Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-02 / 126. szám
3 MT? fii L folytatás az 1. oldalról | helyőrség interiu Szerintem ez az egér nem nagyon szakértővé válni, ugyanis sikerült bírja Ruminit - mondta Dalma, megismerkednem egy igazi heknekem erre rögtön eszembe jutott, kerrel. hogy Balikóval viszont pompásan kijönnének... Úgyhogy lehet, - Ez nagyon izgalmas! ő lesz az, aki közéjük áll. Amikor - Mi az, hogy! Napi kapcsolatban már nagyjából tudom, hogy mi fog vagyok vele! Szóval, az interneten történni, és el is kezdem megírni, kértem, hogy segítsen valaki, aki na, akkor közbelép a szereplő, és ért a telefonfeltöréshez, és egy isszámon kéri a megállapodásun- merősön keresztül így jutottam el kát. Rumininek megvan a maga ehhez a fiúhoz, akinek az a dolga, egyénisége, a maga stílusa, és ha hogy megtalálja a céges rendszevalami olyat csináltatok vele, ami rek gyenge pontjait. Eszméletlen nem az övé, egyszerűen ledob- a srác agya, küldözgetem neki az ja magáról. Volt már olyan, hogy őrült kérdéseimet, és ő mindenre megírtam egy jelenetet. Amikor válaszol, de átküldőm a kész fejekész volt, éreztem, hogy ez így zeteket és ő ellenőrzi, hogy a leírnem jó. Mondhatnám azt is, Ru- tak szakmailag rendben vannak-e. mini megszólalt a fejemben, hogy Azért meséltem ezt el, mert akkor, Judit, elment az eszed? Én soha amikor belefogtam ebbe a könyvnem futnék el onnan, inkább el- be, a történetet még a sakkbirodabújok a függöny mögé és kihallga- lomban kezdtem, innen indítottam tom a beszélgetést. Jól van, akkor a dramaturgiát. Amikor már jócsbújj el! - egyezem bele ilyenkor, kán előrehaladtam a munkával, Ha egy karakter jól ki van dolgoz- azt éreztem, hogy a sakk felhígítja va, nem hagyja az írónak, hogy a történetet, szétfolyik tőle. Szemidegen dolgokat erőltessen rá. Ru- rebbenés nélkül kidobtam három mini azt sem engedi soha, hogy a fejezetet. Utána át kellett mennem könnyebbik megoldást válasszam, az egész szövegen, hogy minden Ő nem sétál ki csak úgy valahon- erre vonatkozó kiszólást és utalást nan anélkül, hogy ott valami tör- kigyomláljak. Jó kis munka volt! ténne vele, meg kell írnom a kalandot is, amibe belekeveredik. Az — Vannak írók, aki karaktera nagy szerencsém, hogy könnyen térképet készítenek, és lerajbánok a saját szövegeimmel. Ha zolják a cselekményszálat, taúgy gondolom, hogy valami nem Ián velük ilyen nem történik, jó, hajlandó vagyok egész fejeze- - Néha nekem is vannak hevenyéteket törölni. Éppen írom a Polgár szett jegyzeteim, de nem jellemző. Judittal közösen kezdett, Alma Van egy közös detektívregényünk című ifjúsági regényem folytatá- Kertész Erzsivel: A négy madár titsát, amely most nem a sakk, ha- ka. Nagyon népszerű lett, mindenki nem a számítástechnika világá- szereti. Ezért a kiadó felkérte Mólban játszódik. nár T. Esztert és Mészöly Ágit, hogy ők is írjanak egy hasonló könyvet.- Ért ilyesmihez? Mi Erzsivel azt játszottuk, hogy- Dehogyis, a gyerekeim folyton egyáltalán nem egyeztettünk, nevetnek rajtam! Viszont hajlandó vagyok tanulni, és bárminek - Mint a hajtogatós játékban? utánaolvasni. Most például a mes- - Soha nem beszéltük meg, hogy terséges intelligencia területén mikor mi fog következni, sőt, ha kezdek a könyv miatt egész komoly gyanítottam, hogy Erzsi milyen Berg Judit: A gyerekeimnek is azt tanítom, hogy legyenek bátrak Fotó: Szász Marcell irányba akarja vinni a történetet, szándékosan keresztbehúztam. Ő ugyanezt tette velem. Nagyon hasonlóan jár az agyunk, remek partnerek voltunk, imádjuk ezt a módszert. Ehhez képest Eszter és Ági felépítettek egy olyan - mondjuk úgy - térképet, ahol részletesen ki van dolgozva, hogy melyik fejezetben mi történik, ki írja meg, és hogyan. Tökéletes, profi munka. Biztos vagyok benne, hogy pont olyan jó lesz, mint a miénk. Ehhez képest mi összesen kétszer egyeztettünk, de akkor is azért, mert muszáj volt. Minden spontán halad, a maga tempójában. Nálunk csak az volt biztos, hogy a gonoszokat megbüntetik a végén, és a jó diadalmaskodik.- Ezt el is várjuk.- Persze, vannak helyzetek, amikor muszáj előre tervezni, például az illusztrátoroknak tudniuk kell, hogy mikor kapnak kéziratot, és a kiadó mikor foglaljon nyomdát.- Hogyan születnek a rajzolt karakterek? Nagyon jól eltalált mindegyik.