Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-31 / 124. szám

2018. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP g Ma döntenek az ügyben a képviselők Eladó lett a két ikonikus épület f I yl I Lpy» **• tj I Az egykori zeneiskola épülete az Árpád úton. A forgalmi értéke 8,7 millió forint Fotó: T. 0. A képviselő-testület ma dönt arról, hogy eladják-e az egy­kori erőműi óvoda és a zene­iskola régi épületét. A lakos­ság egy része nem ért egyet ezek értékesítésével. Tari Ottó otto.tari@mediaworks.hu LŐRINCI A képviselő-testület ma délután fél 3-ra kitűzött ülé­sének a napirendi pontjai kö­zött szerepel az egykori zeneis­kola, azaz a volt Jeszenszky-féle ház és orvosi rendelő, valamint a tavaly megszüntetett mátravi­­déki erőműi óvoda épületeinek az eladása is. Úgy tűnik, egyik tranzakció sem lesz zökkenő­­mentes, mivel - a személyes be­szélgetések és a közösségi mé­diában olvasható vélekedések alapján - a lakosság jelentős ré­sze nem ért egyet az ügylettel. A település két meghatározó, az itt élők számára érzelmi­leg is fontos objektumáról van szó. Az egykori zeneiskola főúti épületében a tanítást megelő­zően generációkon át körzeti orvosi rendelő működött, amit összekötöttek a helyben legen­dás gyógyító, dr. Jeszenszky Gyula nevével. Legutóbb egy cég bérelt itt helyiségeket, de március vége óta a ház üresen áll. Az önkormányzat vezeté­se korábban azt tervezte, hogy a közösségi ház felújításának időszakában ideiglenesen itt kap helyet a rendőrség és a pol­gárőrség, de erre az ingatlan el­adása után más megoldást kel­lene keresni. Az erőműi óvoda még fris­sebb sebeket szaggat fel. Az in­tézményt - mivel a városrész­ben nem született elegendő gyermek - tavaly bezárták, s az azóta az apróságokat vagy a helyi Napsugár Óvoda más telephelyeire, vagy pedig Hat­vanba járatják szüleik. A na­pokban azonban aláírásgyűj-A hivatal nem jelölt meg árat sem a volt óvoda, sem a zene­iskola épületére tésbe kezdtek, mivel úgy lát­ják, újra indokolt lenne az épü­let óvodaként történő működte­tése. Egy helyi fiatalasszony el­keseredett szavakkal tette fel a kérdést: vajon mi célja lehet az eladásnak? Az óvodaépület másik felében működő, megyei fenntartású gyermekotthon bővítése? Esetleg egy meg nem nevezett tevékenység a lakóte­lep szívében? Netán „úgy jár” majd ez a létesítmény is, mint a hajdani „gyönyörű iskolánk", amit eladtak, s azóta az enyé­szeté lett? Vagy az a sors vár rá, mint az egykori sportpályá­ra, amit hagytak teljesen tönk­remenni, majd munkahelyte­remtés címén értékesítették, ám azóta sem történik semmi? - sorolja aggályait, s a hozzá­szólások alapján igen nagy a környéken a felháborodottság. A képviselő-testületi meghí­vóból és annak mellékleteiből nem derül ki, hogy milyen in­díttatásból vásárolnák meg az ingatlanokat. A dokumentu­mok alapján az épületekre egy várpalotai asszony tett vételi ajánlatot, de levelében nem utal arra, hogy hirdetésre jelentke­zett-e, vagy más úton értesült az eladási szándékról. A hivatal nem jelölt meg árat sem a volt óvoda, sem a zeneiskola épüle­tére; mint írják, két melléklet tartalmazza az értékbecslést, ám utóbbiak a birtokunkba ke­rült előterjesztésben nem sze­repelnek. Szerepel viszont az, hogy a mátravidéki erőműi óvoda el­adásával a városrészben élők szavazóhelyiség nélkül marad­nak. Ennek kiküszöbölésére azonban a jegyzőnek már van javaslata - közli Víg Zoltán pol­gármester. Utóbbi ingatlanra vonatkozó­an az állam elővásárlási joggal rendelkezik, így az értékesítés előtt a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től nyilatkozatra van szük­ség ahhoz, hogy lemondanak a kiváltságról. A vevő magánóvodát nyithatna az erőműnél A cikkben foglalt állításokkal megkerestük Víg Zoltán polgár­mestert, aki mindenekelőtt le­szögezte: az ingatlanok értéke­sítése a képviselő-testület ha­táskörébe tartozik, s előre nem tudható, miként dönt a grémi­um. Az is előfordulhat, hogy egyik épületet sem adják el - jelentette ki. Ha viszont elad­ják, a frissiben