Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-31 / 124. szám

^4 21- LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG 2018 2018. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK nn Worldcup RUSSIA 2018 Az oroszországi seregszemlére összpontosul a világ figyelme VB-HÍREK Az igazi kupa húszmillió dollárt ér TRÓFEA A résztvevők egy 36,8 centiméter magas, 6142 gramm súlyú serlegért csatáz­nak, amely a becslések sze­rint 20 millió dollárt ér. A trófe­át a nemzetközi szövetség zü­richi székházában őrzik, és ki­zárólag a nyitómérkőzésen és a döntőben láthatják a szurko­lók. A győztes válogatott egy bronzból készült aranyozott másolatot tarthat meg. MTI Zabivaka a torna kabalafigurája KABALA A Zabivaka névre ke­resztelt farkas lesz a torna ka­balafigurája, ami a több mint egymillió szurkolói szavazat 53 százalékát kapta megelőz­ve egy tigrist (27 százalék) és egy kandúrt (20 százalék). A fehér és barna szőrű Zabiva­ka, kék ujjú, „Russia 2018" fe­liratú fehér pólót, valamint egy piros rövidnadrágot visel, ezek az orosz nemzeti színeket. MTI Messi: most vagy A június 14-én kezdődő oroszországi világbajnok­ságon az is kérdés, hogy a sportág történetének leg­­tündöklőbb egyénisége ké­pes lesz-e a legnagyobbak közé emelkedni: Lionel Messi megkoronázza-e a pályafutását a vb-trófeával. Novák Miklós novak.miklos@magyaridok.hu LABDARÚGÁS Oroszország és a világ a huszonegyedik világ­­bajnokságra készül. A torna a kamaszból kezd felnőttkor­ba lépni. Mégis mintha hirte­len megnyúlva, megnöveked­ve nem tudná, mihez kezdjen magával. Elsősorban nem arra gondolunk, hogy 2026-tól biz­tosan, de talán már 2022-ben negyvennyolcra emelik a részt vevő csapatok létszámát. A labdarúgás jelenlegi kör­forgását az a terv írhatja át, amely a Nemzetek Ligája megvalósítására irányul. Esik a hagyományos vb rang­ja, ha a nyilvánvalóan kény­szerű rossznak tekinthető előcsatározásoktól eltekintve megvalósul a nyolc résztve­vős mini-, helyesebben csúcs­világbajnokság. Tisztán látható, hogy a tő­ke érdeke ez, és ha így van, akkor az akadékoskodókat, mint rendesen, idővel úgyis háttérbe szorítják. Lám, Michel Platininak a közép-ke­Lionel Messinek olyan ez a torna, mint a torkának szorított kés leti országoknak nyújtott gá­láns gesztusát is elkezdték visszavonni a Bajnokok Li­gája mezőnyének a főtáblára vezető kvalifikációja átalakí­tásával. Miként a macedón, a fehérorosz, az albán és per­sze a magyar klubcsapatok, úgy természetesen a „fejlődő világból” érkező válogatottak iránti érdeklődés is csekély. A tőkének finomanszólva nem az az érdeke, hogy az Egyesült Államok, Olaszor­szág és Kína lemaradjon a világbajnokságról, miközben Panama, Izland és Irán ég a bizonyítási vágytól. Örüljünk hát annak, hogy idén még „klasszikus” világ­­bajnokságot rendeznek. Noha a labdarúgás az évtizedek so-Fotó: MTI/EPA/David Fernandez rán folyamatosan veszít nem­zeti jellegéből - a légiósok már a válogatottakat is elle­pik, a klubok, klubsorozatok marketingértéke sokszorosa a nemzeti együttesekének -, a vb még mindig elementáris hatással van a szurkolókra. Szerte a világon aggódnak Mohamed Szalah-ért, vajon ott lehet-e a vb-n, és az egyip­tomi klasszis szereplése a FIFA érdeke is, hiszen az ő pályára lépése jól eladható kuriózum. A vb nemcsak a válogatot­tak, hanem az egyéniségek összecsapása is. Lionel