Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)
2018-07-12 / 160. szám
2018. JÚLIUS 12., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 A teniszegyéni sportág, de itt is jó küzdeni valaki mellett Mennyit ér a világelsőség? Babos Tímea bravúrját a szakág veteránjai is sokra tartják Fotó: MTI Egykori klasszisok beszéltek Wimbledonban a női páros fontosságáról - Babos Tímea közben átvehette a világelsőnek járó trófeát. Klein Ron (London) TENISZ Miután kiderült, hogy Babos Tímea további wimbledoni eredményeitől függetlenül hétfőtől világelső lesz párosban, a hozzászólók két táborra szakadtak. Az egyik véleménye szerint óriási siker, hogy a 25 éves soproni játékos a magyar teniszsport első ranglistavezetője - kedden át is vette az ezért járó trófeát -, mások úgy gondolják, a női párosban elért eredmények szinte egyáltalán nem számítanak az egyéni karrier mellett. Ebből a szempontból a legjobbkor kezdődött el Wimbledonban a legendák versenye, amelyet minden Grand Slam-tornán megrendeznek korábbi világklasszisok részvételével. A szeles keddi játéknapon ugyanis sajtóeseményt is szerveztek, amelyen nagyjából 200 újságíró várta a teniszezőket, többségük a Roger Federer- Rafael Nadal lehetséges álomdöntőről és a labdarúgó-világbajnokságról érdeklődött. Mi viszont a női páros fontosságáról, amelyről a legendák versenyében Martina Navratilovával induló Cara Black mondta el a véleményét. „Én a női páros nélkül itt sem lehetnék Wimbledonban. Szakmailag és anyagilag is sokat köszönhetek ennek a műfajnak, ráadásul fantasztikus embereket ismerhettem meg, nagy győzelmeket és pillanatokat élhettem át - felelte a 39 éves zimbabwei, akinek egyesben a Roland Garros-nyolcaddöntő a legjobb eredménye, párosban viszont ötszörös Grand Slam-győztes, háromszoros világbajnok, korábbi világelső. - Technikailag egészen más párosozni, mint egyesben játszani, de nem mondanám, hogy könynyebb. A tenisz egyéni sportág, sokszor hetekig magányos az ember, szerintem jó, hogy elindulhat párosban is, küzdhet valaki más oldalán. Több, „Nagy siker, amit Timi elért. Világelsőnek lenni hatalmas teljesítmény, rengeteg munka. Neki ez most a női párosban sikerült. Ő az első magyar, aki a világranglista élére került, egyesben nálam sokkal többet elérő teniszező is büszke párosbeli eredményeire.” Az egyesben kétszeres Grand Slam-győztesként, párosban viszont jelentősebb eredmények nélkül visszavonuló Li Na szerint mindkét műfaj hasznos tapasztalatokat adhat, ő pedig azt tanácsolja a fiataloknak, hogy ne csak egyesben próbálják ki magukat. ez teniszben ráadásul az elmúlt 52 hét eredményeit tükrözi. Remélem, a tokiói olimpián együtt indulhatunk vegyes párosban. Szerintem nem is lennének rosszak az esélyeink." „Párosban sokkal fontosabb egy-egy szerva és röpte, mint egyesben. Érzelmileg is más, hiszen nem csak magadért kell küzdened. Azt sem szabad elfelejteni, hogy globális sport lett a tenisz, rengeteg a szponzor, kimagaslók a pénzdíjak, párosban további bevételeket lehet szerezni” - mondta a 36 éves kínai, aki hazájában teniszakadémiát vezet. Egyesben és párosban is rendkívül sikeres karriert tudhat maga mögött Kim Clijsters, aki négy, illetve két Grand Slam-trófeát emelhetett a magasba, mindkét műfajban volt világelső. Wimbledonban brit újságíróknak arról beszélt, külön öröm, hogy a