Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)
2018-07-11 / 159. szám
2018. JULIUS 11., SZERDA SPORT 15 Kérdés, hogy melyik arcukat mutatják az Eb-n a végletek csapatai Csak az aranyat írnák alá kérdésre visszatérve, összehasonlításra nem vállalkozom. Minden mérkőzésen ki kell vívnunk az ellenfelek tiszteletét. Ahogy Bíró Attila kapitány mondta, ott vagyunk abban a hatosban, amelyikből az Európa-bajnok majdan kikerül. Nagy Viktor: - Öt éve óriási bizonyítási vágy dolgozott bennem, örültem, hogy Benedek Tibor szövetségi kapitány bizalmat szavazott nekem, s ezt a bizalmat igyekeztem meghálálni mind neki, mind a társaimnak, megpróbáltam magamból kihozni a maximumot. Most hasonló gondolataim vannak. Persze eltelt öt év, időközben a válogatott legidősebb játékosa lettem, egyben a legrutinosabb. Ezt szeretném kamatoztatni, a tapasztalataimat megosztani a többiekkel, hogy a csapat kihozza magából a lehető legtöbbet. Hogy melyik a jobb együttes, a 2013-as vagy a mostani? Különböző korok válogatottjait sohasem volt szerencsés összehasonlítani, ennek egyszerűen nincs értelme. Ez kétségtelen. De a felkészülési eredmények óvatosságra intenek. Fájó, de igaz: a hőskor elvárásait, miszerint az ezüstérem is kudarc, az erőviszonyok átalakulása már régen zárójelbe tette. Talán Barcelonában sikerülhet újból kinyitni azt a zárójelet... Hamilton már bánja, hogy szándékos kilökéssel vádolta meg a Ferrarit „Versenybaleset volt, semmi több...” FORMULA-l Ahogy arra számítani lehetett, a Brit Nagydíj másnapjára sem csillapodtak a kedélyek a Mercedes és a Ferrari hirtelen kirobbanó háborúja kapcsán - annak ellenére sem, hogy Lewis Hamilton hétfőn már teljesen más hangnemet ütött meg, mint vasárnap a dobogón. A címvédő azért borult ki, mert míg Franciaországban Sebastian Vettel ment neki Valtteri Bottasnak a rajt után, addig Silverstone-ban Kimi Ráikkönen ütötte ki őt, és mivel az incidensek három hét leforgása alatt történtek, a britben felvetődött a szándékosság gyanúja. A futam után találta mondani, értetlenül áll a Ferrari „érdekes taktikája” előtt, másnap viszont már az Instagramon igyekezett bizonygatni, csak a pillanat hevében csúszott ki a száján a szerencsétlen utalás: „Kimi bocsánatot kért, én elfogadtam, és mindketten továbbléptünk. Versenybaleset volt, semmi több. Néha mondunk elképesztő baromságokat.” Bár maga Ráikkönen valószínűleg tényleg le is tudná ennyivel; neje jóval harcosabban viszonyult a történtekhez, és szintén az Instagramon üzent Hamiltonnak: „Ha úgy sírsz, mint egy kislány, amikor veszítesz, inkább menj el balettozni.” Ez az internetes szájkarate ugyan valószínűleg nem rengetné meg a világot, ám a konfliktus nemcsak versenyzői, hanem vezetői szintre is elért, ami még nagyobb bonyodalmakhoz vezetett. A Mercedest irányító Toto Wolff a verseny után nyilvánosan a csapat technikai igazgatója, James Allison szavait idézte, aki félig viccesen fogalmazva nem tudta eldönteni, hogy a ferrarisok akciói vajon „szándékosságra vagy inkompetenciára” vezethetők vissza. A maranellóiak csapatfőnökének, Maurizio Arrivabenének több se kellett, és a Sky Italia adásában vágott vissza korábbi beosztottjának. „Ha James tényleg ezt mondta, szégyellheti magát, mert hosszú éveken át dolgozott, és rengeteg pénzt keresett Maranellóban. Az embernek meg kell őrizni az eleganciáját, és tudnia kell veszíteni. Itt, Angliában néha megpróbálják megtanítani nekünk, miként kell úriemberként viselkedni, csakhogy ezt neki kellene kezdeni. Nagyon feldühített. Először bele kellene néznie a telemetriái adatokba, és akkor láthatná, hogy a versenyzője rosszul rajtolt, így rögtön vesztett két helyet. Kimi ezzel szemben remekül indult, így azonnal ott loholt a nyomában. Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy Kínában hasonló szituáció alakult ki Vettel és Max Verstappen között, mégsem szólt senki egy szót sem. Nagyszerű csatát vívunk a Mercedesszel, amit a nézők is élveznek, és tudom, hogy lesznek olyan alkalmak, amikor mi veszítünk velük szemben. Ez egy lecke nekünk is, hogy őrizzük meg mindig a méltóságunkat, mert ez most nekik nem sikerült.” Wolff ezután már nem vette fel a kesztyűt, sőt Hamiltonhoz hasonlóan elismerte, hogy túlreagálta a helyzetet, és most már másként fogalmazna. Az viszont továbbra is dühíti, hogy három verseny alatt két versenyzőjét is kilökték a rajt után: „Valóban azt mondtam, fel kell tennünk a kérdést, hogy szándékosság vagy inkompetencia volt-e részükről - egy hülye megjegyzés a pillanat hevében. Viszont a manőver is hülyeség volt, ami ráadásul másodszor ártott nekünk, ezért ragadtak el az érzelmek.” Az elmúlt három hétvége három versenye szerencsére azt bizonyította, hogy a Mercedes és a Ferrari teljesítménye gyakorlatilag egy szinten áll, így a szoros csata a későbbiekben is garantálható. Már csak az a kérdés, a következő ütközésre miként reagálnak a Silverstone-ban egymás torkának ugró felek. Zsoldos Barna/NS Rosberg biztos benne, hogy Ráikkönen ártatlan Nico Rosberg, a Mercedes korábbi versenyzője: „Hogy Ráikkönen szándékosan ment-e neki Hamiltonnak? A válasz nagyon egyszerű: száz százalék, hogy nem. Már Ausztriában is láthattuk, hogy Kimi nem Sebastianért, hanem saját magáért versenyez. Kimi volt a második, Sebastian a harmadik, és nem cseréltek helyet - még csak fel sem vetődött ennek lehetősége. Silverstone-ban Kimi egyszerűen csak elrontotta azt a kanyart, túlságosan későn fékezett, blokkolta a kerekeit, és torpedóként szállt bele Lewisba.” Csütörtökön elutaznak csapataink Barcelonába, a szombaton kezdődő női és férfivízilabda-Európa-bajnokságra. Bár látatlanban csak az aranyérmet írnák alá mindkét nem képviselői - végtére is magyar pólósokról van szó a valós esélyek azért ennél lényegesen árnyaltabbak. Ch. GÉ^l András szerkesztoseg@mediaworks.hu VÍZILABDA A Margitszigeten tartott sajtótájékoztató felütését Bíró Attila, a hölgyek szövetségi kapitánya adta meg mosolyt fakasztó bejelentésével: „Átalakítottuk a bioritmusunkat, ma is este tíztől éjfélig tartok edzést, mivel szombaton, a házigazda spanyolok elleni nyitómeccsünket 22.15 órakor kezdjük. Tavaly december 19-én a világligában, majd tavasszal Pontevedrában már megvertük őket, erre most is képesek vagyunk. Hét Eb-újonc került be a 13 fős csapatomba. Nagyon fiatal az együttes, ez az előnye és a hátránya is, mert megvan a kellő lendület, tsak éppen roppant hullámzó a teljesítményünk, a végletek csapata vagyunk. Valahogy jussunk el az elődöntőig, s ott már minden elképzelhető. Bízom benne, hogy a torna második hetére már jó lesz .. \..—V-—A..-■ A ' i \ 1 1 v \ A • - _ , | Nagy Viktor kamatoztatná a rutinját Barcelonában a csapat. Nem, egy bronzérmet nem írnék alá előre!” Gurisatti Gréta, a válogatott dunaújvárosi üdvöskéje konkrétabban fogalmazott: „Fontos felkészülési meccseken vagyunk túl, az amerikaiak elleni súlyos vereségekből is sokat tanultunk. Nem köntörfalazok, én előre csak az Európabajnoki címet fogadnám el, egy magyar vízilabdázónak nem is lehet más a kívánsága.” Märcz Tamás, a férfiak szakvezetője sem aprózta el a céljait: „Ennek a válogatottnak olimpiai