Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)
2018-07-17 / 164. szám
2018. JÚLIUS 17., KEDD SPORT 15 Úgy tervezték, hogy a vb végére érjék el a csúcsformát Aranycsapat született Az aranyérmes magyar lányok öröme a debreceni bravúr után Fotó: MTI A múlt hét végén nagy magyar sikerrel zárult Debrecenben a női junior kézilabda-világbajnokság, válogatottunk mind a nyolc mérkőzését megnyerve aranyérmes lett, a döntőben 28-22- re győzte le a norvégokat. A csapatból többen a jövő zálogai lehetnek. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Vannak pillanatok az életben, amikor az ember tudja, érzi, minden rendben lesz. Legyen szó egy tanulmányi vizsgáról, állásinterjúról vagy - mint esetünkben - éppen egy sportversenyről. Aki követte a magyar női junior kézilabda-válogatott menetelését a Debrecenben rendezett U20-as világbajnokságon az aranyérem felé, pontosan tisztában volt vele, hogy a Golovin Vlagyimir és a felnőttválogatottal korábban olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok Pigniczki Krisztina vezette együttest képtelenség megállítani. Felejthetetlen pillanatok voltak, amikor a 16 fős magyar vb-keret (Pénzes Laura és Horváth Laura tartalékként szerepelt a tornán) legfiatalabb tagja, a Vác alig 18 éves átlövője, Kácsor Gréta hol a társakat, hol pedig a hazai csapat kvázi nyolcadik tagjává előlépő, a mieink meccsein fergeteges hangulatot teremtő szurkolókat hergelte és biztatta heves kézmozdulatokkal játék közben. Ahogy Binó Boglárkára is emlékezni fogunk: a vb-t a második legjobb védési hatékonysággal (73 lövésből 31 védés, 42 százalék) záró kapus a Románia elleni negyeddöntő hajrájában egy hétméterest hárított nagy bravúrral, majd kezdett könnyezni. Mindezek fényesen bizonyították, hogy a mieink mennyire tudatos, okos, taktikus, koncentrált, pontos, precíz és fegyelmezett kézilabdát vezettek elő a hibátlan teljesítménynyel, nyolc sikerrel zárt vb-n. A szinte tökéletes mentális és fizikai felkészültség mellé hatalmas szív és akaraterő párosult. A magyar játékosok testileg és lelkileg is kiválóan bírták a saját maguk által diktált gyors tempót, különösen a találkozók második harminc percében. „El kellett jönnie annak a pontnak, amikor megtörjük őket” - mondta a Norvégia ellen 28-22-re megnyert döntő után a tornát 27 lövésből 21 góllal záró, a vb legjobb beállósának választott Pásztor Noémi. Ez a vitathatatlan megállapítás az összes magyar érdekeltségű meccsre igaz volt. „Lesz még Oslo Hajdúszoboszló!” - énekelték a döntős győzelem utáni mámoros ünneplés közben a magyar játékosok, nem sokkal később pedig az elmaradhatatlan, Az éjjel soha nem érhet véget című dal dübörgőit a Főnix Csarnokban. A fényes siker után teljesen jogos és megérdemelt volt a fieszta, ezt a pillanatot ki kell élvezni, elvégre a hazai női szakág (felnőtt vagy utánpótlás szinten) 53 év elteltével nyert ismét vb-aranyat. „Egy edző mindig reménykedik benne, hogy véghez viszi a csodát, és az első összetartáson már láttam, ebből lehet valami. Mégsem indult könnyen a torna, a brazilok ellen nem ment jól a játék, de utána meccsről meccsre javultunk. Úgy is terveztük, hogy a végére érjük el a csúcsformát” - nyilatkozta Golovin Vlagyimir, akit emlékeztettünk arra, hogy a világbajnokság előtt azt mondta: nem tudja, kritikus helyzetben hogyan viselkedik majd a csapat. „Egy kis görcs azért volt bennük, de az első, ami eszembe jut, hogy a mérkőzések előtt az öltözőben milyen remek volt a