Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-07 / 80. szám

Egyházközségi munkatársak találkozója Egerben Május 12-én, szombaton lesz a lelkipásztorok közvetlen mun­katársainak találkozója Eger­ben. Ternyák Csaba érsek a lel­kipásztori kisegítőket, áldozta­­tókat, kántorokat, irodistákat, házvezetőnőket, sekrestyése­ket, templomtakarítókat, az ön­kéntes egyházi hozzájárulások beszedőit hívja az egyházme­gye központjába. Arra kéri őket, hogy plébánosaikkal együtt ve­gyenek részt az egyházközsé­gi munkatársak találkozóján az egri bazilikában. A közös szent­mise és imádság mellett ennek a találkozónak az lesz a fő célja, hogy a lelkipásztorok követlen munkatársai megerősödjenek Istenbe vetett hitükben, egyhá­zi elkötelezettségükben és a kö­zösség szolgálatában. Hivatás hétvége a Papnevelő Intézetben A hagyományoknak megfelelő­en, idén is megrendezésre ke­rült a nyílt hétvége az Egri Érse­ki Papnevelő Intézetben. A résztvevő fiatalok betekin­tést nyertek a szeminárium bel­ső életébe. A tartalmas progra­mok, az imádságok, a lelki be­szélgetések mind-mind a hiva­tás felismerését segítik azok­ban, akiket az Isten a papi szol­gálatra hívott. Szabó József spi­rituális atyától megtudtuk, hogy pénteken keresztút és szentség­­imádás, szombaton főiskolai be­mutató órák, tanúságtételek, ró­zsafüzér, majd személyes be­szélgetések várták az érdeklő­dőket. Szombaton este Ternyák Csaba érsek úr találkozott a résztvevő fiatalokkal. Az össze­jövetel csúcspontja a főpásztor által celebrált ünnepi virágva­sárnapi szentmise volt, amelyen részt vettek a nyílt hétvégén je­len lévő fiatalok is. A Magyar értelmező szótár /I szerint a „tamáskodik”szó JL JL Tamás apostol személyé­vel kapcsolatos kifejezés, és azt jelenti, hogy valaki kételkedik va­lamiben. Húsvét második vasár­napjának evangéliuma minden évben a Jézus feltámadásában kételkedő Tamás apostolra emlé­kezet bennünket. Sajnálatos mó­don a holnapi evangélium fősze­replőjét legtöbbször úgy szoktuk emlegetni, mint „hitetlen Tamást” vagy enyhébb formában, mint „hitetlenkedő Tamást”. Pedig az igazság az, hogy Ta­más apostol istenfélő zsidó em­ber volt. Annyira komoly és őszin­te volt az ő hite és vallásossága, hogy a Megváltó Jézus kiválasz­totta őt apostolnak. Nem voltő hitetlen, csak az volt az ő„bűne”, hogy nem tudta elhinni, hogy az a Jézus, aki szenvedett és meg­halt a kereszten, feltámadt a ha­lálból. Hiába mondták el neki a szent asszonyok és a többi apos­tol, hogy láttuk az Urat, de neki ez nem volt elég. El tudjuk képzel­ni, mennyire meglepődtek ezen az apostolok, talán kicsit nehez­teltek is Tamásra. Három évet töl­töttek együtt Jézus társaságában, jól ismerték egymást, nem voltak titkaik egymás előtt, és most Ta­más mégsem hisz nekik, hanem kételkedik. templomba, mert meggyengült a hitük, sőt a hittel, vallással, az Egyházzal és a papokkal kapcso­latban is mindenféle jogos vagy jogtalan kritikát hangoztatnak. Tamáskodik Már Szent Ágoston, egyházunk nagy tanítója is azt mondta, hogy „Tamás hitetlensége többet hasz­nál nekünk, mint a többi tanít­vány hite”. Az ő hitetlenségé meg­vigasztal minket, mert nekünk is vannak kételyeink, mi sem va­gyunk elég erősek és szilárdak a hitben. Sokfélék vagyunk mi val­lásos, istenfélő emberek is. Van­nak köztünk