Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)
2018-07-28 / 174. szám
öltök Tusvánvoson Orbán János Dénes Sárkányok kismamája innni' helyőrség Bálint Tamás Szolgalelkek „a nyakkendő hurok, és bármennyire visszájára fordult is, akasztókötél lehet az emberen, ha nem vigyáz” (Yann Martel) Kiültem egy teraszra szerda délután meginni valamit s felejteni a munkát, mi várhat is, amíg a népet bámulom az utcában, melyről a főtérre jutunk át. Az iroda unalmas néha, s annyira sok és más embert láthatok itt ezalatt a néhány perc alatt, hogy észre sem veszem, az eszem is az íróasztalon maradt. Majd elmerülök egy vidám leány szemében, és sajnálom is, úgy bocsátja áruba testét, hogy minden jöttment tapogatni fogja, s muszájszerep, amit játszik, nem álruha. Miként a szomszéd asztalnál elszundikáló tisztnek, aki máskor parancsot teljesít, és nem magáért tenné, mit nem szívesen tesz, mint az inasok, kik a gazdájuk lesik. Vannak egy halommal, egy kis külön csoport, ott áll s panaszkodik csak a sok szolgalélek, akiknél mind különbnek gondolom magam, mert bennük önmagámra ráismerni félek. A pincért már nem is említem, megfizetünk minden számláért mindketten elégszer, ebédszünet után én visszaindulok, s bár hagyom őket, marad nekem is a középszer. Lőrincz P. Gabriella Örök Isten a falhoz idomult Sárgaarcú öregek szemében lakik. Ő az első oá és az utolsó hörgés. Isten zöldesbarna szemű fiú És szőke lány. A köztük lévő lélegzetvétel, Mikor szeretni kezdenek Halk tölgyek alatt. Isten halhatatlan, örök. Isten otthon, hogy túléljék a hazátlanok. Isten szeretet, Hogy az se haljon éhen, Akit nem ölel senki. Isten zsámolyához Már nem férek oda. Isten háta mögött Hiába minden ima. Isten háta mögött így hívom: Haza. Marosak Gergely Óvoda Nincs egyetlen éles vonal Kusza kockás madár csőre A gördülő nehéz acél Szétkószál a levegőbe Berreg a magasfeszültség Hullámzik és megszelídül Három hajó összeroppan A királylány mozdonyon ül Föl-föllebben U-fejéről Göndör grafit aranyhaja Gyermek-tiszta erényövvel Nem kínozza havibaja Sérült agyam kérdezgeti Bájainak mi az ára Mosolyog és szoknyát emel Együtt megyünk Kanizsára (Kjálnok(y)ul Figuraterv a készülő Egy jenki Artúr király udvarában című rajzfilmsorozatból Bevallom, szerelmes lettem Daenerysbe. Micsoda formás, szőke, kicsi diszké! Ugyan egy picit szeszílyes és biszke, de hát ilyen egy Targaryen. Mit nekem Shakespeare William, s a III. Richárd, már nem színház, de sorozat a világ! És új kultúránk csúcsa a Trónok Harca. Ophélia? Nyuvadjon meg, a francba! Daenerys a sárkányok kismamája, s ha kis csöcsével pislant a kamerára, drónon rángatott bábjai vagyunk csak, meddőn hull el magunk... Mondjuk, egy kissé lecsavarja fényét, hogy három sárkány vigyázza erényét. Szar lenne visszaevickélni e partra, szerelmemet a fogaim között tartva. És motyogni, szerelmemmel a számban: „Óh, süh! Pém! Piha! Szotykon vatyorgó, páhás veckelem, leharapták a nászban s ím, cepelem, te riha!” S ha enyim lesz, óh, Daenerys végre, ha majd egyszer sok pénzem lesz, felülünk ám a Wizz-Airre, s úgy elszállunk, mint a fecske Meereenből Tenerifére! Csornyij Dávid Időhurok Maradt itt egy üstökös, amit neked adhatok. Két kezemmel tuszkolom lelked helyére. Loptam az égiektől, a csillagképek dühös tekintete sarokvasként sebzi barnára cserzett bőrömet. Megrepedt holdunk fénye csak hébe-hóba világított, elrejtett a kéjtanyák szögesdrót-szabadságától, dacos kifejezésed panaszos ásítást ígér, lappang a kényszerített mosoly az arcodon: nem kell más. Csak hervadó lótuszvirág és déjá vu; nem adhatom meg. Frázisokban fröcsög a perc, az idő olvadó hógolyóként csorog ki a kezünkből, visszaadunk mindent, amit nekünk szánt az istennő. [Katarktikus mellékdal] Mióta szeretlek, Daenerys, már nem érdekel a tenisz. A lótuszvirág és a déjá vu marad, így egyszer ismét egymásra találunk, magunkban. A megrészegedő éjszaka felhányta a napot hajnalra. Hiányunkat pótolja a reggel, a közönyösen hullámzó tengerben pedig testet ölt a létforgatag. A Keskeny-tenger túlpartján lakik, mert bitorolják a trónját valakik. Egy szép nap én bizisten átúszom, csak legyen meg a doktorátusom. Bajnok (1975, tollrajz)