Messi szereplése mindent és min­denkit elhomályosít. A futball történetének egyik' legfénye­sebb csillaga az utolsó lehe­tőség előtt áll, hogy világbaj­noki címet szerezzen, és ezt nem csak a laikusok gondol­ják így. „Messinek olyan ez a vb, mint a torkának szorított kés: ha nem nyer, akkor vége” - ezt nem más, maga Jorge Sampaoli, Argentína szövet­ségi kapitánya jelentette ki. Örüljünk annak, ^íjogy idén még „klasszikus” vb-t rendeznek Szurkoljunk hát Messinek vagy valaki másnak, a világ­­bajnokság idejére egyfajta metamorfózisként lényegül­jünk át argentinnak, brazil­nak, németnek spanyolnak vagy épp izlandinak, mert a földkerekség legnagyobb kö­zös játékát ezúttal is nélkü­lünk játsszák. Amibe kép­telenség beletörődni, de a frusztrációnkat enyhíti, ha találunk magunknak alkal­mi kedvenceket. Az Aranycsapat tagjaihoz több rekord is köthető Az első két tornát a házigazda Uruguay és Olaszország nyerte Amikor a résztvevők hozták a saját labdájukat a döntőre Első európaiként az olaszok nyertek vb-t Fotó: TeamGeist.hu LABDARÚGÁS A nyolc csoport bemutatásával, a korábbi világ­­bajnokságok nagy pillanata­inak felidézésével, interjúk­kal és a tornához fűződő ér­dekességekkel igyekszünk még inkább kedvet csinálni az oroszországi vb-hez. Tör­téneti sorozatunk első részé­ben az 1930-as (Uruguay) és az 1934-es (Olaszország) világbaj­nokságra tekintünk vissza. Elcsépelt közhellyel indítha­tunk, miszerint minden kezdet nehéz, mert a futball nagyszín­padán is döcögősen indult az előadás. Az első, 1930-as vb ren­dezését Uruguay nyerte el, nem utolsósorban azért, mert abban az évben ünnepelte független­sége kikiáltásának 100. évfor­dulóját, de főképpen amiatt, mert az 1924-es és az 1928-as olimpia bajnokaként akkoriban a világ legjobbja volt. A házigazda vállalta, hogy állja a csapatok szállásköltsé­gét, az útiköltségeket pedig a FIFA fizette, azonban így is lasszóval kellett fogni az euró­pai válogatottakat. Selejtezőket nem is rendeztek, ám a hosszú, bő kéthetes hajóúttal együtt a torna két hónapos távollétet je­lentett, és kontinensünkön a profi klubok vezetői hallani sem akartak arról, hogy ilyen hosszú időre elengedjék a leg­jobb játékosaikat. Meghívásos alapon tizenhá­rom válogatott jött össze, Euró­pából azonban csak a franciák, a belgák, a románok és a jugo­­szlávok jelentek meg. A romá­nok is - soraikban több magyar nemzetiségű játékossal - csak azért, mert a nagy futballszur­koló II. Károly király így ren­delkezett, mi több, még a válo­gatottat is ő állította össze. Em­lítsük meg, hogy Chile szövet­ségi kapitánya Orth György volt, és a torna nemzetközi zsű­rijében a FIFA akkori alelnöke, Fischer Mór révén is képvisel­tettük magunkat. A vb-n bejött a papírforma, bár a döntőben félidőben 2-1-re még az argentinok vezettek, Uruguay 4-2-re fordított. Az el­ső félidőt az argentinok, a má­sodikat a házigazdák labdájá­val játszották, mert mindkét fél ragaszkodott a sajátjához. Azonban nem ez volt a hazai siker kulcsa, fordulás után az „uruk” lefutballozták a nagy ri­válist, és a 89. percben a félka­rú (!) Hector Castro gólja adta meg a kegyelemdöfést. Uruguayban olyannyira rossz néven vették az európai nemzetek szerény érdeklődé­sét a tornájuk iránt, hogy a má­sodik, 1934-es vb-re, amely­nek rendezését Benito Musso­lini Olaszországa nyerte el, a címvédő nem