olyanok, akik egész életükben, kisgyermekkoruktól fogva hisznek, imádkoznak, jár­nak a templomba. Minden prob­­lémázgatás nélkül igyekeznek Is­ten törvényei és Jézus tanítása szerint élni. De egyre többen van­nak köztünk olyanok is, akik in­kább Tamás apostolra hasonlí­tanak: időnként eltávolodnak az Egyház közösségétől, abbahagy­ják az imádságot, nem járnak Tamás apostol példája sze­rint azt kell mondanunk, hogy nincs abban semmi rendkívüli, hogy még egy hívő embernek is vannak kételyei. Ráadásul egy olyan világban, ahol sok minden gyengíti és próbára teszi a hitün­ket, és Krisztust követő keresz­tény életünket. Az idősebbek még emlékeznek azokra a „régi szép időkre”, amikor még szinte min­denki vallásos volt, járta temp­lomba, és „könnyebb" volt hin­ni. A szentek élete szerint még a nagy szentek, például Kis Szent Teréz is beszélt a hit homályáról és a hitben való elbizonytalano­dásról. Ezt azt jelenti, hogy a két­ség nem szükségképpen választ el bennünket Istentől. Érdemes arra is gondolnunk, hogy ugyan­így gyötrődik a hitetlen vagy ke­vésbé vallásos ember is. Nagyon valószínű, sőt biztos, hogy időn­­kint bennük is megjelent a kér­dés: „hátha mégis igaz”, mindaz, amit a Biblia és a vallásos embe­rek mondanak! Mi lesz velem, ha meghalok, hátha mégiscsak van feltámadás és örök élet? Még az is figyelemre méltó számunkra, hogy mindaz, ami­ről szó van az evangéliumban vasárnap történt, mégpedig a Húsvét utáni vasárnapon. Az is fontos, hogy a feltámadt Krisz­tus a tanítványok közösségében erősítette meg a kételkedő Ta­más apostol hitét. J'stennek legyen hála, a feltá­madt és megdicsőült közöt­tünk is megjelenik a vasárna­pi szentmise közösségében, hiszen megígérte: „Ahol ketten vagy hár­man összejönnek az én nevem­ben, én ott vagyok közöttük". Jé­zus velünk van, közöttünk van a szentmise közösségében: vele ta­lálkozhatunk az Isten igéjében és az Oltáriszentségben, és ő azért jön közénk, hogy megerősítse a mi gyenge, törékeny hitünket és az iránta való szeretetünket. Dolhai Lajos Három papnövendék erősítette meg a papi hivatás elfogadását Nagyszombaton, a sötétség be­állta után, a tűzszenteléssel kezdődött Húsvét vigíliájának szertartása az egri bazilikában. Ternyák Csaba érsek a meg­szentelt tűzről gyújtotta meg a húsvéti gyertyát, amely a ha­lott lézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, ame­lyek Jézus Krisztus halálos se­beit jelzik. A főszékesegyházban, a sö­tétben imádkozó hívek a hús­véti gyertya lángjáról gyújtot­ták meg gyertyájukat. Az apró fények sokasága Krisztus vilá­gosságának elterjedését' érzé­keltették, azt, hogy a bűn és ha­lál sötétjében Krisztus feltáma­dásának ereje kiterjed az egész emberiségre. Ezután felcsendült a „Húsvé­ti örömének”. Az ószövetségi ol­vasmányok után pedig felhang­zott a Glória, majd az Evangéli-A főpásztor a megszentelt tűzről gyújtotta meg a húsvéti gyertyát um előtt az Alleluja. A kereszt­víz megáldását követően ke­resztelésekre került sor, majd a jelenlevő hívek megújították keresztségi fogadalmukat. A feltámadási körmenettel a hí­vők ünneplése kilépett a temp­lom falai közül, és a világnak hirdette a feltámadás örömét. Ad Missio a Redemptoris Mater szemináriumban Ferenc pápa 2017. november 8-án jóváhagyta azt a dekrétu­mot, amely elismeri Brenner Já­nos vértanúságát s így sor ke­rülhet a boldoggá avatására. A szertartást május elsején 10 órakor tartják Szombathelyen. Brenner János Szombathe­lyen született 1931. december 27-én, háromgyermekes csa­lád második fiúgyermekeként. 