Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)
2018-07-28 / 174. szám
4 EGER ÉS KÖRNYÉKE 2018. JÚLIUS 28., SZOMBAT Nemet Erzsébet: Mindig kiválasztották valamilyen feladatra Meglelte a falu V\ Német Erzsébet a makiári tájházban. Azt mondja, amikor először belépett a kapun, már tudta, megtalálta, amit keresett Fotó: Huszár Márk HÍREK Támogatják a diákokat SZARVASKŐ Általános iskolai, közép- és felsőoktatásban tanuló diákok tanévkezdési támogatásáról döntött a község képviselő-testülete. A grémium határozata alapján minden szarvaskői tanuló egyszeri, tízezer forintos juttatásban részesülhet. Tavaly mintegy negyven tanulónak segített így az önkormányzat. Süli K. Újra irtják a vadakat ANDORNAKTÁLYA Vadkárelhárító vadászat kezdődött a településen a lakóházak kertjeinek végénél. A Vízimalom Vadásztársaság tagjai végzik a munkálatokat, a Rákóczi út páratlan oldalán a 99-től a 165. házszámig, a páros oldalon pedig a 86-tól a 194- es házszámig. Süli K. Búcsút rendeznek £ R Porcinkula-búcsúttartanak a Barátok templomában augusztus 1-én és 2-án. Szerdán este hat órakor lesz az első szentmise, majd keresztúti ájtatosság következik, s éjfélig minden órában szentségimádási imaórák következnek. Másnap reggel nyolc és kilenc órakor is lesz szentmise, délután öt órakor bűnbánati liturgia lesz. Hat órakor misével zárul a program, amelyet dr. Lengyel Gyula erdőteleki plébános celebrál. Süli K. Gulyást kóstolhatnak NAGYTALY Augusztus 4-én ismét megrendezik a településen már hagyományossá vált gulyásfesztivált. Finom falatokkal és színes programokkal várják az érdeklődőket. Süli K. A Makiár Községért kitüntető címet vehette át nemrégiben Német Erzsébet, aki 30 esztendeje költözött a településre, s azóta összegyűjtötte egyebek között a falu néphagyományait, viseletéit is. Az általa megálmodott tájházban beszélgettünk vele. Pécsik Attila attila.pocsik@mediaworks.hu MAKLÁR Akik ismerik Német Erzsébetet - s szerencsére sokan vannak a megyében, az országban -, nem tudják elképzelni nyugdíjasként. Pedig a minap eljárta búcsútáncát a színpadon az Eszterházy Gyakorlóiskola Alapfokú Művészeti Iskola évzáróján, de nem titok: „csak” az intézménytől köszönt el, a néptánctól, a néphagyománytól nem. Talán nem is tudna. Ahogy mindig, erről is mosolyogva beszél, s úgy fogalmaz: az élete harmadik szakasza következik most. Mint mondja, egykor aktív táncosként is fel kellett ismernie, hogy már kevesebb időt tölthet majd a színpadon, s akkor rájött, át kell adnia a megszerzett tudást.- Tudtam, hogy eljön a nyugdíjazásom ideje - kezdi. - Persze hiányzik a tánc, a mozgás, a feladatok, a kollégák és a gyerekek, de tudatosan készítettem magam minderre, sajnos volt rá egy évem... De közben kiválasztódott az utódom, Bécsi Gyula, akit 12 éves kora óta ismerek, hiszen tanítottam, nagyobb fiam, Balázs jó barátja, és asszisztensemként is dolgozott, azaz tudom, jó kezekben lesz az iskola. Tehát ahogy a művészi, úgy a pedagógusi pálya is lezárult. Eddig azonban mindent a gyakorlatból ismertem, most jön az elmélet, hogy a megszerzett tudást továbbadjam, immár a felnőtteknek. Sok csoda történt velem az életem során, a legnagyobb talán mégis az, hogy mindig kiválasztottak valamilyen