hús-vér riválisok jönnek szembe. A már 37 éves ceglédi versenyző, a 2012-es londoni olimpia ezüstérmese, háromszoros Európa-bajnokunk legutóbb csaknem egy éve vívott éles meccset, azóta átesett egy vállműtéten, ám a visszatérése után a legszebb napjait idézte. Szombaton a 73 kg-os súlycsoportban mind a hat ellenfelét legyőzve diadalmaskodott, mindegy volt neki, hogy egy tizenöt évvel fiatalabb osztrák reménység vagy a döntőben olimpiai bronzérmes japán az ellenfél, mindenkivel elbánt. Egyszersmind megmutatta, hogy nem csak a szentimentalizmus mondatja velünk: jó az öreg a háznál.