Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-07 / 80. szám

2018. ÁPRILIS 7., SZOMBAT SPORT 15 Szilágyi Áronnak Szöulban jól jött, hogy betegen versenyzett Újra magabiztos lett A riói ötkarikás játékok után nyert újra versenyt Szilá­gyi Áron: a kétszeres olim­piai bajnok kardvívó a szöu­li GP-viadalon végzett az első helyen. A győzelmet azonban nem akarja túlértékelni. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Kimondani egyszerű, megva­lósítani jóval nehezebb, még­sem túlzás talán a kijelentés: minden bizonnyal maga Szilá­gyi Áron is szeretné mindig azt a Szilágyi Áront a páston látni, amelyik múlt vasárnap a szöuli Grand Prix-versenyen az elődön­tőben és a fináléban parádézott.- Ezért szép a mi sport­águnk. Kifog az ember egy jó napot, sőt, Szöult tekintve egy órát, és azzal versenyt is nyer­het - válaszolta Szilágyi Áron.- Említsük meg, mikor nyert meg utoljára egy versenyt?- Beszélhetünk róla, nem ti­tok: a szöuli GP-viadal előtt a riói olimpián szereztem leg­utóbb aranyérmet.- Nagy kő esett le a szívéről?- Nem akarom túlértékelni ezt a győzelmet, hiszen a sze­zon közepén járunk. Persze, örülök neki, és meg is nyugtat, hiszen látom, ha jól megy a ví­vás, tudok én versenyt nyerni, ám az idény legfontosabb csa­tái még csak ezután következ­nek. Még korántsem értem el a céljaimat, legfeljebb tettem fe­léjük egy lépést.- Az elmúlt majd két évben sem teljesített azért rosszul, legin­kább a végjátékokba csúszott hiba, olyankor bosszankodott, most pedig nem is örül?!- Az évek során megtanul­tam én örülni az ezüst-, meg a bronzéremnek is, de az ter­mészetes, hogy ha nincs győ­zelem, az emberben van némi hiányérzet.- Hogyhogy ezúttal éppén a ver­seny legvégén teljesített pará­désan?- Az elmúlt hónapokban többször eljutottam a versenye­ken a legjobb nyolc, sőt, a négy közé, ám ott rendre belém köl­tözött a félelem. A soros ellenfe­leimet az adott versenyen szinte A riói olimpia után sikerült újra versenyt nyernie Szöulban Szilágyi Áronnak Fotó: MTI sosem láttam vívni, de úgy gon­doltam, ha már eljutottak idáig, biztosan erősek. Aztán láttam az asszók végeredményeit, és azt, kiket vertek meg odáig, így kreáltam róluk egy hamis ké­pet, ez okozta a félelmet, és azt, hogy a végjátékokban nem tud­tam azt hozni, ami bennem van.- Hogy jutott túl ezen?- Faludi Viktóriával, a sport­pszichológusommal dolgoz­tam rajta sokat. Egyébként a problémát felismerni volt ne­héz, rájönni arra, hogy ez okoz­za a gondot, hosszabb folyamat volt. Mert nem gondoltam vol­na, hogy én a páston bárkitől is meg tudok ijedni...- Egy ekkora klasszis esetében ez kívülállóként is elég hihetet­lennek tűnik.- De ha belegondol abba, hogy folyamatosan versenyek vannak, amelyeken mindig teljesíteni, mindig bizonyíta-. ni kell, ráadásul egy olyan me­zőnyben, ahol azért van leg­alább tíz-tizenöt olyan vívó, akinek a győzelme nem jelent meglepetést, és vannak feltö­rekvő fiatalok, akik gyakran meg tudják tréfálni a legjob­bakat is, akkor talán érthető, hogy az ember néha megijed, hogy néha azon gondolkozik, mi lesz, ha nem ér el jó ered­ményt. Egyébként azok után, hogy rájöttem, mi a baj, már viszonylag könnyű volt a meg­oldást is megtalálni. És ez a GP-aranyérem tökéletesen bi­zonyította, hogy jó utat válasz­tottunk. Most már a magabiz­tosságom is visszatért, ideális magasságban van. Csak remél­ni tudom, hogy nem túl maga­san, mert az sem jó...