Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-09 / 106. szám
2018. MÁJUS 9., SZERDA SPORT 15 Látogatás az ifjúsági Európa-bajnok Bernáth Attilánál JEGYZET Kitörés a cigánysorról Bernáth Attila „utcagyerek” volt, sokat verekedett, adott is, kapott is. Linkeskedett is, de már érzi a felelősség súlyát Fotó: Mirkó István Aki nem járt még Hajdúhadházon az Árpád utcában, az nem látott mindent a való világból. A Kazinczy utca 1. szám alatti edzőterem sem keverhető össze egy rózsadombi vagy naphegyi luxusfitnesz-létesítménnyel. Ebből a környezetből kitörve jutott el néhány napja Bernáth Attila Roseto degli Abruzzi városában, az Adriai-tenger partján az ifjúsági ökölvívó Európa-bajnokság dobogójának legfelső fokára. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu ÖKÖLVÍVÁS A Kazinczy utcai „gym” kívülről inkább magtárnak vagy gazdasági épületnek tűnik, ám ahogy belépünk, kellemes meglepetés fogad: odabent rend, tisztaság, a falakon újságkivágások, a központi helyen a magyar bokszlegenda, Papp Laci fotója, a plafonról bokszzsákok lógnak, oldalt fedeles labdák, minden olyan, amilyennek egy „igazi" bokszteremben lennie kell. (E sorok írójának megadatott, hogy megfordult Havanna mellett, Cojímarban a világverő kubai válogatott nyomorúságos edzőtáborában - ahhoz képest ez maga a mennyország.) Salánki László edző és felesége, Nagy Tímea, a világklasszis 75 küós bokszoló példás rendben tartja a klubot - a DVSC helyi lerakatát. A főnök most a válogatott edzőtáborában van, távollétében Nagy Tímea fogad bennünket. „Nem könnyű ebben a hőségben munkára fogni a gyerekeket, de azért sikerül” - mutat körbe a tucatnyi fiún, lányon, akik között ránézésre nagyjából 50-50 százalékos az etnikai arány. Két srác feltűnően hasonlít egymásra, egyikük Bernáth Attila, a 18 éves Európa-bajnok, akinek a kedvéért eljöttünk a Budapesttől 240 kilométerre fekvő hajdúvárosba, másikuk az egyik öcs, László. A fiatalabbik Bernáth szemmel láthatóan felnéz bátyjára. „Ő a példaképem” - mondja, amikor megszólítjuk. Bernáth Attila mosolygós, jókötésű fickó, de szája sarkában ott bujkál a hamiskás mosoly, naivnak nem nevezném. „Utcagyerek voltam, sokat verekedtem, adtam is, kaptam is, 11 éves koromban természetes módon vezetett az utam a helyi bokszklubba - meséli a tizenegy gyerekes család sarja, aki pontosan középen helyezkedik el a sorban, öten idősebbek, öten fiatalabbak nála a testvérek közül. - Végig Laci bá volt az edzőm, és az utóbbi öt évben Timi is foglalkozik velem, ő állt a ringsarokban, amikor 13 évesen az első serdülő magyar bajnokságomat nyertem. Akkoriban jól toltam az edzéseket, meg is lett az eredménye, de akadtak olyan időszakok is, amikor bajok voltak velem...” A bajnak vannak fokozatai a Bernáth családban, a legidősebb báty, a 24 éves János ez idő szerint éppen szabadságvesztését tölti, de Attilánál a „baj” szerencsére ennél enyhébb formában jelentkezett. „Volt, hogy nem nagyon jártam edzésre, tavaly, az antalyai ifjúsági Eb előtt is linkeskedtem, engem is meglepett, hogy így is ezüstérmet szereztem. Manapság sokszor gondolok arra, hogy ha rendesen odateszem magam, akár már kétszeres Európa-bajnok lehetnék. Mostanában rendesen edzek, egy hónapos felkészülés előzte meg a rosetói Eb-t, de érzem, melózhatnék még keményebben is” - ismeri el. Majd beáll a sorba, a futással bemelegítő társai közé, bokszmozdulatokat végezve. Pár körrel később odalép hozzánk. „A csapott és a horog, a felütés az erősségem, egyeneseket ritkábban ütök, bár Timi szerint azokat is kellene. Timivel szoktunk kesztyűzni, régen simán megvert, ma már nem biztos...” - sandít mentorára az ifjú Európa-bajnok, amire rögtön jön a válasz: „Nem engem kell megverned!” Közben megállás nélkül kapacitálom Attilát, hogy