1951-ben a Szombathelyi Egy­házmegye kispapjai közé vet­ték fel. Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19- én a szombathelyi székesegy­házban. Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. A plé­bániához négy fília tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. 1957. december 14-én éjfél körül egy tizenhét éves fiatal­ember zörgetett be a plébániá­ra, azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellát­ni a szentségekkel. Brenner Já­nos átment a templomba, nyaká­ba akasztotta betegellátó tarso­lyát, amelyben az Oltáriszentsé­­get vitte, és kísérőjével a domb­tetőn keresztül vezető korom­sötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször meg­támadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg há­za közelében kapták el, és ott, nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással meg­ölték. Szombathelyen, a Szent Kvirin-templom kriptájában te­mették el. Az Egyházban olyan személyt neveznek boldognak, aki életé­vel példát mutatott a tökéletes Krisztus-követésre és szentség hírében halt meg. Bekerült a szentek névjegyzékébe (canon) és a hívek elé példaként állítja az Egyház. Március elsején három papnö­vendék kapta meg az Ad Missio-t a Redemptoris Mater Egyházme­gyei Missziós szemináriumban. Herbst Ádám, Mario Morales és Carlos Sirer erősítette meg papi hivatására irányuló szándékát Ternyák Csaba egri érsek és a szeminárium közössége és elöl­járói előtt. A fogadalomtétel az egyházi szentség felvétele előtti fontos lépcsőfok. A felelős döntés pedig alapos lelki felkészülést igényel. Herbst Ádám papnövendék el­mondta: a közelmúltban lelkigya­korlaton vettek részt, mely meg­erősítette őket hivatásukban. A papnevelő és szemináriumi elöljáró számára fontos, hogy a szentelés előtt állók helyes papi képet hordozzanak magukban. Amint a szeminárium rektora, Michal Bartosz Muszynsky kér­désünkre elmondta, nem sztár­papokra van szükség, hanem Is­ten őszinte szolgáira, akik leha­jolnak az elesettekhez, akik az emberek közé mennek, hogy az Örömhírt elvigyék számukra. Ternyák Csaba érsek beszé­dében a papokhoz és papjelöl­tekhez fordulva úgy fogalma­zott: „mi, akik Isten kegyelmé­ből megkaptuk a hit ajándékát megtaláltuk egyúttal boldogsá­gunk és gazdagságunk forrását is. Olyan kincsre leltünk, aki­re egész életünket föltettük: Jé­zus Krisztus. Ti is erre kapta­tok meghívást, hogy életetekkel, szavaitokkal és a szentségek ki­szolgáltatásával tegyetek tanú­ságot őróla.” A három növendék a beszédet követően az érsek elé járult és megerősítette a pa­pi hivatás elfogadására irányu­ló szándékát. JEGYZET­*9 EGYHÁZMEGY www.eger.egyha:megve.hu irdo@eger.egyha:megye.hu IX. évfolyam,: 4. szám Megjelenik minden hónap első szombatján ÁPRILIS ÜZENETE „Dicsőség, szent áldás, tisztesség A föltámadt Úrnak, Húsvéti Báránynak, Dicsőség, szent áldás, tisztesség." (Hozsanna népénekeskönyv) HÍREK Húsvét vigíliája: a feltámadás öröme Boldoggá avatják Brenner Jánost

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents