Heves Megyei Hírlap, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-08 / 183. szám
12 OLVASÓINK ÍRJÁK 2018. AUGUSZTUS 8., SZERDA Mára jó gesztus miatt is fanyalgunk? ÉGER Az elmúlt kánikulai napokon örömmel tapasztaltam a városban közlekedve, hogy több forgalmas helyen is osztottak hideg vizet. Magam is hálás voltam, amikor a legnagyobb hőségben kedvesen megkínáltak egy palack vízzel. Szimpatikus volt az a kezdeményezés is, amikor a rendőrség munkatársai a hőségriadó miatt vizet osztottak a Bástya úton, a vár északi bejáratához vezető gyalogátkelőhelynél. Az is kedves gesztus volt, hogy segítségük is akadt, méghozzá az NB I.-es női kézilabdacsapat tagjai közül. Az Országos Meteorológiai Szolgálat jelentése még jó pár napig a hőség, tehát ez a szolgáltatás létfontosságú ezekben a napokban. Éppen ezért döbbenten olvastam néhány egri közösségi oldalon, hogy bizony még ebbe is belekötöttek néhányan. Arra kérek mindenkit, legalább azt tartsák tiszteletben, ami a közösségnek hasznos. V. Mária, Eger Nincsenek már színes emlékkönyvek EGÉR Jelen írásom rendhagyó, főként az idősebb korosztály nő tagjaihoz szólnék. Ma a fiatalok körében - a mobiltelefonok és internet világában - ismeretlen fogalom az emlékkönyv. A mi időnkben viszont általános és még középiskolában is kézről kézre adtuk az emlékkönyvünket, amiben írtunk egymásnak egy-egy jó szót, versikét, s tanáraink, osztályfőnökünk is csatlakozott a körhöz. Utólag lapozva meghatnak ezek az írások, felemelő, jó érzés olvasni őket. Gondolom, ezt más is megtapasztalta már a saját könyvével. Tudom, a történelem kerekét visszaforgatni nem lehet. Emlékkönyvemben ma már az unokáim kedves írásai, rajzai is szerepelnek, amit nem kevesebb örömmel forgatok. U. Jánosné, Eger FÜZESABONY Tombol a kánikula, a hőmérő sokszor még árnyékban is 33 Celsius-fokot mutat. Ugyanakkor a Füzesabonyi Kertbarátkor Egyesület tagjai ilyenkor is aktívan dolgoznak a városukért, a szép környezetért. A napokban az ABC melletti parkban füvet nyírtak, sövényt vágtak, valamint kiszedegették a füvet a virágok közül, majd gondosan kapálták a területet. Szorgos kezük nyomán ismét szép környezet várja a városban élőket. Fotó: beküldött Köszönet a becsületes megtalálónak! GYÖNGYÖS Ezúton szeretném megköszönni annak a becsületes megtalálónak a gesztusát, aki egy napomat bearanyozta. Az történt, hogy Gyöngyösön a kórház előtti parkolóban hagytam a botomat június 20-án, ami a járásomban segítségemre van. Egy egyszerű fabotról van szó, nekem mégis nagy-nagy segítség a hétköznapokban. Aki megtalálta, nem vitte el, hanem feltette a közeli villanyoszlop beton tartójára. Mikor visszamentem, rögtön megtaláltam és nagyon megörültem, mert e nélkül öt lépést sem tudok megtenni. Köszönöm még egyszer! H. Margit, Gyöngyös Negyvenöt éve kezdődött Egerben a számítástechnika oktatása Egy rendhagyó találkozó Negyvenegy éve érettségizett a város, Kelet-Magyarország első számítástechnikai osztálya. Snekszer Károly ÉGER A Dunától keletre elsőként indult az akkor Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában a középiskolai számítástechnikai szakképzés. A képzést a Művelődési Minisztérium kísérletként indította három iskolában - Budapesten, Zalaegerszegen és Egerben. A lehetőséget az iskola addigi eredményei elismerésének tekintették. Akkoriban a számítástechnika távol