Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-16 / 112. szám

2018. MÁJUS 16., SZERDA SPORT 15 Szalai Ádám pályafutása legnagyobb sikerénél tart a bronzzal Csodálatos utazás volt A csaknem évtizedes Bun­­desliga-tapasztalattal fel­vértezett válogatott csatá­runk, Szalai Ádám egyér­telmű visszajelzést kapott edzőjétől a sorsdöntő bajno­ki mérkőzés kezdőcsapatá­nak kihirdetésekor. Kamler János szerkesztoseg@mediaworks.hu- Tudta előre, hogyan lövi majd el a labdát a Dortmund kapuját védő Roman Bürki mellett?- Az volt az első gondolatom, a bal lábánál elpasszolom a labdát, de miután érzékeltem, hogy kimozdul a kapujából, vártam egy ütemet, és a labda alá bökve emeltem a hálóba. Hasonló mozdulattal lőttem gólt a Leverkusennek is - vála­szolta a Nemzeti Sportnak Sza­lai Ádám, a Bundesliga harma­dik helyén végző és a Bajnokok Ligája csoportkörébe kerü­lő Hoffenheim harmincéves, 44-szeres magyar válogatott középcsatára, aki a szombaton megrendezett zárófordulóban 1-1-es állásnál talált a kapuba a 3-1-re megnyert mérkőzé­sen. - Pályafutásom talán leg­nagyobb sikerének tartom a Hoffenheimmel szerzett bajno­ki bronzérmet, mérhetetlenül büszke vagyok rá, hogy tag­ja lehetek ennek a csapatnak. Óriási élmény, csodálatos uta­zás volt az egész idény, amely­nek megkoronázásaként lát­hattam azt a rengeteg boldog embert a stadionunkban és a városban.- Fél távnál, a Bundesliga ti­zenhetedik fordulóját követően Szalai Ádámnak van mit ünnepelnie Fotó: AFP hitte, hitték volna, hogy a cél­ba érés klubtörténelmi ered­ménnyel párosul?- Jelentős javuláson men­tünk keresztül a tavasszal, anélkül nem lett volna esé­lyünk ilyen előkelő helyen végezni. A bajnokság hajrájá­hoz közeledve éreztük, hogy a tavalyi bravúrt megismé­telve odaérhetünk a negye­dik helyre, aztán már úgy voltunk vele, legyen meg in­kább a harmadik! Nem csu­pán megnyertük a mérkőzé­seket, hanem sok gólt szerez­tünk, a Köln ellen hatot, Lip­csében ötöt - tudtuk, hogy jók vagyunk. Az utolsó előtti for­dulóban kvázi meccslabdánk volt Stuttgartban, ott biztossá tehettük volna a BL-indulást, nyomtunk is a meccs elején nagyon, azonban kikaptunk 2-0-ra.- Csaknem tíz éve, 2010 januárjában érkezett a Bun­­desligába. Csapattársai nem szokták kérdezni, hogy hol fut­­ballozik a többi magyar me­zőnyjátékos, önt leszámítva miért nincs egy sem a német élvonalban?- Egy-egy válogatott mérkő­zés alkalmával szóba került már a téma. Bemutatkozásom óta rengeteget változott, fej­lődött a Bundesliga... Ha kö­rülnéz - és nem csupán a né­met élvonal kapcsán láthat­ja, hogy hódít az új edzőgene­ráció, sikert sikerre halmoz. Ami Németországot illeti, a mi edzőnk harmincéves, a második helyezett Schalkéé, Domenico Tedesco harminc­­kettő. Ők, mármint a fiatal edzők a korábbihoz képest egészen más szemléletet, szel­lemiséget hoztak magukkal, úgy is mondhatnám, tudomá­nyos szintre emelték a labda­rúgást. Hat-nyolc évvel ezelőtt gondolta volna bárki, hogy te­lefonos alkalmazáson keresz­tül kapjuk meg az elvégzen­dő feladatokat? Nálunk gyak­ran előfordul, hogy mérkőzés közben, ellenféltől függően, öt­tíz percenként váltunk játék­rendszert, s az azokhoz a leg­jobban alkalmazkodó futbal­listák kapnak szerepet a pá­lyán. A játékosoknak ezeket természetesen mind el kell sa­játítaniuk.