Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-07 / 80. szám
2018. ÁPRILIS 7., SZOMBAT SPORT 15 Szilágyi Áronnak Szöulban jól jött, hogy betegen versenyzett Újra magabiztos lett A riói ötkarikás játékok után nyert újra versenyt Szilágyi Áron: a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó a szöuli GP-viadalon végzett az első helyen. A győzelmet azonban nem akarja túlértékelni. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Kimondani egyszerű, megvalósítani jóval nehezebb, mégsem túlzás talán a kijelentés: minden bizonnyal maga Szilágyi Áron is szeretné mindig azt a Szilágyi Áront a páston látni, amelyik múlt vasárnap a szöuli Grand Prix-versenyen az elődöntőben és a fináléban parádézott.- Ezért szép a mi sportágunk. Kifog az ember egy jó napot, sőt, Szöult tekintve egy órát, és azzal versenyt is nyerhet - válaszolta Szilágyi Áron.- Említsük meg, mikor nyert meg utoljára egy versenyt?- Beszélhetünk róla, nem titok: a szöuli GP-viadal előtt a riói olimpián szereztem legutóbb aranyérmet.- Nagy kő esett le a szívéről?- Nem akarom túlértékelni ezt a győzelmet, hiszen a szezon közepén járunk. Persze, örülök neki, és meg is nyugtat, hiszen látom, ha jól megy a vívás, tudok én versenyt nyerni, ám az idény legfontosabb csatái még csak ezután következnek. Még korántsem értem el a céljaimat, legfeljebb tettem feléjük egy lépést.- Az elmúlt majd két évben sem teljesített azért rosszul, leginkább a végjátékokba csúszott hiba, olyankor bosszankodott, most pedig nem is örül?!- Az évek során megtanultam én örülni az ezüst-, meg a bronzéremnek is, de az természetes, hogy ha nincs győzelem, az emberben van némi hiányérzet.- Hogyhogy ezúttal éppén a verseny legvégén teljesített parádésan?- Az elmúlt hónapokban többször eljutottam a versenyeken a legjobb nyolc, sőt, a négy közé, ám ott rendre belém költözött a félelem. A soros ellenfeleimet az adott versenyen szinte A riói olimpia után sikerült újra versenyt nyernie Szöulban Szilágyi Áronnak Fotó: MTI sosem láttam vívni, de úgy gondoltam, ha már eljutottak idáig, biztosan erősek. Aztán láttam az asszók végeredményeit, és azt, kiket vertek meg odáig, így kreáltam róluk egy hamis képet, ez okozta a félelmet, és azt, hogy a végjátékokban nem tudtam azt hozni, ami bennem van.- Hogy jutott túl ezen?- Faludi Viktóriával, a sportpszichológusommal dolgoztam rajta sokat. Egyébként a problémát felismerni volt nehéz, rájönni arra, hogy ez okozza a gondot, hosszabb folyamat volt. Mert nem gondoltam volna, hogy én a páston bárkitől is meg tudok ijedni...- Egy ekkora klasszis esetében ez kívülállóként is elég hihetetlennek tűnik.- De ha belegondol abba, hogy folyamatosan versenyek vannak, amelyeken mindig teljesíteni, mindig bizonyíta-. ni kell, ráadásul egy olyan mezőnyben, ahol azért van legalább tíz-tizenöt olyan vívó, akinek a győzelme nem jelent meglepetést, és vannak feltörekvő fiatalok, akik gyakran meg tudják tréfálni a legjobbakat is, akkor talán érthető, hogy az ember néha megijed, hogy néha azon gondolkozik, mi lesz, ha nem ér el jó eredményt. Egyébként azok után, hogy rájöttem, mi a baj, már viszonylag könnyű volt a megoldást is megtalálni. És ez a GP-aranyérem tökéletesen bizonyította, hogy jó utat választottunk. Most már a magabiztosságom is visszatért, ideális magasságban van. Csak remélni tudom, hogy nem túl magasan, mert az sem jó...