feladatra. Kiválasztottak a táncpartnereim, vagy egy-egy csoport vezetését bízták rám. Érdekes, de amikor a ’90-es évek közepén Felsőtárkányba kerültem, nem voltam tisztában az ottani hagyományokkal, kutatnom, tanulnom, gyűjtenem kellett, s ez segített abban, hogy megismerhettem a falusi embereket. Persze - mint meséli - e munkában voltak elődei és segítői. Borsai Ilona, dr. Bakó Ferenc és Tímár Sándor nevét említi, hiszen korábban, a ’60- as és ’70-es években ők gyűjtötték a felsőtárkányi néphagyomány kincseit, no meg Bajzát Sándorné Nusi néni, aki tanítóként fölkarolta az ügyet. S nemcsak a helyi, hanem az éppen színpadra állítandó koreográfiáknak is utána kellett nézni, hogy a viseletek, népszokások, a népzene autentikus legyen, s persze közönség előtt is megállja a helyét. Munkái bekerültek a Néprajzi Múzeum etnológiai adattárába Zsóka az évek során megannyi dokumentumot, videóanyagot gyűjtött össze, majd néhány esztendeje az Országos Táncháztalálkozó Etnomozijára három filmet küldött, s be is fogadták az alkotásokat. Végül ez sarkallta arra, hogy komolyabban foglalkozzon a néprajzgyűjtéssel. Aztán 2013-ban megjelent a Tradíció elnevezésű pályázat, amely kifejezetten önkéntes néprajzgyűjtők jelentkezését várta. Azóta,- a tavalyi évet leszámítva - minden esztendőben nyújtott be legalább egy munkát. írt egyebek között a felsőtárkányi gyermekjátékokról, majd - egy meglepő felkérés okán - a gyöngyöspatai viseleteket kutatta, de nem maradt ki Makiár sem, noha többen próbálták lebeszélni, mondván, a faluban nem volt néphagyomány, nem érdemes hozzálátni a feladathoz. Persze nem adta fel, nem hitte el, hogy a falunak ne lenne kincse.- Sokáig halogattam e munkát, talán úgy éreztem, nincs meg hozzá a megfelelő tudásom. Pillér Lajos bácsinál - aki ma már 90 éves is elmúlt- kezdtem a gyűjtést, s még ő is azt mondta: nem volt itt semmi. Aztán amikor kérdeztem, hogy jártak-e kocsmába, meg énekeltek-e ott valamit, mindjárt elkezdett mesélni. Rengeteg anyagot gyűjtöttem... Rájöttem, meg kellett találnom, hogy hol, mivel kell kezdeni a munkát. A néprajzgyűjtő ugyanis nem azzal kezd, amivel szeretne, hanem amit elmondanak neki. Ha valakinek nekiszegezem a kérdést, hogy milyen volt az esküvője, azt fogja gondolni, „mi közöd van neked ahhoz?!” - árulja el. Meséli, készített önálló dolgozatot a helyi népszokásokról, és a viseletekről. Munkái bekerültek a Néprajzi Múzeum etnológiai adattárába, azaz immár bárki kutathatja azokat. Szívének talán legkedvesebb pályázata az Edelényi menyasszony, makiári vőlegény címet viselte. Ez kisebbik fia, a kiváló prímás Kovács Márton esküvőjét mutatta be, ám nemcsak azt, hanem három generáció lakodalmát, hiszen menye édesanyja és nagymamája is megosztotta vele saját lagziját. E pályázatáért 2016-ban a Magyar Néprajzi Társaság Sebestyén Gyula-emlékéremmel jutalmazta, amely a legkiválóbb önkéntes gyűjtőket illető díj. Néhány hete pedig a Makiár Községért kitüntető címet vehette át Hanuszik Csaba polgármestertől. Az önkormányzat sokéves, példaértékű munkát ismert el, amelynek koronája a Templom téren található tájház, amely Zsóka régi álma volt. Sokáig kereste a megfelelő ingatlant, s óriási munka volt, hogy a tájház olyan legyen, amilyennek lennie kell.