Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)

2018-07-28 / 174. szám

4 EGER ÉS KÖRNYÉKE 2018. JÚLIUS 28., SZOMBAT Nemet Erzsébet: Mindig kiválasztották valamilyen feladatra Meglelte a falu V\ Német Erzsébet a makiári tájházban. Azt mondja, amikor először belépett a kapun, már tudta, megtalálta, amit keresett Fotó: Huszár Márk HÍREK Támogatják a diákokat SZARVASKŐ Általános iskolai, közép- és felsőoktatásban ta­nuló diákok tanévkezdési tá­mogatásáról döntött a község képviselő-testülete. A grémi­um határozata alapján min­den szarvaskői tanuló egysze­ri, tízezer forintos juttatásban részesülhet. Tavaly mintegy negyven tanulónak segített így az önkormányzat. Süli K. Újra irtják a vadakat ANDORNAKTÁLYA Vadkárelhá­rító vadászat kezdődött a te­lepülésen a lakóházak kert­jeinek végénél. A Vízimalom Vadásztársaság tagjai végzik a munkálatokat, a Rákóczi út páratlan oldalán a 99-től a 165. házszámig, a páros ol­dalon pedig a 86-tól a 194- es házszámig. Süli K. Búcsút rendeznek £ R Porcinkula-búcsúttarta­nak a Barátok templomában augusztus 1-én és 2-án. Szer­dán este hat órakor lesz az első szentmise, majd kereszt­úti ájtatosság következik, s éj­félig minden órában szentség­­imádási imaórák következnek. Másnap reggel nyolc és kilenc órakor is lesz szentmise, dél­után öt órakor bűnbánati litur­gia lesz. Hat órakor misével zárul a program, amelyet dr. Lengyel Gyula erdőteleki plé­bános celebrál. Süli K. Gulyást kóstolhatnak NAGYTALY Augusztus 4-én ismét megrendezik a telepü­lésen már hagyományossá vált gulyásfesztivált. Finom falatokkal és színes progra­mokkal várják az érdeklő­dőket. Süli K. A Makiár Községért kitünte­tő címet vehette át nemrégi­ben Német Erzsébet, aki 30 esztendeje költözött a tele­pülésre, s azóta összegyűj­tötte egyebek között a falu néphagyományait, visele­téit is. Az általa megálmo­dott tájházban beszélget­tünk vele. Pécsik Attila attila.pocsik@mediaworks.hu MAKLÁR Akik ismerik Német Erzsébetet - s szerencsére so­kan vannak a megyében, az országban -, nem tudják el­képzelni nyugdíjasként. Pedig a minap eljárta búcsútáncát a színpadon az Eszterházy Gya­korlóiskola Alapfokú Művésze­ti Iskola évzáróján, de nem ti­tok: „csak” az intézménytől kö­szönt el, a néptánctól, a népha­gyománytól nem. Talán nem is tudna. Ahogy mindig, erről is mosolyogva beszél, s úgy fo­galmaz: az élete harmadik sza­kasza következik most. Mint mondja, egykor aktív táncos­ként is fel kellett ismernie, hogy már kevesebb időt tölt­het majd a színpadon, s akkor rájött, át kell adnia a megszer­zett tudást.- Tudtam, hogy eljön a nyug­díjazásom ideje - kezdi. - Per­sze hiányzik a tánc, a mozgás, a feladatok, a kollégák és a gyerekek, de tudatosan készí­tettem magam minderre, saj­nos volt rá egy évem... De köz­ben kiválasztódott az utódom, Bécsi Gyula, akit 12 éves ko­ra óta ismerek, hiszen taní­tottam, nagyobb fiam, Balázs jó barátja, és asszisztensem­ként is dolgozott, azaz tudom, jó kezekben lesz az iskola. Te­hát ahogy a művészi, úgy a pe­dagógusi pálya is lezárult. Ed­dig azonban mindent a gyakor­latból ismertem, most jön az el­mélet, hogy a megszerzett tu­dást továbbadjam, immár a fel­nőtteknek. Sok csoda történt velem az életem során, a leg­nagyobb talán mégis az, hogy mindig kiválasztottak vala­milyen