Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-12 / 134. szám
2018. JUNIUS 12., KEDD SPORT 15 A K-2 1000-es számot leszámítva Hüttner Csaba elégedett Janies Natasa: irány Kína A háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa nem tett le a versenyzésről Fotó: Földi Imre A magyar válogatott remek Európa-bajnoki szereplése, a tizenöt érem, közte a hat arany, Kozák Danuta elsöprő teljesítménye önmagában is elegendő téma a magyar kajak-kenuban. Janics Natasa gondoskodik arról, hogy még nagyobb legyen a pezsgés: noha májusban ő is visszatért, újabb fordulatot hozott a pályafutása, minthogy a férjével együtt a kínai válogatott mellett dolgozik - igaz, a versenyzésről sem tett le. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu KAJAK-KENU A háromszoros olimpiai bajnoknő áprilisban beszélt arról, hogy végre ismét egészséges, nem fáj a gerince, újra nekidurálja magát, s megpróbál kijutni a tokiói olimpiára. Az első két hazai versenyen rajthoz is állt győri színekben. Az úgynevezett rangsorolón K-l 200 méteren negyedik, K-2 500-on (Bordács Biankával) harmadik lett; a válogatón már csak a sprintszámba nevezett be szólóban, s - versenyen kívüli indulóként - ötödikként ért célba. Tehát kiugróan jól és reménytelenül rosszul sem szerepelt. A férje, Andro Dusev az elmúlt hetekben hirtelen jött lehetőségként arra kapott felkérést, hogy a kínai válogatottnál dolgozzon. A házaspár 2017-ben már edzősködött Kínában, előtte pedig Mexikóban. Az ázsiaiak az augusztusi világbajnokságig Európában, most éppen Fehéroroszországban edzőtáboroznak. A hölgyek Dusev irányításával készülnek, s a munkába Janics Natasa is besegít - edzőpartnerként, mentorként, példaképként. Úgy tudjuk, a második hazai válogatón is rajthoz akar állni július közepén. A 36. évét e hó végén betöltő kiválóságnak nincs könynyű dolga, nemcsak a feltörekvő fiatalokkal, hanem Kozák Danutával is meg kell küzdenie, aki a belgrádi Európa-bajnokságon kétszázon is bizonyított az ezüstéremmel. Az ötszörös olimpiai bajnoknő teljesítményét Hüttner Csaba is kiemelte az Eb-ró'l az MTI tudósítójának nyilatkozva: „Az benne volt, hogy az ötszáz egyest megnyeri, de amit a harmadik számában, kétszázon produkált, fáradtan, az első nemzetközi versenyén, az szerintem emberfeletti.” A szövetségi kapitány öszszességében elégedetten értékelt a vasárnap befejeződött Európa-bajnokság után, csupán két okból van hiányérzete. Egyrészt, mert a férfikenusok érem nélkül maradtak, másrészt amiért és ahogy Hufnágel Tibor és Ilyés Róbert K-2 1000-en nem jutott tovább az előfutamából. A honvédos duó csak a nyolcadik helyen ért be, mert azt hitte, hogy ez is elég lesz a középfutamhoz, de nem így lett, s már az első pálya után búcsúzni kényszerült. „Ezt a fajta hozzáállást és versenyzést elfogadhatatlannak tartom, egy magyar kajak-kenusnak semmilyen körülmények között nem szabad így versenyezni. Arról nem is beszélve, hogy ezen két kvótát elveszítettünk az Európai Játékokra” - jegyezte meg Hüttner Csaba. Ez még csak a következő év feladata. Idén, július közepén a második, szolnoki válogatóversennyel folytatódik az évad, amit a világbajnokság követ majd augusztus 23-26. között a portugáliai Montemor-o-Vel hóban. Nadaf szerencsésnek érzi magát, amiért ennyi mindent eiért Csak élvezni akarja a sikert Nadal tizenegyedszer is győzni tudott Párizsban, összesen 17 Grand Slam-trófeája van Fotó: AFP Érdi Mária bravúros