hangulat. Az a szeretet, amit Debrecentől kaptunk, akkora erőt adott, hogy a lányok legyőzhetetlennek érezték magukat. A torna előtt úgy fogalmaztam, meglátjuk, melyik arcát mutatja a csapat: vagy nehézkesen, vagy szenzációsan fog játszani. Az utóbbi jött be” - mondta a tréner. Faluvégi Dorottya pedig az alábbi nyilatkozatot adta: „Mindig tudtuk, hogy bennünk van ez az eredmény. Nagyon sajnáltuk, amikor korábban lemaradtunk egy-egy éremről, mert nem éreztük, hogy a győztes csapatok annyival jobbak lettek volna nálunk. Ezen a vb-n két nehezebb mécsesünk volt, először a románok elleni, amelyen fordítanunk kellett, ráadásul telt ház előtt, ami a csapat nagy részének még új élmény volt. A másik a dél-koraiak elleni összecsapás volt, amelyen meg kellett birkóznunk a szokatlan ázsiai stílussal. Hosszú volt a szezon, a meccsek előtt és után éreztem is a fáradtságot, de a meccsek alatt sosem!” Leszögezhetjük, hogy a vb-győzeiem felelősséggel is jár, ebből a keretből sokan a jövő zálogai lehetnek. Fontos, hogy a sportág irányítói és szereplői még jobban kiaknázzák a mostani, kifutó korosztályban rejlő lehetőségeket, így, még több NB I-es tapasztalattal a hátuk mögött, a „nagyok” közé már meghívott Háfra Noémi és Faluvégi Dorottya után mások is bemutatkozhatnak, és meghatározó tagjává válhatnak a felnőtt nemzeti csapatnak. Ahogy a már említett Pásztor Noémi megfogalmazta: „Imádjuk, szeretjük egymást.” A magyar kézilabda-társadalom sem érezhet másként az új aranycsapat iránt. Két fogát adta az aranyért A döntő 44. percében egy magyar támadás alatt az irányitó Lakatos Rita összefejelt Andrea Solstaddal, azonnal lerohant a pályáról a száját fogva, és már nem is tudott viszszajönni, kórházba kellett szállítani. A csapatkapitány egyik foga bánta az ütközést, egy másik foga pedig letört. Novak Dokovic újabb wimbledoni diadalának kisfia a helyszínen örülhetett Örökké a szívében lesz a üMlanat Ookovicot negyedszer koronázták meg a sportág szentélyében Fotó: AFP TENISZ A legjobbak közé viszszatérő Novak Dokovic vasárnap Wimbledonban megérdemelten emelhette magasba a 13. Grand Slam-trófeáját, a 12. helyen kiemelt szerb játékos a döntőben 140 perc alatt 6:2, 6:2, 7:6-ra verte a 8. helyen rangsorolt dél-afrikai Kevin Andersont. Dokovicot negyedszer koronázták meg a sportág szentélyében.- Foglalja össze az utat, amelyet megtett a tavalyi Wimbledontól mostanáig!- Mindent megtettem, hogy elkerüljem a könyökműtétet, de nem volt más megoldás. Remélem, ez volt az utolsó műtétem, hamar visszatértem, talán túlságosan is. Türelmetlen voltam. Kételkedtem abban, hogy valaha visszatérek a csúcsra. Én is ember vagyok, mindannyiunkban vannak kétségek, van csalódottság, frusztráció. Valójában több időre volt szükségem, visszatérni az alapokhoz, az edzéseken anynyi labdát megütni, amenynyit csak lehetséges. Örülök, hogy Wimbledonban tértem vissza igazán, hétévesen arról álmodtam, hogy egyszer én nyerek majd itt, még trófeákat is készítettem otthon különféle anyagokból. Nehéz választani a négy győzelmem közül, de az első és ez a mostani kiemelkedik. Az első, mert valóra vált az álmom, a mostani, mert a fiam itt lehetett a díjátadón. Wimbledonban ötéves kor alatt nem jöhetnek be a gyerekek a páholyba, ezt tiszteletben tartottuk. Nem beszéltem erről a torna előtt, de különleges motiváció volt, amikor az a kép lebegett a szemem előtt, hogy láthat engem trófeával a kezemben. Az a pillanat pedig, amikor ez megtörtént, a szívemben lesz örökké.