Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-28 / 98. szám
8 KINEK A FELELŐSSÉGE? Kántor Mihály Március elején Donald Trump elnök összehívta a videojáték-ipar prominens cégeinek vezetőit, hogy a floridai középiskolai lövöldözés kapcsán támadt országos felzúdulás elé - melynek nagyja a Nemzeti Fegyverszövetség (NRA) ellen irányult - alternatív bűnbakot állítson. A videojátékokban ábrázolt erőszak, mint közvetett hatás, évek óta gyakran megidézett fogalom minden olyan erőszakos esetben, ahol fiatalkorú volt az elkövető. S bár a találkozó a Fehér Ház oldaláról felkészületlen és kapkodva szervezett volt, valamint a pontos szándékát illetően meg is kérdőjelezhető, ám annyit elért, hogy ismét felszínre hozza a témát. A játékfejlesztők azzal védekeztek, hogy az évek során több, független tudományos felmérésnek sem sikerült egyértelműen bizonyítania a fiatalkorúak erőszakos bűncselekményei, illetve a videojátékok közötti összefüggést, mi több, épp az ellenkezőjére utaló eredményeket tártak fel. Emellett rámutattak, hogy a játékok besorolását meghatározó rendszer meglehetősen pontosan írja le az adott játék tartalmát, jelöli meg a hozzá tartozó korhatárt. Ez utóbbi érvvel pedig visszaadták a labdát az értékesítőnek, illetve a fogyasztónak. A játék szó hallatán nagy valószínűséggel sokan először a gyermeki elfoglaltságra asszociálnak, és csak utána következnek az olyan felnőttes vonatkozások, mint a sport, a hobbi vagy a szerencsejáték. Amikor tehát a gyerek egy videojátékot kér, a szülő inkább aggodalmaskodik azon, hogy a gyerkőc megint sokat fog ülni a gép előtt, mint azon, hogy egész pontosan milyen típusú játékért is esdekel a lurkó. Míg mondjuk egy filmnél a szülő jobban odafigyel a tartalomra, addig a játékoknál ez kevésbé jelenik meg. A magyarázat prózai: filmeket ő maga is néz, így a témában tájékozottabbnak mondható, míg játékokkal lényegesen kevesebben játszanak. Érdekes elméleti kérdés, hogy növelné-e a videojátékokban kevésbé járatos szülők tudatosságát, ha azok a játékok, melyek felnőtt közönségnek készültek, nem játék, hanem mondjuk szimuláció néven lennének értékesítve, és a boltokban is eszerint elkülönítenék el őket. 2009-ben egy kaliforniai képviselő is kezdeményezte, hogy a magasabb korhatár-besorolású játékok kapjanak egy, a cigarettákéhoz hasonló látványos egészségügyi figyelmeztető jelzést, ezzel is felhívva a vásárlók figyelmét arra, hogy a tartalom agresszív viselkedéshez vezethet. Fontos azonban megjegyezni, hogy nagyjából több mint egy évtizede szülői korba ért az a generáció, mely már videojátékokon nőtt fel. Köreikben jelentősen nagyobb a tudatosság e téren, alaposabban odafigyelnek arra, hogy mivel és mennyit játszik a gyermekük. Hajlamosak nem magára hagyni csemetéjüket a játékkal, mi több, a játszottak/látottak feldolgozásában is felelősen segítenek. A tartalmi cenzúra tehát nem lehet megoldás egy olyan kérdésre, melynek felelőssége az értékesítőn, illetve a vásárló szülőn