ezüstérme VITORLÁZÁS Mind a két magyar egység remekül szerepelt az olimpiai hajóosztályok Marseille-ben rendezett, vasárnap zárult világkupadöntőjében. A Laser Radial osztályban induló Érdi Mária - vagy ahogy mindenki ismeri: Mári - összetettben a második helyen végzett, volt két futamgyőzelme, a vasárnapi éremfutamon pedig a világ legjobbjai közül újra többeket megelőzve a második helyen futott be. „Nagyon boldog vagyok, mert ha jól megyek egy versenyen, akkor már nem azt érzem, hogy csak szerencsém volt, hanem tudom, megdolgoztam az eredményért” - nyilatkozta Érdi Mária. A 470-esben induló magyar páros - Gyapjas Balázs és Gyapjas Zsombor - szintén figyelemre méltó eredményt ért el: a 12. helyen zárta első világkupadöntőjét úgy, hogy a második versenynapon rövid időre még a vezetést is átvette a rendkívül erős mezőnyben. Gyapjasék végül 78 ponttal zárták a versenyt, és minimális hátránnyal, alig két ponttal maradtak le a vasárnapi döntőről. Az eredmények jelzik, hogy a magyar vitorlázók jól haladnak a tokiói olimpia felé vezető úton. A Vadnai testvérek programjában nem kapott helyet a világkupa, Berecz Zsombor pedig sérüléséből felépülve Splitben készül a következő, kiéli versenyére. MW TENISZ Nem tud és nem is akar harcolni az idővel a Roland Garros spanyol királya, aki szeretne húsz vagy több Grand Slam-torna-győzelmet (most 17 van neki), de nem ez jár a fejében reggelente. Rafael Nadal már most is szerencsésnek érzi magát, amiért enynyi jót kapott az élettől. A férfi teniszezők világranglistáját vezető klasszis vasárnap, miután a döntőben 6:4, 6:3, 6:2- re győzött az osztrák Dominic Thiem ellen, nagyjából kétszáz újságíró előtt válaszolt a média kérdéseire - nemegyszer elcsukló hangon.- Hogyan tud ilyen motivált maradni, meghatódni a tizenegyedik Garros-győzelmet követően is?- Ezt nehéz megmagyaráznom, mert ez nálam természetes. Több sikert értem el, mint amiről valaha álmodtam, de nehéz időszakokon is keresztülmentem. Az idén is többször voltam sérült, fontos versenyeket kellett kihagynom. Elég bizonytalanul kezdtem el a salakszezont, voltak nehéz szakaszok, és elég érzelmes ember is vagyok... És akkor percekig engem ünnepelt a tömeg, az hihetetlen volt.- Meddig lehet még képes ezen a szinten teljesíteni?- Nem tudom, az idővel nem lehet, nem is akarok harcolni. De ha hét-nyolc éve valaki azt mondja nekem, hogy harminckét éves koromban itt ülök, és mellettem a trófea, akkor azt felelem: lehetetlen. Mégis itt vagyok. A tenisz kétségtelenül fontos része az életemnek, ám nem minden. Nem aggódom a jövő miatt, sok minden más is boldoggá tesz, szóval most csak élvezem a pillanatot, a pályafutásom eredményeit, amíg a szervezetem bírja, aztán, ha eljön az idő, és változtatni kell, azt is megteszem.- Ismét három Grand Slam-trófeára van Roger Federer...- Egyelőre csak élvezni akarom ezt a sikert. Nagy céljaim vannak, mindig nyerni akarok, de az ilyen külön versenyek nem számítanak. Nem lehet mindig csalódottnak lenni, ha valakinek több pénze, nagyobb háza, több Grand Slam-győzelme van, mint neked. Én nem ilyen ember vagyok. Boldog azonban igen, nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért eddig is enynyi jót kaptam az élettől. Szeretnék én is húsz trófeát vagy többet is akár, de azért nem ez jár a fejemben reggelente.- Tizenegy siker után még miben fejlődhet?