Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)

2018-07-13 / 161. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2018. JÚLIUS 13., PÉNTEK Závada Pállal színházról, könyvekről, közéletről és irodalmi pezsgésről Szembesítés papíron, deszkán Závada Pál: Én ahhoz szoktam hozzá - s erről nincs kedvem leszokni ha valaki kíváncsi a vélemé­nyemre, azt elmondom neki őszintén Fotó: Egres Béla EGER A Kossuth-díjas Záva­da Pállal, az egyik legolva­sottabb magyar íróval volt alkalmunk beszélgetni a kö­zelmúltban, amikor Molnár Ferenc tanár úr invitálására a Kepes Irodalmi Szalonba érkezett. Egres Béla szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Legutóbb a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) ta­lálkoztunk, ahol felkért hozzá­szólója voltál a Radnóti Színház III. Richárd című előadásának, melynek a címszerepét Alföldi Róbert játssza. Igencsak ma­gasra értékelted ott a produk­ciót. Elmondanád, miért tartod korszakos színházi alkotásnak? Egyrészt Andrei §erbánnak sikerült a szín­ház kiváló, tehetséges színé­szeinek a legjavát mozgósíta­nia, úgy, hogy mindenki ha­talmas kedvvel és lendülettel dolgozott az előadásért. Más­részt nagyon jó választás volt, hogy ő ezt a rendezést úgy vál­lalta el, Alföldit hívja a fősze­repre. Jó néhány szerepben lát­tam Alföldit és a rendezései is ismertek előttem, de az utób­bi időben kevesebb lehetősége nyílt arra, hogy színészként így megmutatkozhasson. Azt képzelem, színészi pályájának legjobb alakítása ez a III. Ri­chárd, amely Shakespeare ta­lán legnagyobb és legössze­tettebb férfi főszerepe. Ragyo­gó előadás lett, a lehető legma­gasabb művészi színvonalon. Es nem csak a játszókra, de a díszletre, a jelmezekre, a vilá­gításra és mindenre gondolok, ami része a produkciónak.- A színházi produkció szem­pontjából meghatározó erénye­ket soroltál, de lényeges az is, mit közvetít a rendező a közön­ségnek. HIRDETÉS- Éppen ezért fontos ez a III. Richárd. §erban olyan előadást rendezett, mint­ha itt élne köztünk. Mintha az antennáin keresztül ér­zékelné, hogyan csináljunk úgy egy aktuális Shakes­­peare-t, hogy ne legyen pub­­licisztikus, napi szinten oda­mondogató. Erre kaptunk is némi magyarázatot. Kide­rült ugyanis, hogy erre na­gyon készült és a próbaidő­­szak alatt végig színházak­ba járt, találkozott, beszél­getett emberekkel, s gondo­lom, folyamatosan olvas, tá­jékozódik. Ráadásul ugyan félig bukaresti, félig ameri­kai, de virtigli kelet-európai figura, aki jól tudja, itt mi fáj és mi az, ami még jobban fáj. Ráadásul képes e pontok­ra rátapintani. Azok a jele­netek, amik szembesítettek bennünket, nézőket a saját előítéleteinkkel, saját olcsón megvásárolhatóságunkkal, saját állhatatlanságunkkal és befolyásolhatóságunkkal, azok dermesztőén magunk­ra ismerőek voltak. Sajná­lom, hogy a POSZT-on nem kapott több elismerést...- A Radnótival mint színházzal nem vagy elfogult? Itt mutat­ták ugyanis be az Egy piaci nap című darabodat.- De, biztosan az vagyok. Szeretem őket. Bejártam az Egy piaci nap próbáira, a ren­dezővel, Mohácsi Jánossal együtt dolgoztunk a darab végleges szövegén. Ő azon ke­vesek közé tartozik, akik nem csak a halott szerzőket kedve­lik. Nem kívánja azt sem, hogy távol maradjon a szerző - bár én ezt a hozzáállást is megér­tem. Ő nem ilyen. Mivel a pró­bafolyamat elején még renge­teget változik a szöveg, így ki­fejezetten igényt tartott arra, hogy ott legyek és hozzászól­jak. Én mindenesetre a leg­jobb kezekben tudtam a saját darabomat. Úgy gondoltam, ők azok - János és a testvére, Ist­ván -, akik átírhatják a dara­bomat. Közben megszerettem a színészeket, a közreműködő­ket, mindenkit, aki ebben dol­gozott. Ezért elfogult vagyok.- A végeredménnyel is elége­dett voltál?- Én nem találtam benne hibát... Menet közben persze, ezt-azt megvitattunk, de ami végül a közönség elé került, az nekem már teljesen jó. Miköz­ben kritikákat elfogadok. Tel­jesen nyitva állok erre, de azt hiszem, János is így van ezzel.- Érezhető az, hogy a színda­rab alapjául szolgáló regényre- ami mondhatjuk, sikerkönyv lett - hatással volt a színházi bemutató?- Ez nem nagyon mérhető. Talán újra a figyelem közép­pontjába állította valamelyest. Az Egy piaci nap már két éve jelent meg és örültem, hogy van körülötte érdeklődés is­mét. Talán erősítik egymást: a könyv a színházat, a színház meg talán az olvasói érdeklő­dést is felkelti.- Gondolom, most is készül új Závada-regény. Mit lehet tudni róla?- Sokat nem szeretnék el­mondani róla, vagy belőle - már csak babonából se -, de annyit kijelenthetek, hogy tör­ténelmi regény, mely 1944- ben játszódik. Még nincs címe sem.- Ez egyfajta előregénye lesz az Egy piaci napnak?- Annyiban, hogy az esemé­nyek korábban zajlanak, igen. Meg egyébként is minden mindennel összefügg. Direkt nem előtörténet, de közvetve feltétlenül kapcsolódik hozzá.- Egy írónak feladata, hogy a művein túl is megszólaljon a társadalomban tapasztalható problémák, esetleg visszássá­gok okán?- Nem munkaköri köteles­sége. Sokféle viselkedést le­het választani. Én ahhoz szok­tam hozzá - és erről nincs kedvem leszokni -, ha valaki kíváncsi a véleményemre, ak­kor azt elmondom. Nem kere­sem a lehetőséget a megszóla­lásra, de ha egy-egy beszélge­tésben, amelyre esetleg van kíváncsi közönség, vagy félig­­meddig nyilvánosak, ha szó­ba kerül, nem szoktam véka alá rejteni a véleményemet. Különösen, ha szorosan kap­csolódik ahhoz, amivel foglal­kozom - irodalomhoz, kultú­rához, kultúrafinanszírozás­hoz, színházi ügyekhez -, ak­kor persze, hogy elmondom, mit gondolok.- Tévedek, ha azt mondom, hogy Magyarországon a próza­írás a reneszánszát éli?- A fiatalok erősek és jók, de azért jobban kéne ismernünk legalább azt, hogy a környező országokban mi a helyzet ezen a téren. Benyomásaim vannak, de nem merem állítani, hogy nálunk ez erősebb, mint más­hol. Azt azonban látom, hogy például a német piacra betör­ni ezeknek a fiatal íróknak sokkal nehezebb lesz. Arra a szintre eljutni, ahol Nádas Pé­ter vagy Krasznahorkai László van, vagy ahová Esterházy el­jutott, nem lesz könnyű. De le­het - és ne legyek kishitű -, hogy sokkal többre fognak jut­ni. Annak viszont nagyon örü­lök hogy valóban van egyfajta erős pezsgés az irodalomban. NYARALÁSNÁL IS JÓL JÖN! NE MONDJON LE KEDVENC MEGYEI NAPILAPJÁRÓL A NYARALÁS ALATT! Kérje a lap átirányítását és mi pedig megpróbáljuk eljuttatni Önnek mindenhová*. Ha pedig külföldre vagy messzire utazik, lepje meg a lappal barátait, ismerőseit! Nyaralása alatt irányítsa át hozzájuk vagy segítse lapjával az egyik Önhöz közeli kórházat, idősek otthonát! *A pontos átirányítási területekről érdeklődjön kollégáinknál a 06-46-99-88-00-ás telefonszámon. Az átirányítási igényt, a kezdő időpont előtt minimum 5 munkanappal kérjük jelezni. Olvasóink a tűzhelynél: cínkés pergelt káposzta is készült Ezrével érkeztek a receptek Antalné Balogh Mária Szimónával ősi, erdélyi ételt készített Fotó: MW HEVES MEGYE Mielőtt a madár­védők megijednének és tilta­koznának, a pergelt káposz­ta cinkével egy ősi erdélyi étel és cinkének a burgonyás tész­tadarabkákat nevezik. Ezt a fi­nomságot saját szájíze szerint Antalné Balogh Mária készí­tette el lányával, Szimónával lapunk szakácskönyves főzé­sén. A szakácsok, cukrászok olvasóink receptjei alapján több mint 150 finomságot főz­tek, sütöttek. A Hétköznapok és ünne­pek ételei olvasóinktól című albumba több ezer receptet küldtek be előfizetőink. Pro­­hászka Béla mesterszakács­nak, a könyv lektorának ve­zetésével választotta ki a zsű­ri az általa legjobbnak tartott alkotásokat.- Öröm az olvasókkal együtt dolgozni, mert rengeteg érté­kes receptet osztottak meg ve­lünk idén is - ecsetelte a kiad­vány lektora. - Elsősorban a család kedvenceit küldték be, mert ez más családok kedven­ce is lehet. Az ételeket Prohászka Béla mellett Tímár András, Tímár Albin, Horváth Ferenc, Csonka Zsolt, Drimba Péter, Magyar Valéria és Szűcsné Schmidt Anna szakácsok, Rajki István és Rajki Beáta cukrászok ké­szítették el. Újdonság az ősz­szel megjelenő albumunk­ban, hogy a szakemberek Séf a konyhában címmel szólnak arról, ők miként sütnek, főz­nek otthon a hétköznapokon és az ünnepeken. A könyv fe­jezetei: hideg és meleg elő­ételek, levesek, főételek, kü­lön tésztás ételek, street food, desszertek. Több olvasónk maga készít­hette el receptje alapján a kö­tetbe kerülő ételét. Szekeres Lajos csirkemelles, tésztás étellel rukkolt elő a nejével.- Én tesztelem a nejem új­donságait, most azt mondta az otthoni kóstolás után, hogy bátran ajánlhatom mások­nak is az ételt - hangsúlyozta Szekeres Lajos. Neje kiemelte, azért is jók ezek a szakács­­könyvek, mert mások recept­jeiből is tanulhatnak. Antalné Balogh Mária hang­súlyozta, nagyon sokszor süt-főz otthon 24 éves Szimó­­na lányával, így ő is egyre több étel elkészítését sajátítja el. Prohászka Béla kitért arra, mindegyik ételt másmilyen tányérban, díszítéssel, hangu­lati elemekkel tálalták a fotó­zásra. Imre György fotóripor­ter, Adorján Éva stylist és Szép Éva stylistasszisztens nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a finom ételek jól is mutassanak a készülő kiadványban. Feje­zetenként más és más stílusú, hangulatú lesz a háttér. MW

Next

/
Thumbnails
Contents