Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-14 / 136. szám

\ 2018. JUNIUS 14., CSÜTÖRTÖK El kell felejtenünk Hosszú Katinka automatikusan érkező érmeit időszámítás a vízben „Hosszúval piacvezetők vagyunk Európában” Fotó: MTI Hosszú Katinka féléves szü­net után kezdte újra a ver­senyzést. Úgy tűnik, a visz­­szaállás a rendes kerékvá­gásba még neki, az Iron La­­dynek is zökkenőkkel jár. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu ÚSZÁS Hosszú Katinka a de­cemberi koppenhágai rövid pályás Európa-bajnokság óta (amelyen hat aranyérmet szer­zett) május 27-én, a kaliforniai Irvine-ban versenyzett eló'ször. A 200 méter vegyest 2:10,87 másodperces idővel nyerte, a 400 méter vegyest 4:39,51-gyel. Mindkét számban ugyanő tart­ja a világcsúcsot, 2:06,12-vel, il­letve 4:26,36-tal. Következett a Maré Nost­­rum-sorozat első állomása Canet-en-Roussillonban, a 200 vegyest itt is megnyerte 2:11,30 perccel, de a hosszab­bik vegyesen kikapott Han­nah Miley-tól. Hosszú ide­je 4:39,46 perc, Miley-é há­rom századdal jobb. (A brit versenyző áprilisban a Nem­zetközösségi Játékokon már 4:35,16-at is úszott.) Katinka igyekezett jó képet vágni a vereséghez: „Nagyon jót versenyeztünk ma Han­­nah-val, bár kikaptam tőle há­rom századdal 400 vegyesen. Már 2005 óta küzdünk egy­más ellen...” Ezt posztolta a Facebook-oldalán, amit egyéb­ként június 5-én „kapott visz­­sza”, hiszen korábban férje blokkolta a hozzáférést a kö­zösségi platformhoz. Ami tény: 400 méter ve­gyesen az elmúlt öt és fél év­ben egyetlenegyszer kapott ki Hosszú, 2014. december 3-án, Dohában, a rövid pályás vb-n, ahol a spanyol Mireia Belmon­te nemcsak hogy legyőzte, ha­nem el is vette tőle a szám vi­lágrekordját. Mindez azonban 25 méteres medencében tör­tént, 50 méteresben legutóbb a 2012-es londoni olimpián tudták legyőzni. Egészen vasárnapig. Sokkoló a hír? Az is, meg nem is. Az elmúlt fél évtized­ben - amióta a balsikerű lon­doni olimpia után Hosszú fér­jével, Shane Tusuppal nekivá­gott a rövid pályás világku­pa-sorozatnak - hozzászok­tunk a szakadatlan győzel­mekhez. Két fő számában, a két vegyesen verhetetlen volt a háromszoros olimpiai, hét­szeres világ- és tizenhárom­­szoros Európa-bajnoknő. Az éppen aktuális világ- vagy Eu­rópa-bajnokság előtt így kezd­tük az esélylatolgatást: Hosz­­szú behúzza a két (vagy rö­vid pályán a három) vegyest, ha olyan kedve van, akkor a hátúszó számokat is, a kérdés csak az, hogy világcsúccsal vagy anélkül. A Tusup-Hosszú házaspár felbomlása belerondított az idilli képbe. A magyar úszó­sport új időszámítása kezdő­dik az augusztus 3-án rajto­ló glasgow-i Európa-bajnok­­sággal. Sikereink lesznek, de nem automatikusak, magától értetődőek. Milák Kristóf kor­szakos tehetség, Késely Ajna, Kapás Boglárka, Cseh László, esetleg Szilágyi Liliána, netán Kozma Dominik és Németh Nándor is odaérhet, de Hosz­­szú aranyai, amelyek olyan biztosak voltak, mint a halál és az adók, kétségessé váltak. 200 vegyesen az ír Siobhan- Marie O'Connor mögött má­sodik az európai ranglistán, 400-on csak a nyolcadik, még Kapás Boglárka is megelőzi az országos bajnokságon úszott 4:38,27-es idejével. „Korai lenne temetni Hosz­­szút, 200 vegyesen szerintem jelenlegi formájában is a világ, de legalábbis Európa előtt jár - nyugtat meg Sós Csaba szö­vetségi kapitány. - Fél év ki­hagyás még neki, az Iron La­­dynek is nagyon sok, még úgy is, hogy valóban szüksége volt a feltöltődésre. Ne felejtsük el, az a majdnem hat év, ami mö­götte van - embertelen inten­zitású edzések és versenyek, szó szerint szünet nélkül - egy átlagembert megölt vol­na. Edző nélkül, a rászakadt temérdek gond közepette, mi­közben a