feladatra. Kiválasztot­tak a táncpartnereim, vagy egy-egy csoport vezetését bíz­ták rám. Érdekes, de amikor a ’90-es évek közepén Felsőtár­­kányba kerültem, nem voltam tisztában az ottani hagyomá­nyokkal, kutatnom, tanulnom, gyűjtenem kellett, s ez segített abban, hogy megismerhettem a falusi embereket. Persze - mint meséli - e munkában voltak elődei és se­gítői. Borsai Ilona, dr. Bakó Fe­renc és Tímár Sándor nevét említi, hiszen korábban, a ’60- as és ’70-es években ők gyűj­tötték a felsőtárkányi népha­gyomány kincseit, no meg Baj­zát Sándorné Nusi néni, aki ta­nítóként fölkarolta az ügyet. S nemcsak a helyi, hanem az éppen színpadra állítandó ko­reográfiáknak is utána kellett nézni, hogy a viseletek, nép­szokások, a népzene autenti­kus legyen, s persze közönség előtt is megállja a helyét. Munkái bekerültek a Néprajzi Múzeum etnológiai adattárába Zsóka az évek során meg­annyi dokumentumot, videó­anyagot gyűjtött össze, majd néhány esztendeje az Orszá­gos Táncháztalálkozó Etno­­mozijára három filmet küldött, s be is fogadták az alkotásokat. Végül ez sarkallta arra, hogy komolyabban foglalkozzon a néprajzgyűjtéssel. Aztán 2013-ban megjelent a Tradíció elne­vezésű pályázat, amely kifeje­zetten önkéntes néprajzgyűj­tők jelentkezését várta. Azóta,- a tavalyi évet leszámítva - minden esztendőben nyújtott be legalább egy munkát. írt egyebek között a felsőtárká­nyi gyermekjátékokról, majd - egy meglepő felkérés okán - a gyöngyöspatai viseleteket ku­tatta, de nem maradt ki Mak­iár sem, noha többen próbálták lebeszélni, mondván, a faluban nem volt néphagyomány, nem érdemes hozzálátni a feladat­hoz. Persze nem adta fel, nem hitte el, hogy a falunak ne len­ne kincse.- Sokáig halogattam e mun­kát, talán úgy éreztem, nincs meg hozzá a megfelelő tudá­som. Pillér Lajos bácsinál - aki ma már 90 éves is elmúlt- kezdtem a gyűjtést, s még ő is azt mondta: nem volt itt sem­mi. Aztán amikor kérdeztem, hogy jártak-e kocsmába, meg énekeltek-e ott valamit, mind­járt elkezdett mesélni. Renge­teg anyagot gyűjtöttem... Rá­jöttem, meg kellett találnom, hogy hol, mivel kell kezde­ni a munkát. A néprajzgyűjtő ugyanis nem azzal kezd, ami­vel szeretne, hanem amit el­mondanak neki. Ha valakinek nekiszegezem a kérdést, hogy milyen volt az esküvője, azt fogja gondolni, „mi közöd van neked ahhoz?!” - árulja el. Meséli, készített önálló dol­gozatot a helyi népszokások­ról, és a viseletekről. Munkái bekerültek a Néprajzi Múze­um etnológiai adattárába, az­az immár bárki kutathatja azokat. Szívének talán legkedve­sebb pályázata az Edelényi menyasszony, makiári vőle­gény címet viselte. Ez kiseb­bik fia, a kiváló prímás Ko­vács Márton esküvőjét mu­tatta be, ám nemcsak azt, ha­nem három generáció lako­dalmát, hiszen menye édes­anyja és nagymamája is meg­osztotta vele saját lagziját. E pályázatáért 2016-ban a Ma­gyar Néprajzi Társaság Se­bestyén Gyula-emlékérem­mel jutalmazta, amely a leg­kiválóbb önkéntes gyűjtőket illető díj. Néhány hete pedig a Mak­iár Községért kitüntető címet vehette át Hanuszik Csaba polgármestertől. Az önkor­mányzat sokéves, példaérté­kű munkát ismert el, amely­nek koronája a Templom té­ren található tájház, amely Zsóka régi álma volt. Sokáig kereste a megfelelő ingatlant, s óriási munka volt, hogy a tájház olyan legyen, amilyen­nek lennie kell.