Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-06 / 129. szám
2018. JÚNIUS 6., SZERDA SPORT 15 ——Hatással van az anyaság Kozák Danuta (elöl) és Csipes Tamara sportolói énjére is. Előbbi egyesben, utóbbi párosban remekelt Szegeden Kozak Danuta és Csipes Tamara brillírozva tértek vissza anyaként Immár kettős szerepben Volt, hogy a fáradtságtól a kukába dobta volna a lapátját Kozák Danuta, míg Csipes Tamara olykor csak kóvályog a reggeli edzéseken, de a sikeresen visszatérő olimpiai bajnokoknak így teljes és boldog az életük. Pircs Anikó/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu KAJAK-KENU Egyesek szakmai teljesítményüket süvegelték meg, mások - köztük szép számmal gyakorló vagy leendő anyukák - a szülés utáni bomba formájukat látva képedtek el. Kozák Danuta és Csipes Tamara mesés történetén egy emberként álmélkodott a kajak-kenusok hétvégi válogatóversenyének Tisza-parti közönsége. Az olimpiai címvédő Kozák két év kihagyás után itthon visszavette koronáját K-l 500 méteren, hatalmas fölénnyel: két másodperces, egyhajónyi előnnyel utasította maga mögé a mezőnyt. Jól kaptam el a rajtot, és ezután senki másra nem figyelve igyekeztem az előnyömet tovább növelni. Bár a formám már hasonló a két évvel ezelőttihez, nem számítottam ekkora különbségre - idézte fel az ötszázas finálét Kozák Danuta, aki azt követően, hogy tavaly júniusban született meg a kislánya, augusztusban kezdett el készülni a szezonra. - Megpróbáltam ugyanazt a munkát elvégezni, mint Rio évében, de nem jött össze. A felkészülésem nem volt zökkenőmentes, sok betegség és sérülés nehezítette, amelyek miatt gyakran megakadt a munka. Küzdöttem magammal, a szervezetemmel, és mentálisan nagyon nehezen viseltem, hogy folyamatosan egészségügyi problémákkal kellett szembenéznem.” A 31 éves világklasszis megjegyezte, a sérülések jelentős kihívást adtak az edző férjével, Somogyi Bélával közösen végzett munkában, gyakran az adott helyzethez igazodva kellett újratervezniük. „Főleg a páromnak volt nehéz az optimális helyzet megtalálása, hogy miközben az edzéseket maximálisan teljesítem, a sérülés is meggyógyuljon. Ha valami fájt, másképpen kellett a munkát elvégezni. Télen és tavasszal voltak nagy hullámvölgyeim, ha fáradt voltam, legszívesebben a kukába hajítottam volna a lapátot, de ez az érzés néhány percnél sosem tartott tovább.” Az UTE kajakosa azt sem tagadta, hatalmas rutin ide vagy oda, kétévnyi szünet után első megméretésén azért izgult egy kicsit. „Amikor átfutott rajtam, hogy a riói olimpián voltam legutóbb rajtgépben, kicsit megremegett a térdem, máskor pedig hatalmas nyugalom szállt meg. Jelentős érzelmi hullámzáson mentem keresztül a verseny előtt: egyszer azt éreztem, nagyon jó formában vagyok, másszor azt, mindenki meg fog verni. De végül sikerült mindent kizárnom, és csak a pályára figyeltem” - vallotta be Kozák, aki utóbb a K-l 200 méteren is erőt demonstrált, úgy nyert simán, hogy a hajójába berepülő darázs elvonta a figyelmét a sprintszámban kulcsfontosságú rajtról, amely így közel sem volt tökéletes...” Ugyancsak magabiztos előnnyel nyert szintén olimpiai versenyszámban Medveczky Erikával Csipes Tamara. A két kajakos az egyéni versenyre készült, a K-2 500 méter afféle tartalék szám volt nekik. Ehhez képest... „Nagyon jó érzésekkel szálltunk ki a hajóból. Én már az egyes ötödik helyével is elégedett voltam, de a párosbeli győzelem fantasztikus! - mondta boldogan Csipes, aki egy mindössze hat hónapos csöppség anyukájaként nyújtott lenyűgöző teljesítményt. - Négy és fél hónapja kezdtem el edzeni, azért indultam a versenyen, hogy megtudjam, hol