vállalkozását is me­nedzselnie kell, gyakorlatilag egymagának, embert próbá­ló feladat. Jómagam nem vol­tam ott Canet-ben, de akik lát­ták, azt mondják, Katinka ki­virult, mosolyog, mindenkivel beszélget, ami a Tusup-kor­­szakban nem volt jellemző rá. Hogy az eredményei is ha­sonlóak lesznek-e, mint idáig, megjósolhatatlan. De magyar úszósport ed­dig is volt, ezután is lesz. Rió­ban nemcsak Katinka há­rom aranyát és egy ezüstjét nyertük, ott volt Cseh László ezüstje 100 pillangón és Ken­­deresi bronza 200-on, továb­bá tavaly a világbajnokságon is második lett Verrasztó Dá­vid 400 vegyesen, Milák Kris­tóf 100, Cseh 200 pillangón, a 4x100-as gyorsváltó pedig bronzérmes. Hosszúval piac­vezetők vagyunk Európában, de az ő sikerei nélkül sem kell szégyenkeznünk.” Persze, hogy nem. De azért az aranyai nagyon hiányozná­nak... Ott lehet a kapuban, amikor a Haladás jövőre „évszázados” klub lesz Büszkén védte ki a Videoton tizenegyesét Fotó: MTI LABDARÚGÁS A Haladás 42 éves, 108-szoros válogatott kapusa, Király Gábor társai hozzáállását dicsérte, amiért valódi csapatemberek voltak, ám ettől még izgulniuk kel­lett, hogy a klub az élvonalban ünnepelheti-e jövőre a száza­dik születésnapját.- Megnyugodott?- Kicsit aggódtam.- Tavaly júliusban, az első for­dulóban, a Kispesten elszen­vedett vereség után azt nyilat­kozta: nagyon várja az új sta­dion átadását, és attól tart, vajon abban NB l-es csapat játszhat-e. Nos, az aréna elké­szült, és abban is igaza lett, hogy szoros volt a vége: a har­mincharmadik, utolsó forduló­nak lehetséges kiesőként vá­gott neki a Haladás, de végül két ponttal megelőzte a búcsú­zó Balmazújvárost, és nyolca­dik lett...- Eltöltöttem néhány évet a futballban, és bár tudtam, a bajnokság hosszú, talán ész­revettem néhány dolgot. Olyat is akár, amely húsz-huszonöt éves koromban fel sem tűnt, vagy hidegen hagyott volna. A stadion, utólag úgy látom, tényleg rendkívül jókor, az utolsó pillanatban lett kész. Még az ősszel legyőztük ott a Ferencvárost és a Videotont. Ez a hat pont is nagyon kel­lett ahhoz, hogy elkerüljük a kiesést.- Most már elárulhatná, hogy mi aggasztotta.- Inkább azt árulnám el, hogy mi nem. És ez a játéko­sok hozzáállása volt. Mert nem csak a szombathelyiek­nek - akiknek a vérükben van a Haladás - volt fontos a klub. Stef Wils és David Wil­liams légiós, mindketten tá­volról érkeztek, mégis min­dent beleadtak, hogy sikere­sek legyünk. Valódi csapat­emberek voltak. Mészáros Ka­rol vagy Kovács Lóránt a ha­táron túlról jött, olyan tag­ja volt azonban az öltözőnek, mintha mindig is Szombathe­lyen élt volna. Halmosi Péter igazi csapatkapitányként fog­ta össze a társaságot, de min­den játékost megemlíthetnék. Rengeteg munkánk volt ab­ban, hogy bent maradjunk az élvonalban.- És mit tett a bentmaradás­­hoz Király Gábor?- Voltak jobb és rosszabb időszakok, mint minden baj­nokságban. Két fontos pilla­nat jut az eszembe. Elsőként a mezőkövesdiek elleni döntet­lent említeném, 2-2 lett a vé­ge. Sikerült egy tizenegyest hárítanom, és mert mindkét csapat a kiesés elől menekült, az egymás elleni eredmények fontosak voltak. A másik is egy tizenegyes, a Videoton el­len. Még gól nélküli állásnál sikerült védeni, és végül meg­vertük a későbbi bajnokot. Ez azért is különleges, mert ez volt az első büntető, amelyet az új stadionban lőttek nekem.- Mi ösztönzi a következő sze­zon előtt?