- Erősítheti az a tudat is, hogy akárcsak egy hónappal ezelőtt, a varsói vk-viadalon, Szöulban is A sportpszichológus szerint a klasszis is hibázhat »Árontól mindig mindenki azt várja, hogy jó legyen, ilyenkor pedig kialakul az érzés az emberben, hogy én nem hibázhatok, nem teljesíthetek rosszul, hiszen akkor rögtön megkapom a külvilágtól, hogy de hát ő egy kétszeres olimpiai bajnok kardvívó! - mondta el Faludi Viktória sportpszichológus. - El kellett fogadnia, hogy egy klasszis is hibázhat, egy bajnoknak is lehetnek mélypontjai, ingadozásai. Újra kellett kicsit őt építeni, hiszen az, hogy akadtak olyanok, akik megverték a versenyeken, magával hozta azt is, hogy már nem támaszkodhatott arra az érzésre sem, hogy az ellenfelek félnek tőle. Mindeközben teljesen emberi mindaz, ami történt vele, amin átment. Mindannyian elkeseredünk akár egy kisebb kudarc után is. Áron is, de kiváló alany, nagyszerű sportember, így megtaláltuk az új motivációs eszközöket, a szöuli arany pedig csak újabb löketet ad neki a jövőt illetően” - mondta Faludi Viktória betegen versenyzett: ott a nyolc közé jutásért kapott ki egy tussal, ezúttal viszont megnyerte a versenyt. Nem riadt meg attól, hogy visszaköszönt ugyanaz a helyzet?- De, nagyon megijedtem a verseny reggelén, beugrott a varsói vk emléke, hiszen ugyanaz volt ezúttal is a bajom: hőemelkedés, megfázás, torokfájás. Vettem be gyógyszert, de igyekeztem nem foglalkozni azzal, hogy nem vagyok túl jól. Furcsa módon inkább segített a betegség, hiszen eltűntek a felesleges mozgások a vívásomból, végig figyelnem kellett arra, hogy egy-egy akciónál ne menjen el túl sok energiám. Nem is reklamáltam a páston, mert tudtam, nem szabad az erőmet pazarolni rá.- Amikor 2015 szeptemberében Decsi Andrással kezdett dolgozni, elmondta, az a célja, hogy védekezésben fejlődjön. Láttunk ebből már felvillanásokat, ám Szöulban parádés vívása mellett még valami volt feltűnő: sok tust adott védekezésből. Ez az új Szilágyi Áron?- A kardvívás legnagyobb kihívása védekezésből tust adni. Nagyon nehéz, kiváltképp ebben a felgyorsult vívásban. Igen, Andrissal sokat dolgoztunk és dolgozunk ezen, megvan az az eszköztáram, melyet elő tudok venni a versenyeken. Nem olyan széles a repertoár, de a megszokottól, vagy inkább úgy mondom, hogy a legtöbb vívó által használt eszközöktől eltérő az enyém, és a sok munka folytán mára már elég magabiztos vagyok akkor is, ha engem tolnak le a pást végére.- Ez pusztán sok-sok gyakorlást igényel?- Igen. De a szöuli verseny előtt Kínában voltunk egy nemzetközi edzőtáborban, és ez nagyon hasznos volt számomra. Mert az oké, hogy otthon a válogatott tagjaival szemben gyakorlom ezt is, de őket ismerem. Sokkal jobb számomra, ha egy ismeretlen ritmusban vívó ellenféllel szemben gyakorolhatom ezeket, még akkor is, ha adott esetben a velem szemben álló gyengébb is, mint a magyar kardozók. Mind a négy hazai csapat győzött az Európa-liga negyeddöntőjében Egygólos előny Gulácsi Péteréknél LABDARÚGÁS A kapuból kirobbanthatatlan Gulácsi Péterrel felálló RB Leipzig hazai pályán 1-0-s győzelmet aratott az Olympique Marseille ellen a labdarúgó Európa-liga negyeddöntőjében, a csütörtöki első mérkőzésen. A magyar válogatott hálóőre csapata góljából is kivette a részét. Az első félidő végén néhány másodpercen belül két, az ötös jobb sarka elől leadott lövést is kiöklözött, és a második mentése után az ellentámadásból Timo Werner szerezte meg (már a hosszabbításban) a meccs egyetlen találatát. A krónikához az is hozzátartozik, hogy pár perccel korábban Gulácsinak a felső léc segítsége kellett ahhoz, hogy ne a vendégek jussanak vezetéshez. „Időbe telt, amíg feltörtük a franciák védelmét, de