Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)
2018-07-24 / 170. szám
2018. JULIUS 24., KEDD SPORT 15 A kapitány három-négy új játékost építene be a válogatottba Rossi csak azt hívja be, aki játszik a klubjában Marco Rossi: Cél a kijutás a 2020-as Európa-bajnokságra, nincs idő kísérletezni Fotó: Kurucz Árpád Marco Rossi, a nemzeti labdarúgó-válogatott új szövetségi kapitánya egyelőre másfél évre, 2019 novemberéig tervez, a 2020- as, részben hazai rendezésű Európa-bajnokság selejtezőinek befejezéséig szól a szerződése. A többi az eredmények függvénye. Feladata roppant nehéz, pótolnia kellene az elmúlt két év mulasztását, tehát a jövő csapatát építeni, miközben eredményt is kellene produkálnia, kijutni a következő Eb-re. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu- A magyar futball jelenleg olyan állapotban van - és természetesen a válogatott is -, hogy inkább varázslóra lenne szükség, semmint szövetségi kapitányra. Ön a szurkolók szemében tökéletesen beleillik a varázsló profiljába; a Honvéddal úgy lett előbb bronzérmes, majd tavaly bajnok, a Dunaszerdahellyel a szlovák Fortuna-liga harmadik helyezettje, legvégül pedig olyan helyzetből juttatta tovább az Európa-liga selejtezőjében a csallóközi gárdát, ami reménytelennek tűnt. Nem nyomasztja az efféle csodavárás?- Cseppet sem nyomaszt, csupán egyetlen kétségem van. Korábban sohasem voltam hasonló szituációban, mindig klubcsapatokat edzettem, több-kevesebb sikerrel. Egy klubedző és egy szövetségi kapitány munkája között egyetlen lényegi különbség van: klubedzőként mindenre van időd, bele tudsz mászni a játékosaid koponyájába, agyába, a magad képére tudod formálni őket, a csapatot. Naponta találkoztok, beszéltek, együtt élsz velük, fokozatosan megismered őket, miközben ők is megismernek téged, a futballról alkotott filozófiádat. Az én munkám most egészen más lesz. Ami a jó benne, hogy - lévén szó a válogatottról - vélhetően jobb képességű játékosaid lesznek, mint egy klubban. A feladatom ugyanaz, mintha egy klubról lenne szó: a lehető legrövidebb idő alatt belemászni a fejükbe, „eladni” nekik a filozófiámat. Erre azonban csak pár nap áll rendelkezésemre a szeptember 8-i, Finnország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés előtt. Ebben a munkában lesz óriási segítségemre Gera Zoltán, aki - hála istennek! - tagja az edzői stábomnak. De gyorsan le kell szögeznem: a futballban nincsenek csodák. Minden attól függ, hogy a játékosok mennyit adnak viszsza abból, amit elmagyarázol nekik, begyakoroltatsz velük.- Mindez hitelesség kérdése.- Pontosan. Ha hiteles vagy a játékosaid előtt, és ők bíznak benned, akkor könnyebben visszaadják a tanultakat, felmondják a leckét. Én teszek majd nekik egy ajánlatot, amelynek a lényege a futballról alkotott filozófiám, és ha ők erre vevők, hisznek nekem, akkor félig-meddig már nyert ügyem van.- A kispesti és dunaszerdahelyi sikerek adják ennek az ajánlatnak a fedezetét, ha jól értem.- Remélem. A Honvédban és a DAC-ban követtek, jöttek utánam a játékosok. És amikor a múlt csütörtök éjjel, Tbilisziben a hihetetlennek tűnő továbbjutást ünnepeltük a fiúkkal - Kalmár Zsolttal, Vida Kristopherrel és Vida Mátéval, a három magyarral, a szlovákokkal, a cseh kapussal, a panamai hátvéddel, a horvát csapatkapitánnyal és a Burkina Fasó-i centerrel, a két gólunk szerzőjével -, akkor elmondtam nekik: egyesegyedül nekik köszönhetem, hogy másnaptól a magyar válogatott szövetségi kapitánya lehetek. Mert a futball legnagyobb igazsága a következő: a játékosok csinálják az edzőt, és nem fordítva. A játékos az edző szerencséje. Ha nincsenek az eredményeim a Honvéddal és a DAC-cal, soha az életben nem jutok Csányi elnök úrnak az eszébe.- Az imént szóba hozta Gera Zoltánt. Hogyan került az ön stábjába?