Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-11 / 108. szám
2018. MÁJUS 11., PÉNTEK SPORT 15 Várhidi Péter nem érzi, hogy ténylegesen betöltötte a hatvanat Feladata a felzárkóztatás Nem tart attól, hogy kiesik a Mosonmagyaróvár Fotó: MW A héten a 60. életévét betöltött Várhidi Péter folyamatosan fiatalok között dolgozik, ezért odafigyel az egészségére, s nem gondolja, hogy az NB ll-ben csapatának, a Mosonmagyaróvárnak tartania kellene a kieséstől. Tősér Norbert/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hány évesnek érzi magát?- Hatvannak biztosan nem- vágta rá Várhidi Péter, a másodosztályú Mosonmagyaróvár vezetőedzője, korábbi szövetségi kapitány, aki egyebek mellett a Videotonnál és az U19-es válogatottnál is felelt a szakmai munkáért, nem mellékesen pedig 1998-ban az ő irányításával szerezte meg legutóbbi bajnoki címét az Újpest. - Szép kerek szám a hatvan, viszont szerencsére valóban nem érzékelem az idő múlását. Klubedzőként, és a különböző válogatottaknál is folyamatosan fiatalok között dolgoztam, szóval muszáj jó kondiban maradnom. A mozgással egyébként sem volt soha problémám.- Edzéseken még beáll megmutatni a gyakorlatokat?- Azt azért már nem. Felnőttekkel dolgozom, a labdarúgás alapjait pedig még gyermekkorban kell megtanulni. Legfeljebb a hibák kijavítása miatt állítom meg az edzést. Különben is, a gyakorlati részt meghagyom a fiatal pályaedzőimnek.- Akkor hogyan ügyel az egészségére?- Télen síelek, nyáron pedig biciklizem. Nem vagyok világbajnok vagy extrém síző, de bármelyik lejtőn biztonságosan lecsúszom. A sebességet idővel visszafogtam, de a fekete jelzésű pálya sem okoz gondot. Élvezem a friss levegőt a hegyen.- A kispadon sem érzi, hogy a kelleténél gyorsabban öregszik?- Egész életemben a magyar labdarúgásban dolgoztam. Nem is értem, miért kellene éreznem.- Mondjuk, azért, mert a Mosonmagyaróvár csak három ponttal előzi meg a már kieső helyen álló Szegedet.- Különösebben nem meglepő. Az idény előtt a klubnál valamennyien - játékosok, vezetők és a szakmai stáb tagjai egyaránt - figyelembe vettük a lehetőségeinket. Elfogadtam, hogy Győr-Moson- Sopron megyében az ETO, a Gyirmót és a Sopron után a Mosonmagyaróvár majdnem minden téren csak a negyedik klub. Azért csak majdnem, mert a Sopron már kiesett az NB II-ből, mi viszont vélhetően bentmaradunk.- A legutóbbi tíz fordulóban három győzelem és hét döntetlen a mérlegük, mégis a mezőny hátsó felében tanyáznak. Ennyire mélyről kapaszkodtak fel?- Ennek alapján biztosan el tudja képzelni, miről beszélek. Megyei vetélytársainkhoz képest finanszírozásban, létesítményhelyzetben vagy játékosállományban is fejlődhetnénk, de nem panaszkodom, mert végre nyugodt háttérrel dolgozhatok. Sokkal jobban boszszant, hogy nincs klasszikus csatár a keretünkben, mert más kluboknál jobban megfizetik őket. Most is tartom magam a hitvallásomhoz, miszerint jobb kevesebb pénzért futballozni, mint többért a kispadot koptatni. Mosonmagyaróváron felzárkóztatjuk, fejlesztjük a labdarúgókat, akik idővel továbbállnak, de nem baj. Ez is egy edzői feladat, a játékos pedig rendszeresen pályára léphet.- A bentmaradásért vívott harcban a kelleténél idegesebbek a játékosok?- Dehogy. Legalábbis remélem, hogy nem csal a megérzésem. Mindannyian tisztában vannak a lehetőségeinkkel, s elértek egy olyan felkészültségi szintet, amelynek a birtokában kellően magabiztosan léphetnek pályára. Egyáltalán nincs okunk tartani a hátralévő fordulóktól.