- Természetesen a kiadóval próbálunk olyan illusztrátort felkérni, akinek a stílusa és a technikája passzol a történethez. De ő is egy önálló alkotóművész, neki is megjelenik valami a fejében és nekem is. Azt gondolom, hogy azokat a dolgokat, amik nekem fontosak, bele kell írnom a szövegbe - ha lényeges, hogy hegyes az egérke orra, akkor azt, ha a dramaturgia szempontjából számít valami külsőség, akkor azt -, de már olyan is volt, hogy annyira tetszett a rajz, hogy a szövegen változtattunk. Ha az illusztrátor valamit nagyon eltalál, akkor a kép beköltözik az én fejembe is. A Csiribi-könyvek Pankáját az akkor hároméves kislányomról, Boriról mintáztam, és megmutattam az illusztrátor Pankának, hogy én azt szeretném, ha ilyen lenne. Pásztohy Panka tényleg ilyennek rajzolta meg. Onnantól kezdve, hogy megteremtette a tündérekhez tartozó világot, én is úgy kezdtem rájuk és a környezetükre gondolni, ahogyan azt lerajzolta.- Figyeli, hogy mik a trendek a világban? Nézegeti a külföldi gyerekkönyveket?- Ez a szakmai minimum. A lakásunk minden pontján vannak gyerekkönyvek. Figyelem a hazai kollégákat is, de ha külföldön járok, meg szoktam venni azt, ami tetszik. Vagy ami éppen nem. Legutóbb azért vásároltam meg két - kint egyébként nagyon népszerű- svéd mesekönyvet, mert lenyűgöztek a csúnyaságukkal. Szeretem, ha el tudom olvasni a meséket eredeti nyelven, angolul jól tudok, és spanyolul is boldogulok. A spanyol mesekönyvek nagyon intenzívek és szenvedélyesek, ha az ember elolvassa őket, azonnal indulna megváltani a világot.- Mostanában nagyon kényesen vigyázunk rá, nehogy olyan dolgot olvasson a gyerek, ami nem neki való. Megnehezíti ez a munkát?- Nyilvánvaló, hogy egyes dolgokat nem enged az ember bizonyos életkor alatt a gyerekekre rázúdulni, ugyanakkor meg a gyerekek megfelelő tálalásban sokkal több dologra befogadóan reagálnak, mint ahogy azt mi gondoljuk. Mindent el lehet mondani az ő szintjükön, csak arra kell figyelni, hogy milyen következtetéseket vonnak majd le belőle. Fontos, hogy olyannak mutassuk a világot, ahol mindig biztonságban érezhetik magukat. Egy Maszat-történetben is van konfliktus - mert attól izgalmas -, de kétéves konfliktus. Egy nyolcéves nyilván nem érezné drámának, ha valaki éppen az ő lapátjával homokozna, viszont a Maszat-korosztálynak ez megugorhatatlan probléma, úgyhogy erre találunk megoldást a nekik szóló mesében. Egy tízévesnek az az érdekes, hogy az anyukám mást mondott, mint a barátaim, és akkor ez vajon hogy van. Tetszik valaki, és ez tök ciki, vagy csináltam valamit, amit nem merek otthon elmondani.- Nehezen tudunk kikeveredni a gyerekek világából, pedig egy írónak, már csak az ismertsége folytán is dolga, hogy felnőtt, közéleti dolgokban is megnyilvánuljon.- Nagyon szívesen mondom el a véleményemet, ha megkérdeznek, és a világnézetemről is szívesen beszélek. Ezt, úgy látszik, tudják rólam, úgyhogy nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy engem kértek fel az idei könyvhét megnyitására.- Erre büszke lehet!- Az is vagyok! Közben meg nagyon nehéz is ez a feladat, mert visszahallgatva az elmúlt évek beszédeit, jól látszik, hogy bár egy kulturális eseményről van szó, a nyitóbeszédben mégsem lehet - nem szokás - elmenni az aktuális közéleti, politikai történések mellett. Soha nem titkoltam, hogy baloldali érzelmű ember vagyok, de az én beszédemnek olyannak kell lenni, ami nem bánt meg senkit, sőt megerősíti a hallgatóságot abban, hogy igenis vannak közös pontok, és fontos, hogy tudjunk beszélgetni olyan dolgokról, ami mindenkit érint. Fontos az is, hogy képviselni tudjam a saját nézőpontomat. Egy jó beszédnek kell legyen sodrása, személyes indítéka, éreznie kell a hallgatóságnak, hogy a beszélő komolyan gondolja, amit mond, és minden fontos dolog benne van. Jaj, nagyon nem könnyű feladat! De én a gyerekeimnek is azt tanítom, hogy legyenek bátrak. Tegyenek meg mindent azért, hogy mindaz az érték, ami bennük van, meg tudjon nyilvánulni, és úgy találja meg mind a négy a helyét az életben, hogy azt csinálja, amiben jó, és amiben szabadon tud létezni. És ne féljenek semmitől! A buta elvárásoktól se...- Az anyjuk nem fél?- Már nem, azt hiszem. Kinőttem. Felismertem, hogy legtöbbször a tanácstalanságom mögött is a félelem lapul, és ha ezzel szembe tudok nézni, akkor a problémáim is megoldódnak. Hitelesen, belső meggyőződésből tudom most már azt mondani nekik, hogy legyetek bátrak és szabadok, de az az igazi szabadság, és az az igazi boldogság és siker, amit a környezetünkkel harmóniában és másokat tiszteletben tartva érünk el.