bajnoknak kell lennie Tokióban. Az ehhez vezető úton a barcelonai Eb lényeges állomás, már a tokiói célok jegyében alakítottam a felkészülést és a csapat összetételét is. Fizikai problémáink nincsenek, bár hosszú volt a szezon; a hangsúly a formaidőzítésen van. Sok felkészülési mécsesét akartam játszani, ez sikerült, de egy-kettő még elkelne. Hogy aláírnám-e a bronzérmet? Nem.” A sajtóeseményen részt vevő két rutinos játékosnak, Illés Annának és Nagy Viktornak - a 2016-os Eb-győztes, illetve a Fotó: MTI 2013-as világbajnok válogatott hírmondóinak - ugyanazt a kérdést tettem fel: melyik csapat volt az erősebb, a bajnokságot nyerő vagy a mostani? Illés Anna: - Ez az együttes teljesen más, hét helyen megváltozott. Az akkori válogatott összeérett, rutinos társaság volt. Érdekes módon úgy készültünk, hogy a csúcsformánkat a riói olimpiára érjük el, ahhoz persze, hogy kijussunk oda, meg kellett nyernünk az Eb-t. Történelmi tény, hogy a kétszeri csúcsformába hozás akkor nem sikerült. Az eredeti JEGYZET Verseny, szellem Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Biztosan sokan ismerik Hofi örökbecsűjét: „Tud úszni?” „Nem.” „És ha megfizetem?” A profi sportban, nincs mit * szépíteni, az egyik fő motiváló a pénz. Ám hiszem, hogy megfizethetnek valakit akármennyire, kínálhatnak neki csillagászati öszszeget, mindez mit sem ér: vagy jó versenyzőtípus valaki, vagy nem. Az egyik barátommal, Berta Sanyival évtizedek óta nyüstöljük egymást. Egyikőnk sem volt soha profi sportoló (én ugyan voltam sportlövész és versenyhorgász, de, nem kell ecsetelnem, ezért nem járt pénz, sokkal inkább a szüleim zsebéből vándoroltak ki a forintok), de folyamatosan versenyeztünk egymással: kipróbáltunk mindent, amit csak lehetett. Szimplán csak azért, mert élveztük, hogy legyőzhetjük a másikat. Emlékszem, egy időben a vízparton vetélkedtünk egymással. Eszeveszetten nyomtuk a pecát, a halfogást. A Pécsi Ércbányász színeiben versenyeztünk is, és még most, harminc év távlatából is gyakran felemlegetjük, amikor a megyei verseny során az eredményhirdetésnél elhangzott: aratnak az ércbányászok. Mindketten dobogósok voltunk, én nyertem, Sanyi második lett. Talán csak azért szorult mögém, mert a verseny kezdetét jelző dudaszó előtt üres horoggal fogott kis kárászt viszszadobattam vele. Nem csak az üzletben, nálunk a versenyben sem volt barátság. Aztán ott voltak a véget nem érő délutáni focik általános iskolás korunkban. Édesapám addig nem engedett le, amíg nem tudtam hátulról előre is a leckét - ha ment, mehettem világgá. De nem mentem messzire: hónom alá vágtam a PMSC-s labdámat, leszaladtam a Bánkiba, s ott nyomtuk az egyérintőt, vagy éppen a kapufázást estig. Egyik meccset a másik után. Amíg nem jött a füttyszó anyámtól, ami a játék zárását jelentette. Persze öszszecsaptunk kosarazásban (33-azás, iskolázás), és a pinyót sem vetettük meg. Ott, az asztalnál hatalmasakat lehet küzdeni, s tényleg kiélheti magát mindenki, akiben dübörög a versenyszellem. Egy-egy jó szerva, alattomos necces ütés, csusza után iszonyúan tud örülni az ember - az sem baj, ha elmarad az elnézést kérés, mindketten tudjuk, miről van szó. Győzni akarunk, és kész. Jó múltkor meg is beszéltük: ez a versengés egyrészt örök csatává nemesült a szemünkben a Mayer és a Berta család között, szóval most már elvárjuk, hogy az utódok is folytassák. Másrészt jó lenne kipróbálni magunkat profi sportolókként. Ha ebben az életben már nem is kerül erre sor, a következőben nekiveselkedünk - szeretnénk megtapasztalni, változtat-e valamin, ha megfizetik.