volt a mindennapi gondolkodástól, más szakterületről kellett átcsábítani a tanulókat. A városban szakmai háttérként jelentős támaszt jelentett az akkor már négy éve meglévő számítástechnikai apparátus a KSH megyei igazgatóságán, ahol az iskola volt tanára, Láng András volt az osztályvezető, és a tanárképző főiskolán már hat éve működő számítástechnikai csoport, élén dr. Perge Imre főiskolai tanárral, s a Finomszerelvénygyárban dr. Csőke Lajossal, a főiskola számítástechnikai tanszékének későbbi vezetőjével. A szaktanár biztosítása nem volt egyszerű. A debreceni egyetemről érkezett frissdiplomás Dóka Gyulát a minden tekintetben reményt keltő első év után családi célok Gyöngyösre vezették, így Snekszer Károlyra maradt a szaktanári feladat, aki vállalta a számítástechnikai képzettség megszerzését is. Nem érezhette magát egyedül, mert dr. Csicsai József igazgató a KSH és a főiskola szakvezetőivel rendszeres kapcsolatot tartott, támogatta az oktatást. Milyen volt a számítógép? A szocialista kormány 1970- ben hirdette meg a számítástechnikai programot, amelynek keretében indult meg a hazai számítástechnika fejlesztése. Ez kiterjedt a vállalati alkalmazások fejlesztésére, terjesztésére, a felsőfokú intézményekben az oktatás bevezetésére. A középiskolákba a kísérleti oktatás bevezetésével, a célnak megfelelő, régebbi gyártmányokat telepítettek. E gépeken a tudomány akkori állásának is megfelelő programozási módszereket meg lehetett tanítani. Az iskola a minisztériumtól egy ke-A „tanulók” beszámolója: Nagyon értékesnek tartjuk, hogy azok, akik nem tanultak tovább, mindenki folyamatosan dolgozott. Többen ma is ugyanazon munkahelyen és felnőttképzésben végezték el az egyetemet vagy főiskolát, majd vezető beosztást érdemeltek. így találunk informatikus mérnököt, és humánerőforrás-menedzsert. A hölgyek már nyugdíjasok, és a család mindenütt együtt van. Akik a továbbtanulást választották, mindenki sikeresen felvételizett. A főiskolai években jelentős előnyt jelentett a számítástechnika tudása. A diploma megszerzése után az első tanulóévek után mindegyiket vezetői beosztásba sorolták. A felsőfokúak pályagörbéje a takarékszövetkezeti vezetőtől a NAV régióigazgatóig terjed, de többen sikeres vállalkozók lettek. A számítástechnika robbanásszerű fejlődését mindenki követni tudta, és mindenki igyekezett a számítástechnika közelében maradni. Külön értékes, hogy a más városba „delegáltak” is eredményesen helytálltak. letnémet gyártmányú Cellatron ser 2c típusú gépet kapott. A tantestület részéről is nagy érdeklődés kísérte e vállalkozást, amelyre az is okot adott, hogy a tanári fluktuáció miatt ennek az osztálynak a négy év alatt négy osztályfőnöke volt. A szaktárgyak tanítását Snekszer Károly egyedül oldotta meg, elfogadva a segítséget. Tanulóival jó viszonya volt, bár a Dóka tanár úrral kialakult kapcsolatot nehéz lett volna felülmúlni. Nem is volt rá szükség. Milyenek voltak a tanulók? Akik vállalták az új kihívást, tudták, a jövő szakmáját tanulják, ezért is jöttek Komáditól Nagyvisnyóig. Jó tanulók és jól neveltek voltak. Programozásból 4,2; szervezési ismeretekből 4,4 átlag volt, de a többi tárgyból sem volt rájuk panasz. Hamar összeállt a közösségi szellem, az osztály félévenként megszervezte a klubdélutánt, ahova színházi eleganciában jöttek. Négy év elteltével sikeres érettségi