- Erősítheti az a tudat is, hogy akárcsak egy hónappal ezelőtt, a varsói vk-viadalon, Szöulban is A sportpszichológus szerint a klasszis is hibázhat »Árontól mindig mindenki azt várja, hogy jó legyen, ilyenkor pedig kialakul az érzés az em­berben, hogy én nem hibázha­tok, nem teljesíthetek rosszul, hiszen akkor rögtön megkapom a külvilágtól, hogy de hát ő egy kétszeres olimpiai bajnok kard­vívó! - mondta el Faludi Viktória sportpszichológus. - El kellett fogadnia, hogy egy klasszis is hi­bázhat, egy bajnoknak is lehet­nek mélypontjai, ingadozásai. Újra kellett kicsit őt építeni, hi­szen az, hogy akadtak olyanok, akik megverték a versenyeken, magával hozta azt is, hogy már nem támaszkodhatott arra az érzésre sem, hogy az ellenfelek félnek tőle. Mindeközben telje­sen emberi mindaz, ami történt vele, amin átment. Mindannyian elkeseredünk akár egy kisebb kudarc után is. Áron is, de kivá­ló alany, nagyszerű sportember, így megtaláltuk az új motivációs eszközöket, a szöuli arany pe­dig csak újabb löketet ad neki a jövőt illetően” - mondta Falu­di Viktória betegen versenyzett: ott a nyolc közé jutásért kapott ki egy tus­sal, ezúttal viszont megnyerte a versenyt. Nem riadt meg at­tól, hogy visszaköszönt ugyanaz a helyzet?- De, nagyon megijedtem a verseny reggelén, beugrott a varsói vk emléke, hiszen ugyanaz volt ezúttal is a bajom: hőemelkedés, megfázás, torok­fájás. Vettem be gyógyszert, de igyekeztem nem foglalkoz­ni azzal, hogy nem vagyok túl jól. Furcsa módon inkább segí­tett a betegség, hiszen eltűn­tek a felesleges mozgások a ví­vásomból, végig figyelnem kel­lett arra, hogy egy-egy akció­nál ne menjen el túl sok ener­giám. Nem is reklamáltam a páston, mert tudtam, nem sza­bad az erőmet pazarolni rá.- Amikor 2015 szeptemberé­ben Decsi Andrással kezdett dolgozni, elmondta, az a célja, hogy védekezésben fejlődjön. Láttunk ebből már felvillanáso­kat, ám Szöulban parádés vívá­sa mellett még valami volt feltű­nő: sok tust adott védekezésből. Ez az új Szilágyi Áron?- A kardvívás legnagyobb kihívása védekezésből tust ad­ni. Nagyon nehéz, kiváltképp ebben a felgyorsult vívásban. Igen, Andrissal sokat dolgoz­tunk és dolgozunk ezen, meg­van az az eszköztáram, melyet elő tudok venni a versenye­ken. Nem olyan széles a reper­toár, de a megszokottól, vagy inkább úgy mondom, hogy a legtöbb vívó által használt esz­közöktől eltérő az enyém, és a sok munka folytán mára már elég magabiztos vagyok akkor is, ha engem tolnak le a pást végére.- Ez pusztán sok-sok gyakorlást igényel?- Igen. De a szöuli verseny előtt Kínában voltunk egy nem­zetközi edzőtáborban, és ez na­gyon hasznos volt számomra. Mert az oké, hogy otthon a vá­logatott tagjaival szemben gya­korlom ezt is, de őket ismerem. Sokkal jobb számomra, ha egy ismeretlen ritmusban vívó el­lenféllel szemben gyakorolha­tom ezeket, még akkor is, ha adott esetben a velem szem­ben álló gyengébb is, mint a magyar kardozók. Mind a négy hazai csapat győzött az Európa-liga negyeddöntőjében Egygólos előny Gulácsi Péteréknél LABDARÚGÁS A kapuból kirob­­banthatatlan Gulácsi Péter­rel felálló RB Leipzig hazai pá­lyán 1-0-s győzelmet aratott az Olympique Marseille ellen a labdarúgó Európa-liga negyed­döntőjében, a csütörtöki első mérkőzésen. A magyar válo­gatott hálóőre csapata góljából is kivette a részét. Az első fél­idő végén néhány másodpercen belül két, az ötös jobb sarka elől leadott lövést is kiöklözött, és a második mentése után az ellen­­támadásból Timo Werner sze­rezte meg (már a hosszabbítás­ban) a meccs egyetlen találatát. A krónikához az is hozzátarto­zik, hogy pár perccel korábban Gulácsinak a felső léc segítsége kellett ahhoz, hogy ne a vendé­gek jussanak vezetéshez. „Időbe telt, amíg feltörtük a franciák védelmét, de végül nyertünk, és az El idei