- Sohasem tudhatjuk, hogy hol vannak a korlátáink. A sporttól elválaszthatatlan a fejlődés, nap mint nap jobbnak kell lenni, aki erre nem képes, az nem lesz eredményes. Én minden edzésen ugyanúgy küzdők, mint régen, mert délután jobb teniszező akarok lenni, mint amilyen délelőtt voltam. Ez visz előre. lövő ilyenkor egészséges, boldog és még jobb teniszező akarok lenni.- Mire számíthatunk fiivön?- Erre nehéz válaszolnom, fizikailag és mentálisan is megterhelő két hónapon vagyok túl, sok meccset játszottam. Meg kell beszélnünk a csapatommal, hol induljak, mert a legfontosabb, hogy a szervezetemnek mire van szüksége, mennyit bír. A magam részéről szeretnék annyi helyen játszani, amennyin csak lehetséges, de ez nem ilyen egyszerű. Nagyon rövid időm van átállni a salakról a fűre, amely sokkal gyorsabb borítás, szóval meg kell néznünk a következő napokban, hogy fizikailag milyen állapotban vagyok, aztán majd meglátjuk. Klein Ron/Nemzeti Sport ■■E3Z331H Félévértékelő Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu A hétvégén lezárult egy féléves szakasz: labdarúgó-válogatottunk tavasszal négy mérkőzést játszott, egy döntetlen (Fehéroroszország 1-1) mellett háromszor kikapott (Kazahsztán 2-3, Skócia 0-1, Ausztrália 1-2). Az egy emberöltővel ezelőtt még elképzelhetetlenül és elfogadhatatlanul gyatra mérleg dacára nem történt semmi rendkívüli, sem andorrai, sem luxemburgi csapás, valamint csapatunkat senki nem verte pépesre. Vissza tehát nem léptünk, de előre sem, egy milliméternyit sem. Pedig szeptemberben megkezdődik az UEFA Nemzetek Ligája, a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőinek előszobája, és a helyzet túldramatizálása nélkül kijelenthetjük, ez lesz a magyar futball egyik legfontosabb kvalifikációs sorozata. Mert a monoton kiesést ugyan az elmúlt harminc évben megszoktuk (kivétel, kell-e mondani, 2016 tündökletes nyara), de Magyarország négy meccs erejéig 2020-ban először lehet társrendezője labdarúgó-világeseménynek, és a saját Eb-nkről lemaradni, esetleg a szlovák, a szerb válogatottnak új Puskás-stadiont építeni korszakos kudarcnak számítana. Szövetségi kapitányunk, Georges Leekens ezért csak a maga szempontjából fejtegeti higgadtan és logikusan, hogy pár nap, hét, hónap alatt nem várhatunk csodát, futballunkat az alapjaitól kell felépíteni. Neki van ideje. Nekünk nincs. Másrészt hajdan a magyar labdarúgás már akkor „felhőkarcoló” volt, amikor a belgák még a földszinten keverték a maltert és hordták a betont. Ez az, amit egy külföldi soha nem fog megérteni, megérezni; hogy önmagában nem régi nagyságunk és nem is jelen kicsinységünk fáj nekünk, hanem a kettőnek a feldolgozhatatlan ellentéte. Egyszerre az, hogy ott voltunk, fenn, és itt vagyunk, lenn. Joviális, udvarias, már mindent megélt, majd mindenen túl lévő, a hetvenhez közelítő belga úriemberek rövid távon nem sokat segíthetnek rajtunk. Ennek a típusnak legalább fél éve rámegy arra, hogy szép lassan rádöbbenjen, Haladás nem egy település neve, hanem egy csapaté, Győrnek nem külön városrésze Diósgyőr vagy Pénzügyőr. Szeptember 8-án megyünk a finnekhez, szeptember 11-ére várjuk a görögöket. Tétmérkőzésekre. Amelyeken már azoknak kellene futballozniuk, akik e feladatra korábban alkalmasnak - legalábbis a többieknél „alkalmasabbnak” - találtattak, kiválasztattak, és az első fél év négy találkozóján összecsiszolódtak. Ennek én sajnos szemernyi jelét sem láttam. Ezért attól tartok, hogy amit tavasszal elvetettünk, ősszel fog kikelni.