- Nem egy kiállítást állítot­tunk össze, az volt a célunk, hogy hűen tükrözzük az 1800- as, 1900-as évek világát, hogy hogyan éltek akkor az embe­rek. Nemcsak a tárgyakat kel­lett beszerezni, de az itt élők életmódját is meg kellett is-Az önkormányzat sokéves, példaértékű munkát ismert el merni. Nem túlzók: az utolsó szögig tudni kell, hogy mit ho­vá tesz az ember. Ugyanakkor fontos, hogy „élő” legyen a ház, ezért a hidegszobát közösségi térnek alakítottuk ki, most ép­pen babakiállítást láthatnak itt az ide látogatók, de fogad­tunk táborozó gyerekeket, aki­ket egyebek között szőni taní­tottunk itt. Azt hiszem, hogy bár az általam életre hívott alapítvány több mint 20 éves, mégis ettől a tájháztól lett iga­zán makiári - mondja, hozzát­éve: a község elismerésére úgy tekint, hogy bár ő kapta, a díj éppúgy szól férjének, családjá­nak, s minden segítőjének, tá­mogatójának. Mert, mint mondja, ha va­lami jól működik, ahhoz soha nem egy ember kell. Leendő papokat várnak EGER Pótfelvételit hirdet az Egri főegyházmegye olyan fiatal férfiak számára, akik a papságra éreznek hiva­tást. Az ismételt felvételit az Egri Szemináriumba au­gusztus 8-án, szerdán tart­ják, az Érseki Hittudományi Főiskola és Papnevelő Inté­zetben, a Foglár György út 6. szám alatt. Érdeklődni Sza­bó Józsefnél, a papnevelő in­tézet spirituálisánál lehet a 06-30/260-6438-as telefon­számon, vagy a jozsef.szabo@ gmail.com e-mail-címen. To­vábbi részletek a főiskola hon­lapján, a www.eghf.hu webol­­dalon találhatók. Süli K. Mementót állítottak a megállapodásuknak Egymás várát hirdetik Kitüntette a falu Török László atyát SZARVASKŐ Újabb dísszel gaz­dagodott a település, egy, a testvérvári megállapodás­hoz köthető emlékfalat állí­tottak nemrégiben a község­ben. A településen találha­tó szarvaskői vár, és a döb­­röntei Szarvaskő vára között március 17-én született rend­hagyó, testvérvári együttmű­ködés, amelynek keretein be­lül a szarvaskői önkormány­zat, valamint a döbröntei Szarvaskor Egyesület közö­sen dolgoznak egymás nép­szerűsítésén, és azon, hogy a két várat könnyebben meg­különböztessék a jövőben az emberek. Süli K. Szarvaskőben és Döbröntén is állítottak emléket Fotó: Márkus A. DEMJÉN A községért végzett áldozatos munkájáért Demjé­­nért elismerésben részesült nemrégiben a település hama­rosan távozó plébánosa, dr. Török László. A lelkipásztor ti­zenöt évig állt a helyi egyház­­község élén, augusztus 1-től azonban Mezőkövesden telje­sít majd szolgálatot, dr. Ter­­nyák Csaba egri érsek dönté­se nyomán.- Mindenki tiszteli, szereti a településen az atyát, ezért közelgő távozása alkalmá­ból szerettük volna megkö­szönni az értünk végzett te­vékenységét. A lelkipásztor ezüstmiséjén adtuk át az el­ismerést, amelyet ezentúl olyan személyek kaphatnak, akik sokat tettek Demjénért, vagy tevékenységükkel öreg­bítik településünk jó hírét - számolt be lapunknak Fodor Géza. A település első embere hozzátette, rugalmasan keze­lik majd az újonnan alapított elismerés odaítélését, nincs meghatározott keret, hogy egy évben hány személy kap­hatja meg a díjat. Már most számos további személy ki­tüntetésében gondolkodnak, szeretnék elismerni a közsé­gért dolgozók, kiemelkedő te­vékenységet végzők munkás­ságát. Süli K.

Next

/
Thumbnails
Contents