Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-14 / 136. szám

4 HATVAN, LŐRINCI ÉS KÖRZETE 2018. JÚNIUS 14., CSÜTÖRTÖK Félszáz év után is mindenre emlékszik Empátiaterápián Miczki doktornővel Dr. Miczki Irén a 84. születésnapján. Azt mondja, jól érzi magát, csak a dereka fáj Fotó: HMH A személyes tényezők HÍREK Új program a kórházban HATVAN Az Albert Schweitzer Kórházban működő Egész­ségfejlesztési Iroda legújabb programja a lelki egészség­re és egyensúlyra fekteti a hangsúlyt. Különböző prob­lémákhoz adnak külső, felté­tel nélkül elfogadó szakmai támogatást. A pszichológus tanácsadását gyermekek és felnőttek egyaránt igénybe vehetik. Jóllehet, a szolgálta­tás ingyenes, de bejelentke­zéshez kötött. T. 0. „Kire ütött ez a gyerek...?” ECSÉC A hagyományokhoz híven idén is megtartották a Richter Gedeon Általános iskola tanulóinak tanévzáró gálaműsorát. Víg Zoltánná intézményvezető az esemé­nyen megköszönte az ön­­kormányzat vezetésének és Maksa Mátyás polgármes­ternek a tanév során nyúj­tott támogatást, valamint azt is, hogy az iskolaépü­letre felkerülhetett az intéz­mény megnevezését tartal­mazó felirat. Ezt követően a tanulók produkcióit tekint­hette meg a közönség. A di­ákok ezúttal a zenés műfa­jokban jeleskedtek, de el­hangzott néhány vers is, illetve egyebek között arra is fény derült, hogy „Kire ütött ez a gyerek...” T. O. Strandoiással zárják a tanévet HATVAN A tanév utolsó nap­jait a gyermekek már köny­­nyedebb hangulatban töl­tik, az általános iskolások már javában a vakációra készülnek. A héten a városi strandfürdő mindennap más-más intézmény diák­jait fogadta. Kedden pél­dául a Kossuth Lajos Álta­lános Iskola csaknem négy­száz tanulója lubickolhatott a medencék valamelyi­kében. T. O. Dr. Miczki Irén 1971 óta nem él a településen, de ma is vallja: élete egyik leg­szebb időszaka kötődik egy­kori körzetéhez. Pedig nem csak szép emlékeket őriz... Tari Ottó otto.tari@mediaworks.hu LŐRINCI Minden közösség­nek megvannak a maguk or­voslegendái, akiket generáci­ókon át tisztelettel emleget­nek. Kivételes státusz a gyó­gyítóé: életek függenek mun­kásságától. Dr. Miczki Irén abban a környezetben vívta ki magának a rangot, ahol dr. Jeszenszky Gyulát, a má­sik körzeti orvost az 1960-as években már-már „szent em­berként” tartották számon. A doktornő még most, 87 éve­sen is elérzékenyülve ejti ki a nevét: pályája kezdeti idősza­kában nemcsak mint tapasz­talt kollégájára számíthatott, hanem - ahogy fogalmaz - szinte az apjaként tekintett rá. Immár együtt erősítik a „halhatatlanok” társulatát. Nem csak orvosként kellett helytállnia A doktornő empátiája a régi. Noha tegnapi beszélge­tésünk alkalmával elsősor­ban róla szerettem volna mi­nél többet megtudni, ő nem engedett: előbb a családom­ról érdeklődött, s még azt is megígértette velem, hogy ko­molyan veszem az egészségi állapotomat. Jólesett a törődé­se. Aztán persze előkerültek a régi és az újabb történések is. Elmondta: négyesztendőnyi salgótarjáni szolgálatot köve­tően, 1959-ben került Lőrinci­be, ahol kilenc jelentkező kö­zül kapta meg a bizalmat. An­nak ellenére sem vágyódott el az akkori nagyközségből, hogy azokban az időkben a vidéki orvosok munkája rengeteg ál­dozatvállalással járt.- Nemcsak orvos voltam, hanem sofőr és ápolónő is. Éj­jel-nappal tartott az ügyelet, E sorok szerzője 1966-ban ta­lálkozott először a Lőrincihez közeli, de Nógrádban lévő Hé­­halomból elszármazott dok­tornővel. Még a táblára is em­lékszem az Árpád út selypi ré­szén működő rendelő falán: Mércsei Mártonné dr. Miczki Irén. Élénken él emlékezetem­ben az is, amikor középső uj­jam a biciklilánc és a fogaske­rék közé szorult, s csak egy le­beny tartotta a percet. Megha­lok - visítottam, ő pedig nem utalt be sehová - nem volt szo­kás akkoriban -, hanem tü­relmesen elmagyarázta, hogy mit csinál a sebbel, aztán spuri haza. Hála istennek, ma is lát­szik a heg a körmömön. S em­lékszem arra is, milyen büsz­kén mutatta a felnőtteknek, hogy óvodásként tudok írni-ol­­vasni. Miközben egy Gagarin halálával foglalkozó cikket kel­lett betűznöm, olyan szeretet­tel „sztárolt”, mintha a saját gyermeke lettem volna. a helyettesítések alkalmával hajnalban kezdődött a rende­lés, és ott volt a pici gyerekem is. Férjem pedagógusi fizetése mellett az én jövedelmem sem volt a legmagasabb; mégis, an­nak ellenére is itt képzeltem el a jövőmet, hogy volt olyan kol­léga - ma már fölösleges em­líteni