- Az elnökség hívta fel rá a figyelmemét, és én a legnagyobb örömmel kaptam az alkalmon. Zoltánt korábban nem ismertem személyesen, de labdarúgóként nagy hatással volt rám. Ő a világ legerősebb ligájában, a Premier League-ben hagyott kitörölhetetlen nyomot. De ennél is fontosabbak Gera emberi tulajdonságai. Szerény, alázatos sportember, már-már fájdalmasan őszinte. Márpedig nekem ilyen segítőkre van szükségem, nem olyanokra, akik mindig azt mondják, amit az ember hallani akar. Számomra nem probléma, ha a játékosomnak vagy a szakmai stáb valamelyik tagjának nem ugyanaz az elképzelése a futballról, mint nekem. Legfeljebb megpróbálom meggyőzni arról, hogy nekem van igazam. De ha látom rajta, hogy nem hisz nekem, mégis úgy tesz, mintha hinne - na, az a legrosszabb. Gera a majdani keret többségével együtt játszott, tudja, hogyan gondolkodnak, ideális összekötő kapocs lehet köztem és a játékosok között.- Mikor fogja közzétenni a keretét?- Van erre egy megszabott időpont: két héttel a finn meccs, szeptember 8. előtt. Addig meg kell találnom a csapatomat az idehaza játszók és a légiósok körében. Mindenkit meg kell néznem, ez nem Spanyolország, Belgium vagy Németország, ahol van 25 kiemelkedő játékos, aki adja magát, nekem 35-40, nagyjából egyforma képességű labdarúgót kell megvizsgálnom, természetesen a kollégáim segítségével. Csakhogy van egy óriási probléma. Vegyük például Hidi Patrikot, aki a kedvenc emberem volt a Honvédban. Hidi a spanyol másodosztályban, a Real Oviedo csapatában játszott, de most átadólistára tették. Nincs csapata, mint ahogy Dzsudzsák Balázsnak sincs. Aki pedig nem játszik, azt nem tudom figyelembe venni. Ugyanez a gondom Szoboszlai Dominikkal. Ha bekerül a Salzburg nagycsapatába, akkor nagyszerű, behívom. De a fiókcsapatból, a Lieferingből, amely a másodosztályban játszik, nem tudom beválogatni, mert az nem az a szint, amit a válogatottban megkövetelünk. Ismerem én a fiatalokat, Csoboth Kevint a Benficából, Schön Szabolcsot az Ajaxból, utóbbi nálunk futballozott Kispesten, egy Ligakupa-meccsen be is állítottam a felnőttbe, ügyes szőke srác volt, azóta rengeteget fejlődhetett.- És Nikolics Nemanja? Vele beszélt már?- Még nem, de ezen a héten mindenkit felhívok, akit fel kell hívnom. De még egyszer: ha nem vagy játékban, akkor nem kerülhetsz be a válogatottba; mondjuk, Nikoliccsal nincs ilyen gond. Itt van például Kalmár Zsolt. Öt nappal a Dinamo Tbiliszi elleni első meccsünk előtt érkezett meg Dunaszerdahelyre, előzőleg nem volt edzésben. Odahaza, a Mól Arénában 15 percet játszattam, utána edzett egy hetet, és már jobb erőben volt, a visszavágón adott is egy gólpasszt. Ennyit számít, ha edzésben vagy, ha játszol. A játék ritmusát csakis mérkőzéseken tudod felvenni.- A hét végén elrajtolt az NB I. Ön hány meccset látott az első fordulóból?- Négyet. Szombaton megnéztem a Puskás Akadémia- Debrecen-, valamint a Videoton-Kisvárda-mérkőzést, vasárnap pedig a Ferencváros- Diósgyőr- és az Újpest-MTK- találkozót.- Kik tetszettek?- Az első mérkőzésen Heris, de ő aligha fog játszani a finnek ellen; a másodikon a kiállítás miatt gyorsan egyoldalú lett a küzdelem; a Fradiból Lovrencsics Gergő tetszett és két gólja miatt Varga Roland, Újpesten pedig igazából az MTK szervezett futballjában gyönyörködtem. Nem szabad, hogy egyetlen játékos is elkerülje a figyelmemet, a további két mérkőzésen - Mezőkövesden és a Bozsik-stadionban - a segítőim voltak jelen. Óriási változásokra senki se számítson a válogatott keretben, tíz újonccal nem állhatunk fel az első tétmeccsünkön.- Mi a feladat: a jövő csapatát építeni vagy kijutni a 2020-as Európa-bajnokságra?