tartok, jó úton járok-e. A válaszoktól megkönnyebbültem... Persze érzem a hiányosságokat, az alapozás kimaradását; gyorsaságban, erőben és állóképességben is messze vagyok a legjobb formámtól.” A kajakosok nem tagadták, a kettős szerep próbára teszi őket, és az anyaság profi sportolói énjükre is hatással van. „A nyugodt felkészülés a múlté - szögezte le Kozák. - Bár rengeteg segítséget kapunk a nagymamáktól, a családtól, a mindennapokat hármasban is meg kell tudni oldanunk. Az életünkben a fontossági sorrend megváltozott, Zora az első, a pihenés hátrébb szorult.” A 28 éves Csipes közbevetette, irigyli kolléganőjét, amiért gyermeke két hónapos kora óta átalussza az éjszakát „De jó lenne, ha egyszer ezt én is elmondhatnám! Olivia kétszer fólébred éjjelente, így nem könnyű a reggeli edzésre összeszednem magam, és a regeneráció sem tökéletes. Persze ötször is felkelnék a kislányomhoz, ha kellene, most már elsősorban anyuka vagyok, és csak utána sportoló. Igyekszem mindkét területen száz százalékot nyújtani, ami nálam azt jelenti, hogy az adott helyzetből akarom kihozni a legtöbbet Nem vagyok maximalista, akkor sem dőlök a kardomba, ha nem sikerült, egy a lényeg: úgy végezzem el a munkám, hogy közben a gyermekem ne lássa kárát” A két kajakosnak láthatóan sikerült megtalálnia a helyes arányt a család és a munka között; kiegyensúlyozott csemetéik vidáman és otthonosan mozogtak a vízparton, ahol - nincs kétségünk - sokszor lesznek még nagyon büszkék bajnok édesanyjukra. Bravúros második hely az Akropolisz ralin a Herczig, Ferencz kettőstől Leszegett fejjel kell továbbmenni Megnyerték a verseny második leghosszabb szakaszát Fotó: MTI RAU Pályafutásuk harmadik Európa-bajnoki futamán dobogóra állhatták: a Herczig Norbert, Ferencz Ramón kettős az útnak még az elején jár, de az már most látszik, hogy van keresnivalója a mezőnyben.- Az Akropolisz rali mindig is a versenyek királynője volt, vagy inkább a királya, ha azt veszszük, hogy milyen kőkemény. Ezen a versenyen másodikként célba érni igazi dicsőség. Számított ilyen eredményre?- A rajt előtt gondoltam, hogy itt talán lehetnek vérmesebb reményeink, hiszen egyrészt már túl vagyunk két Európa-bajnoki futamon, másrészt bíztam benne, hogy ezek a szakaszok hasonlítanak valamennyire a magyar pályákra - mondta a Mol Racing Team pilótája, a négyszeres abszolút bajnok Herczig Norbert.- És hasonlítanak?- Van, amelyik hasonlít, és van, amelyik láttán korábban biztosan elsírtuk volna magunkat. Komplett kőhegyeken kellett átkelnünk, hatalmas sziklákon - álmomban sem gondoltam, hogy ilyen terepen száznegyven-százhatvan kilométer/órás sebességgel át lehet zavarni egy versenyautót. De nem lett semmi baja; igaz, ehhez kicsit vissza kellett fognunk magunkat. Megtiszteltük azokat a kanyarokat, sőt, azokat a gyorsaságikat, amelyeken többet veszíthettünk volna, mint amennyit nyerhettünk, és ez visszaköszönt a végeredményben. Nem tettünk kárt az autóban, és a verseny második leghosszabb szakaszát akkor sikerült megnyernünk, amikor másodszor mentünk rajta és már elképesztően rossz állapotban volt.- Azt mondják, ez az igazi Akropolisz rali...- Igen, és tudtam is, hogy ilyen lesz, mert a korábbi görög bajnoktól, akivel a Skoda egyik rendezvényén találkoztunk, kaptam tanácsokat és belső kamerás felvételeket, illetve a privát tesztünket is egy korábbi versenyző szervezte - vérbeli öreg ralis, aki nagyon sok tanáccsal látott el. De kellett ehhez a második helyhez a rutinos csapat abroncstaktikája, a Mól új üzemanyaga, amit most kezdtünk el használni, és tényleg érezhető különbséget jelentett, no meg talán egy kicsit mi magunk is. A több mint húszéves pályafutásunk alatt összegyűjtött tapasztalat - még ha nem is nemzetközi - átsegített a rizikós versenyhelyzeteken.