legendák versenyében nem egyedül kell pályára lépnie. „Nem is feltétlenül bírnám - nevetett a 35 éves belga. - De a leginkább azért vagyok boldog, mert hihetetlenül jó érzés valaki oldalán játszani, nyerni meg különösen. Van valami pluszöröm, amikor nem egyedül vagy a térfélen, és a családodra, edzőidre nézel ki, hanem valaki melletted és veled ünnepel. Ez még akkor is csodás, Ha ezek most csak barátságos meccsek,” Szerettük volna megkérdezni az első női páros világelsőt, a legendás Martina Navratilovát is, ám ő a bemutató mérkőzések mellett a BBC egyik szakértője is, a zsúfolt beosztása nem tette lehetővé, hogy eljöjjön a sajtótájékoztatóra. Fucsovics Márton elismerése Több számban is változtattak: egy országból két egység indulhat Tokióban Megduplázhatjuk az érmeink számát Kovács Katalin: „Igen jó lett volna, ha már Athénban élhettünk volna ezzel a lehetőséggel!" Fotó: MW KAJAK-KENU Több, erősen vitatható nemzetközi intézkedés után végre a sportág érdekeit szolgáló változtatásokat vezetnek be a kajak-kenu olimpiai programjában. Már a 2020- as tokiói játékokon is számos versenyszámban - ahol a kvótaszűke lehetővé teszi - egy országból két egység is indulhat. A magyaroknak - főképp a hölgyeknek - ez történelmi esélyt ígér, kis túlzással megduplázhatjuk az érmeink számát. Évtizedek óta tizennyolc kvóta jár egy nemzetnek kajak-kenuban, ebben nem lesz változás, a mostani szabályozás a közelmúlt erősen vitatható döntéseit ellensúlyozza. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) hosszú éveken át nógatta a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetséget, hogy az egész olimpiai mozgalomra érvényes elvnek megfelelően valósítsa meg a nemek emancipációját. Az is évtizedes adottság, hogy tizenkét kajak-kenu versenyszám szerepel az ötkarikás programban. Első kügazításként 2012-ben Londonban háromról négyre növelték a női kajakos futamokat - ugyanekkor vezették be a kétszáz méteres viadalokat -, ám a NOB enynyivel nem érte be, ezért 2020- ban már a női kenusok is versengenek az érmekért, ráadásul mindjárt két számban is. A tokiói versenyszámok NŐK, KAJAK: K-l, K-2 és K4 500 méter, K-l 200, KENU: C-l 200, C-2 500. FÉRFIAK, KAJAK: K-l és K-2 1000, K-l 200, K-4 500, KENU: C-l és 02 1000. Ez egyben azzal járt, hogy valahonnan el kellett venni: a férfikajak és -kenu is vesztett egy-egy számot, sőt a kenu Pekinghez képest már kettőt is. Tokióban a nők és a férfiak egyaránt négy-négy kajakos és két-két kenus versenyben indulhatnak. Ez csak a NOB „magasztos” elvei szerint igazságos, a sportági létszámadatok alapján merőben igazságtalan, hiszen nem kétszer, hanem durván tízszer annyi kajakos lapátol szerte a nagyvilágban, mint kenus, s közöttük persze lényegesen több a férfi, mint a nő. A rendszer most az erős nemzetek, így mindenekelőtt Magyarország érdekeinek megfelelően módosul. Országonként elvileg minden számban két kajakos, illetve kenus egységet lehet indítani, gyakorlatilag a kvóták száma miatt ennél kicsit bonyolultabb a helyzet. Egy-egy ország kilenc férfi és női, azokon belül pedig hat kajakos és három kenus kvótát szerezhet Tokióra. A kajak négyesek és a kenu kettesek között tehát nem nevezhető két egység, de kajakban így is elvileg hét-hét hajó indulhat. Ez jelentős esély a mieinknek. Női kajakban kis túlzással megduplázhatjuk az érmeink számát, bár kétszáz méteren egy dobogós helyezéssel is beérnénk (Rióban ezen a távon Janics Natasa nem került fináléba). Másfelől a „gyilkos” hazai válogatási szabályok is enyhülnek. Emlékezetes múltbéli példával 2004-ben Kovács Katalin a szétlövésen arasznyival kapott csak ki Janicstól - ő ugyanúgy megnyerte volna az olimpiát, mint honi vetélytársa.