múlik. A tájékoztatás és a tájékozódás fontosságát ellenben nem lehet eléggé hangsúlyozni. milioui helyőrség 4/46 HmBSBBTOUanil A KIVARRT remier IRTA: MATZ / FORDÍTOTTA: KOPECZKY CSABA / RAJZ ♦ SZÍNEK: FUTAKI ATTILA / BEÍRÓ: LANCZIN&ER MAT/AS ÍGY MEGGYŐZŐDHETEK RÓLA, HOGY" MINDEN RENDBEN VAN-E, ÉS A SOFŐRÖK SEM TUDJÁK MEG, HOL LAKOM... VANNAK, AKIK EZT PARANOIÁNAK NEVEZNÉK, SZÁMOMRA AZONBAN CSAK ÓVATOSSÁG. A KÜLÖNBSÉG A KETTŐ KÖZÖTT CSEKÉLY... AZ ÓVATOSSÁG AZ, HOGY KÉSZÉN ÁLLUNK, HA TÖRTÉNNE VALAMI. A PARANOIA VJSZONT, AZ, AMIKOR FELKÉSZÜLÜNK - DE SEMMI SEM TÖRTÉNIK. FELKÉSZÜLÜNK, DE TÉVEDTÜNK. CSAKHOGY SOSEM TUDHATJUK ELŐRE, Ml TÖRTÉNIK MA JD. A PARANOIÁS TEVEDETT, AZ ÓVATOS, BALSZERENCSÉJÉRE, OKKAL TARTOTT VALAMITŐL... DE SOHA SEMMI SEM EVIDENS. SEMMI SEM LÁTHATÓ ELŐRE. ÁM A CSELEKVŐ EMBEREK TUDJÁK, HOGY CSELEKVÉS, KOCKÁZATVÁLLALÁS KÖZBEN KÖNNYŰ TÉVEDNI, MÉGIS JQBB TENNI VALAMIT, MINT TÉTLENÜL ÜLNI. A BATRAK NEM ISMERNÉK LEHETETLENT, VISZONT SOHA SEMMI NEM GARANTÁLT A GYÁVÁK SZAMÁRA. MELYIK OLDALHOZ TARTOZUNK? VA JÓN LEHET-E VÁLASZOLNI ERRE A KÉRDÉSRE, MÉG MIELŐTT SZEMBESÜLTÜNK VOLNA SAJÁT VALÓSÁGUNKKAL? FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK Lapszámunkat BERKI VIOLA (1932-2001) festőművész, grafikus képeivel illusztráltuk. A Pesti Vigadóban látható tárlatán figyeltem meg, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt elidőznek a képek előtt, és fel-felderül az arcuk, ha valami számukra kedves ábrázolásra bukkannak egy-egy összetett kompozícióban. Az otthonosságtól szerethetők annyira ezek a képek, attól, hogy hordoznak valamit, ami talán épp az álmainkból ismerős, és a mesékből, amelyek belakták a gyermekkorunkat. Talán templomi történetekből, ószövetségi borzongásból, falusi anekdotákból, az Ezeregyéjszaka furfangos varázslataiból, valami régi-régi tudásból hoz fel valamit a fényre, mintha csak illusztrálná azt a régmúltat, amely valamiért kikopott belőlünk. Berki Viola alkotói világában tetten érhető a Kiskunhalas határában lévő Kötöny-pusztán eltöltött gyermekkor, a magyar történelmi múlt, a bibliai témák és a keleti művészet iránti tisztelete. Munkáiban a naiv művészetből eredeztethető ábrázolásmód olyan kompozíciókban szervesül, amelyek az ikonfestészetben, a németalföldi késő gótika, a korai reneszánsz, a népies szürrealizmus és az indiai művészet ismert műalkotásain figyelhetők meg. Meghatározó volt számára a Kondor Bélával kötött barátság, aki a vele szomszédos műteremben alkotott. Ott ismerte meg Nagy Lászlót is, ő Viola rajzai című versében ekként örökítette meg e képeket: „Tart a menet mindörökké, / megtűzdelve tőrrel, érccel, / fegyverek közt érvelünk mi / az Énekek Énekével. II Higgyük-e, hogy itt a hajnal, / ha jön fölnyitott erekkel? / S fölfordul az üveghintó / nagy kokárda-kerekekkel? II Nyúlfület a holdvilágba, / bölényt a megbontott ágyba, / drámát agyvelőnkre hímez / Viola kezének árnya." (Bonczidai Éva) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. ál