- A bajnokság után marad a klubnál?- Persze. A szerződésem 2019 nyaráig érvényes, de nem is ezzel foglalkozom, hanem azzal, hogy a következő idényre hogyan lehetne megerősíteni a keretet. Már a novemberi Európa-bajnoki selejtezőre gondolnak a női kosarasok A sportembert éhesebbé teszi a siker Fizikai felkészülés nincs most a programban, csiszolják az összeszokottságot Fotó: Nemzeti Sport KOSÁRLABDA Vége az Euroligának, lezárult a bajnokság. Hihetnénk, hogy a magyar női kosarasok számára most kezdődik a pihenés, a szabadság ideje, ám a legjobbak számára ez még odébb van, sőt, a korosztályos válogatottak számára csak most jön a java. Az U20-as korosztály - benne olyan felnőtt válogatottakkal, mint például Studer Ágnes, Gereben Lívia vagy Juhász Dorka - Európa-bajnokságra készül, amelynek július első felében Sopron ad otthont, Eb előtt állnak a 18 és a 16 évesek is, a 17 esztendősök pedig világbajnokságon vesznek részt a nyáron. A felnőttek a legközelebb novemberben játszanak tétmeccsen, ám Székely Norbert szövetségi kapitány három hétre összetrombitálta a kiválasztottjait. Ez a keret természetesen nem így festene, ha heteken belül következne a soros Ebselejtező. Az említett korosztályos versenyeken részt vevő játékosok nincsenek Székesfehérvárott, Krivacsevics Tijana felmentést kapott, a honosított Cyesha Goree hazautazott az Egyesült Államokba, Megyesi Dóra pedig a sportág új műfaja, a 3*3-as szakág júniusi, manilai világbajnokságára készül. A kapitány helyettük behívott több olyan fiatalt, akik már elértek a válogatottság küszöbéig, és a közeljövőben dől el, hogy átléphetnek-e rajta. Lapunk kérdésére, hogy nem kegyetlenség-e a megérdemelt pihenő helyett dolgoztatni a játékosokat, Székely Norbert így felelt: - Nekem már Sopronban is Haynau volt a „becenevem” a kegyetlenségem miatt, de szükség van erre a néhány közösen eltöltött hétre. Ha novemberben kivívjuk az Ebrészvétel jogát, akkor jövőre is ilyenkor, a bajnokság befejezése után kell elkezdenünk a közvetlen felkészülést a kontinenstornára. Most fizikai felkészülés nincs a programban, a taktikai tárházunkat gazdagítjuk, csiszoljuk, növeljük az összeszokottságot és igyekszünk minél jobban megismerni egymást. Dubei Debóra boldog hetekkel a háta mögött érkezett a fehérvári edzőtáborba, hiszen április 22-én a Sopron tagjaként Euroliga-ezüstérmet, a múlt héten pedig újabb bajnoki aranyérmet ünnepelhetett.- A válogatottba mindig boldogan jövök, szeretek ehhez a közösséghez tartozni. Csodálatos élményekkel gazdagodhattam a közelmúltban, de egy sportembert nem jóllakottá, hanem még éhesebbé tesz a siker, és az én szemem előtt már az lebeg, hogy a válogatottal is átélhetek olyan eufóriát, mint most a klubomban, ezért pedig muszáj áldozatokat hozni. Az edzőtábor zárásaként Prágába, majd Párizsba utazik a keret, előbb május 24-én és 25-én a csehekkel, június 1-jén, 2-án és 3-án pedig a franciákkal játszik két, illetve három felkészülési mérkőzést. Ez a két válogatott magasabban jegyzett a magyarnál, ám Székely Norbertét nem is érdeklik az eredmények, ő a most gyakorolt elemeket szeretné látni élesben, komoly ellenféllel nehezítve a végrehajtást. Az ősszel már nem lesz idő ilyen