- Igen, jó lett volna, ha már Athénban élhettünk volna ezzel a lehetőséggel, de már túl vagyok rajta, ez már csak történelem. Legalább a maiaknak valamivel könnyebb a dolguk - jegyezte meg a háromszoros olimpiai bajnok Kovács Katalin a tegnapi tájékoztatón. Azt is bejelentették, hogy a Nemzeti Közművek támogatja 2019-ben a szegedi, tehát hazai rendezésű olimpiai kvalifikációs világbajnokságot. A magyar kajak-kenusokat egyelőre persze a pénteken kezdődő második vb-válogató tartja lázban. Novák Miklós JEGYZET Takkeres tanoda Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Fülbecsengő intelemként ott lapul az értéktárban az alaptétel, amely- szerint „ha serdülő korban annyit sikerül megtanítani, hogy a sportszárat ne a varrással kívül vegye fel a gyerek, már eredményt értél el”. Csanádi Árpád méltán elismerést érdemlő, Labdarúgás című kötetei, mi több, a további (vagy korábbi), a futballal foglalkozó kiadványok sem igen tartalmaztak efféle, magától értődő irányelveket, amelyek például az öltözői rendet voltak hivatottak korlátok között tartani. Letűnt korok mementójaként itt-ott azért előbányászható még egy-egy falitábla, amely megadja a miheztartást, egyértelműsítve, hogy az adott helyen ez nem csupán ajánlásnak számított, de az első számú szabályok egyikeként számon tartott követelményként szerepelt. Amikor a tizenéves felhorkan, hogy „miért pont én” vegyem fel a padlón hagyott műanyag palackot, vagy „miért nekem kell” az energiaital dobozát a szemetesbe dobnom, akkor a felháborodottságtól fűtve joggal tolul immár sokadszor az edző fejébe a vér. A trénernek ugyanis a „már ezerszer elmondtam, hogy...” kezdetű felszólítása éppen azokat találja célba, akik nem bizonyultak elég sebesnek a kispad, majd pedig az alkalmi haj szalonként is üzemelő öltöző elhagyásában. így rájuk marad a romeltakarítás a mérkőzés után, feltéve persze, ha a tréner azt megköveteli vagy számon kéri. Nem kevés példa mutatja azonban, az még a szakvezetők esetében sem feltétlenül kiindulópont, hogy lehetőség szerint úgy hagyják el maguk után a klubépület számunkra fenntartott helyiségét: a. ahogy kapták, b. ahogy illendő lenne. A keresztvizet mégse csak azokról húzzuk le, akik vendégként nem tisztelik meg a házigazdákat a minimális elvárások teljesítésével. Csatateret simán tudtak hagyni a hazaiak korántsem jeles képviselői is. A gyakorlat, a példák sokasága azt mutatja, hogy 2018 nyarán is bőven akad tennivaló kis hazánkban azon a téren, amit viselker dési kultúraként szokás emlegetni. Mert mi is kínálkozik a legkézenfekvőbb megoldásnak? Az, hogy legyünk mi magunk a ragasztószalagok, banánhéjak, műanyag palackok szerte és széjjel heverő tömegében rendet vágni igyekvő „takkerek”. A futball-vb ide vonatkozó cikkelyét a pedáns japánok fektették le - úgy, hogy semmi különöset nem tettek. Mégis maradandót alkottak az öltöző kitakarításával. Lehet, hogy a Gólöröm ünneplése bekezdést náluk jócskán megelőzte a Rendrakás című fejezet.