- Ezzel a sikerrel az összetettben is helyzetbe hozták magukat, hiszen már harmadikok. Ad ez önbizalmat?- Bármilyen jól is hangzik ez, az útnak még nagyon az elején járunk, úgyhogy leszegett fejjel menni kell tovább. Még akkor is, ha életünk egyik legmeghatározóbb élménye volt ez a verseny, főleg az, hogy ilyen mezőnyben sikerült szakaszt nyernünk, s hogy dobogóra állhattunk.- Nehezebb vagy könnyebb az Európa-bajnokság, mint amire számított?- Pont olyan, mint gondoltam, sem nem nehezebb, sem nem könnyebb. Az már most tisztán látszik - és ez lendületet ad -, hogy azokkal a kilométerekkel vagyunk lemaradva a többiektől, amiket ők megtettek idegen pályákon, mi viszont nem. Ha legközelebb megyünk az Azori-szigetekre vagy az Akropoliszra, már nekünk is lesz itinerünk és rutinunk, ami itt aranyat érhet. Tóth Anita/Nemzeti Sport JEGYZET A lefújásig tart Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu A következő néhány nap elegendő időt ad a focirajongóknak arra, hogy lélekben felkészülhessenek a futball-világbajnokságra. A nemzeti bajnokságok lezárultával tétmeccset aligha láthat a néző. A felkészülési mérkőzések garmadája pont arra jó, hogy kellőképpen felszítsa az előzetes vitákat a majdani vb-győztesről, szellemi és retorikai erőfeszítésekre késztetve emberek milliárdjait, azon belül is a magyar népesség jelentős részét. Akit egy kicsit is lázba hoz a labdarúgás, a nyitómecscsig hátralévő bő egy hétben igyekszik számot adni szakértői képességeiről. A tízmillió szövetségi kapitány országáról nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy egyben a tízmillió szakkommentátor és ugyanennyi jós hazája is egyben. Humánpolitikai nézőpontból szemlélve ez olyan álláshalmozásnak tűnik, ami a főállásunk rovására mehet. Azonban az egyetlen helyes szemszögből, a futball felől tekintve a valóságot be kell látnunk, hogy egy ideig a focival kapcsolatos tevékenység határozza meg majd mindennapjainkat. Középkezdéssel kelünk és hármas sípszóval fekszünk. Nekünk, magyaroknak bizonyos szempontból egyszerű a helyzetünk, hiszen honfitársainkért nem kell szorítanunk, még játékvezetőkért sem. így a világbajnokság előtti lelki felkészülés során nem terhelnek bennünket komoly testi tünetek. Nincs miért hevesebben vernie a magyar szívnek. Mint egy higgadt tőzsdei alkusz, hideg fejjel figyelhetjük a nemzetközi eseményeket: az átigazolási híreket és felkészülési mécseseken történteket. A következő néhány napban maradhat energiánk arra is, hogy felvértezzük magunkat a klisék özöne ellen, ami a meccsek kapcsán áraszt el bennünket. Az elhivatott szurkolók számára komoly tehertétel, amikor szakértő kollégái a televízióban előbb fel-, majd levezetik az eseményeket. A megszerezhető tudás igen sokrétű, nagyon nagy menynyiségű és teljesen használhatatlan. Bizonyára a vb során is számos alkalommal értesülhetünk majd arról, hogy a meccs a lefújásig tart. A kihagyott helyzetek Oroszországban is megbosszulhatják magukat, és egy-egy talált gól akár el is döntheti a találkozók sorsát. Van egy olyan érzésem, hogy a németeket soha nem lehet leírni, vesztes helyzetből is fel tudnak állni, és különben már Lineker is megmondta, hogy hányán játszszák a focit, és ki nyeri a meccset. Nagy kérdés, hogy a legnagyobb sztárok ki tudták-e pihenni az elmúlt szezont, és félő, hogy a brazilok elvesznek a szépségben. Ne feledjük azt sem, hogy a tizenegyespárbaj mindig lutri. Ja, és a labda gömbölyű.