nevezett. A tizen­hat részvételi helyért a selejte­zőben 32 ország indult, és Itá­liában tizenkét európai, három amerikai és egy afrikai együt­tes léphetett pályára. Az argen­tinok és a brazilok nem a leg­erősebb összeállításukban ér­keztek - nem ok nélkül tar­tottak attól, hogy a legjobbjaik Európában ragadnak -, és a nyolcaddöntőben el is véreztek a svédekkel, illetve a spanyo­lokkal szemben. A selejtezőben a bolgárokat legyűrő, Sárosi Györggyel és Toldi Gézával fémjelzett ma­gyar csapat Egyiptomot 4-2-re még elintézte, de a negyeddön­tőben a jelentősen részrehajló játékvezetés miatt 2-1-re ki­kapott az erős osztrákoktól, és a végelszámolásnál a hatodik helyre került. A zseniális Vittorio Pozzo ál­tal irányított olasz válogatott­ban olyan klasszisok játszot­tak, mint Giuseppe Meazza vagy a négy évvel korábban még argentin színekben döntőt játszó Luis Monti, és ezen a vi­lágbajnokságon is a házigazdát koronázták meg. Ám kévésén múlt, hogy a vb-vel is az olasz nemzet nagyságát hirdetni kí­vánó Duce terve füstbe menjen, mert a döntőben a 71. percben a csehszlovákok szerezték meg a vezetést, majd kapufát is rúg­tak. Az olaszok azonban a 81. percben egyenlítettek, és vé­gül hosszabbítás után 2-1-gyel felülkerekedtek. F. T. LABDARÚGÁS A magyar váloga­tott ugyan 1986 óta nem sze­repelt világbajnokságon, még­is mind a mai napig számos rekord köthető a csapathoz és játékosaihoz. A legtöbb az Aranycsapat 1954-es szerepléséhez fűző­dik: a svájci tornán 27-szer volt eredményes az együt­tes, ez mérkőzésenként 5,4-es gólátlagot jelent. Szintén re­kord, hogy plusz 17-es gólkü­lönbséggel zárta a tornát Se­bes Gusztáv szövetségi kapi­tány végül ezüstérmes gárdá­ja, ami találkozónkénti plusz 3,4-es különbséget eredmé­nyezett. A magyarok az ösz­­szes világbajnoki mérkőzésü­ket tekintve átlagosan 2,72 gólt szereztek. Puskásék egyedüli csúcstartók azzal, hogy Svájcban két találkozón is nyolc, vagy annál több gólt szereztek, előbb a dél-koreaia­kat 9-0-ra, majd a németeket 8-3-ra ütötték ki. Az 1954-es vb-n 11 találatá­val gólkirály Kocsis Sándor a Svájcban nyújtott teljesítmé­nyével örökre beírta magát a történelemkönyvekbe: a „Koc­ka” becenévre hallgató táma­dó egymást követően négy­szer duplázott. Kocsis két mes­terhármast ért el a tornán, rá­adásul csak a legendás német Gerd Müller volt arra képes, hogy a magyar támadóhoz ha­sonlóan ezt két egymást köve­tő mérkőzésen tegye meg. A világbajnokságok történe­tének leggyorsabb mesterhár­masa is egy magyar játékos nevéhez fűződik: Kiss László 1982-ben a Salvador elleni ösz­­szecsapáson a 69., a 72. és 76. percben volt eredményes. Tel­jesítménye a tekintetben is unikum, hogy csereként be­állva ő az egyedüli triplázó a vb-ken. A 10-1-es magyar győzelem is csúcs, s az egy meccsen szerzett tíz gól is. Kocsis Sándor és Gerd Müller triplája unikum A világbajnokságokon ki­lenc játékosnak sikerült egy tornán csapata összes mérkő­zésén gólt szerezni: 1938-ban Sárosi György ötször, míg Bene Ferenc 1966-ban négy­szer volt eredményes négy fel­lépésen. A svéd Arne Nyberg szintén 1938-ban, az uruguayi Alcides Ghiggia 1950-ben, Fontaine és az argentin Omar Oreste Corbatta 1958-ban, a brazil Jairzinho és a perui Teofilo Cubillas 1970-ben, leg­utóbb pedig a kolumbiai James Rodriguez tudott hasonló bra­vúrt bemutatni. MTI

Next

/
Thumbnails
Contents