végül nyertünk, és az El idei kiírásában most először nem kaptunk gólt. Az 1 -0 kedvező eredmény számunkra, de a csatának még csak a felén vagyunk túl” - jegyezte meg Ralph Hasenhüttl, az RB Leipzig vezetőedzője. A lipcseiek a Bajnokok Ligájából kiesve, a csoportjukban harmadikként zárva kerültek át az Európa-Ugába, ahol két nagy párharcot már megnyertek. A Napolit úgy ejtették ki, hogy a 3-1-es idegenbeli győzelmük Gulácsi (középen) csapata góljából is kivette a részét Fotó: MTI után a hazai 2-0-s vereség is belefért nekik, a Zeniten pedig 3-2-es összesítéssel (2-1, 1-1) jutottak túl. S azt, hogy idegenben is veszélyesek, a BL-ben éppen Franciaországban bizonyították, hiszen az ősszel 4-1-re győztek a Monaco otthonában. Az Európa-liga negyeddöntőjében a másik három találkozó is hazai győzelmet hozott, a Lazio 4-2-re verte a Salzburgot (az osztrákoknál Szoboszlai Dóminik nem volt a keretben), az Arsenal 4-1-re a CSZKA Moszkvát, az Atlético Madrid pedig 2-0-ra a Sporting Lisboát. A visszavágókat a jövő csütörtökön rendezik. MW JEGYZET Gigászok Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Egyszer csak a távirányítóért nyúltam. Ismeretlen érzés kezdett eluralkodni bennem: az unalomé. Vagy talán pontosabb érdektelenségnek nevezni, egész egyszerűen elkalandoztak a gondolataim, felébredt bennem a kíváncsiság, vajon mi mehet más csatornákon, és tényleg, egyszer csak a távirányítóhoz nyúltam, majd átkapcsoltam egy filmre. Aztán persze visszaléptem, megnézni, változott-e az eredmény, de már nem tudott igazán lekötni egyik meccs sem. Nyernek az esélyesek, nincs izgalom, minden kiszámítható - pedig már a negyeddöntőknél tartunk a Bajnokok Ligájában. Az olyan gigászok győzelmére, mint a Real Madrid, a Barcelona vagy a Bayern München, a fogadóirodák alig fizetnek, és a gigászok közül is kiemelkedő gigászok belterjes játékává alakul át a sorozat, amit semleges nézőként egyre kevésbé érdekes követni. Az olasz, a spanyol, a német és az angol bajnokságon kívülről a legjobb nyolc közé bekerülni szinte lehetetlen, a legtehetősebb, legerősebb és a szegényebbek közötti távolság még sohasem nyúlt akkorára, mint manapság. Az új kiírás ráadásul ezt a távolságot növelni is fogja, az olyan csapatok számára, mint amilyenek a magyarok is, a BL csoportköre egy soha meg nem valósuló álommá válik, míg a top bajnokságok képviselőnek a helye bebetonozódik. A gond az, hogy ha mindig ugyanazok nyernek, ha minimális az esély a meglepetésre, akkor minden sórozat szép lassan érdektelenségbe fulladhat, ami pedig hosszú távon óriási károkat okozhat az üzletnek - nem véletlen, hogy az észak-amerikai szabályok minden profi ligában az erők kiegyenlítését segítik elő. Európában a legjelentősebb klubok ilyen regulákról hallani sem akarnak, ők legszívesebben valóban csak egymással játszanának, ám ilyen alapon a BL-t gyakorlatilag ráérnénk a negyeddöntőkkel kezdeni, azt nem nehéz kiszámítani, kik jutnak el odáig. Addig eljátszadozhatnak kicsit a többiek is, akiket a nagyok amolyan szükséges rosszként tűrnek meg maguk között. Eszemben sincs temetni a Bajnokok Ligáját vagy az európai futballt, korábban sohasem látott mértékű üzletként mindkettő csillagászati összegeket mozgat és termel, milliókat szórakoztat hétről hétre, ám a sportág romantikus korszakának, amelyben a kisebbek is labdába rúghattak, búcsút inthetünk. És a negyeddöntők gyakorlatilag lefutottnak ígérkező visszavágói után a folytatásra már csak a „leggigászibb” gigászok maradnak: így akár vissza is térhet az izgalom.