kiírásá­ban most először nem kaptunk gólt. Az 1 -0 kedvező eredmény számunkra, de a csatának még csak a felén vagyunk túl” - je­gyezte meg Ralph Hasenhüttl, az RB Leipzig vezetőedzője. A lipcseiek a Bajnokok Ligá­jából kiesve, a csoportjukban harmadikként zárva kerültek át az Európa-Ugába, ahol két nagy párharcot már megnyertek. A Napolit úgy ejtették ki, hogy a 3-1-es idegenbeli győzelmük Gulácsi (középen) csapata góljából is kivette a részét Fotó: MTI után a hazai 2-0-s vereség is belefért nekik, a Zeniten pedig 3-2-es összesítéssel (2-1, 1-1) jutottak túl. S azt, hogy idegen­ben is veszélyesek, a BL-ben ép­pen Franciaországban bizonyí­tották, hiszen az ősszel 4-1-re győztek a Monaco otthonában. Az Európa-liga negyeddön­tőjében a másik három találko­zó is hazai győzelmet hozott, a Lazio 4-2-re verte a Salzburgot (az osztrákoknál Szoboszlai Dó­­minik nem volt a keretben), az Arsenal 4-1-re a CSZKA Moszk­vát, az Atlético Madrid pe­dig 2-0-ra a Sporting Lisboát. A visszavágókat a jövő csütörtö­kön rendezik. MW JEGYZET Gigászok Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Egyszer csak a távirányí­tóért nyúltam. Ismeretlen érzés kezdett eluralkodni bennem: az unalomé. Vagy talán pontosabb érdekte­lenségnek nevezni, egész egyszerűen elkalandoztak a gondolataim, felébredt bennem a kíváncsiság, va­jon mi mehet más csator­nákon, és tényleg, egyszer csak a távirányítóhoz nyúl­tam, majd átkapcsoltam egy filmre. Aztán persze visszalép­tem, megnézni, változott-e az eredmény, de már nem tudott igazán lekötni egyik meccs sem. Nyernek az esé­lyesek, nincs izgalom, min­den kiszámítható - pedig már a negyeddöntőknél tar­tunk a Bajnokok Ligájában. Az olyan gigászok győzel­mére, mint a Real Madrid, a Barcelona vagy a Bayern München, a fogadóirodák alig fizetnek, és a gigászok közül is kiemelkedő gigá­szok belterjes játékává ala­kul át a sorozat, amit semle­ges nézőként egyre kevésbé érdekes követni. Az olasz, a spanyol, a német és az an­gol bajnokságon kívülről a legjobb nyolc közé bekerül­ni szinte lehetetlen, a leg­tehetősebb, legerősebb és a szegényebbek közötti távol­ság még sohasem nyúlt ak­korára, mint manapság. Az új kiírás ráadásul ezt a távolságot növelni is fogja, az olyan csapatok számára, mint amilyenek a magyarok is, a BL csoportköre egy so­ha meg nem valósuló álom­má válik, míg a top bajnok­ságok képviselőnek a he­lye bebetonozódik. A gond az, hogy ha mindig ugyan­azok nyernek, ha minimá­lis az esély a meglepetésre, akkor minden sórozat szép lassan érdektelenségbe ful­ladhat, ami pedig hosszú tá­von óriási károkat okozhat az üzletnek - nem véletlen, hogy az észak-amerikai sza­bályok minden profi ligá­ban az erők kiegyenlítését segítik elő. Európában a leg­jelentősebb klubok ilyen re­gulákról hallani sem akar­nak, ők legszívesebben va­lóban csak egymással ját­szanának, ám ilyen alapon a BL-t gyakorlatilag ráérnénk a negyeddöntőkkel kezdeni, azt nem nehéz kiszámíta­ni, kik jutnak el odáig. Ad­dig eljátszadozhatnak kicsit a többiek is, akiket a nagyok amolyan szükséges rossz­ként tűrnek meg maguk kö­zött. Eszemben sincs temetni a Bajnokok Ligáját vagy az európai futballt, korábban sohasem látott mértékű üz­letként mindkettő csilla­gászati összegeket mozgat és termel, milliókat szóra­koztat hétről hétre, ám a sportág romantikus kor­szakának, amelyben a ki­sebbek is labdába rúghat­tak, búcsút inthetünk. És a negyeddöntők gyakorla­tilag lefutottnak ígérkező visszavágói után a folyta­tásra már csak a „leggigá­szibb” gigászok maradnak: így akár vissza is térhet az izgalom.

Next

/
Thumbnails
Contents