Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-05 / 103. szám
4 2018. május 5. II. évfolyam 18. szám IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n édesanyám, ) te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál n Nórika kedvenc babájával a beregszászi otthonukban vezervers Lőrincz P. Gabriella Éhség Az anyákat meg kell enni. Én három évig ettem őt, Aztán elfogyott. Megtanultam úgy felfalni, Hogy ne okozzak bánatot. Nekem nem fájt, ő nem sírt. Én évekig, míg rágtam őt, Azt hittem, hogy attól él. Abbahagyni nem is mertem, Élete nyár, halála tél. Most gyermekem, ki húsom rágja, Retteg anyja romlandó részein, Könnyes kis szemével néz a mára, Holnap koporsót farag, súlyos rönköt tartva Aprócska térdein. Anyám sótlan volt. Néha keserű, sosem édes. De nem válogat a gyermek, Aki anyja húsára éhes. Mert hús volt ő és nem számított Akkor semmi más. Csak vércseszámat folyvást teletömjem, Hittem, az Isten úgyis megbocsájt. interiu Az anyaság gigantikus kegyelem és tanítás Bonczidai Éva Pásztor Annát senki sem felejti el, aki látta az Anna and the Barbies (AATB) nevű együttesével a színpadon. Nemcsak azért, mert meghökkentő gázálarcot, angyalszárnyat vagy babalábkoronát és maszkszerű sminket viselő nő, akinél az exhibicionizmus nem merül ki abban, hogy az énekléshez felveszi a legszexibb szerelését és magabiztos terpeszben ünnepelteti magát a reflektorfényben, hanem mert elképesztő energiával és empátiával valósággal hipnotizálja a közönségét. Sokaknak pedig a televízióból ismerős, ahol furábbnál furább fej díszekkel és öltözékekkel felékesítve zsűritagként jelenik meg, vagy ő maga vállal be kevésbé testhez álló feladatokat, miközben valami pimasz fricskával folyton jelzi, hogy semmit sem szabad véresen komolyan venni. Pásztor Annát arról az életéről kérdeztük, amely nem a közönség és a kamerák előtt zajlik.- Milyen volt a gyerekkora?- Nagyon jó. Majdnem kizárólag csak vidéken laktunk, tanyákon, és gigantikus kaland volt az egész. Az öcsémmel (szerk. megj. Pásztor Sámuel énekes, gitáros, az AATB másik alapító tagja) már akkor nagyon jóban voltam, folyton szervezkedtünk, különböző fellegvárakat építettünk, több kiló csillogó követ hordtunk le a Pilisből, vagy lefektetett vízvezetékcsövekbe, nagy betonkarikákba bunkert meg holdbázist építettünk, a pajta tetején űrhajót csináltunk. Szabad és fantáziadús gyerekkorom volt, hála a jó égnek!- Azt mondta egyszer, szerencsének tartja, hogy akkoriban még nem találták ki a hiperaktív gyerek bélyeget. Mit tudtak kezdeni az intézmények ezzel a szilaj sággal?- Az oviban és az iskolában fegyelmezett voltam, már-már megfeleléskényszeres, mostanra már tudatosan hagyogatok fel ezzel és lázadok ellene, de akkor még nem így volt. Nagyon jó tanuló voltam - szerettem, ha dicsérnek. Jó fejem is volt, meg benne voltam mindenféle játékban, és ha a játék épp a matektanulás volt, akkor azt csináltam ezerrel - akkor is szerettem a sokszínű életet. Az egyetemen is az első két évben kitűnő voltam - ez is egy véglet, mindenben szélsőséges vagyok. De a vérmérsékletem nyugodt, a környezetemet nem terhelem, engem könnyű elviselni barátként és kedvesként is. Makacs vagyok, amit akarok, azt keresztülviszem, de nem taposok bele senkibe. Lelkesítve szoktam „erőszakos” lenni, hogy mindenki jókedvéből tartson velem.- De az Öreg Tyúkok Egyesülete idején már nem volt pedáns kislány.- Az a gimnáziumban volt. Igazából az ÖTYE anyukám bandája volt, de nekem ez a név annyira megtetszett, hogy elirigyeltem tőle. Akkor kezdődött a lázadás, punkot hallgattunk meg feltűnően öltözködtünk, de az is szelíd dolog volt, nem volt benne semmi extrém önpusztítás. Kedves, bohókás ügy volt: verseket olvastunk fel, zenét szereztünk, koncertekre jártunk.- Ekkor is megvolt a már-már stréber énje, bement zöld hajjal órára, mindent tudott, és várta a buksisimogatást?- A tanulás akkor annyira nem ment - nem a zöld haj miatt persze, hanem mert otthon elkezdődtek a problémák. Másfelé tartott az életünk: anyukámék a szélsőséges vallásosság felé mentek el, nekem meg akkor volt a felszínesebb punklázadásom. Közben a szüleim elvárták, hogy ugyanolyan vehemensen vegyek részt a gyülekezetük életében, mint ők, azaz heti négyszer-ötször ott legyek, de engem inkább a tánc, az irodalom, a zenélés foglalkoztatottjobban.- Úgy alakult az élete, hogy három apja is van. Milyen a jó apa?- A jó apaságot csak mostanában élem meg inspirálóan a kedvesem mellett. Az ő családjában nagyon erős az apaminta - nekem is a kedvesem apja az, akit leginkább apámnak tekintek. folytatás a 3. oldalon |