- (Nevet.) Az a baj, hogy azok a fiatalok, akik az elmúlt hónapokban bekerültek a keretbe, nem igazán bizonyították, hogy ott lenne a helyük, hogy ki tudnák szorítani az öregeket, miközben a rutinos válogatottak közül többen is arról győzték meg a szemlélőt, hogy pályafutásuk leszálló ágába kerültek. Szóval háromnégy új fiút szerétnék beépíteni, nem többet, nem feltétlenül tinédzsereket, de olyanokat, akikre az előttünk álló kéthárom évben számíthatunk. Tehát a jövőnek dolgozunk, miközben nem szabad megfeledkeznünk az adott mécsesén a három pont megszerzéséről. A cél a kijutás a 2020- as Európa-bajnokságra, pláne hogy Budapest is rendez mérkőzéseket. Vagy megnyerjük a Nemzetek Ligáját, ahonnan csak egyetlen válogatott jut tovább, vagy a hagyományos selejtezőn rágjuk át magunkat, ahol viszont erősebbek lesznek az ellenfelek. Nincs időnk kísérletezni, nincs felkészülési mérkőzésünk szeptember 8. előtt, és arra sincs lehetőségünk, hogy két-három hetet együtt edzőtáborozzunk. Legfeljebb négy-öt edzésünk lesz a finnországi meccs előtt.- Mit lehet csinálni négy-öt edzésen?- Begyakorolni a legalapvetőbb taktikai elemeket. Bárcsak tökéletes fizikai állapotban érkeznének a játékosok az összetartásra! Ezért evidencia, hogy azokat a játékosokat kell behívnom a csapatba, akik az adott pillanatban a legjobb állapotban vannak és megvan a meccsritmusuk, azaz van csapatuk, és rendszeresen játszanak is a csapatban.- Milyen távra tervez Magyarországon?- 2019 novemberéig szól a szerződésem, ez másfél év. Sohasem titkoltam, imádom Magyarországot, Budapestet, és a feleségem, ha lehet, még inkább szerelmes ebbe az országba. Tudja, húsz évvel ezelőtt volt a Boston Celtics kosárcsapatnak egy olasz származású edzője, Rick Pitinónak hívták. A bemutatkozó sajtóértekezletén azt mondta: ha sikeres lesz, ott öregszik meg Bostonban. Ha nem, akkor csak megöregszik. Ez a futballedzőkre is áll. Örök szálkák Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Magyar férfivízilabda-válogatott emberemlékezet óta nem játszhatott ennyire felszabadultan a szerbek ellen, mint ma Barcelonában, az Európa-bajnokság negyeddöntőjében. Bár tudom, első hallásra őrültnek hat ez az állítás, hiszen a négy közé jutásért zajló meccs minden tornán egy keskeny, ingatag palló, amely átvezet csalódás és siker között, ezért egyszerre kötelező és roppant nehéz átmenni rajta. Most azonban más a helyzet. Nem az, mint 1997- ben, a sevillai Eb-n, amikor Kemény Dénes ifjonc, de klasszisjelöltektől hemzsegő csapata Kásás Tamás mesterhármasával 3-2-re verte a „jugókat” az első helyért. Még kevésbé az, mint a 2000-es sydney-i olimpiai elődöntőjében vagy a 2004- es athéni fináléban, amikor a mieink mindkétszer úgy múlták felül a szerbeket, hogy ők máig azt érzik, két aranyérmet vettünk ki a zsebükből. Még csak nem is az, amikor onnantól már jobbára ők győztek, ám ezt mi mindannyiszor a pólóvilág rendje elleni véteknek tekintettük. Már nincs abban semmi rendkívüli, ha a jobbtól kikapunk. Emblematikus játékosaink végleg vagy átmenetileg búcsúztak a válogatottól, a jelen felnőttjei utánpótlás korukban sem verték végig a riválisokat, így nem is nehéz, nem is fájdalmas belátnunk: alapfeladat helyett vérbeli bravúr lenne a négybe jutni. Különösen az olimpiai bajnok és a legutóbbi három Eb-t megnyert, a korszakváltást sikeresen végrehajtott, rendíthetetlen szerbek ellen. Hát még úgy, hogy Barcelonában az olaszok a majd százéves Eb-történelem legsúlyosabb verését (12-5) mérték fiainkra, akik három negyedeli át a grúzokkal is küszködtek, 4-4-es döntetlent „szenvedtek” a németekkel, és a nyolc közé jutásért kezdetben a hollandokkal is meggyűlt a bajuk (12-9). A mai összecsapásnak ezért inkább az az igazi tétje, hogy kiderüljön: eme állapotában, összetételében a magyar gárda az olasz, szerb vagy a német, holland kasztba tartozik-e. És még akár vagány játékkal, szoros vereséggel is bebizonyítható, hogy az előbbibe. Sőt, az a legszebb az egészben, hogy akár nyerhetünk is. Mert attól, hogy ez nem kötelezettség, lehetőségként még fennáll. A hollandok ellen is összejött egy 6-0-s roham, ami ma persze kizárt, de mondjuk egy negyednyi tündökléssel, három negyednyi gürcöléssel a csoda sem elérhetetlen. Dicső múltunk a szerbek szemében, szívében örök szálka, ezt lehetne egyre mélyebbre nyomni. Előbb egy blokkal, aztán egy góllal, végül pedig, ki tudja... »