kézhez kapott értékbecslés alapján a volt ze­neiskolának 8,7 millió, a haj­dani óvoda épületének pedig 9,5 millió forint a forgalmi érté­ke. A városvezető az ingatlanok hasznosítása kapcsán közöl­te: a vevő az erőműi épületben magánóvodát szeretne működ­tetni, a volt zeneiskolával kap­csolatos terveiről pedig egyelő­re nem nyilatkozott. A polgár­­mester aláhúzta továbbá: az önkormányzat vezetése sem örül annak, hogy a Mátravidéki Erőműnél nem működik gyer­mekintézmény, de a gazda­sági helyzet nem teszi lehető­vé, hogy a város újraindítsa az óvodát. A legutolsó tanévben mindössze tizenhárom gyerme­ket írattak be ide, s közülük né­gyet más városrészből. A település két másik óvodá­ja - a selypi és a Rákóczi úti - mindössze kétharmados ki­használtsággal működik, s a helyzetet tovább árnyalja, hogy a demográfiai mutatók a következő két-három évre további létszámcsökkenést vetítenek előre. Pál Sándort választotta alelnöknek a tanács BUDAPEST Légii Ottót válasz­totta elnöknek és Pál Sándort pénzügyekért felelős alelnök­nek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) keddi tiszt­újító küldöttgyűlésén a fővá­rosban. Ismert: Pál Sándor az Egri borvidék egyik leg­nagyobb szőlőfelvásárlója és borforgalmazója, az Egri Csil­lagok Zrt. igazgatója. Az ese­ményen a 22 borvidéket kép­viselő szőlész-, illetve borász­küldöttek megválasztották az új tízfős elnökséget és a bi­zottságok elnökeit és tagjait. Az elnökségben először foglal helyet Kovács Zita a Mátrai borvidékről és Varga Máté a Móri borvidékről. A grémium döntött a szakmaközi ügye­kért felelős alelnöki poszt lét­rehozásáról, a tisztség betölté­sére Frittmann Jánost válasz­tották. Az eseményen az újravá­lasztott elnök kiemelte a hegy­községi szervezetnek a sző­lő-bor ágazatban betöltött ha­gyományos és meghatározó szerepét. Programjának fő irá­nyát a 2016 decemberében el­fogadott ágazati stratégia ha­tározza meg, ezek közül ki­emelte többek között a bürok­ráciacsökkentés folytatásának szükségességét, amelynek meghatározó elemei a hegybí­rói egyablakos ügyintézés erő­sítése és az ágazati digitalizá­­ció fejlesztése. P. A. Megosztva Güti Rita rita.guti@mediaworks.hu Lassan már hozzá kell szoknunk, hogy az internet ko­rában a környezetünkben - éppúgy a szűkén vett­­ben, mint a tágabban - történt tragédiákat is a világ­hálón dolgozzuk fel. Vagy inkább úgy fogalmazhatnánk valamivel pontosabban, hogy feldolgozás helyett ítélke­zünk, csak éppen nem élőszóban, hanem a közösségi ol­dalon posztolgatva. A napokban Hortnál vonat elé ugrott egy nagymama karjaiban az unokájával. Mindketten életüket vesztet­ték. Szinte azonnal elkezdett terjedni a neten a jól értesül­tek információja: a gyámhivatal el akarta venni a család­tól a kicsit, azért választot­ta a halált a nagymama. Ter­mészetesen az már senkit sem érdekelt - sajnos több híroldalt sem - hogy vajon igaz-e az információ. Ellen­őrzés nélkül tényként kezel­ték, terjesztették. Megosztották. Az asszony és az unokája, bármi is volt a háttérben, már nem hozható vissza. Meghal­tak. Hiába a megosztás. Nem egyedi a történet, szinte minden hétre jut egy-egy megdöbbentő eset, amelynek nyomán légből kapott, gyak­ran félrevezető információk kezdenek terjedni gyakorlati­lag azonnal a közösségi oldalakon. Ilyenkor szinte mindig ugyanazok a kérdések kattognak a fejemben: Miért könnyebb okolni hivatalt, rokont, szomszédot, bár­kit? Vajon azok, akik megosztották ezt az információt, mi­kor néztek körül a saját környezetükben? Mikor fordultak segítő szándékkal valaki felé? Mikor hallgatták meg nehéz helyzetben lévő ember panaszát? Mikor vittek egy kiló ke­nyeret, ruhát, bármit a nélkülözőnek? A kérdéseket nem akarom megválaszolni. Csupán az jutott eszembe, hogy ha a hibást keresve posztolgatásba fektetett energiát az egymásra figyelésre fordítanánk, va­jon nem lenne-e kevesebb tragédia? Mert megmondóposzt még nem hozott vissza senkit a halálból. Jobb lenne tán, ha nem az észt osztanánk, hanem az időnkből adnánk