- Nem egy kiállítást állítottunk össze, az volt a célunk, hogy hűen tükrözzük az 1800- as, 1900-as évek világát, hogy hogyan éltek akkor az emberek. Nemcsak a tárgyakat kellett beszerezni, de az itt élők életmódját is meg kellett is-Az önkormányzat sokéves, példaértékű munkát ismert el merni. Nem túlzók: az utolsó szögig tudni kell, hogy mit hová tesz az ember. Ugyanakkor fontos, hogy „élő” legyen a ház, ezért a hidegszobát közösségi térnek alakítottuk ki, most éppen babakiállítást láthatnak itt az ide látogatók, de fogadtunk táborozó gyerekeket, akiket egyebek között szőni tanítottunk itt. Azt hiszem, hogy bár az általam életre hívott alapítvány több mint 20 éves, mégis ettől a tájháztól lett igazán makiári - mondja, hozzátéve: a község elismerésére úgy tekint, hogy bár ő kapta, a díj éppúgy szól férjének, családjának, s minden segítőjének, támogatójának. Mert, mint mondja, ha valami jól működik, ahhoz soha nem egy ember kell. Leendő papokat várnak EGER Pótfelvételit hirdet az Egri főegyházmegye olyan fiatal férfiak számára, akik a papságra éreznek hivatást. Az ismételt felvételit az Egri Szemináriumba augusztus 8-án, szerdán tartják, az Érseki Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben, a Foglár György út 6. szám alatt. Érdeklődni Szabó Józsefnél, a papnevelő intézet spirituálisánál lehet a 06-30/260-6438-as telefonszámon, vagy a jozsef.szabo@ gmail.com e-mail-címen. További részletek a főiskola honlapján, a www.eghf.hu weboldalon találhatók. Süli K. Mementót állítottak a megállapodásuknak Egymás várát hirdetik Kitüntette a falu Török László atyát SZARVASKŐ Újabb dísszel gazdagodott a település, egy, a testvérvári megállapodáshoz köthető emlékfalat állítottak nemrégiben a községben. A településen található szarvaskői vár, és a döbröntei Szarvaskő vára között március 17-én született rendhagyó, testvérvári együttműködés, amelynek keretein belül a szarvaskői önkormányzat, valamint a döbröntei Szarvaskor Egyesület közösen dolgoznak egymás népszerűsítésén, és azon, hogy a két várat könnyebben megkülönböztessék a jövőben az emberek. Süli K. Szarvaskőben és Döbröntén is állítottak emléket Fotó: Márkus A. DEMJÉN A községért végzett áldozatos munkájáért Demjénért elismerésben részesült nemrégiben a település hamarosan távozó plébánosa, dr. Török László. A lelkipásztor tizenöt évig állt a helyi egyházközség élén, augusztus 1-től azonban Mezőkövesden teljesít majd szolgálatot, dr. Ternyák Csaba egri érsek döntése nyomán.- Mindenki tiszteli, szereti a településen az atyát, ezért közelgő távozása alkalmából szerettük volna megköszönni az értünk végzett tevékenységét. A lelkipásztor ezüstmiséjén adtuk át az elismerést, amelyet ezentúl olyan személyek kaphatnak, akik sokat tettek Demjénért, vagy tevékenységükkel öregbítik településünk jó hírét - számolt be lapunknak Fodor Géza. A település első embere hozzátette, rugalmasan kezelik majd az újonnan alapított elismerés odaítélését, nincs meghatározott keret, hogy egy évben hány személy kaphatja meg a díjat. Már most számos további személy kitüntetésében gondolkodnak, szeretnék elismerni a községért dolgozók, kiemelkedő tevékenységet végzők munkásságát. Süli K.