- Óvodás, talán kisiskolás lehettem, már tudtam, mit je­lent a Haladás, hogy zöld-fe­hér a színe, és hogy édesapám játszik a csapatban, amikor kiszámoltam: negyvenhárom éves leszek, amikor a klub a századik születésnapjához érkezik. Akkor legyintettem magamban, de most elérhető közelségben van, hogy ott le­gyek a kapuban, amikor a Ha­ladás évszázados klub lesz. Át­éltem már hasonlót: a Crystal Palace is százéves volt, ami­kor ott játszottam, a Burnley százhuszonöt, az 1860 Mün­chen százötven, amikor a tag­ja lehettem, és felemelő ilyen ünnepi pillanatokban ott len­ni. Szeretném ezt a Haladás színeiben is megélni.- Miért nem pihen?- De, pihenek.- Láttam, hogy Székelyföldön tartott edzést.- Arra gondol? Régóta szer­veztünk egy közönségtalálko­zót, évek óta szerettem volna ellátogatni Erdélybe, sokat ol­vastam az országrész történel­méről, de eddig nem volt időm az utazásra. Ám most, mihelyt véget ért a bajnokság, útnak indultunk a társaimmal Szé­kelyudvarhelyre, hogy eleget tegyünk a meghívásnak. Ko­rábban megbeszéltük: ha van igény rá, megmutatjuk a ka­pusiskolánk működését, filo­zófiáját, és akár edzésgyakor­latokat is bemutatok. Kicsik és nagyobbak jöttek Csíksze­redából, Sepsiből, Marosvásár­helyről, nagy élmény volt. Úgy éreztem, hogy nem utoljára já­rok arrafelé. De visszatérve a felvetésre, a rövidebb nyá­ri szünetben is van idő a pihe­nésre, és kell is rá időt szakíta­ni. Somogyi Zsolt/NS SPORT 15 JEGYZET Töltődés Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu „Világbajnok ajánlat” érke­zett a postaládába. A „Kez­dőrúgást” a full HD-felbon­­tású televízió jelenti, hogy a nyitómeccstől a döntő­ig, és még azon túl is olyan élményben legyen része a futballra vágyó halandó­nak, hogy azt megemle­gesse - egészen a követke­ző vb-ig, vagy Eb-ig. Ugyan­itt notebook, mobiltelefon, hűtőszekrény és mosógép is a reklámújság fontos ré­sze, igaz - legyen szó akár felül-, akár elöltöltős mo­dellről -, azt nehezen si­kerül a vb-hez kapcsolni, hogy ez utóbbi készülékek hogyan köthetők szorosan a sportághoz. Hacsak nem Minarik, a mosodás a cél­személy, aki óta tudjuk, hogy kell egy csapat! Magyarként ezt másképp éli meg az ember úgy is, hogy két éve az Európa-baj­­nokságon sikerült belekós­tolni abba, amit labdarú­gásnak hívnak. A mi focink most nya­ral, meghagyva a lehetősé­get az elkötelezetteknek ah­hoz, hogy figyelő szemüket Oroszországra vessék. De előtte még, mivel az epilátor-, hajvágó- és gyü­mölcscentrifuga kombó esetében nincs semmi en­gedmény, kedvezmény vagy ajánlat, gyorsan el lehet ka­landozni a kávéfőzők vilá­gába, ahol ugyancsak „Lab­dába rúghatsz”, te, kedves leendő vásárló. Mert nem elég ám néz­ni, venni és vinni! Enni és inni is kell, hogy igazán jól érezd magad, ha már a sa­játjaidért nem izgulhatsz. Ellenben akár tiéd lehet a „Napi nyerő 11-es!”, amely­ben az egyik legnagyobb világsztár repít messzire. A szénsavak irányából a szeszfok felé tévedve má­ris ringatózni lehet abban az álomban, hogy a balato­ni vitorlázás mint fődíj mi­lyen csodás lenne. Itt a zá­log egy hatos multipack­­ban rejtőzik, ennyi befekte­tés feltétlenül megéri, mert ez a minimum „nekünk, akik az utolsó percig szur­kolunk”. A rivális „sörömködő” konszern is kitart a finálé­ig, mi több, szurkolói házi­bulit ígér a döntőre, egyben biztat: „Szurkoljunk együtt a nyerő válogatottnak!” Ám drukkolni nem csak a győz­tesnek szabad, sőt! A frankó embereknek szóló frankó foci nyeremé­nyek mezben, labdában és utazásban testesülnek meg, a meccsek hangula­tát, a játék magas színvo­nalát, vagyis a labdarúgás minden pillanatát pedig az­zal a ropogtatni valóval le­het megtenni, amely sör­korcsolyaként segít a bódu­lat átélésében. A desszert - szigorúan li­mitált kiadásban - mi mást is kívánhatna, mint: „Vi­dám szurkolást!” Köszönet érte, és köszö­net a mosógépért is! ígérem, elöl-felültöltök. Ha már „Mindenünk a nyár, mindenünk a foci.”

Next

/
Thumbnails
Contents