azok­nak, akiket ez megmenthet. Mindenki épp ott, ahol él, épp azokra figyelne, akik a legközelebb vannak hozzá. A mo­nitor helyett az emberekre, lájkok helyett a valódi embe­ri érzésekre. Jobb lenne tán, ha nem az észt osztanánk SZPONZORÁLT tartalom Az emberiséget végigkövető energia Energia Kisokos 1. Miért is szükséges? Az emberiség mindig is hasznosítot­ta a természet energiáit, elég csak olyan egyszerű dolgokra gondolnunk, mint a napsütéssel, széllel szárítás vagy a ví­záramlatok kihasználása. Később, a tűz megzabolázása nagy lépést jelentett az ősember életében, majd megjelentek a vi­torlás hajók, a szél- és vízmalmok, de a mélyből feltörő termálvíz is kapott fela­datot. A modem korban a gőzgép feltalá­lásával lehetővé vált a hőenergia mozgási energiává alakítása. Később, az elektro­mosság felfedezésével és szolgálatba ál­lításával pedig nagyot változott az embe­rek által igényelt energia milyensége. Az áram előállításához generátorra van szükség, amelyet meg kell hajtani. A legegy szerűbb generátor a dinamó, de az erőművi termelés szinte minden módjá­nál elengedhetetlen a generátorra csatla­koztatott turbina. Erre irányítva a vizet, a gőzt vagy a begyújtott földgázt, tengelye segítségével hajtja meg a generátort. A hagyományosnak mondható vil­lamos energia termelésben gőzturbiná­kat - gázeröműben gázturbinát - alkal­maznak. A szénerőművek kazánjában eltüzelt energiahordozó hőjével vizet melegítenek fel, amelynek a gőzét a tur­binára irányítják. Gőzturbinával üzemel­nek az atomerőművek és a hulladékégető erőművek is. Előtérbe kerül a fenntarthatóság A fosszilis energiahordozók, mint a fekete- és barnakőszén, a lignit, valamint a kőolaj és a földgáz az elhullott szerves anyagokból, növényekből és állatokból keletkeztek, évmilliók alatt. Tekintettel az időtávra, nem megújuló energiaforrá­soknak hívjuk ezeket. Mivel az újabb és újabb felfedezések ellenére a készletek végesek, olyan ener­­giafomiák hasznosítása felé indokolt for­dulni, amelyeket megújulóknak, fenn­tarthatónak nevezünk: a napsütés, a szél és a víz, valamint biomassza hasznosítá­sáról van szó, vagyis bizonyos értelem­ben vissza kell fordulni a gyökerekhez, csak éppen már modem technológiával. Egy másik nyomós érv a fosszilis energiahordozók kiváltására az, hogy el­tüzelésükkel jelentős mennyiségű szén­dioxidjut a légkörbe. Ismert, ez az egyik legintenzívebb üvegház hatású gáz. vagyis nagymértékben felelős a globá­lis felmelegedésért. A fosszilisek eltüze­lése por és káros vegyiiletek kibocsátá­sával is jár, a nitrogén-oxidok savasesőt, légzőszervi problémákat is okoznak. Az erőmüvek jelentős összegeket fordítanak füstszűrő berendezések telepítésére, ám a károsanyag-kibocsátást teljes mérték­ben nem lehet megakadályozni. Az érme másik oldala Szerencsére hosszú a sora azoknak az erőműveknek, amelyek az áramterme­lés során nem bocsátanak ki szén-dioxi­­dot. Ezek a létesítmények a nap, a szél, a víz megújuló energiáját hasznosítják, illetve ide tartoznak az atomerőmüvek is. Megújuló energiaforrásként tartjuk számon a biomasszát, azonban a növé­nyi (mezőgazdasági és erdőgazdasági, faipari) hulladékok eltüzelése szintén szén-dioxid-kibocsátásával jár. Ez és a háztartási, nem újrahasznosítható hulla­dékok erőművi felhasználása csak külö­nös körültekintés, szigorú szabályozás mellett megengedett. Az időjáráshoz köthető áramter­melés vitathatatlan előnyei mellett hát­ránya a nehéz tervezhetőség és a nem egyenletes rendelkezésre állás. Olykor alig állítanak elő áramot, máskor vi­szont túl sokat táplálnának a mindig ki­egyensúlyozottságot igénylő rendszer­be. Az Európai Unió minden tagálla­mának az adottságaihoz mérten kell ki­alakítania az áramtermelői mixét. Ma­gyarország esetében a rugalmatlan, de kibocsátás-mentes nukleáris és meg­újuló energiaforrások, valamint a szeny­­nyező, de az országos villamos-energia rendszer egyensúlyához nélkülözhetet­len rugalmassággal rendelkező szén- és gázerőművek jutnak szerephez.

Next

/
Thumbnails
Contents