- A közelmúltban arról olvas­hattunk, hogy az angol másod­­osztályú, jelenleg az élvonal­ba kerülésért zajló rájátszás­ban szereplő Aston Villa szer­ződtetné. Elképzelhető, hogy nem tölti ki 2019 nyaráig ér­vényes szerződését a Hoffen­­heimnél?- Ahogyan egy korábbi in­terjúnkban hangsúlyoztam, elsődleges szempont számom­ra, hogy ameddig csak bírom erővel, a legmagasabb szin­ten, vagyis európai topbajnok­ságban szerepeljek. A német­ben, a spanyolban vagy az an­golban, mert szakmailag ne­kem ezek jelentik a csúcsot.- Akkor úgy kérdezem: a követ­kező idényben láthatjuk a Baj­nokok Ligája csoportkörében?- Egyszer - még a Schalke játékosaként - szerepeltem már a BL-ben, de ismer olyan futballistát, aki másodszor ne szeretne? A 3*3-as kosárlabda női válogatottja éremesélyes a világbajnokságon Szép magyar remények Manilára Medgyessy Dóra (a labdával) most is tagja a keretnek Fotó: MW KOSÁRLABDA Tegnap óta két magyar női kosárlabda-válo­gatott is edzőtáborozik. Nem történt szakadás a sportág­ban, csupán két különböző szakág készül a közeli és a tá­volabbi jövő kihívásaira. Ta­lán még ez is furcsán hang­zik, hiszen a köztudatban még egyáltalán nem rögzült, hogy ennek a játéknak nemrég új műfaja született, sőt, a 3*3-as változat villámkarriert befut­va már ott lesz két év múlva a tokiói nyári olimpia műso­rán is. A „rendes” válogatott a no­vemberi Eb-selejtezőket szem előtt tartva gyakorol ezekben a hetekben, a 3 x 3-as csapat tagjainak viszont közelebbi a cél: június 4-én a Fülöp-szige­­teki Manilában megkezdődik a világbajnokság, azon vesz­nek részt, és ha a múltból in­dulunk ki, akkor jó esélyek­kel. A magyar együttes két éve Európa-bajnokságot nyert, tavaly pedig a franciaországi Nantes-ban ezüstérmes lett a világbajnokságon, a döntő­ben Oroszországtól kapott ki. Bozóki Bettina, Papp Klaudia, Sülé Krisztina és Theodorán Alexandra alkotta azt a csa­patot, közülük Bozóki Bettina holtversenyben a torna gólki­rálya címet is elhódította, rá­adásul bekerült a vb álomcsa­patába is. Nincs példa nélkül, hogy egy világszerte népszerű sportág oldalhajtása önállósítja magát, ilyen például az olimpiai prog­ramban már 1996 óta szerep­lő strandröplabda. A 3* 3-as kosárlabda a 2010-es szinga­púri ifjúsági olimpiai játéko­kon lépett ki először a nagyvi­lág elé, és azonnal nagy sikert aratott. Növekvő népszerűsé­gének több oka is van. Nincse­nek benne üresjáratok, hiszen, a támadóidő csupán 12 másod­perc, a játékidő tíz perc vagy 21 bedobott pont, azaz, ha egy csapat sokkal jobb a másik­nál, nem kell végigülni a tel­jes időt, emellett inkább érvé­nyesül az ügyesség, a techni­ka, a sportág több látványele­me, mint a fizikum. Cseppet sem közömbös, hogy a televí­zióban vagy online streamen is könnyen közvetíthető, mert a játék fél kosárlabdapályán zajlik, amit egyetlen jó minő­ségű kamera is élvezhetőén be tud fogni. A szabályok is egyszerűek: két háromfős csapat (egy-egy cserével) egy gyűrűre játszik, a hárompontos vonalon túl­ról szerzett kosár két, minden más pontos találat, így a bün­tető is egy pontot ér. Kiváló le­hetőség ez a sportág hagyo­mányos változatában kisebb­nek számító országok számá­ra a kitűnésre, hiszen elég csupán négy jó játékost talál­ni; persze kérdés, az olimpiai szereplés ténye mennyire te­szi vonzóvá a legnagyobbak, akár az NBA-játékosok számá­ra a szakágat... Károlyi Andrea szövetségi kapitány szerint éppen ezért nehéz megmondani, milyen reményekkel utazik ki a csa­pat a vb-re.