lélegzetű összetartásra, így mondhatni most alapozzák meg a jövő júniusi Európa-bajnoki szereplés lehetőségét. Ehhez, egész pontosan a legjobb hat második közé kerüléshez papíron elég novemberben egy újabb nagyon nagy különbségű győzelem Albániában - itthon 137-48 volt a végeredmény -, az oroszok legyőzésével pedig akár a csoportelsőség is meglehet. Pajor-Gyulai László Ők készülnek Székesfehérváron Dubei Debóra (Sopron), Raksányi Krisztina (DVTK), Licskai Zsófia (PEAC-Pécs), Simon Zsófia (Győr), Katona Szidónia (Cegléd), Varga Zsófia (Győr), Aho Nina Daniella (Duquesne, Egyesült Államok), Mansaré Anna Manty (Szekszárd), Bálint Réka (Szekszárd), Szabó Fanni Andrea (DVTK), Horváth Bernadett (MTK), Hegedűs-Őri Györgyi (ZTE), Weninger Virág (Sopron), Nagy Dóra (DVTK), Bach Boglárka (DVTK), Határ Bernadett (Sopron), Zele Dorina (DVTK), Barna! Judit (BEAC). JEGYZET Tét nélkül? Olyan nincs! Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Nem tudom pontosan, mikor jöttem rá, hogy valójában a sportban nincs olyan, hogy tét nélkül vagy hogy tét nélküli. Egyik cimborám elhívott egyszer a városi kispályás focibajnokság mérkőzésére. Előtte még a tabellát is megmutatta, amelyből kiderült, kedvenceit már nem lehet befogni a pontvadászatban. Azaz nagyon tét nélkülinek tűnt ez a meccs, ám - barátom állítása szerint - látványos játékra, szép megoldásokra számíthatok. Aztán a már fordulókkal a szezon vége előtt bajnokká avanzsáló csapat egy olyan futballháborúra kényszerült a középmezőnyben tanyázó együttessel szemben, hogy még az aszfalt is szikrázott. A gyengébb idegzetűek pedig elfordították a fejüket a küzdőtértől. Jómagam, amíg a társam elment a szünetben a közeli a büfébe, képletesen szólva a kertek alatt haza is somfordáltam. Történt ugyanis, hogy húsz perc alatt három embert rúgtak fel hátulról a bitumenes pályán, akikből kettő végleg kidőlt. Háromszor fajult kis híján verekedésbe a két fél vitatott esetek utáni torzsalkodása, és hadd ne folytassam... Amikor cimborám is hazatért, kérdőre vont, miért jöttem el idejekorán. A kérdésre kérdéssel válaszoltam: milyen lett volna ez a derbi, ha tétje is van? Bevallom, azóta se láttam városi kispályás focimeccset. Vízipóló-mérkŐzést játszottunk Szentesen. A Kurca-parti gárda abban az idényben harcolta ki az élvonalbeli tagságát. Mi már úgy érkeztünk hozzájuk, hogy akár le is adhatják nekünk a pontokat, mint egy másik vidéki együttesnek, ezzel szemben akkora - effektiv - verést mértek ránk, hogy még a hazafelé vezető úton is szikrázott a szemünk, már akinek nem díszítette látószerve környékét kékes-lilás monokli... Nos, ennek az összecsapásnak sem volt igazi tétje. Ezek a történetek persze nagyban is lejátszódnak. Lásd: El Clásico, azaz a Barca és a Real évtizedes párharca. Legutóbb a már „aranyos” Barcelonához látogatott a királyi gárda. Elismerem, a jó fociból sem volt hiány, de akkora osztás járt ezzel együtt a zöld gyepen, és olykor oly sunyi, alattomos módon, hogy csak a visszajátszott lassításoknál vehette észre az emberfia. Pedig azt gondoltam, hogy egymás testi épségére, „kenyérkereső lábára” vigyázó profik futballoznak. Tévedtem. (?) Már nem tudom pontosan, mikor jöttem rá, hogy valójában a sportban nincs olyan, hogy tét nélkül vagy hogy tét nélküli. És ezt az érzést az El Clásico csak tovább erősítette bennem.