- Az utolsó két mérkőzésen talán önmagának is bizonyította, hogy többre képes annál, mint amit Wimbledon előtt gondolt?- Nagyon hiányzott, hogy végre ismét egy Grand Slamdöntőben léphessek pályára, de nem számítottam rá, hogy ez már most megtörténik. A Nadal elleni elődöntő hatalmas teszt volt, hogy mire vagyok képes. Ezért is küzdöttem annyira a győzelemért, mert tudtam, hogy ez nem csak a döntőbe jutást jelenti nekem, hanem rengeteg önbizalmat ad. A fináléban az első két játszmában olyan jól játszottam, ahogyan régóta nem. A harmadik szettben Kevin volt a jobb, szerencsésnek érzem magam, hogy így is megnyertem.- A pénzdíja felét a könyökét műtő orvosnak adja, ugye?- Az valószínűtlen, de majd gondolok rá. Egyébként ő is itt volt, meghívtam a páholyomba, nagyon hálás vagyok neki, fantasztikus munkát végzett a csapatával. MW JEGYZET Élmények Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu „Ilyen kis méretű géppel még nem repültek soha játékosaink, így nemcsak egy Európa-liga-selejtező élményével, de egy nem mindennapi utazási móddal is gazdagabbak lettek” - jelent meg július 11-én az Újpest FC honlapján, miután a lila-fehérek megérkeztek Bakuba, a másnapi, Nyeftcsi elleni találkozóra. Azt azért nem hallgatta el a beszámoló, hogy akadt némi probléma, mert a mali Alassane Diailónak és a nigériai Obinna Nwobodónak nem sikerült elintézniük a vízumot, és az azeri hatóságok őket másnap hajnalban hazazsuppolják. Ezt olvasva rögtön elkerekedhetett a szemünk, hiszen az EL-ben június 20-án sorsoltak, az azeri vízum pedig - utánajártunk - tíz nap, sürgősségi felárral egy hét alatt elkészül, vagy legalábbis elbírálják a kérelmet. Arra pedig nyomatékosan felhívják a figyelmet, hogy Bakuban a repülőtéren nem lehet vízumot felvenni. Az Újpest honlapjára felkerült írásban az is gondolatébresztő, hogy a csapat fél óra késéssel, 9.30-kor indult, útközben Törökországban kétszer is le kellett szállnia üzemanyagot vételezni - a kis gépek hátránya ez -, és helyi idő szerint 20 órakor landolt. Az időeltolódást figyelembe véve a játékosok kilenc órán át kuporogtak a gépen, ami nem egészen azt váltotta ki belőlük, hogy - idézzük újfent a klubot - egy nem mindennapi utazási móddal is gazdagabbak lettek. A hét végén példátlan őszinteséggel nem más, mint Litauszki Róbert csapatkapitány borította ki a bilit a sportnapilapnak nyilatkozva. „Az egész utunk olyan szürreális volt, hogy arra nincsenek szavak. (...) Nem kaptunk rendesen enni sem, csak szendvicset. (...) Szervezettségnek nyoma sem volt az egész túrán” - foglalta öszsze a védő, akinek elmondása szerint az indulás előtti éjjel szóltak a klubtól, hogy az ő vízuma sincs rendben, kilencven százalék, hogy nem engedik be az országba, de próba, szerencse. Litauszki aztán a helyi konzul segítségével rendezte a papírmunkát, és hajnali kettőre már ő is ágyba került. Urbán Flórián, a lilák korábbi játékosa Facebook-oldalán még jobban leszedi a keresztvizet az újpesti menedzsmentről, megosztva a nagyközönséggel azt az információt, miszerint az indulás előtt a masszőrt leszállították a fedélzetről, mondván, hogy vele már túlsúlyos lenne a repülőgép... Mi mást mondhatnánk, mint azt, hogy a csütörtöki visszavágóra szerencsére a mieinknek nem kell vízum, a Szusza-stadion egészen közel van, kipihenten pedig talán még a kétgólos hátrány (1-3) is ledolgozható. És persze kíváncsian várjuk, hogy Litauszki számára mit tartogat a jövő Újpesten.