vizsgát tettek, és számítógép-programozó, és szervező szakképesítést szereztek. Az iskola igyekezett minden tanuló útját segíteni. A 36 diák közül 17-en továbbtanultak, 19-en munkahelyen kívántak elhelyezkedni, de ilyen létszámot az egri négy szakterület nem volt képes befogadni, ezért Egerben mindössze heten kezdhették el a szakmai pályát, a többieknek Miskolcon, Ózdon, Szolnokon, Bábolnán, Budapesten találtak helyet. Néhányan más szakterületen vállaltak munkát. Milyen volt a találkozó? Kiemelt hangsúlyt kapott az emlékek felidézése mellett az életút, amit az osztály tagjai 41 év alatt megtettek, s hogy miként tudták a számítástechnikai tanulmányaikat hasznosítani. A találkozó szervezője - mint mindig - Pajtásné Gál Erika körültekintően jelölte meg az osztályfőnöki óra formáját is. A „tanulók” névsor szerint álltak ki a „felelőhelyre”, és szemben állva az osztállyal, mondták el beszámolójukat. Erika megnyitotta az ünnepséget, és elsőként megemlékezett azokról, akik már soha nem jöhetnek el... Erika gondosan figyel arra, hogy az összejöveteleken rendszeresen megjelenő három osztályfőnök közül ki vezesse az osztályfőnöki órát. A korábbi alkalmakkor Dóka Gyula, Snekszer Károlyné után most Snekszer Károlyt kérte fel a feladatra. Szomorú, hogy a mindenkori vezetés, az illetékesek hagyták leépülni a nagy múltú intézményt • • Öreg falak ünnepeltek a regi dolgozok nélkül KÁL Örömmel olvastam a Heves Megyei Hírlap Százéves lett a kompolti Fleischmann Rudolf Kutatóintézet című cikkét. Jó magam 1965-2010-ig 45 éven keresztül dolgoztam az intézetben középvezetőként. Második otthonom volt, mert öt évig legényként, tíz évig házasként is az intézetben laktam. Láttam a több mint háromszáz fővel, három telephellyel, sok magas tudományos fokozatú dolgozóval működő Martonvásár és Szeged után harmadik legnagyobb intézetének fénykorát és hanyatlását. Eleinte a Fleishmann hagyományaként főleg a termelés számára növényfajták előállításával foglalkoztunk a Földművelésügyi Minisztérium égisze alatt komoly sikerekkel. Később a Gödöllőhöz és Gyöngyöshöz csatolás más feladatokat hozott, és az anyagi háttér fokozatos szűkülése, jövedelmező vetőmag-forgalmazás kft.-be kiszervezése és az eredmények iránti csökkenő érdeklődés fokozatos leépülést okozott. Szomorú, hogy a mindenkori megyei vezetés, az illetékes körök hagyták így leépülni ezt a jelentős megyei intézményt. A kutatóintézet több mint háromszáz embert foglalkoztatott Fotó: T. B. A jelenlegi munkatársak nehéz körülmények között igyekeznek megfelelni a régi és jelenlegi feladatoknak. A fajtabemutató rendezvény riporterei pontos, pozitív, reális tudósítást adtak. Az előadók is nagyon pozitívan, dicséretesen méltatták az elmúlt idők eredményeit. Igazából a tudósítók nem tudhatták, hogy a résztvevők nem az évforduló miatt, hanem a fajtabemutató miatt vettek részt, amit jól demonstráltak a folytonos kinttartózkodással. Az öreg falak ünnepeltek, de azok nélkül a régi dolgozók nélkül, akiknek kellett volna a megemlékezést tartani, de mindössze öten voltunk, akik a fajtabemutatóban is érdekeltek voltunk. Nem tudhatták, hogy a résztvevők nem az évforduló miatt vannak ott Bízom benne, hogy akiket illet, találnak módot arra, hogy a még élő, elérhető volt dolgozók részére egy valóban 100 éves évfordulós ünnepet szerveznek. Pap Miklós János, Kál