üljünk kocsiba és menjünk el a családjához, de szabódik: „Szégyellem, hogy milyen körülmények között élünk...” Ha nem, hát nem, de aztán mintha oldódna a feszültség. „Tudja, ez az Európa-bajnokság megmutatta nekem, hogy akár a jövőmet is megalapozhatom a boksszal. Ki akarok törni a szegénységből, a cigányutcából. Apa nyolc általánost végzett, anya hatot, tizenegyen vagyunk testvérek, de további négyet örökbe fogadtunk, mert egyik-másik húgomnak, sógornőmnek már gyereke is született, és az unokatestvéreket is édestestvéreimnek tekintem, ők is velünk élnek. Apa a téglási centrifugagyárban dolgozik (Hajdúsági Iparművek - a szerk.), egyedül ő keres a családban, meg kapjuk a segélyt és a pótlékot. Nekem most hetvenezer forintos Gerevich-ösztöndíj jár, annak a felét odaadom a családnak, elhatároztam, hogy ha lesz pénzem, abból a többieket segítem” - ömlik belőle a szó idővel, és amikor újból felvetem: látogassuk meg a családot, szabódva ugyan, de rááll. „Jó, de csak kívülről. Nem megyünk be a házba.” Kocsiba ülünk, áthajtunk a központon, majd egyre nyomorúságosabb vidékre érünk. A vasúton túl van a cigánysor, az Árpád utca 53., Bernáthék vályogháza. A homlokzaton ott a parabolaantenna tányérja, de ettől eltekintve nem sok minden utal a 21. századra. A kerítés előtt csinos, legfeljebb tizenhat évesnek tűnő cigány lány áll, karján aranyos csecsemőjével. „Ő az egyik sógornőm - magyarázza Attila. - Nekem is van menyasszonyom, Bianka, három éve járunk, számomra ő a legszebb lány a világon. A válogatott bokszoló Nagy Angi húga. Jövőre megkérem a kezét.” Attila meglepően érett, már-már filozofikus mondatokra vált. „Érzem a felelősségem súlyát, a saját keresztemet én cipelem. Vallásos vagyok, hiszek Istenben, szoktam imádkozni a meccseim előtt. Az iskolával kissé hadilábomállok, nem viszem túlzásba a tanulást, de a minap kaptam egy ötöst angolból, igaz, azzal a lendülettel egy kettest is. Tizedikes vagyok, le akarok érettségizni, aztán meglátjuk. Laci bá jóban-rosszban mellettem áll, sok terhet levesz a vállamról, őt tartom a második apámnak. Két év múlva lesz a tokiói olimpia, oda feltétlenül ki akarok jutni. Amióta Európa-bajnok lettem, hívogatnak az újságírók, ma is lenn volt az M4 Sport stábja, képzelje, egész jól megy már a beszéd, azt mondják, ügyesen válaszolgatok” - dicsekszik. Majd visszamegyünk az edzőteremhez, elbúcsúzunk. Attila felpattan a biciklijére és öccsével együtt elkarikázik. A hadházi cigánysor felé. Ahol most még él, de ahonnan - ha a fene fenét eszik is - ki akar tömi. A győztes gólt szerző Sáliéi Dániel a forduló legjobbja lett az MLS-ben Legendáktól is tanulhat Amerikában LABDARÚGÁS Sallói Dániel, az észak-amerikai profi futballbajnokságban (MLS) szereplő magyar csatár lőtte a Kansas City győztes gólját a hét végén. Teljesítményével bekerült a forduló álomcsapatába, sőt, a különböző statisztikai mutatókból kialakuló játékosindexek alapján ő lett a kör legjobbja is: a gólja mellett kétszer eltalálta a kapufát, és volt három kulcspaszsza is a Colofado ellen (1-0). Tavaly még csak kiegészítő ember volt a 21 éves magyar futballista, most viszont már két gólnál és négy gólpassznál tartva stabil tagja a kezdőcsapatnak. „Éppen ez a titka a jó formámnak - mondta lapunk megkeresésére. - Jóval nagyobb az önbizalmam, és egy év alatt rengeteget fejlődtem. Erősebb lettem, higgadtabb, jobb döntéseket hozok, és stabillá váltak a labdaérintéseim, ami nagyon sokat segít a játékom folyamatosságában. Jó érzés, hogy gyakran látom a nevemet a médiában és a klub honlapján, egyre gyakrabban ismernek meg az emberek az utcán, érzem, hogy szeretnek a szurkolók.” Az MLS-ben tíz forduló ment le ebben a bajnokságban, és a Kansas City a Nyugati főcsoportban az első helyen áll. Tavaly a csoportjában az ötödik helyen végezve jutott el a rájátszásba, amelynek aztán már az első körében kiesett, és ez az összesített tabellán all. helyhez volt elég. „Télen nagyon jó futballisták érkeztek a csapathoz, erősödtünk, és ezt tükrözi az eddigi teljesítményünk. Ennek megfelelően merészebbek is a céljaink, nemcsak bejutni akarunk a rájátszásba, hanem a döntő, illetve annak a megnyerése lebeg a szemünk előtt.” Gyerekként nemzetközi meccsek nyitányán Budapesten olyan sztárok kísérője volt, mint például David Beckham, de van olyan fotója is, amelyen Cristiano Ronaldo és Zlatan Ibrahimovic mellett áll. „Még mindig furcsa, hogy olyan labdarúgókkal találkozom a pályán, akik gyerekkoromban a bálványaim voltak. Egy hónapja idegenben gólszerző voltam, amikor 2-0-ra megvertük a Los Angeles Galaxyt, amelybe az utolsó fél órára beállt Ibrahimovic is. Az MLS erős bajnokság, kiváló labdarúgókkal kell megvívnom a helyemért a csapatban. Tanulhatok a csapattársaimtól, az ellenfelektől, ez csak a hasznomra válik, és így talán érthető, hogy nagyon szeretek itt ját- Egykor Beckhammel Fotó: NS szani.” Pajor-Gyulai László Felsugárzik Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Fájdalomban és örömben egyaránt része van annak, aki sportolásra adja a fejét. Mondhatni a sérülések éppen úgy velejárói a sportnak, mint a kisebtr-nagyobb sikerek. Természetesen az olyan szellemi sportok, mint a sakk esetében fizikai fájdalommal aligha kell számolnunk, de egy-egy elhibázott lépés után a játékos komoly mentális megpróbáltatással néz szembe. Meglepő, hogy a fájdalomhoz mennyire eltérően viszonyulnak az egyes sportágakban. Például egy focistának a fájdalomküszöbe jóval alacsonyabb, mint egy öklözőé, és a fájdalomérzet kimutatásának is más-más a kultúrája a két jemlített sportban. Olyannyira, hogy a futballista mérkőzésstratégiájához hozzátartozhat egy kis fetrengés, egy bokszoló számára ez legföljebb elcsalt mérkőzés alkalmával jöhet számításba. Sportáganként változik, hogy a sportolás közben szerzett sérülés helye és a fájdalom jelentkezésének helye milyen távol tud kerülni egymástól. A magas szinten űzött futball iránt érdeklődő közönség már el sem csodálkozik azon, hogy a lába alsó részére kapott rúgás nyomán a focista az esetek többségében nem sípcsontját, bokáját, vádliját tapogatja a földön fekve, hanem a fejét fogja. Persze míg BL-mecscsen fel nem rúgják, e sorok írója sem lehet benne biztos, hogy nem sugárzik-e fel a fejbe minden fájdalom, amit egy focista elszenved, így csak vélelmezhető, hogy a fetrengő játékos csak jogosulatlan előnyt próbál szerezni, illetve gyenge tanárai voltak a színi tanodában. Érthető, hogy a játékvezető ténykedését befolyásolni akarják a játékosok, de ezt nem magyarázhatja a gyermeteg dramaturgia alkalmazását. Egy szó mint száz: komolyabban kellene venni az időhúzási trükkökkel kapcsolatos képzést a futballakadémiákon. Huszonegyedik századi focihoz huszonegyedik századi szintű fetrengés illene. Mint szó esett róla, siker és öröm nélkül sincs sport. A siker fölött érzett örömet mindenki igyekszik kimutatni. Az élet persze igazságtalan, ezért sportáganként más-más hatásfokú az örömködés. Miközben egy kerékpárversenyző hetven kilométer/órás sebességgel áthalad a célvonalon, nagy színházat aligha várhatunk tőle. Már csak érzékelési korlátáink miatt sem. Viszont ha gól születik a fociban, szerzője igazi jutalomjáték előadója lehet. Van tere és ideje, hogy kifejezze boldogságát. A játékos produkciója során egyben fogadja az ovációt, mely jelzi számára, hogy a gól ugyan az övé, de máris elbirtokolta tőle a dicsőséget a közönség. Bizony-bizony a drukkerek sokadalma a közösségi tulajdon híve marad még a magánérdekek köré szerveződő sport világában is.