- Egyre több helyen fedezik fel a kosárlabdának ezt a vál­faját, és nemcsak mennyiség­ben, minőségben is nő a ve­­télytársak száma - mondta el lapunknak. Az edzőtáborban jelenleg hat hölgy készül: Medgyessy Dóra, Theodo­rán Alexandra, Ruják Nóra, Bozóki Bettina, Szabó Petra és Sülé Krisztina, közülük né­gyen kelhetnek útra Manilá­ba. Addig részt vesznek torná­kon Székesfehérváron, Kecs­keméten, Moszkvában és Ost­­ravában. Az biztos, hogy ez a világ­­bajnokság még nem kvalifi­kál a 2020-as olimpiára, azt viszont még senki sem tudja, milyen úton lehet majd oda el­jutni. Állítólag a FIBÁ egyelő­re gondolkodik rajta... Pajor-Gyulai László JEGYZET Leshették K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Hozzászoktunk már, hogy manapság sorra dőlnek meg a rekordok a spanyol labda­rúgó ligában. Á Lionel Mes­­si fémjelezte Barcelona és a Cristiano Ronaldo által ve­zetett Real Madrid újabb és újabb csúcsokat hódít meg, illetve a két klasszis ad át a múltnak szinte kétheten­te egy-egy, korábban meg­dönthetetlennek vélt telje­sítményt. Minden azért mégsem si­kerülhet, derült ki vasár­nap este. A Barcelona szá­mára már jó ideje zsebben van a bajnoki cím, így az­tán a hátralévő fordulók­ban már csak az motivál­hatta a katalánokat, hogy veretlenül nyerjék meg a li­gát, ami húszcsapatos ki­írásban még senkinek sem sikerült (az Athletic Bilbao az 1929/30-as, a Real Mad­rid az 1931/32-es idényben győzött veretlenül, de ak­kor csak tíz csapat alkotta a mezőnyt). Egészen az utolsó előtti fordulóig húzták, ám negyvenhárom veretlen baj­noki után (még az előző sze­zonból „átlógott” néhány) az aprócska Levante meg­állította őket. Ki hitte vol­na, hogy pont itt botlanak? Ők sem hitték. Lionel Mes­­si még a kispadon sem volt, pedig ha minden igaz, nem sérült, csak éppen tartalé­kolták egy dél-afrikai sör­meccsre, amelyért néhány millió eurót zsebre tesz a Barca. Persze az argentin zseni nélkül is brillírozhat­tak volna Iniesta, Luis Suá­rez, Rakitic révén vendégek, ám helyettük a hazaiak­tól kaptunk olyan futballt, amilyet ritkán lát az em­ber. Csak néztem hüledez­­ve, ahogy a hazaiak szétcin­cálják a Barcát, ahogy berá­molnak ötöt (!) a bajnoknak. Érdemes volt akkor figyelni Piqué és társai arcát... Mellékszál ugyan, de egé­szen hihetetlen volt azt is látni, hogy a Levante öt gól­jából kettő Enis Bardhi ne­véhez fűződött. A 22 éves fürge kis macedón az elő­ző idényben még az Újpest­ben futballozott, most meg a katalánokat küldte padlóra. Nagy ugrás. A történelmi tett tehát nem jött össze Iniestáéknak. Nem voltak elég motivál­tak. Könnyű egyébként azt mondani, hogy egy sporto­lónak, egy vérbeli verseny­zőtípusnak mindig maxi­málisan kell koncentrál­nia. Lehetetlen! Biztosan mindenki találkozott már egy baráti focimeccsen, egy streetball közben vagy a pingpongasztalnál gyen­gébb ellenféllel. Amint ki­derül, hogy a velünk szem­ben álló kicsit kevesebbet konyít a játékhoz, hajlamo­sak vagyunk kicsit kien­gedni, lazázni, flikflakoz­­ni. Egészen addig, amíg be nem veri mellettünk a lab­dát a kapuba, vagy úgy ad­ja vissza a szervánkat, hogy csak lesünk - na, ilyenkor szokta magát gyorsan meg­rázni az ember. A Barcelona is megrázta, csak már későn.

Next

/
Thumbnails
Contents