a nevét -, aki évekig ott nehezítette a dolgom, ahol tud­ta - emlékezik a régmúltra. Hetvenévesen ment nyugdíjba Végül tizenkét évi szolgá­lat után mégiscsak a fővárost választották, mivel cseperedő Piroska lányuk zenei képzé­sét Budapesten biztosítottabb­­nak látták. Meg is lett az ered­ménye, amit a zeneakadémiai diploma is bizonyít. Dr. Micz­ki Irén hetvenéves koráig gya­korolta hivatását, s 2000-ben nyugdíjba ment. - Két kíván­ságom volt a hátralévő időre: hogy járni tudjak - ez már csak bottal sikerül -, és hogy az elmém ne kopjon - mondja, mintegy rám bízva a konklú­ziót. Hozzáteszi: férjével lehe­tett volna még néhány szép kö­zös évük, de Mércsei tanár úr lebénult, s bár utóbb feljavult, öt évvel később meghalt. Legutóbb megállt a volt rendelő előtt A doktornő ma egyedül él a budai vár egyik utcájának kis lakásában. Szeretettel beszél unokáiról, leányáról és vejéről, majd újból a lőrinciekre terelő­dik a szó. Az idősebbek - egy­kori betegei - olykor felhívják, ő pedig érdeklődéssel hallgat­ja mondandójukat. Most is gon­dolkodás nélkül sorolja a neve­ket, még jóval későbbi utódjá­ról, a nemrég elhunyt dr. Lőcsei Ágnesről is van néhány sajnál­kozó szava, noha soha nem ta­lálkoztak. Miczki doktornő már csak akkor keresi fel ifjú évei helyszínét, ha néhai férje szülőfalujába, Mátraszőlősre utazik. Legutóbb öt-hat éve járt Lőrinciben, s rövid időre meg­állt az egykori rendelő előtt. Tavaly több mint ezren érdek­lődtek Fotó: Albert Péter Börzére várják a munkahelyet keresőket HATVAN A tavaly újjáélesz­tett expó keretében állásbör­zére is várták az érdeklődő­ket. A munkát keresők a Nagy Endre Rendezvényteremben kaphattak információt az el­helyezkedési lehetőségekről. Egyebek közt autóelektroni­kai, logisztikai cégek és pénz­ügyi vállalatok kínálatával is­merkedhettek meg a látogatók. Idén nem lesz kiállítás és fesztivál, de az állásbörzét június 15-én és 16-án, ugyan­csak a Nagy Endre Teremben, ismét megrendezik. Az elmúlt évi eseményhez hasonlóan si­keres cégek, vállalkozások szemléltetik, milyennek kell lennie egy eredményes önélet­rajznak, miként kell viselked­ni, vagy éppen milyen öltözetet kell viselni egy állásinterjún. Az előadásokon olyan témá­kat is érintenek a szakembe­rek, amelyek nagyban meg­könnyíthetik a döntést. Emel­lett prezentálják azt is, hogy ha felvettek valakit, miként kell megtartani az állást, ho­gyan lehet felépíteni és fejlesz­teni magunkat. A cégek részle­tesen bemutatkoznak standja­ikon, szemléltetik profiljaikat és lehetőségeket kínálnak az érdeklődők számára. A szer­vezők szerint megismerhetők olyan munkahelyek is, ame­lyek kifejezetten gyakornoko­kat és gyakorlat nélküli mun­kavállalókat keresnek. Horváth Richárd polgármes­ter közölte: Hatvan gazdasági­lag egyre erősebb, s a munka­erőhiány orvoslása az egyik legfontosabb teendő. T. 0. Szeptembertől itt zajlik majd az egészségügyi képzés Átadták az új épületszárnyat HATVAN Felavatták a Széche­nyi István Római Katolikus Gimnázium és Szakgimná­zium új épületszárnyát, ahol szeptembertől az egészségügyi oktatás zajlik. A hat tantermet, két csoportszobát és egy ima­szobát a nyáron bútorokkal és kiegészítőkkel is felszerelik. Fehér Józsefné intézmény­­vezető szerint nagyszerű él­mény volt látni, hogy az el­múlt évben a földből „nőtt ki” a korszerű épület, ami méltó helyet biztosít a kép­zéshez. Szabó Zsolt ország­­gyűlési képviselő kijelen­tette: az országban elsőként épült fel olyan oktatási léte-Hiányszakmát oktatnak majd az új szárnyban Fotó: Albert Péter sítmény, amelynek energeti­kai igénye a nullához köze­lít. Az is kiemelendő, hogy hiányszakmát is oktatnak itt - tette hozzá. Beer Miklós, a Váci egyház­megye püspöke közölte: a ka­tolikus egyház régi hagyomá­nya az oktatás és a nevelés segítése, így örömmel támo­gatták a hatvani képzés fej­lesztését is. Az egészségügy­ben dolgozók azok, akikre be­tegségben és a bajban min­dig számíthatunk - fogalma­zott, majd megáldotta az intéz­ményt, ahol 150 diáknak biz­tosítanak korszerű körülmé­nyeket a tanuláshoz. T. 0. Ismét főztek LŐRINCI A Lőrinci Város Jövőjéért Baráti Egyesület ismét megren­dezte hagyományos főzőversenyét. Az eredmény másodlagos volt, a hangsúlyt a kellemes időtöltésre helyezték. Képünkön balról Gémes Gábor, egykori apci polgármester, valamint a volt cukorgyári dolgozók csapata: Borsos Ferenc, Illés Béla és Petró Lajos. Fotó: T. 0.

Next

/
Thumbnails
Contents